Az elbeszélés egyedisége és történetisége

Lényegében minden gyógyítási elbeszélés hordoz sajátos jegyeket, itt azonban a megszokottnál nagyobb mértékben vannak jelen az evangéliumi hagyományon belüli egyéninek tekinthető jellemzők. Ezeket J. Marcus tömören foglalja össze:

„Nem csak az egyetlen olyan példát képviseli, amikor az evangéliumokban va-laki legyőzi Jézust egy vitában, de ugyanakkor Jézusnak olyan bemutatására kerül sor, amelyben szokatlanul érzékeny a vidéki zsidóság üdvtörténeti elsőbbségére, és szokatlanul udvariatlan a pogányok helyzetét illetően.”¹¹

Látszólag gyógyítási történettel van dolgunk, de a hangsúly a párbeszéden van.

A gyógyítás aktusára lényegében nem is kerül sor, csupán a gyógyult állapot dek-larálására. E tény a fenti sajátosságokkal együtt az eredetiség elleni érvként jelenik meg számos kutatónál (pl. Bultmann, Sanders, Meier, Lüdemann), de legalább annyira tekinthető a történelmileg hiteles esemény melletti érvként is, legalábbis ami a szinte szó szerint egyező párbeszéd részét illeti az elbeszélésnek (pl. Theis-sen, Bird, Twelftree, Davies–Allison, Dunn).

10 Bővebb tárgyalásához és irodalomhoz lásd D^avieS & a^lliSon: A Critical and Exegetical Commen-tary (1991), 549–551.

11 Joel marcuS: Mark 1–8. A New Translation with Introduction and Commentary. The Anchor Bible.

Doubleday, New York 2000, 470.

Az elbeszélés történeti megítélése a szakirodalomban annak rendelődik alá, hogy ki milyen oldalról közelít hozzá. Aki elsődlegesen csodatörténetként viszo-nyul hozzá, mint például Bultmann – aki a természeti törvény modernkori racioná-lis értelmezésével eleve elutasít minden csodatörténetet –, a sziroföníciai asszony lányának meggyógyítását hellenista hatásra formálódott ősegyházi alkotásnak te-kinti.¹² Ellenpéldaként Graham Twelftree említhető, aki csodatörténet-monográfi-ájával maradandó érdemeket szerzett a gyógyítói tevékenység történeti Jézus-kutatáson belüli revideálása terén, így a sziroföníciai asszonnyal való találkozás megítélésében is.¹³ Több kommentár figyelmet fordított arra a tényre, hogy az evangéliumi távgyógyítások kizárólag pogányokra irányultak.¹⁴

A szakirodalomban a sziroföníciai asszony történetét többnyire a pogány-misz-szió kontextusában értelmezte. Autenticitása annak rendelődött alá, hogy az adott kutatók hogyan vélekedtek a pogány misszió fejlődéstörténetéről: annak előjeleit már Jézus működése idején felismerhetőnek látták, vagy jellegzetesen ősegyházi jelenségként kezelték. Jézus pogányokhoz való viszonyulásának első, és mindmá-ig leghivatkozottabb monográfiáját Joachim Jeremias publikálta 1956-ban Jézus ígérete a nemzeteknek címen.¹⁵ Jeremias szerint Jézus ugyan tudott a Sion-teo-lógia eszkatológikus ígéreteiről, amelyek teljesülését Isten országa majdani ki-bontakozásával együtt a váradalom részének tekintette, azonban ő maga nem kezdeményezett rövid működése alatt semmiféle pogány-missziót. E. P. Sanders a történeti Jézus-kutatás egyik mérföldköveként is emlegetett Jézus és a judaizmus (1985) művében Jézus tanításának eszkatológikus jellegét látja bizonyíthatónak az által, hogy az általa útjára indított mozgalom később pogány-misszióban tel-jesedett ki, és az ősegyházi befogadásra tekintő vitákat elemezve megállapítja, hogy „nem kell azt gondolnunk, hogy Jézus felfogása elkülönült a tanítványaitól a pogányokat vagy Isten országát illetően”.¹⁶

Minderről épp fordítva vélekedik John Meier.¹⁷ Érvelése szerint

„a pogánymisszió témája azért osztotta meg az ősegyházat, mert a pogá-nyok felé való nyitás és az evangélium hirdetése számukra olyan témák voltak, amelyeket nem tudtak szervesen kapcsolatba hozni a történeti Jézus

12 Rudolf B^ultmann: The History of the Synoptic Tradition (német eredeti 1921, ford. John m^arSh), Basil Blackwell, Oxford 1963, 38–39.

13 Graham H. t^welftree: Jesus the Miracle Worker: A Historical and Theological Study. InterVarsity Press, Downers Grove 1999, 295–296.

14 Pl. Eduard Schweitzer: The God News According to Matthew. SPCK, London 1976, 213; Robert A. G^uelich: Mark 1–8: 26. Word Books, Grand Rapids 1989, 382; Craig S. k^eener: The Gospel of Matthew: A Socio-Rhetorical Commentary. Eerdmans, Grand Rapids 2009, 263–270.

15 Joachim J^eremiaS: Jesu Verheissung für die Völker. SCM Press, Stuttgard, 1956.

16 E. P. SanDerS: Jesus and Judaism. SCM Press, London 1985, 212 és 221.

17 John P. meier: A Marginal Jew: Rethinking the Historical Jesus. II. vol. Doubleday, London 1994, 718–724.

működésével. (…) Ilyen kezdeményezésre ugyanis a történeti Jézusnak sem a tettei, sem a tanítása nem adott világos és részletes utasítást.”¹⁸

Meier, aki minden csodaelbeszélést részletes elemzésnek vet alá, arra a kö-vetkeztetésre jut, hogy míg a százados szolgájának meggyógyítása a Q-forrásból származhat, bár valószínnűleg az etnicitásra néző pontosítás nélkül, addig a sziro-föníciai asszony története olyan szokatlan konkrétumokat tartalmaz, amelyek Pál teológiai felfogását tükrözik (Róm 1,16: „először a zsidóknak, majd pedig a görö-göknek”, vö. Róm 2,9–10), így annak eredetét nem Jézus életében, sokkal inkább az ősegyház első nemzedékében kell keresnünk.¹⁹

Hasonló gondolatmenetet képvisel Gerd Lüdeman is, aki szerint épp a húsvét utáni ősegyházi heves vita (Mk 7,24–30; Mt 15,21–28) mutatja, hogy hol keresen-dő az elbeszélés eredete.²⁰ A tanítványokat kiküldő beszéd pogányellenes hangja (Mt 10,5–6; vö. 15,24) jelenik meg a sziroföníciai asszonnyal vagy a századossal való találkozás elbeszélésében is. A részletek nélkül maradó távgyógyítás ténye is mutatja, hogy Jézus lényegében soha nem érintkezett nem-zsidóval, hisz tevé-kenysége csak és kizárólag a zsidókra irányult, így pogány-gyógyításra működése idején sem került sor.²¹

Véleményem szerint helyesen hívja fel a figyelmet Davies és Allison szerzőpá-ros arra, hogy „történelmi tényként kezelhetjük, hogy Jézus soha nem hagyta el a zsidó nép határait”, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lépte volna át Galilea ha-tárait.²² Ezeken az említett területeken ugyanis vegyesen éltek zsidók és nem-zsi-dók. De az evangéliumok nem állítják, hogy Jézus pogány-misszió szándékával kereste volna fel ezeket a területeket. Kétségtelen ugyanakkor, hogy itt még in-kább lehetősége volt nem-zsidókkal találkozni, mint Galileában vagy Jeruzsálem-ben. Davies és Allison egyetért azzal, hogy sem a sziroföníciai asszony története, sem a százados szolgájának a meggyógyítási elbeszélése nem alkalmas arra, hogy abból az ősegyház pogány-misszióra néző kérdéseit tisztázni lehessen, vagy akár-csak parancsot lehessen kihallani azokból.²³ Ugyanis még utalás sem történik az ősegyházat oly nagyon foglalkoztató körülmetélkedésre, vagy arra, hogy milyen helyük lehet a betért pogányoknak az új közösségben.²⁴ Azonban épp ez lehet az egyik érv az elbeszélések hitelessége mellett: miért alkotott volna az ősegyház

18 Uo. 314–315.

19 Uo. 659–660.

20 lüDemann: Jesus after Two Thousand Years, 600–601.

21 Uo. 50.

22 DavieS & alliSon, A Critical and Exegetical Commentary (1991), 546.

23 Uo. 544.

24 W. D. DavieS & Dale C. Jr. alliSon: A Critical and Exegetical Commentary on the Gospel Accor-ding to Saint Matthew. Volume III. Commentary on Matthew XIX–XXVIII. T&T Clark, Edinbur-gh 1997, 112–113.

olyan történeteket, amelyben Jézus pogányellenes hangja ellentétben áll a későbbi ősegyházi pogány-missziói törekvéseivel?

Látható, hogy míg a korábbi művek inkább a pogány-misszió kérdésével kö-zelítettek ezen gyógyítási történetekhez, addig a történeti Jézus-kutatás ún. har-madik időszakában inkább Jézus zsidó származása, és kizárólag zsidókra irányuló tevékenysége került előtérbe. Ennek a szemléletnek előszelét jelentette Vermes Géza A zsidó Jézus (1973) műve, aki a két elbeszélésben a pogány ellenes tónust Jézus általános viszonyulásaként értelmezi a nem-zsidók felé.²⁵ Mintegy ellenha-tásként jelent meg, kifejezetten a pogány-misszió kérdésének áttekintésére Micha-el F. Bird Jézus és a pogány misszió eredete (2006) műve.²⁶ Bird az Ószövetség eszkatológikus teológiájától indulva Jézus működésében Izrael restaurációjának prófétáját látja, akinek ilyetén tevékenysége a pogány-misszió csíráit is magában foglalja. hangsúlyozza, hogy mindkét pogány-gyógyítási történetet magán viseli az evangélisták szerkesztői kéznyomait, de azok „lényegüket tekintve autentiku-sak”.²⁷ Legfőbb érvként arra mutat, hogy a pogányok áttérése ezekben az elbeszé-lésekben nem jelentkezik elvárásként, az asztalról lehulló morzsából mégis, azaz pogánynak megmaradva már részesülnek.²⁸

Amikor a történeti Jézus működésének földrajzi behatárolásáról beszélünk, tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy az ősegyház a legkorábbi időtől kezdve nyitott a pogányok felé. Számos kutató mintha nem számolna azzal, hogy valami-lyen kontinuitásnak lennie kell Jézus működése és az ősegyház gyakorlata között.

Mindez nem mondható el Martin Hengelről, akinek következtetésével egyetértve azt hosszabban idézem:

„Fontos megállapítani, hogy az ősegyház zsidó-messianisztikus mozgalma nagyon gyorsan, mindössze néhány év alatt át tudta lépni Erez Jiszrael földrajzi határait, illetve a szigorú értelemben vett judaizmus határait. Erre nem látunk példát a palesztinai judaizmus történetében, és így annak gyökereit végsőfokon magának Jézusnak a működésében kell keresnünk. A próféták által közvetített ígé-retek a végidőkre nézve – amelyek beteljesülése a Messiás megjelenésével kap-csolódott össze –, magában hordozta annak a szemléletét, hogy az Isten népének tagsága nyitva áll a pogányok számára is.”²⁹

Láthatjuk, hogy a szakirodalom a sziroföníciai asszony történetének eredeti-ségét legtöbbször a pogány-misszió témájának összefüggésében értékeli.

Ilyen-25 vermeS Géza: A zsidó Jézus. Ahogy egy történész az evangéliumokat olvassa. Osiris, Budapest 1995, 30–33.

26 Michael F. B^irD: Jesus and the Origins of the Gentile Mission. LNTS 331. T&T Clark, London 2006.

27 Uo. 95.

28 Uo. 116.

29 Martin henGel: Saint Peter. The Underestimated Apostle. (Ford. Thomas H. trapp), Eerdmans, Michigan 2010, 53.

kor jó emlékezni Theissen korábbi megállapítására, hogy nem lehet az elbeszé-lést kizárólag az ősegyház felölről visszafelé olvasni, mert abban „valami sokkal konkrétabbról van szó”.³⁰ E konkrétum felé fordulunk most az elbeszélés egyes motívumainak a vizsgálatával.