Módszertan

H1: A dajkanyelv használata segíti az óvodáskorú gyermekeket a meghallgatott mese feldolgozásában, és a mesemondást követően a fontos tartalmi elemek felidézésében.

Feltételezésünk szerint ebben az életkorban a dajkanyelvi sajátosságok elhagyásával romlik a meseértési teljesítmény is.

H2: A szemkontaktus mesemondás során, mint osztenzív stimulus segíti a gyermekeket figyelmük fenntartásában és a tartalmi elemek felidézésében.

H3: Minél több – a feldolgozást segítő – osztenzív stimulust kap a gyermek a történethallgatás során, annál jobban teljesít a mesét követő meseértési feladatok megoldása során. Ezek alapján előzetes várakozásaink szerint a leghatékonyabbnak az a mesemondási stratégia bizonyul, amelyben mind a szemkontaktus, mind a dajkanyelv használata osztenzív ingerként van jelen.

H4: Minél kevesebb – a feldolgozást segítő – osztenzív stimulust kap a gyermek a történethallgatás során, annál rosszabbul teljesít a mesét követő meseértési feladatok megoldásakor. Ezek alapján hipotézisünk szerint a legkevésbé hatékonynak az a mesemondási stratégia bizonyul, melyre a neutralizált hangsúlyozás alkalmazása és a szemkontaktus kerülése jellemző.

H5: Ha humán ágens közvetíti a mesét, a gyermekek jobban teljesítenek a meseértési teszten, mint amikor egy bábot látnak a képernyőn mesehallgatás közben.

H6: Az életkor előrehaladtával a gyermekek meseértési teljesítménye javul annak ellenére is, hogy nem minden esetben a történet átadása szempontjából leghatékonyabb mesemondási stratégiával találkoznak. Feltételezésünk szerint tehát a teszteken elért eredmények az életkor előrehaladtával javulnak, vagyis az idősebb gyermekek több pontot érnek el a kérdések megválaszolásakor, mint a fiatalabbak.

6.1.2. Módszertan

A fentiekben bemutatott hipotézisek vizsgálatára óvodáskorú gyermekek részére összeállított, többféle osztenzív stimulusra épülő meseértési tesztet dolgoztunk ki. A 3. ábrán is látható módon a vizsgálatba bevont óvodáskorú gyermekek egy laptop képernyője előtt ülve hét mesét hallgattak meg, ahol a mesemondó az 5. táblázatban összefoglalt módon hozta létre verbális stimulusait, illetve tartott szemkontaktust a gyermekkel. Annak érdekében, hogy a gyermekek biztosan ugyanazokkal a stimulusokkal és ugyanolyan mennyiségű osztenzív ingerrel találkozzanak a vizsgálat során, a tesztanyagot videofelvételről nézhették meg a kísérleti személyek.

62

3. ábra: Az óvodáskorú gyermekek számára kidolgozott osztenzív stimulusok hatékonyságát vizsgáló teszt felvételének körülményeit bemutató ábra. A gyermekek egyénileg, csendes, nyugodt körülmények közt hallgathatták meg a meséket, ahol más

külső inger nem terelhette el a figyelmüket a teszt anyagáról. (Papp és Ivaskó, 2018)

Az összehasonlíthatóság érdekében a kísérleti helyzetben a gyermekek előre rögzített paraméterek szerint hallgatták a meséket, és azonos szempontok alapján (Nagy et al., 2009) történt a meseértés és felidézés tesztelése is. A kiválasztott mesék értelmezésének nehézségi szintjét az adott életkori csoport kognitív és nyelvi érettsége határozta meg. A mesék randomizált formában lettek az osztenzió különböző típusaihoz társítva. Minden gyermek minden mesét meghallgatott a tesztelés során. A teszt megoldásához szükséges időtartamot a gyermekek számára tartott foglalkozások átlagos időtartamához illesztettük. A további lehetséges osztenzió-kombinációkkal kiegészített teszt már meghaladhatta volna a gyermekek adott életkorra jellemző figyelmi képességeit, ezért csak a vizsgálat tárgya szempontjából legrelevánsabb kombinációk kerültek bele a tesztbe.

63

Mese címe Előadásmód Szemkontaktus Mesélő

1. A három kiscica dajkanyelvi humán ágens

2. A kutya, a macska

meg az egér dajkanyelvi humán ágens

3. A nagyravágyó béka irreleváns elemek

hangsúlyozása humán ágens

4. A nyuszi, az őzike meg a répa

irreleváns elemek

hangsúlyozása humán ágens

5. A róka és a

bakkecske neutralizált hangsúlyozás humán ágens

6. Az oroszlán és az

egér neutralizált hangsúlyozás humán ágens

7. Ugorjunk árkot! dajkanyelvi nem humán

ágens 5. táblázat: A kísérletben használt mesék és a hozzájuk társított osztenzív stimulusok (Ivaskó és

Papp, 2017; Papp és Ivaskó, 2017; Papp, 2018b)

Az első két mese esetében a mesemondó a dajkanyelvi sajátosságokat figyelembe véve, a dajkanyelvre jellemző intonációval közvetítette a mesét a gyermekeknek. A harmadik és negyedik mese esetében a mesélő a mondat azon részeire helyezett nagyobb nyomatékot, amelyek egyébként a közölni kívánt jelentés szempontjából nem tekinthetők relevánsnak (például névelőkre és kötőszókra), vagyis az informatív szándék fókuszától eltérő elemeket nyomatékolva adta át a történetet a mesemondó. Az ötödik, illetve a hatodik mesére a monoton vagy másként neutralizált hangsúlyozás (Pitt és Samuel, 1990; Honbolygó, 2011) volt jellemző, vagyis a mesemondó semleges, monoton, nem lényegkiemelő hangsúlyozást alkalmazott.

Beszédfonetikai szempontból a monoton kifejezés használata lenne javasolt, ám a disszertáció szemléletmódjához jobban illeszkedik a neutralizált hangsúlyozás terminus, ez ugyanis közvetíti azt az üzenetet is, hogy feltételezésünk szerint ezzel a hangsúlyozási móddal a történetet hallgató személy maga döntheti el, hogy mely információkat tekinti a saját maga számára relevánsnak, és melyeket nem. Ez esetben nem kap segítséget a történetmondótól a lényegesnek tartott elemek hangsúlyozással történő kiemelése által. Ennek a terminológiai különbségnek a későbbiekben lesz nagyobb jelentősége. A monoton hangsúlyozást leginkább egy gépi hang alkalmazásával tudtuk volna elérni, amit mindenképpen kerülni szerettünk volna,

64

ugyanis a történetmondás egyik sajátossága éppen az ember-ember közti kommunikáció személyességében rejlik. A szemkontaktus megléte és hiánya is változóként volt jelen a vizsgálatban.

A hetedik mese esetében a videofelvételen egy báb képe volt látható, miközben az előzetes mesehallgatásból már ismert női hangon szólt a mese. A következő ábrákon (Papp és Ivaskó, 2018) a gyermekek által a monitoron látható vizuális ingerekből mutatok be egy-egy kiragadott képkockát.

4. ábra: Azt, hogy a gyermekek azoknál a típusú mesemondási stratégiáknál, amelyekben a szemkontaktus mint segítő osztenzív inger jelent meg a történetmondás közben, mit láthattak a monitoron, ezzel a videófelvételből kivágott pillanatképpel szeretném bemutatni. (Papp és Ivaskó, 2018)

5. ábra: Azt, hogy a gyermekek azoknál a típusú mesemondási stratégiáknál, amelyekben a szemkontaktus hiánya volt jellemző történetmondás közben, mit láthattak a monitoron,

ezzel a videófelvételből kivágott pillanatképpel szeretném bemutatni.

(Papp és Ivaskó, 2018)

65

6. ábra: A táblázatban hetedikként bemutatott mese esetében a gyermekek a már ismert női hang dajkanyelvi mesemondása közben ennek a bábnak a képét láthatták a monitoron. A

báb a mesemondás közben mozgott, nem állóképen találkoztak vele a gyermekek.

(Papp és Ivaskó, 2018)

A mesét követő kérdések célja a fontosabb tartalmi elemek felidézése volt, ezek az eredmények standard módon értékelhetők és megkönnyítik a gyermekek teljesítményének statisztikai elemzését. A kérdéseket a Függelék V. része tartalmazza. A mesehallgatásról és a feladatmegoldásról is hang- és videofelvétel készült, melyet a laptop kamerája és mikrofonja rögzített. A válaszokat a kísérletvezető írásban is rögzítette. Ez lehetővé tette az egyes mesehallgatási stratégiák során a figyelmi reakciók változásának összevetését.

A gyermekek által megoldott feladatsorok eredményei mellett adatforrásként szolgált az a kérdőív is, amelyet a szülők töltöttek ki. A kérdőív célja a szocioökonómiai státusz felmérése volt. A szülők által kitöltendő beleegyező nyilatkozatot a Függelék III. része tartalmazza.