A jelentésváltozási irányok

A jelentésváltozást eredményező alapvető kognitív műveletek gyakran specifi -kus jelentésváltozási irányokban (tendenciákban) érvényesülnek. A sema-tizáció, az absztrakció és a jelentéskiterjesztés általános műveletei különböző jelentésváltozási tendenciák, azaz minták részeiként funkcionálhatnak. A spe-cifi kus jelentésváltozási tendenciák spespe-cifi kusabb fogalmi megkötésekkel, vagyis meghatározott megismerési irányok mentén és irányban valósulhatnak meg bizonyos szemantikai és grammatikai szerkezetekben. Ezek a változások jellegzetesen egyirányú történeti tendenciák. A következő fontos jelentésválto-zási tendenciák említendők meg.

1) tapasztalati > elvont; például lát ’érzékel’ > ’megért’

(8) a. Látom a macskát a lábtörlőn.

b. Látom, hogy mi a szándékod.

A lát helyett más érzékelési igét lehet ugyanerre a viszonyra használni: fog, érez, megszagol vmit, kiszagol vmit ’megtud’. De nem lehet szemantikailag teljesen eltérő igét alkalmazni (pl. lök, ül).

2) fi zikai irány > jövőbeliség; például jön (9) a. Végre jön a busz.

b. Jön a tél.

3) tér > idő; például három óra hosszan, januárban, hétfőn

4) tapasztalás > felidézés; például szomorú ’szomorúságot tapasztaló élőlény’

> ’szomorúságot felidéző esztétikai tárgy’, hasonlóan: boldog, jókedvű (10) a. Olyan szomorú ez a Kati ma!

b. Olyan szomorú ez a festmény!

5) szociofi zikai tartomány > episztemikus és beszédaktus tartomány; például hall ’érzékel’ > ’felszólít’ (a (11) és (12) példában); fog ’kézben tart’ > ’megért’

(a (13) és (14) példában)

(11) a. – Hallod, amit mondok?

b. – Nem, mondd hangosabban!

(12) a. – Hallod, amit mondok?

b. – Igen, csinálom már.

(13) a. – Fogod?

b. – Igen, te nyugodtan elengedheted.

(14) a. – Fogod?

b. – Igen, értem már.

6) fi zikai tartomány (cselekvés, mozgás, helyzet) > mentális művelet, beszéd-aktus-jelentés

mentális művelet: utazás térben: átfut, átmegy/végigfut az anyagon, jut vala-hova, valameddig, valamire (problémával), elér valameddig

beszédaktus-jelentés: tárgyak cseréje v. eljuttatása egyik résztvevőtől a másikhoz:

eljuttatja üzenetét a másikhoz, veszi a lapot, átfut szöveget, meddig jut, valamit kivesz, kiszed a szövegből, elfogad ajánlatot, bocsánatkérést, megragad, elvet.

7) társadalmi kötelezettség > logikai bizonyosság; például deontikus >

episztemikus kell

(15) a. A korrupt igazgatónak le kell mondania.

b. Jánosnak már otthon kell lennie.

8) szubjektivizáció: objektivizált jelentés > a beszélő hiedelmei vagy attitűdje szerinti jelentés,¹⁶⁴ külső alapozású leírás > belsőleg lehorgonyzott vélekedés;

például paraszt: ’földműves’ > ’alantas ember’

(16) a. A paraszt földműves, aki az ország élelmét biztosítja.

b. Nagy paraszt ez az ember.

textuális > metanyelvi kiterjesztés; például megjegyez: ’emlékezetébe vés’ >

’állít’

(17) a. Feri minden telefonszámot megjegyez.

b. Péter megjegyezte, hogy mások is dolgozhatnának.

a beszélő növekvő érintettsége; például miközben: idő > okság (18) a. Sütött a nap, miközben esett az eső.

b. Peti focizott, miközben leckét kellett volna írnia.

A jelentésváltozás általában nem egyetlen szemantikai művelettel megy végbe, hanem több változási művelet együttes, egyidejű, összetett megvalósulásával.

Az igekötő elsődleges jelentése valós térbeli irányjelölés. Az irányjelölés leg-gyakrabban a befejezettség időbeli fogalmával kapcsolódik össze, vagy azzá alakul át: megy – bemegy, olvas – elolvas. Az igekötők jelentéstörténetében jel legzetesen együtt jár a deszemantizáció (szemantikai sematizáció, a gram -matikalizáció részeként) és a metaforizáció (a térbeli irány absztrahálásával) és a metonimizáció (fi gyelemáthelyezéssel: tér > idő ~ befejezettség). Például:

(19) a. Sütöttem kalácsot.

b. Megsütöttem a kalácsot.

A süt ige (’forró hőmérsékleten szárazon vagy olajban ételt készít’) jelentésszer-kezetében a folyamat + annak vége és eredménye fogalmi szerkezetek jelen vannak. Kontextustól függ, hogy ezekből a fogalmi összetevőkből melyikek kerülnek előtérbe (profi lálódnak). A (19) mondatpárban az első (19a) mondatban a süt ige a folyamatot profi lálja, arra irányítja a fi gyelmet. A második (19b) mon-datban a megsüt ige az igekötő révén a folyamat végét és eredményét profi lálja, arra irányítja a fi gyelmet. A meg igekötő nem egyszerűen hozzáadja a befeje-zettség tartalmát az igéhez, és nem is egy második kijelentést hoz be. Az igekö-tők többszörös jelentésváltozáson mennek át, mint például manapság a be- ige-kötő, újabb deszemantizációval.

164 Vö. Traugott (1995).

A határozóragok történetileg is elsődleges jelentése valamilyen térviszonyt fejez ki (például a -ban/-ben elsődleges jelentése a ’bentlevés’, az -n/-on/-en/-ön elsődleges jelentése a ’rajtalevés’). A -nak/-nek rag eredetibb jelentése térbeli irányultság, egy útvonalon végighaladás és a végpont elérése (délnek megy, falnak ütközik). Ez a jelentés többszörös metaforizáció nyomán elágazott például az és a fogalma felé. A hagyományosan datívusz és genitívusz névvel illetett két funkciócsoport az elsődleges jelentésből alakult ki újabb metaforikus és metonimikus műveletekkel. A két szemantikai alapú funkció-csoport közötti fő különbség abban adható meg, hogy a datívuszi ragos szerke-zetben az elsődleges térfogalom elemeinek megváltoztatása, metonimikus fi gye-lemáthelyezés vagy metaforizáció révén alakulnak ki jelentések (kenyeret ad a szegénynek, bírónak választják), míg a genitívuszi ragos szerkezetben az elsődleges térfogalom fogalmi szerkezete referenciapont-szerkezetre képeződik le (az igazgatónak két kastélya van).

Egyes összetett jelentésváltozások szemantikai szétkülönbözést eredményez-nek szinonim szavak részben hasonló, részben eltérő szemantikai változásai során. A metaforizálódás és metonimizálódás több művelete során alakult ki az esik – hull részleges szemantikai szétkülönbözés:¹⁶⁵

(20) a. esik, hull közös jelentései: ’csökken, fogy, ritkul’; ’leborul letérdel’: esés:hullás, ejt:hullat, eső:hulló (hulla), esedék:hulladék, eset:hullat;

b. esik külön jelentése: ’vmilyen állapotba jut’, ’történik’, ’részül jut’, ’van’; ’fekszik elterül’; ’könyörög’: megesik, nekiesik esd, eseng esküszik, esemény, este

c. hull külön jelentése: ’pusztul’, ’elvész’: hullám, hullámzik, hulla.

Mivel az egyes szófajok, illetve a grammatikai és alapszófaji nyelvi elemek jelentésszerkezete különbözik, a velük kapcsolatos szemantikai változások sem azonosak. A jelentésváltozásnak vannak szófaji jelentésspecifi kus változatai.

A következő kategóriák vizsgálata szükséges:

• sematikus, egyszerű jelentésű grammatikai elem (ragok, jelek, névutók, igekötők, névmások),

• részletezett jelentésű elem (főnév, ige, melléknév),

• sematikus és részletezett közötti átmenet (segédige, igenév, igekötő),

• zárt egységű összetett jelentésszerkezet (frazéma, idióma),

• egyszerű kompozitumszerkezet (részletezett + sematikus),

• összetett kompozitumszerkezet (protomondat).

165 L. Benkő (1988: 111).