mitől nEhéz Egy szövEg?

Angol szövegek nehézségét több kutató vizsgálta . A diskurzuselemzés és a szöveg-nyelvészet megjelenése előtti időszakban az olvashatósági (readability) kutatások korrelációt állapítottak meg a mondathosszúság és a szóhosszúság, valamint az olvashatóság között, azaz a hosszú szavak és a hosszú mondatok nehéz szöveget eredményeznek (ld . Chall 1958) . Az újabb kutatások közül témánk szempontjából relevánsak Biber (1988) eredményei, aki többféle szövegtípus lexikai és gramma-tikai jellemzőit térképezte fel, és fontos következtetésekre jutott arra vonatkozóan, hogy egy szöveg mitől válik komplexszé . Schwanenflugel, Harnishfeger és Stowe (1988) vizsgálata kimutatja, hogy az absztrakt fogalmakat nehezebben érti meg az olvasó, mint a konkrét denotátummal rendelkezőt . De Groot (1993) bilingvis lexikai reprezentációra vonatkozó kutatása azt a magyarázatot adja erre a jelen-ségre, hogy kétnyelvű beszélők esetében a konkrét szavaknak egyetlen mentális reprezentációja van, míg az absztrakt szavak reprezentációja nyelvfüggő .

A szövegértés legújabb modelljei már másfajta gondolkodást tükröznek: Camp-bell (1999) kognitív modellje az olvasási folyamat interaktív jellegét hangsúlyozza:

egy szöveg nehézsége nem a szöveg inherens tulajdonsága, hanem valaki számára nehéz vagy könnyű egy szöveg . Az olvasón legalább annyi múlik, mint a szövegen . Kintsch és van Dijk már 1978-ban hangsúlyozták, hogy az olvashatóság hagyomá-nyos koncepcióját lehet hogy hamar fel fogja váltani a kérdés: kinek a számára

ne-hezen olvasható egy szöveg és miért (Kintsch–van Dijk 1978: 393)? Hiszen ugyan-az a könyv, amelyet egy joghallgató nehéz olvasmánynak tart vizsgára készülve, a jogtudós professzornak könnyű olvasmány .

Tirkkonen-Condit (1985) szerint a nem-irodalmi prózai szövegek közül az argu-mentatív szövegeket a legnehezebb fordítani . A fordítási problémák nem a fordító nyelvtudásával függnek össze, hanem az ilyen – akár anyanyelven, akár idegen nyelven íródott – szövegek megértésével és interpretációjával . A tudományos közlemények, esszék, tanulmányok döntő többsége az argumentatív, érvelő szövegtípusba tartozik . 3.2 a szöveg megértése

Egy szöveg megértésének folyamatában értelmezésünket arra alapozzuk, hogy koherens szöveggel van dolgunk (Brown–Yule 1983: 224) . A fordítónak azt kell feltételeznie, hogy a szerző koherens szöveget alkotott, és ugyancsak koherens szöveg létrehozására kell törekednie: a koherencia végső forrása a kommuniká-ció résztvevőinek törekvése arra, hogy kövessék Grice kooperákommuniká-ciós elvét¹ (Tyler 1994: 673; ford .: N . T . Zs .) .

Ugyan egy szövegnek sokféle interpretációja létezhet, de a fordító abban kü-lönbözik az egyszerű olvasótól, hogy világosan meg kell mondania, ő hogyan érti a szöveget (Gadamer 2003: 428) . Ellenkező esetben a fordítás nem lesz koherens . A fordító nem bízhat abban, hogy ha ő nem értette meg a FNY-i szöveget, majd a CNY-i szöveg olvasója megérti .

A koherencia fogalmát Enkvist definíciójával írhatjuk le: „az a tulajdonság, amely révén egy szöveg megfelel a világról alkotott képünknek, és így összefog-lalhatóvá és értelmezhetővé válik“² (Enkvist 1990: 14; ford .: N . T . Zs .) . Brown és Yule terminológiája szerint ahhoz, hogy egy szöveget koherensnek tekintsünk, a szövegben megjelenő elemeken túl szociokulturális tudásra (Brown–Yule 1983:

225) van szükség . De Beaugrande és Dressler azt hangsúlyozzák, hogy egy szö-veg csak a feldolgozás során, a megértés révén válik értelmessé, azaz koherens-sé: „Egy szövegnek nem önmagában van értelme, hanem azáltal válik értelmessé, hogy a szövegben megjelenített tudás interakcióba lép az emberek világról alkotott tudásával”³ (de Beaugrande–Dressler 1981: 6; ford .: N . T . Zs .) .

1 Az idézet eredeti szövege: „[ . . .] the ultimate source of coherence is [that] interlocutors follow Grice’s Cooperative Principle” (Tyler 1994: 673) .

2 Az idézet eredeti szövege: „the quality that makes a text conform to a consistent world picture and is therefore summarizable and interpretable” (Enkvist 1990: 14) .

3 Az idézet eredeti szövege: „A text does not make sense by itself, but rather by the interaction of text-presented knowledge with people’s stored knowledge of the world” (de Beaugrande–Dressler 1981: 6) .

A pszicholingvista Gósy Mária a (beszélt és írott) szöveg megértését aktív folya-matnak tekinti, melyről alig vannak pontos ismereteink (Gósy 1999: 61) . „A szöveg-értés . . . azt jelenti, hogy megértettük a részleteket és azok összefüggéseit, azaz birtok-ba vettük a szöveget mint szemantikai/szintaktikai/gondolati egységet” (i .m .: 110) .

A szövegértési folyamat pszichológiai modelljét alkotta meg Kintsch és van Dijk (1978) a feltételezett értelemszerkezetre (assumed underlying semantic struc-tures) vonatkozóan, vagyis a szintaktikai, lexikai és egyéb nyelvi jegyek zárójelbe tételével a párhuzamosan és egymás után zajló kognitív folyamatokra fókuszálva . Természetesen a szerzők is csak a szöveg nyelvi megjelenéséből tudnak kiindul-ni . Modelljük szerint a nyelvi jeleket olvasva úgy jutunk el a jelentésig, hogy a felszíni struktúra által közvetített fogalmi tartalmak, a propozíciók különféle szemantikai kapcsolatokba kerülnek egymással . Ezeket a szemantikai viszonyo-kat a felszíni struktúra olykor explicit módon kifejezi, máskor pedig az olvasó inferencia révén megteremti őket az interpretáció során . Az egyes propozíciók-nak – mely tehát nem nyelvi, hanem logikai kategória – a szöveg korlátozott területeire kiterjedő szemantikai kapcsolódásait mikrostruktúrának nevezik, míg a makrostruktúra globális természetű, és a szöveget mint egészet jellemzi (Kintsch–van Dijk 1978: 365) . A makrostruktúra már benne rejlik az egyes helyi mikrostruktúrákban, melyekből a szöveg végére kibontakozik .

Tirkkonen-Condit (1985) – aki Werlich (1976) szövegtipológiája szerint ka-tegorizálja a szövegeket – az érvelő szövegstruktúra leírására alkalmazta Kintsch és van Dijk modelljét . A tanulmány abból a feltételezésből indul ki, hogy az olvasó az olvasás során gyűjti össze ismereteit a szöveg struktúrájáról . Ha a for-dítónak csak egy szöveg részletét kell lefordítania, nincs elég alkalma és adata a szöveg makrostruktúrájának megismeréséhez . Ez a megállapítás megegyezik a hermeneutikai kör elvével . A hermeneutikai kör fogalma az antik retorikából származik, és azt jelenti, hogy

Az értelem anticipálása, melyben az egészet elgondoljuk, azáltal válik explicit meg-értéssé, hogy a részek, melyeket az egész határoz meg, szintén meghatározzák az egészt . [ . . .] A megértés helyességének a mindenkori kritériuma az, hogy valameny-nyi rész összhangban van az egésszel . (Gadamer 2003: 326)

A szöveg írója és a szöveg megértésére törekvő olvasó intuitív módon tudatában van a szövegstruktúrának . A makrostruktúra nem függ össze a szöveg lineáris felszíni felépítésével . A makrostruktúra alkotja a szöveg szemantikai építőköveit, vagyis a makropropozíciók tömbjeit . Ezek az építőkövek többféle módon

jelen-hetnek meg a szöveg felszíni szerkezetében . Tirkkonen-Condit makrostruktúra elméletének célja azoknak az eljárásoknak a leírása, melyek révén a felszíni szö-veg különböző szintű összefoglalásokká alakulhat . Az összefoglalásban a makro-propozíciók jelennek meg . A makromakro-propozíciók a szövegben mondatként (topic sentence, dominant sentence) vannak jelen, és ezek a mondatok kapcsolódnak össze az összefoglalásban, amely a makrostruktúrát jeleníti meg .