AZ „ARANy JÁNOS gImNÁZIUm 11/f OSZTÁLyÁBAN” 56
197Milyen i/írat(ok), ami(ke)t előhív ez a bevésés? Az alkalmazkodás, a hűséges
el-játszás, vagy épp a túlélés gesztusait, maszkjait, a testében alkalmazkodó, netán belenyugvó, nagyrészt passzív diák iratát, aki persze megtalálja a kiskapukat, ha kell. „Ugye, rosszak vagyunk?” – kérdezik többen még kutatásom elején, jelezve, hogy ha nem is alkalmazkodnak, az erről szóló pedagógiai diskurzust, értelmezést már elsajátították.
Egy idő után egyre jobban megerősödött bennem egy sajátos működési mód képe az iskolával kapcsolatban, és a naplómban is reflektálok rá: úgy tűnik, a min-dennapokban nem a tudásról, értékek elsajátításáról (nevelés-oktatásról) szólnak az iskolai történések a fiatalok számára, hanem arról, hogyan tudnak kibújva meg-felelni (látszólagosan) a szabályoknak, hogyan tudnak még éppen megfelelő jegyet szerezni, s ennek érdekében megtenni, amit kell. A diákba nem a tanulás igénye író-dik be, hanem a megfelelő jegy megszerzésének performanszai: időben lemásolni a házit, jó puskát készíteni, eljátszani, hogy tanulok stb., s mindeközben túlélni vagy épp jól megélni az iskolai mindennapokat.
Szabolcs „jó stratégiát folytat”: a levelezés mellett fölnéz, többször odafigyel, ír is valamit (talán mindent), és főleg többször közbeszól, hozzászól, ezzel elintézi mintegy, hogy a tanár egyébként békén hagyja, s így még úgy is tűnik, hogy aktív résztvevő.
(KN 2007.04.12.)
A tesztben A, B, C válaszok vannak, valaki megjegyzi: „Múltkor tök sokat eltaláltam találomra.”
(KN 2007.02.28.)
Érdekes, hogy azt lehet megfigyelni, hogy kevés kivételtől eltekintve mintha a diákokat nem érdekelné igazán, hányast kapnak. Egyfajta iróniával tekintenek a jegyre, jegyadásra. Persze van, aki jelzi, hogy szüleinek lesz véleménye a jegyéről, és a fenti lány is mérges volt a kettes miatt, Szuzi pedig izgult, csurított és csuríttatott a jegyért, de mégsem tűnt úgy, hogy nagyon letörte a rosszabb osztályzat, amit kapott, az pedig inkább tűnt egyfajta félig komoly játéknak.
(KN 2007.01.19.)
A tanár beszéde (beszélgetése) közben hátul a tanulók – akik teljesen kimaradnak elvileg ebből a megbeszélésből, elvész velük az oktató kapcsolata – mégis (egy részük) valamilyen módon követik az órát a maguk módján.
(KN 2007.01.19.)
[Az osztálykiránduláson] 11 után Mária körbejárt a szobákban. Addigra mindent úgy rendeztek, hogy rend legyen, az italokat elrakták. Felkészültek a tanári ellenőrzésre (amin Máriát leginkább az érdekelte, mindenki itt van-e), és jól eljátszották a szerepüket.
Jó kisfiúkat és kislányokat játszottak: pl. „ó, direkt lementünk dohányozni” (persze ez igaz volt, de nem árulták el, hogy fönt is cigiztek). Tényleg előadták magukat, és érdekes volt ezt a színjátékot látni.
(KN 2007.05.09–11.)
198
A félévi magatartásjegyeket beszélik meg.
Érdekes kettős folyamat ez. Egyrészt a tanár bizonyos jegyeket jelzés értékűnek gondol, legalábbis így kommunikál, s a diákok is küzdenek (inkább ironikusan, viccesen) egy-egy jobb osztályzatért, de (másrészt) közben az érződik, hogy ez nem egy komoly játék: gyakorlatilag a tanár mindenkivel egyénileg megbeszéli a jegyét (miközben hangzavar van a teremben), sokszor a megbeszélés játékos alkudozássá lesz. Az látszik, hogy senki nem veszi igazán komolyan ezt a jegyet, inkább a „külső”
elváráshoz igazodás miatt játsszák el (performance!), hogy fontos.
A jegyek beírása után egy lány unottan felsóhajt:
– Még 15 perc!
Az egyik lány mellettem közben telefonál, vagy hallgat valamit a telefonján.
(KN 2007.01.11.)
Érdekes megfigyelni, hogy amikor a tanár rájuk néz, akkor a diákok arckifejezése megváltozik. Vigyorból komollyá változik. A test megnyilvánulásai ezek. A test, ahogyan jelen van az órán, a test, ahogyan változik.
(KN 2007.03.05.)
Még az óra előtt beszélgettünk a fiúkkal. Áron elmondta, hogy Szőlő 3-ast kapott föciből, úgy, hogy olyan negyed órát tanult rá. Fölvetette: Mi lenne, ha tanulnánk?!
Milyen szuper osztály lennénk!
(KN 2007.05.15.)
Elég sok az igazolatlan óra, röpülnek az osztályfőnökik, az igazgatóik. Azt érzékelem, hogy nem igazán érdekli őket, mit kapnak a hiányzásokért. Egyfajta „ki azért ne rúgjanak, túl sokat ne kapjak, különben mindegy”.
(KN 2007.05.15.)
S a nap legklasszabb jelenete (de talán a félévé is), hogy Áron fogja magát, és megborotválkozik, fogadásból (Szendivel, 500 Ft és egy sör). Szépen végigmegy az egész folyamaton, még a tükrét is elhozta magával. Körülötte (velem együtt) dőlnek a röhögéstől. Nem tudom, [a tanár] mennyit vesz észre az egészből, de nem reagál semmit.
(KN 2007.05.25.)
Többször a kijátszás performanszai jelennek meg naplóbejegyzéseimben:
Felsorakoznak szokás szerint. Játékóra, de bemelegítés az elején.
Röhejesen kezdődik az óra, az egész kicsit az. Olyan lustán melegítgetnek, sokszor maguk is röhögnek a diákok a bénaságukon, ímmel-ámmal csinálják, a tanárt kijátszva (ha nem néz oda, csak fekszenek a földön, nem fekvőtámaszoznak).
(…)Visszafelé [testnevelésóra alatt] szembejön velem három diák, sétálva.
– Hát ti mit csináltok? – kérdezem.
– Futunk – válaszolják ők.
– Hát akkor jó futást! – mondom nevetve.
(KN 2007.03.26.)
199
Az egyik fiúnak nagyon ügyesen hátulról egy fülhallgató van bevezetve a fülébe. Jól álcázza, a tanár nem veszi észre (valószínűleg).
(KN 2007.01.11.)
A hiányzásokat beszélik meg. Látszanak a hiányzással kapcsolatos „játékai”, kijátszásai a fiataloknak:
„Itt van egy régi igazolás, csak már átírták.”
Többen gyakorlatilag nem járnak be olaszra, spanyolra. Emlékszem, hogy volt, aki tényleg mondta is ezeket valamikor korábban a szünetekben. A testnevelés tűnik még neuralgikus pontnak. Amikor valaki csak első órára van beírva, akkor a tanár megkérdezi, mi volt. Mindenki így válaszol:
„10 percet késtem”, a tanár ezt elfogadja, és igazolja a hiányzást. (Ez szinte már rítusszerűen így ismétlődik.) Most már értem, mikor késett Liza, és az óra vége előtt 5 perccel jött be, akkor miért mondta: „azért (ti. jöttem be ennyi időre), hogy azt tudjam mondani az ofőnek: 10 percet késtem”.
(KN 2007.02.28.)
Gyakorlatilag fölspannolja magát [a tanár], s egyre mérgesebben mondja, hogy írnak majd minden órán, mert nem tanulnak. A füzeteket kezdi el nézni: kinek mi van beleírva, itt van-e. [Egy diák] mellett ültem le, ő mutatja nekem, hogy olyan füzete van, amiben minden benne van egyben: kémia, földrajz, német... Amikor a tanár elhalad mellette, és megnézi a füzetét (a vegyességet nem veszi észre) a diák megjegyzi: „Vén szipirtyó!”
(KN 2007.02.23.)
[X]-ék elmondják, hogy lebuktak. Csak a cigit vette észre a tanár, a sört nem, így szerencsére csak egy intőt kapnak.
(KN 2007.04.26.)
A külső kontroll még a közösségi, diákélethez tartozó programokon is meghatározó:
[Az éves diákközgyűlésen]
Sokan elmennek róla. Mintegy menekülnek. A tanárok mondják, hogy ne menjenek, de elmennek. Van, aki csak azt mondja, kimegy cigizni, de aztán nem jön vissza.
A kisebbek maradnak. Az osztályfőnöknek fontos szerepe van. Mária eléri, hogy a legtöbben maradjanak.
A diákok, úgy látszik, (sokan) nem látják értelmét a közgyűlésnek, nem érzik az ügyet magukénak. Kérdés, hogy lehet [és miért kell?] egy ilyen demokratikus dolgot hatalmi eszközökkel kényszeríteni (itt kell maradni pl.).
(KN 2007.03.01.)
[Az utolsó napon iskolai sportnap van]
Elég kevés a diák, sokan nem jöttek el, inkább csak a csapatok tagjai vannak itt.
Az osztályból is csak a fiúk, gyakorlatilag a focicsapat tagjai, de például Áron nem.
Itt van még az osztályból Fanni, nyilván a barátja, Robi miatt, itt van Jenny, akit
200
látok kószálni, és Karcsi, aki, mint kiderült, csak később jött vissza valamiért, mert egyébként ő is elment reggel, mint az összes többi diák, akik bejöttek, és egy pofavizit után elmentek haza.
(KN 2007.05.15.)
A test kontrollálásának, a bevés(et)ésnek egy másik területe a kulturális „tartalmak”
közvetítése. Tetten érhetők kikristályosodó értékdimenziók, emberről, társadalom-ról szóló diskurzusok, narratívák. Egy bahtyini értelemben vett „hivatalos hang”
elemeit lehet ezekből összerakni. Ez a hang maga is polifónikus, nem egységes, de megvannak a maga csomópontjai. Külön fejezetet lehetne szentelni ennek a kultu-rális iratnak. Itt ismét csak néhány elemet idézek fel:
Néhány éve az egyik legkisebb parlamenti párt egyik képviselője felvetette a Himnusz megváltoztatását. Senki nem támogatta az ötletet. Azt gondolom, természetesen. Úgy gondolják, hogy 15 millió magyar számára még mindig olyat tartalmaz, ami a nemzeti identitásban fontos.
(KN 2007.04.16.)
Tanár: Miért van az, hogy ha hazamegy az ember, akkor bekapcsolja rögtön a tévét, a rádiót?
Valaki: Mert idióta (félhangosan).
Szuzi: Mert a magány őrjítő.
Tanár: A magány nehéz, mert eszünkbe jut olyan is, ami idegesít... hogy valamit rosszul csináltunk. Ez a vers rámutat a magány értékére.
(KN 2007.01.19.)
[Angolórán] A kommunizmus, kapitalizmus a téma. Jön a kapitalizmus Kínába – mondja az olvasmány.
(KN 2007.03.06.)
A múltkori dolgozat megbeszélése kezdődik el. A témája: tőke, pénz, államadósság stb. (Megj.: sajátosan neoliberális szemlélettel.)
(KN 2007.01.11.)
Miközben a diákok feladatokat oldanak meg, én nézegetem az angolkönyvüket. Igen ügyel a könyv a PC-ségre. A témáiban is hangsúlyos egyfajta human rights education (nők, jobbkezesek, balkezesek stb.). Egy nyelven keresztül egy kicsit másfajta nevelési-oktatási kultúra szüremkedik be így: ez érdekes. Az olasszal kapcsolatban (nyilván /?/) ezt kevésbé lehet így érzékelni.
(KN 2007.05.15.)
Tanár: A mai 14-15 évesek egy százaléka mondható kulturáltnak: jár színházba, operába.
A gyerekeiteknek olvastok majd meséket?
(KN 2007.04.16.)