A körülmények tisztázása után szembesülünk az igazán komoly kérdéssel: ha a próféta tényleg levelet írt, mi volt mondanivalójának lényege?
Az ilyen típusú kérdések Jeremiás próféta könyvével kapcsolatban mindig beleütköznek a kritikai bibliatudomány évszázados kutatási eredményeibe. A Je-remiás neve alatt fennmaradt mű szerkesztettsége, redakciója oly mértékű, hogy talán teljesen le kell mondanunk a próféta szavainak és szándékainak felgöngyö-lítéséről34, a könyvben leginkább a prófétához köthető tradíciók gyűjteményével találkozunk.35 Ennél a fejezetnél az átdolgozás egyértelmű bizonyítékát őrzi a maszoréta szöveg (MT 29. fejezet) és a Septuaginta (LXX 36. fejezet)
különbö-30 Holladay 1983.
31 Az itt szereplő héber szófordulat Mózes ötödik könyvének nyitó szavait, valamint 5Móz 28, 69-et juttathatja eszünkbe. Értelemszerűen ez a párhuzam igazolhatja az erőteljes „Ez szó szerint…” for-dítást, hisz a Tóra nyilván a pontosság igényével tárja fel a Mózesre hivatkozva rögzített szavakat, ugyanakkor szigorúan a szöveghez ragaszkodva ez a fordítás kissé erőltetett. Károli („ezek ama levél szavai”) régies ugyan, de közelebb áll a héber szöveghez.
32 Már a mára klasszikusnak számító, másfél évszázados Keil-Delitzsch kommentár (Keil-Delitzsch 1873, 409) is kiemeli, hogy a bibliai szöveg nem tükrözheti szó szerint a levelet, hanem egyszerűen a fő témákat veszi elő, és a tartalmat ismerteti. Lásd még: Clements 1988, 171.
33 Pardee 1978, 330-331.
34 A könyvvel kapcsolatos fontosabb kérdésekről magyarul is tájékozódhatunk, lásd Soggin 1999, 306.309; Karasszon 2008.
35 A 20. század elejétől kezdve legalább három rétegről beszélünk a könyv kapcsán, megkülönböz-tetve a ténylegesen a prófétára visszavezetett (jellemzően költői) anyagot, a róla szóló (prózai) életrajzi részeket, és egy deuteronomista redakciót. Azóta természetesen az elméletek egymást váltják, valamint nyomon követhetjük a vitát az egyes részek egymáshoz fűződő viszonyáról és legfőképp koráról. Évszázados (Duhm-ig visszavezethető) nézet az is, hogy a szöveg utolsó redak-ciója formálta át Jeremiás képét a nagy ítélethirdetővé. Childs 1979, 342. E. Tov, a LXX-kutatás és a modern szövegkritika egyik legmeghatározóbb alakja számára Jeremiás könyve az egyik példa arra, hogy a bibliai könyvek legtöbbje redakcionális rétegekből épül fel, Tov 1992, 169.
zősége. Ebben a részben LXX lényegesen rövidebb, számunkra a legfontosabb különbség az, hogy a 14. vers LXX szövegében csak a vers legelejét tartalmazza:
„és megjelenek nektek”.36 Kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy a LXX rö-videbb verziója egy, a mai héber szövegnél ősibb szövegen alapul,37 régi és meg-bízható olvasatot őriz. Ráadásul ez a példa a szöveg értelmének változását is hűen szemlélteti, a későbbi (MT) olvasat új értelmet ad, vagy ha úgy tetszik, itt Jeremiás feltételezhető mondanivalójának átértelmezését követhetjük nyomon.38
A könnyű áttekintés érdekében álljon itt Jer 29, 1-14 a görög szövegben nem szereplő részek megjelenítésével.39
1 Ez szó szerint az a levél40, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt41 véneknek és papoknak, prófétáknak42 és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, 2 miután Jekonjá király, az anyakirálynő, a főemberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. 3 Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda ki-rálya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba: 4 Így szól a Seregek Ura43, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: 5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ül-tessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 6 Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leánya-itokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! 7 Fáradozzatok annak a városnak a jólétén44, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ
36 RÚF2014: „Megengedem majd, hogy megtaláljatok”; Károli: „És megtaláltok engem”; NIV: „I will be found by you”. Az újabb bibliafordításoknak itt a Ni alak fordításán kéresztül azt próbálják érzékeltetni, hogy alapvetően Istentől függ, népe megtalálja-e?
37 Részletesen: Tov 1992, 321-32. Két „kiadást” (edition) feltételez a szövegkorpuszok alapján, egy első, rövid, és egy második, bővített szöveghagyományt tár fel. A meghatározó Jeremiás-kutatók között Lundbom képviseli azt a (jelenleg) kisebbséginek tűnő nézetet, hogy MT szövege a jeremi-ási könyv egészére tekintettel általában preferálandó LXX-val szemben (Lundbom 2010, 1-9). A teljes problémakörről lásd Shead 2018.
38 A LXX legalább annyira az interpretációs hagyomány tükre, mint amennyire a szöveg alakulásáé, mondta ki Bertram már 1936-ban (idézi: Würthwein 1979, 68), igaz, nem jelen perikópánk alapján és elsősorban a fordítói megoldásokra tekintettel.
39 BHS kritikai apparátusa nem jelöli az összes feltüntetett különbséget.
40 A RÚF2014 fordításához lásd a fentebbi megjegyzést, Károli: „Ezek ama levél szavai”.
41 A „maradékot” jelölő héber kifejezés a görögből hiányzik, az első vers szerint (LXX) a levél cím-zettjei a foglyok közösségének vénei.
42 LXX: hamis prófétáknak.
43 LXX: Úr.
44 LXX: keressétek a föld békességét.
a ti jólétetek is! 8 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene:45 Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták46 és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! – így szól az Úr. 10 Ezt mond-ja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem47, és visszahozlak ben-neteket erre a helyre. 11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. 12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13 Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. 14 Megengedem majd, hogy megtalálja-tok48 – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket.
Jól látható, hogy itt egy hosszabb bevezetés vázolja a körülményeket, ad fel-világosítást a címzettekről és a levél kézbesítőiről (1-3). Ezt követi a foglyoknak szóló, felszólításokat tartalmazó rész, ebben mindössze a hatodik versben látunk különbséget MT és LXX között („Szüljenek azok fiúkat és lányokat!”; „azon a helyen”). A nyolcadik verssel kezdődő harmadik elem, az ígéret-rész, ami új be-vezetést kapott, viszont alapvetően más. A rövid szöveg az első verstől kezdve azt hangsúlyozza, hogy a próféta szavai a babiloni foglyoknak szólnak, ezért különö-sen feltűnő 8-14. MT bővítése. LXX szavai következetesek, a próféta megszólítot-ta a babiloni foglyokat, levelet küldött nekik, eligazítotmegszólítot-ta őket legégetőbb aktuális kérdésük kapcsán, majd a távoli jövőre vonatkozóan fogalmazott meg ígéretet. A LXX-ban nem szereplő, a MT szövegben viszont meghatározó szerepet betöltő záróegység, a 14. vers kitágítja az egész perikópát. Ebben az esetben egyetlen mondat egy egész szakaszt átértékel: a bővítésnek köszönhetően a babiloni kö-zösségnek szóló távlati vigasztalás helyébe a minden nép közül és minden helyről történő egybegyűjtés ígérete lép. Ez az MT szövegrész a mindenütt, bárhol a di-aszpórában élő embereket szólítja meg. LXX, és a mögötte álló ősi héber olvasat kimondottan a babiloni foglyokat biztatja – MT verziója viszont mindenkit, éljen bárhol a szétszórattatásban.
Ez a bővítés tudatosnak és meglehetősen későinek látszik; kiterjesztő értelmű átértelmezésként fogható fel, a szakaszban (és Jeremiás könyvében más helyeken is) felbukkanó fogság-időkeret miatt érdekes. Az ígéret-rész teljes mértékben
ösz-45 LXX: Úr.
46 LXX: hamis próféták.
47 MT: jó szavamat; LXX: szavamat; ígéret értelemben (NRSV: my promise).
48 A fordításhoz lásd a fenti megjegyzést.
szecseng a felszólításokkal, és mindennek kulcsa a 10. versben megfogalmazott hetven év (vö. 25,12). Ahogy már fentebb jeleztük, ez a kortársak olvasatában azt jelenti, hogy senki sem fogja megélni közülük a fogság végét. Viszont a próféta ígérete konkrét: a népét kereső Isten majd rátalál Urára. Hogyan lehetséges ez?
Csak úgy, ha akkor még lesz, aki figyel a nemzedékekkel korábban megfogal-mazott ígéretekre, és ennek legfontosabb előfeltétele a túlélés. Csak akkor válhat valóra az ígéret, ha Izrael fogságba kényszerített közössége túlél. A felszólításnak engedve (házépítés, gyermekvállalás stb.) ez válik lehetővé, ha viszont ellenfeleire hallgatnak, Isten ígérete is szertefoszlik. Az ellenállás, lázadás biztos megtorlást eredményez, aminek vége a teljes megsemmisülés.
A próféta tehát nem megannyi kollaboránst szeretne látni, hanem olyan embe-reket, akik reálisan felmérik tetteik következményeit, és felfogják, hogy túl kell élniük – nem elvárás, hogy ünnepeljék elhurcolóikat, nem kell helyzetüket aján-déknak tekinteni. A fogságot, a kényszerű száműzetést elszenvedni kell. És meg kell maradni, mindenáron. Ezért célszerű ezt a néhány verset két további igehely-lyel párhuzamosan olvasni. Az első Jer 27, 6-7 megjegyzése, ami kijelenti, hogy a babiloni uralom Isten döntése nyomán tölti be küldetését. Ennél erőteljesebb 51, 59-64, ami a Jeremiás által Babilonba küldött, a város pusztulását meghir-dető jövendöléseket tartalmazó tekercs Eufráteszbe süllyesztéséről szól. Babilon az ítélet eszköze, de Babilonnak majd pusztulni kell. Ráadásul: ez utóbbi tekercs Babilonba juttatása legfeljebb néhány évvel követte az írásunk tárgyát képező je-remiási levél elküldését; a legtöbb kutató ezeket a levélváltásokat 597 és 593 közé helyezi.49
A következmény
Az ígéret tehát, MT szerint, mindenkinek szól, aki Izrael földjétől messze sodródva kényszerül élni. Ebből viszont újabb kérdés fakad: a felszólításokat tartalmazó 4-7 is általános diaszpóra-utasítás lenne? Mindenki sokasodjon, és mindenki imád-kozzon azért a városért, ahol él, függetlenül a helyzettől? Vagy ragaszkodjunk a vélelmezhető ősi értelemhez: Jeremiás a 6. század elejének foglyait szólította meg, tőlük várta el a pozitív hozzáállást? Történeti szempontból ez utóbbi nézet tűnik valószínűnek, és ezért állunk szemben itt egy tényleges teológiai problémával:
szabad-e egy rekonstruálhatóan konkrét élethelyzetre tett prófétai utalást általános utasításként értelmezni? Erre a kérdésre keresztyén írásmagyarázók sora válaszol
49 Általában 597 környékére datálják Jer 29 leveléhez kapcsolódó követlátogatást, és pár évvel ké-sőbbre az 51. fejezetben említett diplomáciai küldetést. Lundbom 2004 (vol. 2.), 360., és (vol. 3.) 503. 506.; Allen 2008, 323. 533.; Komoróczy Jer 29 levelét 594-re helyezi (1995, 223).
igennel.50 Ebben az értelmezési keretben már-már természetes, hogy napjainkban különös hangsúlyt kapott az erőszakos ellenállás elutasítása mellett51 a város je-lensége is. Jeremiás szavai így meghatározzák a jelen városi életével foglalkozó egyházi szolgálatot, Villafañe (1992) például így ír:
„aggódom, mert az egyháznak nincs holisztikus víziója a városról. … remiás válasza – amit a városról szóló Jeremiás-paradigmának (The Je-remiah Paradigm for the City) nevezek – átfogó és holisztikus vízió, ami inspirálja városi szolgálatunkat a kilencvenes években… Ez szembeszáll a hamis prófétákkal, akik asszimilációra, forradalomra vagy menekülésre szólítanak fel. Jeremiás kritikus összekapcsolódásra, jelenlétre hív”.52
Természetesen minden teológusnak lehetősége van szabadon választani a le-hetséges alapigék, iránymutató textusok közül. A „keressétek a város békességét”, vagy RÚF 2014 szerinti fordításban: „fáradozzatok a város jólétén” felszólítás kétségkívül tálcán kínálja magát, ha az egyház városi missziójához keresünk út-mutatást. De ez a szakasz értelmezési szempontból ennél sokkal összetettebb. Azt pedig csak óvatosan említjük, amire fentebb lábjegyzetben történt hivatkozás: a LXX szövegében a „város” szó nem is szerepel…
Érdekes tendencia: valamikor a Kr. e. 6. században egy jeruzsálemi héber pró-féta levelet írt elhurcolt honfitársainak. Ebben a levélben igyekezett rávenni őket, hogy tartózkodjanak a nyílt szembefordulástól, és igyekezzenek boldogulni ott, ahol vannak, mindaddig, amíg utódaik haza nem térhetnek. Aztán, néhány száz évvel később, az írnokok keze alatt fejlődő és még alakuló könyvben, ami ugyan-ennek a prófétának nevét viseli, ez a levél kicsit hosszabbá vált. Belekerült egy mondat a 14. versbe, ami a figyelmet nem a próféta kortársaira és Babilonra sze-gezi, hanem saját kora realitására: a széles diaszpórára. Bő kétezer évvel később, egyes keresztyén teológusok olvasatában eltűnik minden Babilonra tett negatív utalás, ez már csak a város, a hely, aminek javát kell munkálni, és ahol munkál-kodni kell. Meglepő átértékelés, különösen annak fényében, hogy végső soron a próféta ugyanazt hirdette, mint ellenfelei. Éppúgy hirdette Babilon bukását, mint vitapartnerei, csakhogy ő látta, ez a bukás nem a közeljövőben, hanem majd év-tizedekkel később esedékes. Tehát az igazi véleménykülönbség idői természetű – ebből fakad Jeremiás üzenetének másik újdonsága: foglalkozik, mert foglalkozni
50 Magyar nyelven szép példája ennek Jutta Hausmann 2004-ben, a Pannonhalmi Szemlében megje-lent tanulmánya (Hausmann 2004).
51 Smith 1989, 103-104.
52 Villafañe 1992, 374. Átfogó műve a kérdésről már címében jelzi, hogy megközelítésében a jeremi-ási szakasz kulcsfontosságú: Seek the Peace of the City: Reflections on Urban Ministry (Villafañe 1995).
kénytelen azzal, hogy a gólá népe mit tegyen Babilon bukásának bekövetkeztéig.
Válasza: építkezzen, megéri, aztán majd jön a visszatérés.
Csakhogy a történelem ismét meglepetéssel szolgált: elmúlt a hetven év, Júda foglyai berendezkedtek idegenben, megmaradtak, voltak, akik szépen gyarapod-tak is – és aztán a leszármazotgyarapod-tak közül sokan nem tértek vissza az ősök földjére akkor sem, amikor lehetett. A diaszpóra nem megszűnt, hanem kiszélesedett. Ez viszont már egy másik történet.