a gondolattól a nyElvi formáig

A gondolat és annak nyelvi kifejezése fontos kérdéseket vet föl a kontrasztív szö-vegnyelvészeti kutatások számára, illetve a célnyelvi szövegprodukció sajátossá-gainak leírásakor . Az átvitel során jelentkező kohéziós változásokat feltérképező korpusznyelvészeti vizsgálatom során is megfigyeltem, hogy a célnyelvi szöve-gek a nyelvek rendszerbeli különbségeiből fakadóan – vagy csupán magából a fordítás tényéből következően – magukon viselik az eltolódás (az angol nyelvű szakirodalomban shift; Blum-Kulka 1986) jegyeit . A nyelvtechnológiai eszközök elterjedésének köszönhetően a fordítói átváltási folyamat végeredményét jellem-ző eltolódások kimutatása már nemcsak szószinten, hanem szövegszinten is rea-lizálhatóvá vált . A párhuzamos szövegek eltolódásjelenségeit vizsgáló elemzésem csatlakozik ahhoz a Petőfi (2004) által propagált újszerű szövegnyelvészeti meg-közelítéshez, amely a szövegek komplex vizsgálatát tűzi célul maga elé .

Az, hogy a nyelv és ezáltal a gondolat, valamint a világról való felfogás mennyi-ben meghatározója, sőt része a szövegnek, kitűnik Petőfi S . János szövegdefiníciójá-ból, ami a „legtágabb értelemben vett nyelvhasználatot” veszi alapul, és a világ éppen aktuális szegmentumára vonatkozó tudásunkat is a szöveg részeként értelmezi . Ez a szövegfelfogás „egy írott vagy nyomtatott fizikai manifesztációval rendelkező, domi-nánsan verbális, relációs szemiotikai objektumra – jelölő–jelölt relációra – utal” (Petöfi 2004: 29) . A szövegnyelvészet feladata pedig „valamennyi olyan nyelvészeti módsze-rekkel kimutatható reláció elemzése és leírása, amely ’átlép’ a „szövegmondatok”-nak tekinthető kommunikátum-összetevők közötti határokon” (i .m .: 74) . Ez a határátlé-pés azonban az ezredfordulón a nyelvészeti kutatások között egyre hangsúlyosabbá váló szövegnyelvészet jellemzőjévé is vált, amely önmaga szűkebb keretein túllépve,

„széleskörű interdiszciplináris megalapozásra” törekszik, valamint a „szövegeket komplex jelekként kezeli, és vizsgálja azokat mind szintaktikai (vagy pontosabban:

formai), mind szemantikai, mind pragmatikai nézőpontból” (i .m .: 86) .

A szövegek komplex jelekként való kezelését indokolja az is, hogy a fordítás so-rán a fordítónak nem a jelentést, hanem a nyelvi jel és a valóság egy szegmensének adott közlési helyzetben megvalósuló kapcsolatát, azaz a gondolat értelmét kell a célnyelven újrateremtenie . A szavak nyelvek közötti „jel és jelentés” viszonyát szemlélve „a legritkább eset az, hogy két nyelv egy-egy szava pontosan ugyanazt jelenti” (Papp 2006/1975: 154) . A szószintű, egy az egyben megfeleltetések ellen szól az az érv is, hogy „egy-egy szónak több jelentése is lehet, és ezek a jelentések nyelvenként különböző módon oszlanak meg a szavak között” (Papp 2006/1975:

151) . A nyelvi forma és jelentés kapcsolatát tovább vizsgálva Papp kifejti, hogy a találó, jó szavakat az egyes nyelvek szívesen használják, s a valóságból így elkü-lönített szegmensek beépülnek a nyelvhez kötődő kép- és fogalomalkotásba . A különböző nyelvek eltérő kép- és fogalomalkotása viszont befolyással van az adott nyelven történő gondolkodásra, és a tudattól független objektív valóság szegmen-tálására (vö . Papp 2006/1975: 167–168) .

A XX . század utolsó évtizedeiben felerősödő, a természetes nyelvet az emberi megismerés inherens elemeként felfogó kognitív nyelvészeti megközelítés az egyes nyelvhasználók világról alkotott nyelvi képét „nyelv- és kultúrafüggő képződmény”-ként definiálja, azaz „az átlagos nyelvhasználó tudásán alapuló mentális kép”-képződmény”-ként

„a világ tárgyairól, jelenségeiről és relációiról” (Bańczerowski 2009: 2) . Bańczerows-ki megfogalmazásában

A világ nyelvi képe (= VNyK) nem más, mint a hasonló tapasztalatokkal rendelkező, és hasonló értékeket valló nyelvhasználók által tapasztalt, objektívan létező valóság képe .

[…] A VNyK, mint az adott természetes nyelvben kifejlődött kategóriarendszernek, va-lamint a szókincsben és a mondattanban megnyilvánuló szemantikai struktúráknak az összessége, azt mutatja, hogy az adott nyelvközösség által tapasztalt, átélt és elképzelt valóság milyen módon rögzült a természetes nyelvben . (Bańczerowski 2009: 2–3)

A valóság szegmentálása ugyanakkor visszavezet a nyelvi forma és jelentés kapcso-latához, azaz ahhoz a megállapításhoz, hogy „a jelentés éppúgy az egyes nyelvek jel-lemző vonása, mint a nyelvi forma” (Klaudy 1999: 43) .

A fordítás során nem az egyik nyelv jelentéseit helyettesítjük a másik nyelv megfelelő jelentéseivel, hanem a forrásnyelvi jelentésen keresztül kifejezett va-lóságot fejezzük ki a célnyelv eszközeinek segítségével . A nyelv részét képező önkényes nyelvi jelek a nyelven kívüli valóságra, a jel tárgyára utalnak . Fontos hangsúlyozni, hogy jel és jelentés használata önkényes, amiből logikusan követ-kezik, „hogy a jelentések nyelvenként eltérőek, más térfogatúak” (vö . Antal 1964:

199–200) . Ez az eltérés ismét újabb magyarázatot szolgáltat a célnyelvi szövegek-re jellemző kohéziós eltolódások okára .

Wittgeinstein rendszerezi a gondolatot kifejező egységeket, a gondolatot alap-vetően kifejező jelnek a kijelentésjelet tekinti, amelynek „elemei – a szavak – meg-határozott módon viszonyulnak egymáshoz” (Wittgeinstein 2004/1963: 22) . A ki-jelentésjel elemei felelnek meg a gondolat tárgyainak a kijelentésben, s egy szinttel feljebb a kijelentések összessége alkotja magát a nyelvet . A nyelv az egyén szubjektív tudatában tükröződő objektív, elsődleges jelenség, s a beszélők tudatában „nem a nyelv, hanem annak megannyi egyéni nézete él” (vö . Antal 1964: 18) . A nyelv ha-tárait a gondolat adja, mert „amit nem tudunk gondolni, azt nem tudjuk gondolni, tehát mondani sem tudjuk” (Wittgeinstein 2004/1963: 81) . amit viszont más mó-don, más nyelven gondolunk, azt a gondolatot másfajta kijelentések segítségével tudjuk csak kifejezni . A más nyelven végiggondolt, más kifejezésekkel manifesz-tálódó célnyelvi szövegproduktum már önmagában is magyarázza a fordításokban tapasztalható eltolódásokat, annak ellenére, hogy a fordítás során az eltérő nyelvek másfajta kijelentései ugyanazt a helyzetet ábrázolják . A kijelentés legfőbb jellem-zője nem az, hogy saját értelemmel bír, hanem hogy egy helyzetet ábrázol . Ezért a kijelentésben „pontosan annyi megkülönböztethető résznek kell lennie, mint az általa ábrázolt helyzetben” (Wittgeinstein 2004/1963: 36) . Nyilvánvalónak tűnik, hogy a nyelvi különbségekből fakadóan az eltérő kijelentések megkülönböztethető részeiben is a különböző nyelvek esetében eltéréseket lehet tapasztalni, ami részben magyarázza a lexikai ismétlések eloszlásbeli különbségeit az autentikus magyar és a fordított német szövegek egybevetésénél (Péch 2007b: 124–126) .

5. összegzés

Tanulmányom, mely a párhuzamos szövegek korpusznyelvészeti elemzése eredményeként manifesztálódó eltolódásjelenségek okait vizsgálta, csatlako-zik ahhoz a Petőfi (2004) által képviselt szövegnyelvészeti megközelítéshez, amely a szövegek komplexebb vizsgálatát tűzi célul maga elé . Ezért fontos a korpuszokból nyert tisztán statisztikai eredményeket hozó produktumköz-pontú megközelítés mellett - a célnyelvi szövegsajátosságok megragadása érdekében - a funkció- és folyamatorientált jellemzőket is számba venni a szövegvizsgálatok során .

hivatkozások

Antal L . 1964 . A formális nyelvi elemzés . In: Antal L . 2005 . A formális nyelvi elemzés. A magyar esetrendszer. Bicske: SZAK Kiadó . 1–228 .

Balaskó M . 2007 . A fordításnyelvről, avagy a flamand szőnyeg láthatatlan szálai-ról . In: Heltai P . (szerk .) Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, termino-lógia. A XVI. MANYE Kongresszus előadásai. Gödöllő. 2006. április 10–12.

(A MANYE Kongresszusok előadásai 3 .) Pécs–Gödöllő: MANYE–Szent István Egyetem . 159–166 .

Bańczerowski J . 1999 . A kognitív nyelvészet alapelvei . Magyar Nyelvőr 123 . évf . 1 . szám . 78–87 .

Bańczerowski J . 2009 . A világ nyelvi képe mint a lingvisztikai kutatás tárgya. Előadás az MTA Veszprémi Területi Bizottságának meghívására . Veszprém . 2009 . márc . 26-án . Online elérés: http://www .mta .hu/fileadmin/I_osztaly/eloadastar/

Banczerowski_drea .pdf

Blum-Kulka, Sh . 1986 . Shifts of Cohesion and Coherence in Translation . In: House, J ., Blum-Kulka, Sh . (eds .) Interlingual and Intercultural Communication . Tübingen: Narr . 17–35 .

Budin, G . 2002 . Wissensmanagement in der Translation . In: Best, J ., Kalina, S . (Hrsg .) 2002 . Übersetzen und Dolmetschen . Tübingen, Basel: Franke . 74–84 . Európa Tanács 2007 . A nyelvi sokszínűségtől a többnyelvű oktatásig. Kézikönyv

az európai nyelvoktatás-politika kidolgozásához . Budapest: Oktatási és Kulturális Minisztérium .

Földes Cs . 2007 . „Interkulturális kommunikáció”: koncepciók, módszerek, kérdőjelek . Fordítástudomány 9 . évf . 1 . szám . 14–39 .

Frege, G . 2000/1891 . Fogalom és tárgy . In: Máté A . (szerk .) 2000 . Logikai vizsgálódások. Budapest: Osiris Kiadó .

Halliday, M . A . K ., Hasan, R . 1976 . Cohesion in English . London: Longman . Hatim, B ., Mason, I . 1990 . Discourse and the Translator. London: Longman . Hönig, H . 1997 . Konstruktives Übersetzen . Tübingen: Staufenberg .

Károly K . 2007 . Szövegtan és fordítás. Budapest: Akadémiai Kiadó . Klaudy K . 1999 . Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest: Scholastica . Klaudy K . 2001 . Mit tehet a fordítástudomány a magyar nyelv „korszerűsítéséért”?

In: Klaudy K . (szerk .) 2007 . Nyelv és fordítás. Válogatott fordítástudományi tanulmányok. Budapest: Tinta Könyvkiadó . 50–56 .

Klaudy K . 2008 . Tizenöt tézis a fordítástudományról . In: Sárdi Cs . (szerk .) Kom-munikáció az információs technológia korszakában. A XVII. MANYE Kong-resszus előadásai. Siófok. 2007. április 19–21. (A MANYE KongKong-resszusok elő-adásai 4 .) Pécs–Székesfehérvár: MANYE–Kodolányi János Főiskola . 41–50 . Laviosa, S . 2001 . Universals of translation . In: Baker, M ., Malmkjær, K . (eds .) 2001 .

Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London: Routledge . 288–291 . Neubert, A . 1994 . Translatorische Relativität . In: Snell-Hornby, M . (Hrsg .)

Übersetzungswissenschaft. Eine Neuorientierung. Tübingen, Basel: Francke Verlag . 85–105 .

Paepcke, F . 1994 . Textverstehen – Textübersetzen – Übersetzungskritik . In:

Snell-Hornby, M . (Hrsg .) Übersetzungswissenschaft. Eine Neuorientierung.

Tübingen, Basel: Francke Verlag . 106–132 .

Papp F . 2006/1975 . Szavak – Jelentés . In: Klaudy K . (szerk .) Papp Ferenc olvasókönyv.

Papp Ferenc válogatott nyelvészeti tanulmányai. Budapest: Tinta Könyvkiadó . Péch O . 2007a . A lexikai kohézió vizsgálata a fordításkutatásban – új távlatok a

korpusznyelvészeti módszernek köszönhetően . Fordítástudomány 9 . évf . 1 . szám . 79–96 .

Péch O . 2007b . A lexikai kohézió vizsgálata a fordításkutatásban egy

korpusznyelvészeti eszközzel végzett kutatás tükrében . In: Váradi T . (szerk .) I. Alkalmazott Nyelvészeti Doktorandusz Konferencia kötete. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet . 114–127 .

Online elérés: http://www .nytud .hu/alknyelvdok/proceedings07/

Petöfi S . J . 2004 . A szöveg mint komplex jel . Budapest: Akadémiai Kiadó . Simigné Fenyő S . 2008 . Fordítás a feminizmus korában . In: Sárdi Cs . (szerk .)

Kom-munikáció az információs technológia korszakában. A XVII. MANYE Kongresz-szus előadásai. Siófok. 2007. április 19–21. (A MANYE KongresKongresz-szusok előadá-sai 4 .) Pécs–Székesfehérvár: MANYE–Kodolányi János Főiskola . 125–130 .

Szili K . 2006 . Nyelvbe rejtett üzenetek . A nyelv és a kultúra viszonyáról általában és a magyar nyelv kapcsán . Magyar Nyelv 102 . évf . 1 . szám . 33–43 .

Vermeer, H . J . 1994 . Übersetzen als kultureller Transfer . In: Snell-Hornby, M . (Hrsg .) Übersetzungswissenschaft. Eine Neuorientierung. Tübingen, Basel:

Francke Verlag . 30–53 .

Wittgeinstein, L . 2004/1963 . Logikai–filozófiai értekezés. Budapest: Atlantisz Kiadó .

tErminológia, adatbázisok,