A metafora kognitív nyelvészeti megközelítése Kövecses- és Lakoff és Johnson

Ebben a fejezetben a metafora egyfajta kognitív nyelvészeti megközelítését mutatom be Kövecses (1998, 2005; Kövecses és Benczes,2010) valamint Lakoff és Johnson (1980, 1999) munkáira támaszkodva. Kövecses és Benczes (2010, 89, 93) a metafora definíciójának meghatározásakor kiemelik, hogy a kognitív nyelvészet egyik fontos állítása a metaforákkal kapcsolatban az, hogy a metafora nem pusztán nyelvi jelenség, hanem számos más területen is felfedezhető, mint például a gondolkodásban, a társadalmi és kulturális jelenségekben, testi

19 Mivel e kérdéskör megválaszolására nem végeztem saját ellenőrző vizsgálatokat, ezért a téma részletes kifejtését nem tartom szükségesnek, ám néhány kiemelkedő jelentőségű elméletről röviden mégis érdemes szót ejteni ahhoz, hogy pozícionálni tudjuk a relevanciaelmélet metaforafelfogását más irányzatokhoz képest. A standard pragmatikai, vagy másként moduláris nézet képviselői azt vallják, hogy az átvitt jelentéshez való hozzáférés előtt mindig a szó szerinti jelentés aktiválódik először a figuratív nyelv feldolgozása közben. Ezzel a modellel szembehelyezkedik a közvetlen hozzáférés elmélete (Gibbs, 1994), amely azt feltételezi, hogy a szó szerinti kifejezésekhez hasonlóan a metaforikus kifejezéseket is azonnal elérjük. A kontextuális hatásoknak köszönhetően ez az értelmezési folyamat nem kerül többlet feldolgozásbeli költségbe. A harmadik modell, amellyel a metaforikus kifejezések feldolgozását értelmezni tudjuk, a fokozatos kiugróság modellje (graded salience model) (Bencze M., 2014). A Rachel Giora (1997, 2008) által létrehozott elméleti keret központi fogalma a vezérjelentés (most salient meaning). „A mentális lexikonban a konvencionalitás, a gyakoriság, az ismerősség, a prototipikusság szerint kódolt nyelvi egységek közül a kiugróbbak gyorsabban hozzáférhetőek lesznek a feldolgozás számára”

(Benze M., 2014, 849). Ebben az elméleti keretben a szó szerinti és figuratív megkülönböztetés helyett az ingerek kiugró/kevésbé kiugró jellemzője kerül fókuszba. A vezérjelentés ebben az értelmezésben lehet figuratív is. Giora szerint az értelmezés kezdeti stádiumában a kontextus szerepe korlátozott, csak az interpretáció egy későbbi állomásán történik meg a kontextusnak a lexikai modul kimenetével való egyeztetése (Giora, 1997, 2008). Két esetben válhat a kontextus igazán meghatározóvá ebben a modellben: a) amikor több vezérjelentés verseng egymással, vagy b) amikor az adott szövegösszefüggésbe a vezérjelentés nem illeszkedik. A metaforák feldolgozásáról szóló elméletek bemutatásáról egy korábbi írásomban már számot adtam (Papp, 2018a), az összevetés a hivatkozott tanulmányban is szerepelt.

130

tapasztalatokban és az agy neurális felépítésében. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a kognitív nyelvészet ezen irányzata szerint a metafora egyszerre nyelvi, fogalmi, társadalmi, kulturális, testi és idegi jelenség.

A Lakoff–Johnson nevével fémjelzett fogalmi metaforák elméletét számos kritika érte az elmúlt 30 évben, melyről Kövecses (2006) 5 nagyobb (a módszertant, az elemzési irányt, a sematikusságot, a testesültséget és a metafora - kultúra viszonyt illető) kérdéskörön belül adott számot, mégis ez az elmélet az egyik legmeghatározóbb kognitív nyelvészeti szemléletű metaforafelfogás. Mivel ez a szemlélet nem központi jelentőségű a disszertáció következő fejezeteiben elvégzett vizsgálatokban, ezért jelen fejezetben az elméletnek csak néhány, a mesemondás során alkalmazott metaforikus nyelvhasználati formák szempontjából kifejezetten releváns állítását mutatom be.

Az elmélet egyik alapfogalma a fogalmi metafora, vagyis két fogalmi keret között létrejövő megfelelés. A fogalmi metaforák két tartományból állnak: a konkrétabb forrástartományból és az elvontabb céltartományból. A metaforák alapjául a hasonlóságok felfedezése mellett a testünkkel kapcsolatos tapasztalataink szolgálhatnak, mint a klasszikus A SZERETET MELEGSÉG fogalmi metafora esetén. A metaforikus nyelvi kifejezések a forrás- és a céltartomány közti kapcsolatot tükrözik, mint például a lángol a szerelem kifejezést A SZERELEM TŰZ fogalmi metafora motiválja (Lakoff-Johnson, 1980; Kövecses és Benczes, 2010, 81–85). Tolcsvay a 7. táblázatban kiemelt gondolatok, tételek meghatározásával összegzi a Lakoff-Jonhson-féle metaforaelmélet főbb állításait.

131

A klasszikus kognitív metaforaelmélet (Lakoff-Johnson, 1980, 1999) fő pontjai

a) metaforikus kifejezések visszavezethetőek elvontabb összefüggésekre, fogalmi metaforákra, amelyek nyelv előtti konceptuális struktúrák

b) a fogalmi metaforák két ismeret, két konceptus közötti tapasztalati alapú kapcsolatok c) a metafora mint metaforikus leképezés strukturálja a tudást

d) a fogalmi metafora forrástartománya és céltartománya között részleges megfelelések állnak fenn

e) a fogalmi metaforák metaforikus kifejezések szemantikai szerkezetébe épülnek be f) a hétköznapi nyelv metaforikus kifejezéseket tartalmaz

g) a hétköznapi metaforák rendszeresen visszatérő fogalmi párosítások, az invarianciaelv alapján nem teljesen szabad motivációjú társítások

7. táblázat: A Lakoff-Johnson-féle metaforaelmélet néhány fontos állításának összegzése Tolcsvay (2013, 213) nyomán

A disszertáció kizárólag a mesékben őrzött metaforikus tartalmakkal foglalkozik, nem elemzi a hétköznapi nyelv metaforikus kifejezéseit. A metaforák e sajátos típusának esetében érdekes aspektust nyújthat a metaforikus implikációk vizsgálata. Amikor egy mesében fellelhető metaforikus nyelvi kifejezéssel találkozunk, gyakran a forrástartományok olyan elemeit is a céltartományra vetítjük, melyek túlmutatnak az alapvető leképezéseken, ilyenkor jönnek létre a metaforikus implikációk. (Ez esetben az implikáció alatt azt értjük, hogy valaminek a velejárója.) (Kövecses és Benczes, 2010, 86). Ezekre a típusú implikációkra rengeteg példát találhatunk a későbbiekben vizsgált meseterápiás diskurzusok során, amikor egy-egy metaforikus nyelvhasználati forma mást jelent minden terápiában résztvevőnek, attól függően, hogy a forrástartományról felhalmozott gazdag tudásnak mely elemeit, részleteit hasznosítja. Hasonlóan fontos szempont lehet a mesei metaforák vizsgálatakor a metaforikus kiemelés és elrejtés folyamatának (Kövecses és Benczes, 2010, 87) vizsgálata, ugyanis a forrástartománynak ezen metaforikus tartalmak esetén sem hasznosítjuk minden elemét.

Például egy terápiás célú mesemondás és az azt követő terápiás beszélgetés esetén, amikor a

132

sárkány metaforikus nyelvhasználati formával foglalkoznak, vélhetően nem a sárkány külső jegyeit emelik ki, amikor a pácienseknek meg kell fogalmazniuk, hogy az ő életükben ki vagy mi testesíti meg a sárkányt, ezek a jegyek rejtve maradnak, és sokkal inkább a „sárkánysághoz”

mint belső tulajdonsághoz kapcsolódó aspektus kerül kiemelésre.

A Lakoff–Johnson-féle (1980) metaforaelmélet állításai alapján arra lehetne következtetni, hogy a metaforák univerzálisak, azonban ahogy azt az elmélet kritikusai is kiemelik, ez nincs így, ugyanis jelentős eltérésekről számolhatunk be a metaforákat illetően mind kultúrán belül, mind a kultúrák között, és ezeket ez a kognitív nyelvészeti irányzat nem tárgyalja kielégítően (Kövecses és Benczes, 2010, 96). Tolcsvay szerint (2013, 215) a fogalmi metaforák egyetemes és kultúraspecifikus jellege nyitott kérdés.²⁰

8.2. A metaforikus nyelvhasználati formák helye a relevanciaelméletben