A mesemondásra mint kommunikációs helyzetre való felkészüléshez

kommunikációs helyzetre? Ha igen, hogyan?) az óvónők mint mesemondók tudatosságát vizsgálja olyan szempontból, hogy végeznek-e valamilyen típusú felkészülést erre a sajátos

0 5 10 15 20

hangsúly hangszín hangerő hanglejtés beszédtempó hanghordozás szünet

A 9. kérdésre adott válaszok alapján a mesemondás során a figyelem irányításában hatékonynak tartott vokális

kommunikációs eszközök megoszlása az 5-6 éves

korcsoportban

105

kommunikációs helyzetre. A kérdésfeltevésben itt is kerültem az általam vizsgálni kívánt jelenséghez kapcsolódó jelentés előfeszítését annak érdekében, hogy az óvónők a saját asszociációik mentén értelmezhessék a felkészülést. Az eredmények százalékos eloszlását a 28.

ábra mutatja.

28. ábra: A kérdőíves vizsgálat 5. kérdésére adott válaszok alapján az óvodapedagógusok (saját bevallásuk szerinti) mesemondásra való felkészülésének (igen/nem) százalékos

megoszlása

A válaszadók 95% -a (N=95) arról számolt be, hogy valamilyen formában felkészíti magát a mesemondásra mint kommunikációs helyzetre. Ezen belül többféle felkészülési módot különböztethetünk meg. A 95 választ 7 kategóriába osztottam. Ennek eredményeit a 29. ábra mutatja. Ennél a kérdésnél is volt olyan válaszadó, aki többféle válaszkategóriát is érintett, ezért minden olyan kategóriánál beleszámítottam az adott választ, amelyhez tartalmilag kapcsolódott. Egy konkrét példán keresztül mutatom be a kategorizálást:

a) IGEN. Elsajátítom a szöveget, elkészítem az eszközöket. A mesemondás MINDIG meglévő kellékét előveszem, a helye is ugyanaz, de ha háttér is van, akkor a gyermekek elhelyezését, a mesehallgatás helyére „terelését" is előre átgondolom... S azt is, mivel, hol, hogyan kezdeményezek.

Ennél a válasznál például előkerült a mese megtanulása, valamint a foglalkozás- és eszköztervezés mint módszer, ezért mindkét kategóriát erősítette ez a válasz.

95%

5%

Felkészítik-e magukat az óvódapedagógusok a mesemondásra mint

kommunikációs helyzetre?

igen nem

106

29. ábra: A kérdőíves vizsgálat 5. kérdésére adott válaszok alapján az óvodapedagógusok mesemondásra való felkészülésének módjai és azok megoszlása

A válaszadók 40%-a (N=40) valamilyen módszerrel megtanulja a mesét, 32%-a (N=32) pedig hangosan gyakorolja a mesét mielőtt előadja a csoport előtt. Ez utóbbi kategória esetén többféle megfogalmazásmóddal éltek a válaszadók: gyakorlom/elmesélem/felolvasom otthon magamnak/próbálok. A megkérdezett óvodapedagógusok 23%-a (N=23%) készül a foglalkozás végiggondolásával és az eszközök elő- vagy elkészítésével a mesemondásra.

Néhány konkrét példát is említenék e kategóriából:

a) Igen, ha nincs sok idő akkor csak a meséhez talált illusztrációkat kinyomtatom és lelaminálom, ha van hosszabb időm, és nincs már kész báb a meséhez, akkor azokat el kell készíteni. Vagy összeszedem azokat az eszközöket, játékokat, amikkel el tudom majd játszani a mesét és előre elrejtem a kincsesládába.

b) Felmérem az eszközigényt, esetleges dalok, mondókák beleszövésének lehetőségét is felmérem.

c) A foglalkozás végiggondolásával, a mesére való rávezetéssel és a mese levezetésével készülök a foglalkozásra.

3 válaszadó adott számot arról is, hogy ő még az általa használt eszközökkel, például bábokkal együtt is elgyakorolja a mesét, mielőtt bemutatná a csoportnak. Az adatközlők 17%-a (N=17) adott olyan választ, amelyből az derül ki, hogy többször elolvassa és átgondolja otthon előre a mesét, a mese üzenetét, mondanivalóját. Ez nem azt jelenti, hogy azon adatközlők, akik csak a mese megtanulását vagy a hangos gyakorlást említették meg, ne tennék meg a mentális

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45

A mesemondásra felkészülés módja

107

felkészülés ezen lépését, de jelen vizsgálatban az óvodapedagógusok tudatosságára voltam kíváncsi, ezért fontosnak tartom különválasztani ezt a kategóriát azoktól a válaszoktól, ahol ez a fajta felkészülés nem lett nevesítve.

A vizsgálatban résztvevő óvodapedagógusok 10%-a (N=10) számolt be arról, hogy valamilyen típusú érzelmi, hangulati felkészülés is megelőzi a mesemondást. Ezt a felkészülési módot egy magasabb szintű felkészültségként értelmezem, hiszen az az óvodapedagógus, aki erre ügyel, már tudatosan figyel arra, hogy közelebb vigye a gyermekeket ahhoz a figyelmi állapothoz, amelyben a meséket hatékonyan be tudják fogadni, vagyis a történethallgatási transzhoz. Ennek a fajta érzelmi és mentális felkészülésnek a megjelenése a válaszokban fontos tényező a kognitív pragmatikai vizsgálat perspektívájából. Ilyenkor a technikai felkészülésen túlmenő mentális átszellemülés és kognitív alapú ráhangolódás, amivel a történet megosztása és a mesemondó és a mesehallgató kapcsolódása megvalósul, a gyakorló szakemberek (Bajzáth, 2015, 50-52; Kádár és Kerekes, 2017, 124-125) tapasztalatai alapján rendkívül sokat emel a mesemondás értékén. Több leírásban előkerültek szimbolikus eszközök is (például: mesélő fotel, mesegyertya), amelyek nagyon fontosak a gyermekek ráhangolódásának elősegítésében.

Ezek a konkrét eszközök segítik őket, hogy később könnyebben tudjanak magához a történethez is kapcsolódni.

A tudatosságról az is számot ad, hogy nemcsak készül a szakember, hanem a kérdőívben szereplő kérdés kapcsán ezt fontosnak is tartja megemlíteni. Ebbe a kategóriába többek között az alábbi válaszokat soroltam (szerzői megjegyzés: a teljes választ idézem, és dőlttel jelölöm azt a részt, ami a kategóriába tartozást indokolja):

1. Gyertya, mécses gyújtásával hangulati rákészülés. Mesélő fotelba üléssel 2. Mindig átolvasom a mesét amikor kiválasztom a heti tervemhez. Elemzem, igyekszem érzelmileg ráhangolódni, hogy a mondanivalóját át tudjam adni a kicsiknek.

4. Meghitt hangulatot teremtek, villanyt lekapcsolva, gyertyafénynél mesélek.

5. Ráhangolódással.

6. Mindenképpen készülök, dr. Kádár Annamária ajánlásával rituálékat alkalmazok, megteremtem a nyugodt feltételeket, a megfelelő kontaktust.

7. Lelkileg megnyugszom és teljes figyelemmel beleélem magam a mesébe.

8. Lelkileg is készülök rá, a mese a napunk része, a lecsendesülésünk, a megnyugvás.

A válaszadók szintén 10%-a (N=10) mondta, hogy az előadástechnikára is odafigyel a felkészülés során. Több vokális kommunikációs eszközre, a mimika és a szemkontaktus

108

megfelelő alkalmazására is utaltak a válaszadók. Az előadásmódra való odafigyelést szintén nagyon fontos elemének tartom a mesemondók metapragmatikai tudatosságának, ugyanis ezen válaszok esetén arról nyerünk bizonyosságot, hogy a mesemondó nemcsak a szöveget tanulja meg, gyakorolja be, hanem a mesemondás mikéntjére is ügyel. Ezen válaszok közül is idéznék néhányat (szerzői megjegyzés: itt is a teljes választ szerepeltetem, és a dőlttel jelölés a kategóriába tartozást indokolja):

1. Átgondolom előre, hol, milyen fordulatok vannak a mesében, ezeket hogyan hangsúlyozzam, hogyan adjam át minél érzékletesebben.

2. Előre begyakorlom a hangsúlyozást, bábok játékát.

3. Hangsúlyos előadás, metakommunikációs eszközök bevetése. A szépen, érthetően, élvezhetően történő mesehallgatásra tükör előtt gyakorlok.

4. Megtanulom a mesét, a hangképzést gyakorlom.

5. Megtanulom kívülről a mesét, hogy szemkontaktust tudják tartani a gyerekekkel.