1. A nyelvi jelentés
1.4. A jelentés leírása, a szemantika módszertana
A jelentés megismerési, pszichológiai összetevőit a nyelvtanban elsősorban nyelvi adatok révén lehet és kell vizsgálni. A nyelvtani leírás a jelentésszerke-zetek bemutatásakor támaszkodik a pszichológiára, a megismeréstudományra,23 de mindig a nyelvet vizsgálja, nyelvi adatok alapján.
20 Pethő (2006).
21 Szilágyi N. (1996).
22 Pelyvás (1998, 2002, 2011, 2013).
23 Vö. Pléh (1999, 2000), Pléh szerk. (1996).
Az elemi jellegű nyelvi egységek (morfémák, szavak) jelentése összetett fogalmi szerkezet. Vagyis például az ige, a főnév jelentésszerkezetként értel-meződik. Ezek a jelentésszerkezetek többnyire nem magukban állnak, hanem jellegzetes viszonyokban összekapcsolódnak egymással.
Egy kifejezés nyelvtani státusát az határozza meg, hogy mit profi lál, azaz mit jelöl, mi áll a fi gyelem középpontjában az előhívott fogalmi tartalmon belül.24 Például a ’folyékony halmazállapotú, kisebb cseppekben megvalósuló csapadék’
elvont, sematikus fogalmi tartalmából a fi gyelem középpontjába kerülhet, profi lálódhat a dolog (eső), a folyamat (esik [az eső]). A ’gyors, járó mozgással saját akaratból végrehajtott helyváltoztató emberi és állati mozgás’ elvont, sema-tikus fogalmi tartalmából a fi gyelem középpontjába kerülhet, profi lálódhat a dolog (futás), a folyamat (fut [valaki valahová]), a cselekvő (futó).
A fogalmi tartalomból kiemelkedő, profi lált sematikus fogalmak a fogalmi archetípusok. A kognitív nyelvtan a nyelvi egységek jelentését kognitív tarto-mányok sorából összeálló mátrixban írja le. A kognitív tartotarto-mányok lehetnek elemiek (ezek a bázistartományok, melyek valamely alapvető tapasztalati for-mában – pl. méret, súly, szín, alak, két- vagy háromdimenziós tér – helyeznek el ismeretet az adott entitásról vagy viszonyról), vagy lehetnek összetettek.
A jelentésszerkezet elvont tulajdonságok kognitív tartományokba rendezett hálózata. Az entitások, az entitásokkal kapcsolatos események, tulajdonságok megismerése, megértése meghatározott megismerési tartományokban (egyfajta absztrakciós mentális közegben) történik. A megismerési tartomány (kognitív tartomány) egy szemantikai szerkezet egy tulajdonságának a fogalmi közege.
A jellegzetes alakjának megismerési közege a két- vagy háromdimenziós tér. A szín fogalmi közege, kognitív tartománya a színskála, ebben a kog-nitív tartományban írható le. Az átfogó főnév kogkog-nitív tartománya a kétdimen-ziós tér, melyben a megnevezett entitás feldolgozható (a fi zikai tárgyak általában sok elemi kognitív tartomány mátrixában írhatók le).
A főnév például az a kifejezés, amely egy dolgot profi lál a fi gura–alap viszony-ban. A fi gura–alap viszony lényege abból ered, hogy a nyelvi kifejezések az entitások megnevezésekor a fi gyelmet mindig valamilyen specifi kus fókuszba irányítják, vagyis a kifejezés egy meghatározott profi lt helyez el a fogalmi alap hatókörén belül. Az előbbi példa bemutatását folytatva, az 25 egyrészt előtérbe kerül, fi guraként kiemelkedik az alapból, itt a kétdimenziós térből. Más-részt az nem önmagában áll kognitív tartományában, a kkal viszonyban profi lálódik, vagyis a kétdimenziós térben mint kognitív tartomány-ban, mint alapban az kiemelkedik, elsődleges fi gura lesz, míg a két – bár szintén fi gura a kognitív tartományban – a háttérbe kerül, másodlagos fi gura lesz. A befogó főnév esetében a műveletek fordítottan érvényesülnek.
24 Vö. főképp Langacker (2008: 66–70).
25 Vö. Langacker (1987). A kiskapitális a kognitív nyelvészet közmegegyezése alapján a fogalmat jelöli.
A 2. ábrán bemutatott alakzat egy egyszerű vonal, egyenes, valahol a térben.
2. ábra , a matematikában
Az 1. ábrán ábrázolt vonal fogalmi, szemantikai szerkezete számos tényezőt tartalmaz. A absztrahált tulajdonsága a következő: jellegzetes alak (homo-gén háttérből előtérbe kerülő keskeny, szabályos ábra, a két végpont közötti legrövidebb út), a kétdimenziós térbeli jelleg. A vonal jelentése a kétdimenziós tér megismerési tartományában írható le, amelyben a profi lált elem maga a , a háttér a homogén, megszakítatlan kétdimenziós tér. Ezt a leírást a 3. ábra mutatja be, amelyen a négyszögű keret a megismerési tartomány.
3. ábra
A 2. ábrán bemutatott vonal a kétdimenziós tér megismerési tartományában profi lálódó tulajdonságával jellemezhető. Egy hasonló vonal más vonalakhoz viszonyítva már más fogalomként érthető, más jelentésként funkcionál.
A 4. ábra látszólag a 3. ábra vonalát ismétli meg, a vastagabb szedésű vonal-ban. A 4. ábra a vastagabb szedésű vonal két másik vonalhoz, két másik egye-neshez viszonyul, azokkal való sematikus fogalmi kapcsolatában kapja meg a fő jellemzőjét. A 4. ábrán a vastagabb szedésű vonal átfogó. Az fogal-mát két másik egyeneshez, két hoz viszonyítva lehet megadni: egy egye-nes a kétdimenziós megismerési tartományban akkor átfogó, ha egy derékszögű háromszögben a derékszöggel szemben áll a háromszög leghosszabb oldalaként, vagyis ebben a helyzetben profi lálódik. Másként fogalmazva: az átfogó jelentése a két befogóhoz való viszonyában adható meg egy kétdimenziós térben. Ez az átfogó sematikus jelentésszerkezete.
4. ábra
Ezek a tulajdonságok más tulajdonságokhoz képest profi lálódnak, vagyis egy megismerési tartományban egy tulajdonság más tulajdonságok támogató köze-gében jelölődik.
Az összetettebb szemantikai szerkezeteket is hasonló módon lehet jellemezni.
Az 5. ábra a sematikus viszonyt mutatja be.26 A fölött névutó egy egy-szerű térvonatkozást fejez ki: egy a fi gyelem előterében álló fi zikai tárgy egy másik, a fi gyelem hátterében álló fi zikai tárgyhoz viszonyítva függőleges irány-ban magasabirány-ban helyezkedik el a térben. A négyszög a kognitív bázistartomány jelölője, itt konkrétan a két- vagy háromdimenziós téré, amelyben az atemporális viszony feldolgozódik. A két karika a két entitást jelzi e térben, a vastag szedés a profi lált (jelölt és előtérbe állított) státust, a karikák közötti vonal a kettejük közötti viszonyt, míg a függőleges nyíl a 2D vagy 3D tér egyetlen, függőleges specifi kációját.27
5. ábra A fölött jelentéstani ábrája
26 Az ábra sematikus jellege a bemutathatóságot célozza, és nem kívánja azt sugallni, hogy közvetlenül megfelelne mentális állapotoknak vagy műveleteknek.
27 A trajektor a ’röppálya’ jelentésű trajectory szóból ered, itt ’ami valamihez képest elő-térbe kerül és e viszonyban határozható meg’ jelentésben, de nem feltétlenül ’mozgó’
jellegű, jelentése a landmark kifejezéssel együtt értelmezhető. A ’határkő, tájékozódási pont’ jelentésű landmark szó itt ’amihez képest valami más az előtérbe kerül és megha-tározható’ értelemben használatos.
A jelentést a kognitív szemantikában szöveges kifejtéssel, nyelvi leírással mutat-juk be. A funkcionális nyelvleírás nem formalizál, nem logikai képletekkel ábrázolja a jelentésszerkezeteket, mivel azok a mindennapi emberi megismerés termékei, és nem a tudomány, nem a formális logika eredményeként jönnek létre. A kognitív szemantika azt a nyelvet alkalmazza a nyelvi jelentés leírására, amit vizsgál és leír, azért, mert csak az ember tud beszélni az emberi tudásról.
Emellett alkalmazunk ábrákat, mert a vizuális megismerés módjai hasonlítanak az elvontabb kognitív folyamatokhoz, és jól illusztrálják a jelentésszerkezeteket.