5. A jelentéskiterjesztés
5.1. A metafora
A mindennapi beszédben minden különösebb gondolkodás nélkül mondunk vagy hallunk olyan kifejezéseket, amelyekről naiv, nem nyelvészeti tudással is meg tudjuk állapítani: metaforák. Ilyen kifejezések a magyarban például a következők:
(1) az asztal lába (2) feldobódik
(3) szétrobban a dühtől (4) pályafutás
A fölsorolt kifejezések megértése minden esetben két fogalom viszonyában
történik: – ; – ;
– ; –
.
Az idézett példák alapján a következő megállapítások tehetők a metafora fő jellemzőiről:
• a metaforában két fogalom kerül interakcióba,
• a metafora a mindennapi nyelvi kifejezések része, nem különleges művé-szi jelenség,
• egyes metaforák között szemantikai, fogalmi összefüggések vannak, a me -taforikus kifejezések nem önmagukban állnak a nyelvi rendszerben.
A metafora nem különleges és nem kizárólag vagy főképp művészi jelenség;
a fent idézett példák mindennapi kifejezések, egyik-másik éppen beszélt nyelvi, bizalmas stílusú, szleng eredetű.
Az egyes metaforikus kifejezések közötti összefüggések alapvető fontossá-gúak a metafora funkcionálása szempontjából. Az alábbi kifejezések nagymér-tékben különböznek jelentésszerkezetükben, de egy közös fogalmi összetevő mindegyikben található.
(5) a. magas színvonal
b. csúcs (melléknévként ‘a legjobb’) c. emelkedik a színvonal
d. felmagasztal e. feldobódik
f. felemelkedik (társadalmilag) g. felkapaszkodik (a ranglétrán)
A kiválasztott példák különböző szófajúak: van közöttük ige, van melléknév és főnév is. A legnyilvánvalóbb közös fogalmi és szemantikai jegy a és a
-: mindegyik kifejezés jelentésének része a vertikális, azaz függőleges térbeli irányultság. Az irányultságot az igékben elsősorban az igekötők reprezentálják, a melléknevek és a főnevek pedig a magas elhelyezkedést vagy valamilyen magasan elhelyezkedő tárgyat. Ennek a térbeli irányultságnak viszonylag köny-nyen megadható a metaforikus jelentése. Hiszen valamennyi kifejezés valami-lyen kedvező, pozitív folyamatra vagy állapotra vonatkozik, olyanra, ami jó.
Ennek megfelelően az összefüggés elvonatkoztatva is megfogalmazható:
(6)
Vannak olyan metaforikus kifejezések, amelyeknek jelentésszerkezetében közös, azonos tényezők működnek, tehát ezek a metaforikus kifejezések valamilyen módon összefüggnek. Egy rokon példával: a fent térbeli irányultságnak és a jó értékfogalomnak is van ellentéte. Az (5)-ben felsorolt metaforikus kifejezések-nek megadhatók az ellentéteik is, kiegészítve az első összefüggést a másodikkal:
(7)
(8) , ,
magas színvonal csúcs
emelkedik a színvonal felmagasztal
feldobódik
alacsony színvonal mélypont
esik, zuhan, süllyed a színvonal lealacsonyít lelombozódik
A két bemutatott összefüggés ( , ; , ) természeti és kulturális tapasztalatokra vezethető vissza, például a következő ellentétpárokban megfogalmazva: az egyenes emberi tartás – a meghajlás, letér-delés; a fentről jövő napfény – a földi mély sötétsége; a mennyország – a pokol térbeli elhelyezkedésének elképzelése.
Az eddigi példák alapján a következők állapíthatók meg:
• a metaforikus kifejezések visszavezethetők elvontabb összefüggésekre, fogalmi metaforákra;
• a fogalmi metaforák két ismeret, két fogalom közötti tapasztalati alapú kapcsolatok.
A nyelvi jelentés és a világról való tudás között alapvető (analógiás) kapcsolat van, a nyelvi jelentés a konceptualizáció egy fajtája. A metafora az alapvető eljárás többek között arra, hogy egy fogalmat egy másik fogalom kifejezésével értsük meg.100 Prototipikusan ez azt jelenti, hogy a beszélő ember az elvont fogalmakat konkrét fogalmak kifejezéseivel érti meg. A metafora alapja a leké-pezés két fogalom, két jelentésmátrix között, vagyis két konceptuális alapú
100 A metafora kognitív magyarázatára – a legfontosabbak kiemelve – l. Lakoff –Johnson (1980, 1999), Lakoff (1987, 1990), Kövecses (1990, 2000, 2002, 2005), Gibbs ed. (2008), Steen (2009), Kövecses–Benczes (2010: 79–114), Simon (2016: 176–202).
szemantikai szerkezet között. A metafora két fogalma közötti leképezés egyirá-nyú: a kiinduló fogalom a forrástartomány, a kifejezendő fogalom a céltarto-mány. A fogalmi leképezés a forrástartomány konceptuális tartományának ontológiája és a céltartomány konceptuális tartományának ontológiája között történik meg. Ezáltal a forrástartománnyal kapcsolatos tudás a céltartománnyal kapcsolatos tudásra képeződik le. A forrástartomány és a céltartomány két, egymástól független fogalom, amelyek a megismerésben valamilyen motiváció révén kerülnek egymással kapcsolatba. A fogalmi metafora szerkezetét a 1. ábra mutatja be. A forrás és céltartomány fogalmait karika jelöli, a közöttük levő leképezési viszonyokat szaggatott vonalak.
1. ábra A fogalmi metafora szerkezete
A metaforikus leképezés eredendően a mindennapi tapasztalatra épül (törté-netileg és az egyedfejlődésben is elsőként a térbeli vizuális érzékelésre, amely-nek így kiindulópontja az emberi test). A Lakoff -féle topológiai invarianciahi-potézis101 szerint a metaforák megőrzik képi séma szerkezetüket, azaz például
re képeződik le (eszébe jut: valami valahonnan valahová kerül), ra (szétveti a düh: a düh lezárt tartályban levő forró folyadék),
re, ra.
A metafora nem különleges „művészi” jelenség, hanem sok tekintetben meg-határozza a nyelv reprezentáló (szimbolizáló) képességét. A metaforák nagy része „szó szerinti” metafora, azaz nincs olyan más szó szerinti kifejezés, amely helyett áll (pl. az asztal lába).
A metaforikus kifejezések jelentéstanilag összefüggnek más metaforikus kifejezésekkel, és az egy csoportba tartozó kifejezések visszavezethetők egy közös fogalmi leképezésre, vagyis egy (nyelvileg ritkán kifejtett) fogalmi meta-fora kategóriájába tartoznak. Az emberi tudás nem pusztán elemi egységekben tárolódik, hanem gyakran összetettebb struktúrákban, sémákban rendeződik el. Az összetett tudás fogalmi elrendeződése megtörténhet sémákban (idealizált kognitív modellekben, tudáskeretekben, forgatókönyvekben). E típusok mellett az összetett tudásba tartozó konceptuális tényezők sokszor metaforikus alapon kapcsolódnak össze, tehát a tudáselemek összefüggése konceptuálisan (és nem
101 Vö. Lakoff (1990).
eredendően, de analogikusan nyelvi közegben) leképezéssel valósul meg, fogalmi metaforát létrehozva.
A fogalmi metafora összetett konceptuális struktúra, amelynek különböző nyelvi kifejezései lehetnek. Ilyen fogalmi metafora például , amelynek igen kiterjedt kifejezésrendszere van a magyarban is: például lát, átlát, belát, meglát, nézőpont, világos, homályos stb.102 A fogalmi metaforáját nemigen mondja ki a beszélő a tényleges nyelvben, mert túlságosan elvont, viszont tapasztalati alapon (a látás tapasztalatai alapján) a látásra vonat-kozó tudás (konceptuális struktúra) legtöbb tényezőjét leképezi az elme a meg-értés konceptusára. Eszerint nem is annyira metaforák vannak, hanem fogalmi metaforák részleges megvalósulásaként metaforikus kifejezések. A fogalmi metaforáknak három fő fajtája különíthető el. Az egyik az ontológiai metafora (például : érvet alátámaszt, az érveknek szilárd alapjuk van, az érvelés összeomlott stb.), a másik az orientációs metafora (például
/ , / : feldícsér, leszid, az árak, a részvények emelkednek, csökkennek), a harmadik a szerkezeti metafora (például fogalmi metafora szerkezetének összetevői a szereplők: a küzdő felek, a vita lefolyása:
a vitázó felek hosszasan küzdöttek, győzködték egymást, a vita befejeződése:
a vita X fölényes győzelmével ért véget stb.).103 Föltehető, hogy további típusok is elkülöníthetők, kivált az igei metaforák között. A fogalmi metaforák egy része még tágabb kategóriákba, metaforarendszerekbe rendeződik el. Ilyen például a kommunikációs, az érzelem-, az állapot-, az eseménystruktúra-metafora-rendszer.104
A fogalmi metafora forrás- és céltartománya egy-egy fogalmi szerkezet a maga összetettségével. Két összefüggő fogalmi metafora, és fogalmi tartományai és a közöttük lévő leképezési viszonyok a következők. A fogalmi metafora sok metaforikus kifejezésben valósul meg, például:
(9) lát ‘megért’, ‘észlel’, ‘gondol’, ‘talál’, ‘vél’, ‘tekint’
átlát 1. ’vmit teljes egészében áttekint’, 2. ’tisztában van vki titkolt szándékával’
belát 1. ’igaznak ismer el’, 2. ’tévesnek ismer el’, 3. ’felismer’
belelát ’vminek rejtett tartalmát át tudja tekinteni’
keresztüllát ’megérti vki szándékát, magatartását’
meglát ’megért’, ’felismer, tapasztalat útján meggyőződik’
102 További adatokkal l. Tolcsvai Nagy (2003: 217–227).
103 Az osztályozás, amelyet Lakoff –Johnson (1980) dolgozott ki, nem fedi le a metaforák teljes rendszerét.
104 L. például Kövecses (2005: 129–145).
A fogalmi metafora a magyar nyelvben a következőképpen jel-lemezhető:
forrás: cél:
a) egy ágens (prototipikusan emberi
lény) a) ágens (prototipikusan emberi
lény) b) vizuálisan érzékel (vagy nem
érzékel vagy nem tud érzékelni) b) mentálisan érzékel, azaz megért (vagy nem ért meg vagy nem tud megérteni)
c) egy fi zikai tárgyat c) valamilyen helyzetet, összefüggést
A forrás- és céltartományok közötti leképezések egyértelműek, szoros kapcso-latot jelezve a két tartomány összetevői között. Mind a vizuális, mind a kognitív viszonyok (vagyis az érzékelő és megértő folyamatok) a cselekvő nézőpontjából reprezentálódnak, tehát azt mutatják be, ahogy a cselekvő viszonyul a fi zikai tárgyhoz vagy a helyzethez, összefüggéshez.
A fogalmi metafora sok metaforikus kifejezésben valósul meg, például:
(10) fog ’megért’
átfog ’vmit teljes egészében áttekint’
felfog ‘megért’, ‘észlel’, ‘gondol’, ‘talál’, ‘vél’, megfog ’vminek a lényegét megérti’
összefoglal ’vminek a lényegét bemutatja’
fogalom ’tapasztalatok alapján, megismerés révén kialakított körülhatárolt tudás’
A fogalmi metafora a magyar nyelvben a következőképpen jel-lemezhető:
forrás: cél:
a) egy ágens (prototipikusan emberi lény)
a) ágens (prototipikusan emberi lény)
b) megfog vagy megérint (vagy nem fog vagy nem érint meg vagy ezt nem tudja)
b) mentálisan megragad vagy megért (vagy nem ért meg vagy nem tud megérteni)
c) egy fi zikai tárgyat c) valamilyen helyzetet, összefüggést
A forrás- és céltartományok közötti leképezések egyértelműek, szoros kapcso-latot jelezve a két tartomány összetevői között. Mind az érintéses, mind a kog-nitív viszonyok (vagyis az érzékelő és megértő folyamatok) a cselekvő néző-pontjából reprezentálódnak, tehát azt mutatják be, ahogy a cselekvő viszonyul a fi zikai tárgyhoz vagy a helyzethez, összefüggéshez.
A metafora kognitív szemantikai magyarázata beilleszkedett a blending (ele-gyítés, vegyítés) jelenségkörébe (l. A fogalmi integráció című részben).
E modellben nem konceptuális tartományok, hanem az azoknál kissé tágabb határú mentális terek kerülnek kapcsolatba egymással alapvetően folyamatrűen: két mentális tér mint két bemenet (input) a jelentésmátrixok tényezői sze-rinti megfelelésekben kapcsolódik össze egy generikus tartomány elvei szerint, és ekképp negyedik tartományként hozza létre a blendet, az integrált fogalmat, sok esetben a metaforikus kifejezést. Azonban nem minden blend metafora, például jellegzetesen blend a jelzős főnév.105
A fogalmi metaforák rendszere az irodalmi szövegekben is kimutatható.
A poétikai metafora további szemantikai műveletek révén jön létre, fogalmi metaforák átalakítása révén. Ezek a következők:106 a kiterjesztés (a metafora kiterjed szomszédos fogalmakra is), a kidolgozás (a megszokottakon túl további kognitív tartományok és részesei a leképezésnek az adott fogalmi metaforán belül), a kritikus kérdezés (a kérdezés a metafora megszokott határaira vonat-kozik), a komponálás (több metafora konceptuális kapcsolatba hozása). E műve-letek erőteljesen jelen vannak a szépirodalmi szövegekben, de csak egy részük-ben, s ezzel együtt nem szépirodalmi szövegekre is jellemzők lehetnek.107