A jelentésváltozás fő műveletei

A jelentéskiterjesztés legáltalánosabban alapvető kognitív műveletek révén történik. Az alapvető kognitív műveletek specifi kusabb fogalmi megkötések nélkül a legkülönbözőbb szemantikai és grammatikai szerkezetekben megva-lósulhatnak. A következő szemantikai műveletek eredményeznek jelentésvál-tozást: sematizáció, absztrakció, jelentéskiterjesztés (metafora, metonímia, generalizáció, specifi káció, sémaátalakítás).

A sematizáció valójában deszemantizáció, a grammatikalizáció része: egy részletezett jelentésszerkezetnek sematikusabbá és egyszerűbbé válása. Se tizációval jöttek létre például az igekötők (be, meg), a határozóragok (-nak/-nek).

A nyelvi elemek jelentése az emberi megismerés során absztrakció és sema záció révén jön létre. A különböző nyelvi elemek jelentése különböző mértékben sematizálódik. Vannak olyan szavak, grammatikai elemek, amelyeknek sema-tizált mértéke alacsony, vagyis jelentésük összetett és részletes, sok összete vőből áll; ilyenek az alapszófajok: a főnév, az ige, a melléknév. Más nyelvi ele mek, fő képp a grammatikai elemek erősen sematikusak jelentésükben, vagyis a je lentésük egyszerű és nem részletes, inkább kevés összetevőből áll; ilyenek a pél dául tol-dalékok (képzők, jelek, ragok), az igekötők, a névutók, a kötőszók, a névelők.

A sematikus jelentésű nyelvi elemek jelentése sematizációval, a desze man ti ció műveletével alakul ki. A részletes, összetett jelentés fokozatosan nem rész-letes és egyszerű jelentéssé alakul. Ez a változás általában a nyelvi elem alakjá-nak és alaktani, mondattani funkcióialakjá-nak megváltozásával együtt jár.

A -ban/-ben határozórag jelentése sematizáció során alakult ki. A bél ’belső rész’ főnév több irányú jelentésváltozáson ment keresztül: később főnévként egy belső testrészt nevezett meg, míg egy másik történeti folyamat eredménye-ként a bentlevés fogalmát. Ez utóbbi jelentés tehát szemantikai sematizációval alakult ki: a részletes, összetett főnévből kevés elemből álló, egyszerű határo-zórag lett. Az alaki változás menete a következő:

(1) bél + -n lokatívuszrag > bele + -n > -ben A jelentésváltozás menete a következő:

(2) bél belső rész: körülhatárolt fi zikai tárgy, valaminek a része, részként az egész belsejében helyezkedik el, állandóan vagy hosszú időtartamban

>

-ban/-ben bentlevés: valami (prototipikusan egy fi zikai tárgy) valami (prototipikusan egy körülhatárolt tér) belsejében van, nem rész – egész viszonyban, időtartam jelzése nélkül.

A maga visszaható névmás jelentése is sematizáció során alakult ki, a következő módon. A mag ’test’ főnév jelentésváltozása során először rámutatással (deiktikusan) az említett személy vagy dolog testére vonatkozott, majd a teljes személyre vagy dologra rámutatással, végül a visszaható jellegű rámutatás név-mássá sematizálódott:

(3) mag ’test’ > ’saját test’ > ’saját személy’ > ’maga’

Más esetben az eredetibb részletes jelentés csak kisebb mértékben sematizáló-dik. Ez történik például a funkcióigék körében. A funkcióigék olyan igék, ame-lyeknek általánosabb ’cselekszik’ vagy ’történik’ jelentésük van. Ezt az általá-nosabb, sematizált jelentést egy-egy határozóragos főnév vonzatként specifi kálja, szemantikailag részletezi. A jön ige elsődleges jelentése a következőképpen írható le: ’saját akaratból, saját energiaforrásból valós térben járással mozog, egy távolabbi térbeli ponttól a beszélő deiktikus központja felé, ezáltal a mozgást végző térbeli helyzete megváltozik’. Ez részletes, összetett jelentésszerkezet, miképp általában az igéké ilyen. Funkcióigeként a jön jelentése kissé sematiku-sabbá válik: dühbe jön ’érzelmi állapota megváltozik’, mozgásba jön ’fi zikai test állapota megváltozik, álló helyzetből mozgóba jut’. A puszta jön ige a kezdő és végpontokat nem specifi kálja, nem adja meg. A jön funkcióige a vonzatokkal szerkezetben sematikusan jelöli a folyamat kezdő- és végpontját.

(4) jön ’saját akaratból járással mozog’ > (mozgásba) jön ’történik, változik’

A szemantikai sematizáció folyamata széles körben, különböző szófajokból kiindulva különböző típusú és funkciójú nyelvi elemeket eredményező elterjedt jelentésváltozás, amely a sematizáció különböző fokozataiban valósul meg.

Az absztrahálódás olyan szemantikai változás, amelynek során egy közvet-len tapasztalati alapú fogalom elvontabbá válik, de nem metaforikus vagy meto-nimikus művelettel, se nem generalizációval, és jelentésszerkezete sem sema-tizálódik, nem egyszerűsödik. Például a háromdimenziós fi zikai tér fogalma elvontabb lesz, közvetlen fi zikai jellemzői absztrakt rendszert alkotnak

Az -n/-on/-en/-ön szuperesszívuszi határozórag elsődleges jelentése a ’rajta levés’, két sematikus fi gura térbeli viszonya, amelyben az elsődleges fi gura, a kisebb mozgatható dolog nagyobb, rögzített másodlagos fi gurán, vízszintes alátámasztási felületen van felülről, függőleges irányú érintkezéssel:

(5) A szemüveg az asztalon van.

Az -n/-on/-en/-ön szuperesszívuszi határozóragnak az elsődleges jelentésből kialakultak olyan jelentései, amelyek a fogalmát elvontan konstru-álják meg, például a háromdimenziós tér fi zikai jellegének absztrahálásával, de térjellegének megtartásával. Ezekben az esetekben a tér kiterjedései közvetlenül nincsenek kijelölve, a rögzített alátámasztási felületet jelölő másodlagos fi gura jellemzői általában, a kisebb dolgot reprezentáló elsődleges fi gura gyakran csak mentális reprezentációként funkcionál, közvetlen tapasztalati alapja nincsen.

Ilyen határozóragos főnevek vannak (6) példáiban:

(6) a. Magyarországon idén sok árvíz volt.

b. Nyugaton több napsütés lesz, mint keleten.

c. A keresett adat a 15. oldalon található.

d. Tilos szeszesitalt fogyasztani a munkahelyen.

e. Ezen a helyen már ezer évvel ezelőtt is település volt.

f. A környéken hagyományos a paprika termesztése.

Az -n/-on/-en/-ön határozóragnak számos metaforikus kiterjesztése van (időbeli:

hétfőn, nyáron, elvont viszonybeli: a csőd szélén, a fi lm végén). Ezek azonban más jellegűek, mint az absztrahálódás eredményeként létrejött jelentések.

Az absztrahálódás az igék, főnevek és melléknevek kategóriáiban is jelentkező szemantikai változás.

Ez tapasztalható az atya, fi ú főnevek történetében. Istennek és Jézus Krisz-tusnak az egyik leggyakoribb megnevezése a Károli-féle Bibliában is az atya, apa és a fi ú.

Az akadémiai értelmező kéziszótár e szavaknak a következő fő jelentéseit adja meg.¹⁶³ Mindegyik főnév jelentéshálózatában az 1. számú jelentés az elsőd-leges jelentés.

(7) a. atya 1. apa, ős(apa) 2. közösségnek tiszteletben álló tagja, vezetője 3. valaminek az elindítója, megteremtője 4. kat. v. ort. pap, szerzetes 5. atyaisten

b. apa 1. az a férfi , akinek gyermeke van, az, aki nemzette 2. férfi előd, ős 3. az apa szerepét betöltő személy 4. apaállat 5. valaminek alkotója, értelmi szerzője

c. fi ú 1. hímnemű gyermek, valakinek ilyen gyermeke

׀

a Szenthá-romságban a második isteni személy, az Úr 2. fi atal férfi 3. udvarló, partner, bizonyos szolgálatokat végző fi atalember

Az , hétköznapi fogalmának jelentős összetevője a termékenység (akitől ered valaki), a kor (felnőtt, idősebb az utódhoz képest), a fölérendeltség (az első két fogalmi összetevőből ered) és a tekintély. A fi ú jelentős összetevője

163 Pusztai szerk. (2003: 46, 74, 396).

a termékenység eredménye (aki ered valakitől), a kor (gyermek vagy fi atal, fi a-talabb az elődhöz képest), az alárendeltség (az első két fogalmi összetevőből ered) és a más tekintély elfogadása. Az – viszony fontos tényezői a meg-ismerésben a következők: a biológiai kapocs, a családi és tekintélyi függés (az együttélés és az elkülönülés megvalósulásaival), az életkor, a szocializáció, a hagyományok és az új nemzedék azonossága vagy mássága, a szelf azonos-sága és elkülönülése az apától (vagy a fi útól), elvont, lelki, transzcendens kap-csolatban.

A Biblia Károli-féle fordítása a magyar apa, atya és fi ú főnevek jelentését az elsődleges, tapasztalati alapú jelentés absztrahálásával dolgozza ki. E szavak elsődleges jelentése révén hozzáférhetőbbé teszi Isten fogalmát, többek között az fogalmának föntebb jelzett, ismert konceptuális összetevőivel, valamint Jézus Krisztus fogalmát, az unio hypostatica érthetőségét, az Ige testté válását.

A Biblia e főneveinek használatakor nem egyszerű metaforizálás történik, hanem jóval összetettebb fogalmi kiterjesztések, illetve fogalmi integrációk jönnek létre, amelyeknek alapja az absztrakció. Az – I és a – K

fogalmi viszonyban az – fogalmi viszony nem forrástartomány, hanem elvonatkoztatott és lényegét tekintve jelen lévő konceptuális struktúra.

A jelentéskiterjesztés (metafora, metonímia, generalizáció, specifi káció) műveleteit és fajtáit az 5.1. – 5.4. alfejezetek mutatják be.

In document Tolcsvai Nagy Gábor: Kognitív szemantika (3. kiadás) (Pldal 159-162)