Magyarország számára felkínált lehetőségei

A bemutatott dokumentumok és az azok által jelzett európai fejlődési irány hazánk és régiónk fejlesztése szempontjából azért igen jelentős, mert megalapozott érvekkel szolgálnak azoknak, akik radikálisan más mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikát szeretnének. A helyzet főbb jellemzői ezekben az országokban ugyanis a következők (Szakál, 1996).

a) A vidék a szocializmus időszakában az elhibázott mezőgazdasági és szociálpolitika következtében sokkal nehezebb helyzetbe került, mint a nyugat-európai országokban. A helyi közösségek leépültek, a falvak el-öregedtek, a vidéki lakosság csökkent. A nagyüzemi, intenzív, iparszerű mezőgazdaság sokszor megfordíthatatlan károkat okozott a környezet-ben és az élővilágban.

b) A mezőgazdaság feladatának még mindig csak az élelmiszertermelést és néhány ipari nyersanyag termelését tekintik. Még eléggé általános a termelés mennyiségi növelésére való törekvés, és nem sikerült radikális áttörést elérni a minőségi termelés területén.

c) A mezőgazdasági politikában gyakorlatilag semmilyen figyelmet sem fordítanak az alternatív földhasználati módokra és a nem élelmiszer célú

mezőgazdasági termékfelhasználásra. Az alternatív mezőgazdasági technológiák, mint a kis ráfordítással működő mezőgazdasági rendsze-rek (LISA), bio- vagy organikus mezőgazdaság stb. nem élveznek ko-molyabb elismerést vagy támogatást. Inkább csak egyes csoportok hob-bijának tekintik ezeket. A fenntartható mezőgazdaság csak tudományos értekezések témája, és általános szlogen egyes személyek számára, de nem valóságos gyakorlati törekvés. (Megdöbbentő pl., hogy még a me-zőgazdaság jövőjével foglalkozó MTA-kiadvány is a műtrágyázás álla-mi támogatásáért száll síkra.) A földet úgy tekintik, álla-mint amely csupán egy az eszközök közül, és amely csupán a mezőgazdaság inputja. A föld és a természeti erőforrások multifunkcionális jellegét nem ismerik el.

d) A vidéki térségekben a munkanélküliség sokkal nagyobb arányú, mint a városi körzetekben. A vidéken élők voltak azok, akiket legelőször bo-csátottak el városi munkahelyeikről, a továbbra is megmaradt, de gazda-sági válságban lévő nagyüzemek pedig nem tudják felszívni a munka-nélkülieket.

e) Nagy nyomás nehezedik a kormányokra az állami támogatások növelé-séért, hogy az előzőleg megvolt nagy termelő kapacitásokat helyreállít-sák hagyományos mezőgazdasági termékek termelésére. Figyelembe véve azonban a csaknem kilátástalan belső és külső piaci helyzetet, új beruházások beindítása rendkívül kockázatos, és újabb mezőgazdasági válsághelyzet elindítója lehet. Ráadásul az így kialakított termelési szerkezet nem biztos, hogy megfelel az Európai Unióba történő bekap-csolódás feltételeinek. Nem szabad tehát az előző szerkezetet a hosszú távú kilátások vizsgálata nélkül újratermelni.

Érdemes komolyan venni Európa dokumentumait, mert azokból jól látha-tók bizonyos, ma már egyértelmű tendenciák. Lehet e folyamatokat nem szeretni, egy dolgot azonban nem lehet: a vázolt folyamatokról tudomást nem venni. Euró-pában csak úgy lehetünk sikeresek, ha

 megismerjük és értjük az európai folyamatokat;

 ha azok ismeretében de nemzeti érdekeink mentén dolgozzuk ki prog-ramunkat és megvalósításának stratégiai és taktikai lépéseit, és végül de egyáltalán nem utolsó sorban,

 ezek képviseletére és nem utasításokért küldjük politikusainkat Brüsz-szelbe. (Ángyán, 1996)

Ha a magyar vidék és agrárium érdekeit szem előtt tartó agrárfej-lesztést akarunk megvalósítani, akkor a többfunkciós gazdálkodási modell-nek megfelelő megoldásokat kell alkalmaznunk. Ez különösen igaz egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek agroökológiai adottságai kiválóak, gazdálkodási, agrikulturális hagyományai gazdagok, ugyanakkor energia-hordozókban szegény, vidéki körzetei pedig jelentős munkanélküliséggel küzdenek. Ilyen keretek között szerencsétlen lenne olyan fejlesztési stratégia kö-vetése, amely jelentős állami támogatással embert, élő munkát helyettesítő műtrá-gya, növényvédőszer, gép és üzemanyag formájában megjelenő drága energiát importál, majd azt egy „csúcsra járó”, a potenciál felső határát közelítő szinten, a fizetőképes élelmiszerpiacok bizalmát tartósan romboló génmanipulált szerve-zetekkel (GMO-kkal) termelő, a környezetet degradáló, az élővilágot végveszély-be sodró rendszervégveszély-ben, rossz hatásfokkal nagy tömegű, rossz minőségű termékké alakítja, amely csak igen nagy nehézségek árán és jelentős exporttámogatással, vagyis újabb állami költséggel adható el külföldön, vagy inkább „tuszkolható ki”

az országból. Ez azonos lenne a külföldi beszállítók, majd a külföldi fogyasztók ma-gyar forrásokból történő támogatásával, a külföldi munkanélküliség importálásával valamint a magyar vidék és munkaerő egyidejű leértékelésével, a természeti és társa-dalmi tökénk felélésével.

Ezt egy felelős nemzeti agrár-, környezet-, és vidékstratégiai program nyilván nem akarhatja. És őszintén szólva az európai folyamatok egy ilyen típusú fejlesztésre egyre kevésbé biztosítanak lehetőséget és forrásokat. Látnunk kell ugyanis, hogy az EU Közös Agrárpolitikájának (CAP¹⁰) 1992-es reformja óta zajlik annak agrár- és vidékpolitikává alakítása, vagyis épül a közös agrár- és vidékpolitika második, a termeléspolitikai pillért kiegészítő – környezeti, tár-sadalmi, regionális, szociális és foglalkoztatási elemekre épülő – vidékpoliti-kai (ökoszociális) pillére. E feladatok megoldása tehát – ellentétben sok magyar

„agrárstratéga” elképzelésével – nem másra (pl. a szociálpolitikára, foglalkozta-táspolitikára, környezetpolitikára, stb.), hanem a mezőgazdaságra és az agrárpoli-tikára tartozik. Ezek a mezőgazdaságnak olyan – termeléssel egyenrangú – szol-gáltatásai, amelyek helyben keletkező, „nem importálható közjavak”, a társa-dalom számára nélkülözhetetlenek, így e teljesítményeiért a parasztságot fizet-ség illeti meg.

10 Common Agricultural Policy (Közös Agrárpolitika)

A Közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE¹¹) „két lábra állításának” zaj-ló folyamata a támogatások oldaláról úgy jelenik meg, hogy csökkennek a termelés-hez (kvótákhoz, mennyiségektermelés-hez), az első pillértermelés-hez kötődő támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek a második – agrár-környezeti és vidékfejlesztési – pillérhez kapcsolódó kifizetésekre (15. ábra).

A termeléshez, mennyiségekhez, kvótákhoz kötődő támogatások leépítéséről az EU megegyezett a szabadkereskedelmi tárgyalások Uruguay fordulóján az Egyesült Államokkal, és ennek költségvetési vonzatait az Agenda 2000, az EU 2000-2006. közötti időszakra szóló költségvetése már tükrözi. Ezt azonban Európa a vidék elnéptelenedése és a környezetromboló, méretökonómiai szempontok szerint felépülő, az embert kiszorító, iparos agrár-fejlődés veszélye nélkül csak akkor fogadhatja el, ha egyidejűleg a második, vidékfejlesztési pillér mentén adja vissza az agráriumnak, a vidéki népességnek ezeket a forrásokat. Európa ezért komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a WTO keretében zajló szabadkereskedelmi tárgyalások tema-tikájában kellő súllyal megjelenítse az ökoszociális elemeket.

15. ábra: Az EU Közös Agrárpolitikájának átalakítási folyamata (Forrás: Buckwell Report, 1998)

1. (termelési) pillér2. (ökoszociális) pillér

11 CARPE: Common Agricultural and Rural Policy for Europe (Európai Közös Agrár- és Vi-dékfejlesztési Politika)

Magyarország szempontjából ez a helyzet kettős stratégia kialakítá-sát kívánja meg, „egyszerre két pályán kell játszanunk”.

 Egyrészt a láthatóan szűkülő első pillér mentén is törekednünk kell a megfelelő kvóták és az ezekhez kötődő normatív támogatások, kom-penzációs kifizetések (pl. a gabonánál ma még 63 Euro/tonna) meg-szerzésére.

 Másrészt a CARPE épülő és növekvő költségvetésű második pillére mentén 2006-ra jelenlegi értéken számolva évi mintegy 250 milliárd Ft forráskeretet tudunk az országba behozni, ha e pillér agrár-környezeti és vidékfejlesztési elemeire programok készülnek, indulnak, és ezekre a nemzeti költségvetésben forrásokat különítünk el. Minden egyes el-különített és e programokban felhasznált forinthoz négy forint norma-tív közösségi támogatási forrás szerezhető. (Lásd később a 3.7. fejeze-tet!)

Mindez úgy valósulhat meg, hogy nem termeléspolitikai, ágazati prog-ramokat („gabonaprogramot”, „húsprogramot”, „tejprogramot” stb.), hanem olyan gazdálkodási rendszereket (ökológiai gazdálkodás, integrált gazdálkodás, extenzív gyepre alapozott állattartás, vizes élőhelyek – árterek, belvizes területek, volt rizstelepek, tógazdaságok stb. – extenzív mezőgazdasági hasznosítása, Érzé-keny Természeti Területek mezőgazdálkodása, stb.) támogatunk, amelyek:

 termelési oldalról jó minőségű, szermaradvány mentes, egészséges, biztonságos élelmiszereket és egyéb nyersanyagokat állítanak elő,

 a második pillérhez tartozó környezeti valamint társadalmi, szociális, regionális, foglalkoztatási teljesítményeik, összhatékonyságuk pedig jobb, mint a mennyiségi termelési orientációjú rendszereké.

Magyarországon ennek – a környezet- és tájgazdálkodás rendszerei beveze-tésének – kereteit a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) bázisán és tapasztalatai alapján létrejött Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) teremti meg.

Mielőtt azonban e programot ismertetnénk (3.7. fejezet), lássuk előbb e rendszerek földhasználati alapját, a magyar zonációs programot, majd rendező elveiket, alapele-meiket és fő összetevőiket a szántóföldi növénytermesztésben.

3.4. FÖLDHASZNÁLATI ALAPJA: A MAGYAR ZONÁCIÓS PROGRAM

A környezet- és tájgazdálkodás legfontosabb kiindulópontja, alap-eleme – amint arra a korábbiakban utaltunk – a környezethez, az ökológiai fel-tételekhez a lehető legnagyobb mértékben alkalmazkodó földhasználati szer-kezet, egy olyan földhasználati, gazdálkodási rendszer kialakítása, amely a környezetből, annak adottságaiból fakad, intenzitása és formája a termőhely kör-nyezeti érzékenységének, sérülékenységének, toleranciájának illetve termőképes-ségének (fertilitásának), termelési potenciáljának egyaránt megfelel. Csak ezt kö-vetően érdemes a gazdálkodás biológiai, technológiai és közgazdasági elemeivel foglalkozni, azok fenntartható gazdálkodási rendszerekké csak ezen az alapon szervezhetők.

Nézzük először e probléma, az alkalmazkodó földhasználati szerkezet kiala-kítása vizsgálatának történeti, tudományos előzményeit, majd a magyar agrár- és vi-dékstratégia európai folyamatokhoz illeszkedő, nagy léptékű földhasználati szerke-zetátalakítását megalapozó zónaelemzések elveit, alapmodelljét, vizsgálati koncepci-óját, adatbázisait, módszereit, valamint legfontosabb eredményeit és azok felhaszná-lásának néhány területetét.