A magyar nyelvben az aktuális mondattagolást a hangsúly és a mondat szórendje mutatja meg (Huszár 1983: 91) . Huszár szerint a téma a magyarban lehet szemé-lyes, mutató vagy visszaható névmás, birtokos személyragos főnév vagy határo-zott névelővel ellátott főnév; míg a réma „legtöbbször határozatlan névelős vagy névelőtlen főnév vagy főnévi csoport, az ige hangsúlyos határozója vagy tárgya, vagy maga az ige” (Huszár 1983: 91) . Szikszainé Nagy számos fogódzót különít el a téma–réma meghatározásához: például a réma megállapításához használatos kiegészítendő kérdés; a hangsúly, vagyis a réma mindig hangsúlyosabb, mint a téma; a szórend; a mondat hangsúlyos (rematikus) eleméhez kapcsolható tagadás;
a réma kiemelése; a szituáció és a kontextus (Szikszainé Nagy 1999: 214–217) . A kommunikatív szakaszhatárt jelölő elemek listáját adja Klaudy (2007: 126-132) .
A magyar mondatokban a téma–réma sorrendje lehet objektív (téma–réma), illet-ve szubjektív (réma–téma) (Szikszainé Nagy 1999: 217); különösen a beszélt nyelvben gyakori a rémával kezdődő vagy csak azt tartalmazó mondattípus (Huszár 1983: 93) . 1.3 az aktuális tagolás és a fordítás
A mondatok aktuális tagolása különösen hangsúlyos szerepet kap a fordításban, hiszen a fordítás során változik a nyelvtani szerkezet, és ennek következtében változnak a téma–réma viszonyok is; ezek a változások pedig hangsúlyeltolódást okozhatnak a forrásnyelvi és a célnyelvi szövegek között (Hatim–Mason 1990:
209–222) . A fordítás során az aktuális tagolásban fellépő változásokról ad átfogó elemzést Baker (1992), Hatim és Mason (1990) és Károly (2007) .
Angolról magyarra történő fordításkor különösen nehéz feladat az aktuális ta-golás és így a helyes hangsúlyok megőrzése, mivel, szemben az angollal, a magyar nem kötött szórendű nyelv, itt a szórend „nem grammatikai eszköz, hanem a prag-matikai okok függvénye: jelzi a beszélő szándékát a kommunikatív–logikai sajátsá-gok tükrözésével” (Szikszainé Nagy 1999: 214) . A magyar nyelv említett sajátossága számos nehézséget támaszt az angolról magyarra történő fordításban; „az angolról magyarra való fordításban végbemenő kötelező szintaktikai átrendezés a T/R ha-tárjelölés jellegének megváltozását eredményezi” (Klaudy 2007: 133) . Ezek az elto-lódások a fordított magyar szöveg nehezebb értelmezhetőségét okozhatják, például az európai uniós szövegek fordítása során (i .m .: 134) . Ezért fontos, hogy az aktuális tagolás elméletét a fordító szakos hallgatók megismerjék és használják . A fordítás folyamán a fordító előtt több lehetőség is áll annak függvényében, hogy megőrzi
vagy változtatja a forrásnyelvi szöveg tematikus és grammatikai szerkezetét (Klaudy 2007) . Az aktuális tagolás eltolódásai a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg között a fordítás „kvázihelyességét” is okozhatják, a témáról részletesen lásd Klaudy (1987) . 1.4 az aktuális tagolás és a sziNkroN tolmácsolás
A tolmácsolás és a szövegnyelvészet kapcsolatát vizsgálja Hatim és Mason (2002: 255) . A szövegszerűség három területét (domain) különítik el, a textúrát (texture), a struk-túrát (structure) és a kontextust (context) . A szerzők a tolmácsolás három típusát a szövegszerűség három területével állítják párhuzamba . Hipotézisük szerint a szink-rontolmácsolás során a tolmács számára a forrásnyelvi szöveg textúrája a legkönnyeb-ben felhasználható, ez segíti a legnagyobb mértéklegkönnyeb-ben a munkájukat . A konszekutív tolmácsolás során a forrásnyelvi struktúra, a liaison tolmácsolás során pedig a forrás-nyelvi kontextus segít a legtöbbet a tolmácsolási feladat végrehajtásában (Hatim–Ma-son 2002: 257) . A szinkrontolmácsolás szövegnyelvészeti szempontú megközelítése-kor Hatim és Mason hangsúlyozzák a kollokációk fontosságát a szinkrontolmácsolási folyamatban, valamint azt, hogy a tolmácsok a tolmácsolási folyamat során mennyire használják ki a forrásnyelvi szövegben előforduló anaforikus és kataforikus referencia, behelyettesítés, ellipszis, kötőszavak és a lexikai kohézió adta lehetőségeket annak ér-dekében, hogy jobban tudják követni a forrásnyelvi szöveg alakulását és könnyebben meg tudják érteni a szöveget (Hatim–Mason 2002: 259) . Az aktuális tagolás és a szink-rontolmácsolás kapcsolatára mindössze egy rövid utalást tesznek:
Mivel a szinkrontolmácsolás során a szöveg kontextusa és struktúrája a tolmácsolás folyamán bontakozik ki, a szinkrontolmács a szöveg textúrájára támaszkodva oldja meg az ebből adódó problémákat . A szöveg összekapcsolását a kohézió és az aktuá-lis tagolás különböző aspektusaira támaszkodva hozza létre a tolmács . (Hatim–Ma-son 2002: 265; ford .: B .M .)2
Amint az utalás is mutatja, az aktuális tagolás fontos szerepet játszik a szinkron-tolmácsolásban, mivel a szinkrontolmácsok számára a kontextus és a struktúra helyett a szöveg textúrája a legkönnyebben hozzáférhető, és a tolmácsolási fel-adat során a célnyelvi szöveget a forrásnyelvi szöveg kohéziós eszközei és aktuális tagolása alapján építik fel .
2 Az idézet eredeti szövege: „The simultaneous interpreter, […], would seem to handle less readily available context and structure by heavily relying on texture, maintaining text connectivity through interacting with the various aspects of cohesion, theme-rheme progression, etc .” (Hatim–Mason 2002: 265) .
Az aktuális tagolás szinkrontolmácsolásban betöltött szerepét elemzi Chernov (2004) . Chernov előrejelzési modelljében a tematikus szakasz fontosságát hang-súlyozza, mivel az ismétlődő ismert információ, avagy a téma biztosítja a szink-rontolmácsoláshoz szükséges redundanciát . Chernov a szinkrontolmácsolásban a forrásnyelvi üzenet sűrítését alapvető stratégiának tekinti, és négy típusát kü-lönbözteti meg: a szótagszintű, a lexikai, a mondatszintű és a szemantikai sűrítést . Megjegyzi azt is, hogy a sűrítés mindig a forrásnyelvi témát érinti, mivel ez a dis-kurzus redundáns része (Chernov 2004: 112–147) . A rematikus szakasz szinkron-tolmácsolásban betöltött szerepéről a következőket jegyzi meg: hasonlóan a ha-gyományos beszédpercepcióhoz, a forrásnyelvi szöveg feldolgozáskor a tolmács az új információt tartalmazó részekre koncentrál, vagyis a rematikus szakaszra . Ez a megfigyelés összhangban van azokkal a kutatásokkal, amelyek a szinkron-tolmácsolásban a fül–száj ívhossz szerepét vizsgálták, illetve azt, hogy melyik az ideális pillanat a tolmácsolás elkezdésére . Itt a hangsúly az ige, illetve a prediká-tum kulcsfontosságú szerepén van a tolmácsolás folyamatában (Chernov 2004) . 1.5 műfaj, szövEgtípus, fordítás
A műfajkutatásban leggyakrabban használt műfaj-definíció Swales (1990) nevé-hez fűződik, a definíció magyar fordítását Károly adja: „A műfaj olyan kommuni-katív események összessége, amelyekben a résztvevők bizonyos kommunikommuni-katív cél-jai megegyeznek . A célokat az anya-diskurzusközösség szakterületen jártas tagcél-jai ismerik és elfogadják, e célok teremtik meg a műfaj funkcióját” (Károly 2007: 134) . Hatim és Mason a következőképpen definiálják a műfajt:
A műfajok az adott társadalmi tevékenységek és a bennük részt vevők számára megfe-lelő nyelvhasználat konvencionalizált formái . A műfajokhoz közös konszenzus alap-ján nyelvi kifejezési eszközök kapcsolódnak, amelyek formulaszerű státuszt élveznek . Szigorúan meghatározott, hogy kik a résztvevők, mit mondhatnak, és azt hogyan mondhatják a szöveghasználók által rendszerint elfogadott formák biztosította kere-teken belül . (Hatim–Mason 2002: 255; ford .: B .M .)3
3 Az idézet eredeti szövege: „Genres are conventionalized forms of language use appropriate to given domains of social activity and to the purposes of participants in them […] . Genres have by common consensus attracted particular forms of linguistic expression and have thus acqui-red a formulaic status . There are strict do’s and don’ts regarding who the participants are, what to say and how to say it within certain formats generally sanctioned by the community of text users” (Hatim–Mason 2002: 255) .
Károly a szövegtípus és a műfaj közötti különbséget a következőképpen határozza meg:
Szövegtípusnak nevezzük tehát a közlés módjára jellemző speciális retorikai stratégia nyomán létrejött olyan szövegeket, mint például az elbeszélő, leíró, érvelő, összeha-sonlító, okfeltáró stb . típusú szövegek […] . Ezzel szemben műfajnak a szövegek azon konkrét megvalósulási formáját hívjuk, amely – a swalesi meghatározás értelmében – már adott céllal, adott társadalmi kontextusban, meghatározott közönség számára hajt végre egy konkrét retorikai cselekedetet . Műfajnak tekintjük tehát a többek között a tudományos dolgozatot, az újságcikket, a viccet vagy a mesét . (Károly 2007: 134)
A műfaji jellemzőknek nagy szerepe van a fordítás során is, mivel a forrásnyel-vi információ átadásával egyenrangú feladat a forrásnyelforrásnyel-vi szöveg műfaji iden-titásának megőrzése a célnyelvben (Károly 2007: 173) . A különböző műfajok más-más fordítói stratégiát kívánnak meg a fordítótól, ezek egyik első, részletes leírását adja Katharina Reiss, aki a nyelvi funkció alapján négy szövegtípust különböztet meg, és ismerteti a szövegtípusokhoz kapcsolódó fordítási straté-giákat (Reiss 1976: 18–24), különös tekintettel a felhívásközpontú szövegekre . A jogi szövegek fordítását elemezve Bhatia a fordítást műfaj-alapú megközelítés-ben vizsgálja, és hangsúlyozza, hogy a fordítónak négy jól elhatárolható, de egymás-hoz kapcsolódó kompetenciát kell elsajátítania:
a) a kódrendszerek, azaz a forrásnyelv és a célnyelv ismerete;
b) a műfajhoz kapcsolódó ismeretek megszerzése, azaz a szövegtípus ismere-te, továbbá a műfajhoz kapcsolódó szövegprodukciós és szövegbefogadási folyamatok és célok ismerete;
c) kognitív struktúrák felismerése;
d) a műfajhoz kapcsolódó ismeretek használata, alkalmazása (Bhatia 1997: 206–208) .
A különböző műfajú szövegek a szinkrontolmácsot is más-más feladat elé állítják, és a Bhatia által meghatározott kompetenciák érvényesek a szinkrontolmácsolásra is .
A leíró jellegű szövegek fordításakor és tolmácsolásakor a legfontosabb szem-pont az, hogy a forrásnyelvi tartalmat a célnyelven minél szem-pontosabban vissza-adja a fordító vagy a tolmács (Reiss 1976: 20) . A politikai diskurzus esetében azonban már nem ilyen egyszerű a helyzet . A politikai diskurzusról írva Chilton és Shäffner (1997) megállapítják, hogy az összetett emberi tevékenység, amely a saját jogán érdemes a kutatásra . Emellett sok kutató a politikai nyelv manipula-tív jellegét hangsúlyozza (Chilton–Schäffner 1997: 207) . A politika nyelvében a szerzők négy stratégiai funkciót különbözetnek meg: a kényszerítés (coercion),
az ellenállás és tiltakozás (resistance, opposition and protest), a palástolás (dissi-mulation) és a legitimizáció és delegizimizáció (legitimization and deligitimizati-on) funkcióit (Chilton–Schäffner 1997: 212–213) . A szerzők kitérnek az aktuális tagolás politikai szövegekben betöltött szerepére is:
A mondatok szórendje interakcióba lép az intonációval és a hangsúllyal és lehe-tővé teszi, hogy az előadók szelektíven fókuszáljanak a politikai univerzum bizo-nyos elemeire, és ezáltal korlátozzák a hallgatók valós idejű beszédfeldolgozását . Az ilyen jellegű döntések politikai funkciója a kontextussal együtt változik . (Chilton–
Schäffner 1997: 224, ford .: B . M .) 4
A politikai beszédek fordításakor figyelembe kell venni keletkezésük kultúra-spe-cifikus viszonyait is: példaként a német újraegyesítéskor elhangzott beszédeket elemzi Schäffner . Ezek a beszédek meghatározott szerepet töltöttek be egy meg-határozott kommunikációs helyzetben a forrásnyelvi nyelvközösségben (Schäff-ner 1997) . Az újraegyesítés alkalmából elhangzott beszédek két típusát hasonlítja össze: a külföldi politikusok politikus célközönség számára mondott beszédeit és a német politikusok német néphez szóló beszédeit . A forrásnyelvi szövegek célja inkább a meggyőzés volt, ezzel szemben a beszédek fordításai tájékoztatják a cél-nyelvi közönséget a forráscél-nyelvi kultúrában bekövetkezett eseményekről . Schäff-ner arra a következtetésre jut, hogy szövegfunkció változásai hatással vannak a fordítási stratégiára (Schäffner 1997: 128) . A leíró jellegű szövegek fordításakor és tolmácsolásakor a fordítónak vagy a tolmácsnak a forrásnyelvi tartalom minél pontosabb célnyelvi visszaadására kell törekednie (Reiss 1976: 20) .
Dolgozatunkban azt vizsgáljuk, hogy a forrásnyelvi szöveg aktuális tagolása hogyan határozza meg a célnyelvi szövegek akusztikai-fonetikai sajátosságait, illetve hogy milyen típusú megakadásjelenségek fordulnak elő a célnyelven a té-ma-réma határon . Kérdés továbbá az is, hogy a forrásnyelvi szöveg műfaja és a tematikus szakasz hossza hogyan befolyásolja a célnyelvben a megakadásjelen-ségek előfordulását .
Hipotézisünk az volt, különbségek lesznek a különböző műfajú forrásnyel-vi szövegek célnyelforrásnyel-vi megfelelőinek akusztikai-fonetikai sajátosságaiban, mivel a forrásnyelvi szövegek eltérő műfajúak, és eltérő hosszúságú tematikus
szaka-4 Az idézet eredeti szövege: „The word order of sentences interacts with intonation and stress, and enables speakers to selectively focus on elements of the political universe, and in this fashion to const-rain the real-time processing of the hearers . The political functions of such choices will vary according to context” (Chilton–Schäffner 1997: 224) .
szokkal rendelkeznek . Második hipotézisünk szerint a célnyelvi szövegekben a téma-réma határt megakadásjelenségek jelzik majd .