Az iszlám vallás határozottan előírja, hogy nem szabad a fogyatékossággal élő em-bereket alacsonyabb értékűnek tekinteni másoknál, becsmérelni vagy kigúnyolni.
Ugyanolyan tisztelettel és megbecsüléssel kell tekinteni rájuk, mint az ép embe-rekre is. A Korán ekképpen figyelmeztet: „Ó ti, akik hisztek! Ne gúnyolódjon egy nép sem egy másik népen, [akik] talán jobbak őnáluk! És a nők se [gúnyolódja-nak] más nőkön, [akik] talán jobbak őnáluk. És ne becsméreljétek egymást, és ne szólítsátok egymást gúnyneveken!” (49. fejezet, 11. vers)
A sérült, fogyatékossággal élő embereknek is megvan a maga erősségük, erős oldaluk. Ha valaki testi vagy értelmi fogyatékossággal él, Isten más téren, egy másik képességben egészen biztosan erősséget ad neki. Ha valakinek egyik érzékszerve sérült, akkor egy másik érzékszerve sokkal kifinomultabban működik, például a vak ember bár nem lát, de az erősebb belső, intuitív látása segítheti őt az életében való boldoguláshoz.
Egy másik szempont az iszlám vallásban, hogy a hit oldaláról nézve, egy fo-gyatékkal élő ember valójában sokkal közelebb állhat Istenhez, sokkal többet fog-hatnak fel a szívükkel az isteni bölcsességből, mint az ép emberek. Éppen ezért egyes nagy tudású muszlim emberek szerint a betegséget vagy fogyatékosságot ajándékként is fel lehet fogni, értelmezni. A török nyelvben az értelmileg sérült gyermekeket úgy nevezik, a „boldog gyermekek” (Müller, 1990).
A Szent Korán emlékeztette Mohamed Prófétát arra, hogy egy fogyatékkal élő személy fontosabb lehet Isten előtt, mint egy előkelő vezető: „[Mohamed] ösz-szevonta szemöldökét, és hátat fordított, amiatt, hogy eljött hozzá a vak [hogy az iszlámról kérdezzen]. És honnan tudnád? Talán megtisztítja magát [a bűnöktől], vagy emlékeztetést kap, és hasznára válik az emlékeztetés. És [az előkelő pogány]
aki úgy gondolja, hogy nincs szűksége [az intésre], te annak figyelmet szentelsz.
Ám nem téged terhel, ha ő nem tisztítja magát. Aki viszont igyekezve jön hozzád, és féli [Urát], attól te elvonod a figyelmedet.” (Korán 80:1-12)
A Szent Korán védelmére kel az értelmi vagy testi fogyatékossággal élőknek, és tanításaiban megvédi emberi jogaikat, és előírja, hogy biztosítani kell részükre azokat a pénzügyi és egyéb lehetőségeket, amelyeket az ép elméjű és testű embe-rek vesznek igénybe: „És ne adjátok oda a korlátolt értelműeknek [a rátok bízott]
vagyonukat, amelyeket Allah nektek fenntartás gyanánt adott. Tápláljátok és ru-házzátok abból őket, és mondjatok nekik helyénvaló szavakat”. (Korán 4: 5)
„Ó, ti, akik hisztek [Allah egyedülvalóságában és Mohamed Próféta küldetésében]! Amikor megszabott határidejű kölcsönről szerződtök, akkor írjátok le! … Ám ha az, akit a kölcsön terhel, korlátolt értelmű vagy gyenge, vagy nincs módja arra, hogy tollba mondjon, akkor a pártfogója (gyámja) mondjon tollba igazságosan…” (Korán 2: 282)
A Korán ugyanakkor a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjára ösztönzi a muszlim közösséget: „Nem terheli feszélyezettség a vakot, sem a sán-tát, sem a beteget, sem titeket, ha [velük együtt] esztek házaitokban, vagy atyáitok házában… vagy olyanban, amelynek rendelkeztek kulcsaival, vagy barátotokéban.
Nem terhel titeket vétség, ha együtt esztek, vagy külön...” (Korán 24:61)
A Korán mindemellett számos esetben felmenti a fogyatékossággal élőket vallási kötelezettségeik alól, mint amilyen például a honvédelem: „Nem terheli feszélyezettség [az otthonmaradás miatt] a gyengéket, sem a betegeket, sem azo-kat, akik nem találnak semmit, amit költhetnének, ha őszintén engedelmeskednek Allahnak és az Ő küldöttének. A helyesen cselekvőkkel szemben nincs mód [a szemrehányásra]. És Allah Megbocsátó, Irgalmas”. (Korán 9:91); „Nem terheli feszélyezettség a vakot, sem a sántát, sem a beteget [ha nem vesznek részt a harc-ban]…” (Korán 48:19).
A vallási kötelezettségek alóli mentesség kiterjedhet az olyan rendszeres val-lási cselekményekre is, mint a napi öt imádkozás, vagy a Ramadán havi böjt. Mo-hamed Próféta azt mondta: „Háromféle emberről emeltetett fel a toll (nem jegyzik fel az angyalok a cselekedeteiket): Az alvó, amíg fel nem ébred; a gyermek, amíg nem éri el a pubertáskort; és az őrült, amíg vissza nem tér az esze” (at-Tirmidhi).
A hadísz azt jelenti, hogy az iszlám szerint a Feltámadás Napján minden em-bernek el kell majd számolnia a tetteiről Isten előtt, a Próféta által itt felsorolt embereknek azonban nem, vagyis ők isteni elszámoltatás nélkül juthatnak be majd a Paradicsomba a túlvilágon. Az „alvó ember, amíg fel nem ébred” a kómában fekvő, illetve az eszméletlenség állapotában lévő emberre is vonatkozik. Nem vonható felelősségre az alvó ember alvása közben történt vallási mulasztásaiért, ahogyan a bolond sem számoltatható el cselekedeteiért, sem evilágon, sem a Fel-támadás Napján.
Ennél a pontnál érdemes kitérni arra, hogy az arab nyelvben az őrült személy elnevezése a madzsnún (elborult [elméjű]), a kifejezés azonban az iszlám előtti időkben dzsinn, azaz démon által érintett, megszállott személyt is jelentett. A po-gánykori arab költők múzsáinak tekintették a dzsinneket, akiknek természetfeletti erőt tulajdonítottak.
Az iszlám szóhasználatában azonban megkülönböztetünk dzsinneket és sátá-nokat, utóbbiak a dzsinnek közül rossz útra tért, eltévelyedett gonosz démonok,
akiknek hatására, a velük „érintkező” emberek rossz gondolatokat, téveszméket vallanak. A Korán szerint a sátán érintése abban nyilvánul meg valójában, hogy a sátán igyekszik minden erejével hamis gondolatokat, ígéreteket sugdosni az em-bereknek, hogy letérítse őket az igaz útról. Isten hatalmazta fel ezekkel a képes-ségekkel, hogy próbára tegye általa az emberiséget: „És hergeld fel hangoddal (sugdosásoddal), akit csak bírsz közülük, és támadj rájuk a lovasságoddal és a gyalogságoddal, és társulj velük a vagyonukban és a gyermekeikben, és ígérgess nekik! Ám a sátán nem ígér nekik mást, csupán megtévesztést. Bizony, a szolgáim felett nem rendelkezel hatalommal. És a te Urad [ó Mohamed] elegendő védelme-zőnek!” (Korán 17:64-65)
A Korán bemutatja, hogy a kamatszedők a sátánok által érintett emberekhez hasonlóan viselkednek majd a Feltámadás napján: „Akik felfalják (szedik és fel-használják) a kamatot, azok nem támadnak fel (az Ítélet napon), csak úgy, mint az, akit a sátán össze-vissza rángat az érintésével…” (Korán 2: 275.), vagyis az ilyen személy ellentmondásosan viselkedik, döntései és tettei következetlenek.
Ugyanakkor a Korán szól a sátánok által diktált gonosz gondolatok ellensze-réről is: „És ha gonosz sugallat sugalltatik neked a sátán részéről, akkor kérj menedéket Allahtól! Bizony, Ő mindent Halló és Mindentudó. Bizony, azok, akik istenfélelmet tanúsítanak, amikor egy megkörnyékezés éri őket a sátántól, emlé-keznek, és íme, ők [tisztán] látnak.” (Korán 7: 200-201)
Ennek kapcsán Mohamed Próféta azt mondta: „Nincs olyan ember, akit szüle-tésénél ne érintene meg a sátán, kivéve Máriát és a fiát”. Mária és Jézus védett-ségének oka, hogy a Mindenható Allah meghallgatta Mária édesanyjának kérését:
„[Emlékezz arra] amikor Imrán felesége azt mondta: »Uram! Én bizony felaján-lom neked azt, ami a hasamban van, neked szentelve, fogadd hát el tőlem! Bizony te vagy a Mindent halló, a Mindentudó.« Majd miután világra hozta őt, azt mond-ta: »Uram, én bizony leányt hoztam világra« – Allah pedig tudja, hogy mit hozott világra – »és a fiú nem olyan, mint a lány! Bizony én őt Máriának neveztem el, és menedéket kérek Nálad számára és leszármazottai számára a kitaszított sátán elől«.” (Korán 3:35-36).
A fenti hadíszban szereplő „vissza nem tér az esze” kifejezésből arra lehet kö-vetkeztetni, hogy már a korai muszlimok is felismerték, hogy a dzsunún vagyis az elmeháborodottság az iszlámmal immár nem a sátáni gondolatok követését jelentette. Utóbbit Korán-ráolvasással, az Istenre való emlékeztetéssel elegendő kiiktatni. Sajnálatos tény, hogy vannak az iszlám világban még a mai napig is olyan helyek, ahol összemossák a mentális problémákat a vélt „sátáni megszállott-sággal” (a népi vallásosság körében elterjedtek, különböző, nem éppen fájdalom-mentes „ördögűző” szertartások). A madzsnún kifejezés azonban a tébolyodott, súlyos mentális állapotban lévő, zavart elméjű személyekre vonatkozik, akiket az iszlám szerint védeni, kezelni és nem kizárni kell. A védelem és kezelés
ugyanak-kor megilleti a súlyos értelmi fogyatékossággal élőket is, akik nem gyógyíthatók, ahogyan nagy valószínűséggel a súlyos pszichiátriai betegek, elmeháborodott em-berek sem, akiknek csupán állapotuk tüneteinek enyhítésére lehet számítani.
Fontos azonban megemlíteni, hogy az értelmi fogyatékosságnak is különböző szintjei vannak. Egy enyhébb értelmi sérülés inkább a tanulásban okoz akadályo-zottságot, míg az illető képes lehet felfogni a körülette zajló eseményeket, és az életét érintő döntéseivel kapcsolatban képes lehet arra is, hogy tudatosan megítél-je, hogy mi a jó és mi a rossz, ezért az ő esetében Isten el fogja számoltatni arra vonatkozóan, amit képes felfogni illetve helyesen megítélni.
Az iszlám tanítása szerint az ember cselekedeteit annak szándéka szerint ítéli meg az Isten, és csak annyit vár el minden egyes személytől, amire képes, amire lehetősége van, és ugyanez vonatkozik a fogyatékkal élő, sérült emberekre is.
NÉMETH Pál
református lelkész, főiskolai tanár