Fosszilis energiaigény

A mezőgazdaság összes anyagfelhasználásban az ipari eredetű anyagok részaránya nálunk az 1980-as évekre meghaladta a 60 %-ot. A közvetlen és köz-vetett energiabevitel rohamos növekedése hatására a növénytermesztés erős füg-gésbe került az energia- és nyersanyagpiacoktól. Ebben a helyzetben a növény-termesztés hatékonyságát, gazdaságosságát nemcsak a mezőgazdasági termékek, hanem az energiahordozók árainak változása is jelentősen befolyásolja. Az elmúlt két évtizedben mindkét piacon kedvezőtlen változások következtek be. A mező-gazdaságban felhasznált közvetlen és közvetett energia ára rohamosan növeke-dett, miközben a mezőgazdasági termékek ára – részben a felhalmozódott fö-löslegek, részben a fizetőképes kereslet csökkenése következtében – csökkent, a cserearányok jelentősen romlottak. Így nem véletlen, hogy az 1980-as évek köze-pére - végére 100 Ft ráfordítás például a gabonatermesztésben 3 Ft tiszta nyeresé-get hozott, miközben a banki kamatok meghaladták a 10 %-ot. (Ángyán - Meny-hért, 1988).

Az energiahordozók árának növekedése várhatóan tartósan meghaladja a mezőgazdasági termékek árnövekedésének ütemét. Különböző becslések szerint a mezőgazdasági termékek következő 10 évre vonatkozó átlagos reálár-növekedési indexe 30-115 %, az ásványi energiahordozók reálár-reálár-növekedési in-dexe ugyanakkor - közepes becslések szerint is - elérheti a 150-200 %-ot. Kulcs-kérdéssé válik tehát a termelésbe bevitt közvetlen és közvetett energiák hasznosu-lásának, az energiatranszformáció hatékonyságának javítása. Ebből a szempont-ból rendkívül fontos kérdés, és hamarosan akár meghatározóvá is válhat, hogy a különböző gazdálkodási rendszerek hol helyezkednek el a mestersé-ges/természetes energiafelhasználási skálán (14. ábra).

14. ábra: A különféle gazdálkodási rendszerek elhelyezkedése a mesterséges/természetes energiafelhasználási skálán

(Ángyán, 1991)

A 47. táblázat azt mutatja, hogy a fosszilis energiafelhasználás pl. az ökoló-giai gazdálkodással az összehasonlított hagyományos üzemekhez képest jelentősen csökkenthető, mindenekelőtt akkor, ha területileg intenzív termékről van szó. Kaffka (1984) Németországban végzett vizsgálatai szerint a fosszilis energiafelhasználás az ökológiai gazdálkodásban csak 20 %-a annak, amit egy iparszerű, hagyományos üzem igényel. Ez a kevesebb műtrágya és növényvédőszer felhasználáson alapul, mert mindkettő előállítása nagyon energiaigényes.

47. táblázat: Fosszilis energia igény (%) az ökológiai mezőgazdaságban (iparszerű mezőgazdaság = 100 %)

Megnevezés Kaffka Mercier USDA

(1984) (1978) (1980)

Németország Franciaország USA

Búza Búza Gabona

Energiafelhasználás/ha 20 50 42-85

Irodalmi források szerint (Green, 1977; Huber, 1976; Jones, 1975;

Kvadel, 1978; Pimentel et al., 1973) egyetlen vegyszeres kezelés átlagosan 263 MJ/ha energiát igényel az előállítástól a kipermetezésig valamennyi energiaráfor-dítást számba véve. Hogy ez naturális termésben mit jelent, a 48. táblázatban összefoglalt néhány adat szemlélteti.

48. táblázat: Néhány növényi termék energiatartalma és az egy vegyszeres kezelés (263 MJ/ha) energetikai kompenzálásához szükséges többlettermés

(Green, 1977)

Növényi termék Energiatartalom MJ/kg

263 MJ/ha értékkel megegyező többlettermés kg/ha

Búza (feldolgozatlan) 14,95 17,6

Burgonya (nyers) 3,18 83,7

Alma (friss) 1,92 137,0

Sárgarépa (nyers) 0,96 274,0

A 49. táblázat egy Egyesült Államok-beli energiafelhasználási mérleg adatait mutatja. A 15-58 %-os energiamegtakarítási ráta feltétlenül elgondolkod-tató.

49. táblázat: Szerves és iparszerű farmok növénytermesztési energiabefektetésének összehasonlítása (Kcal x 10³/Acre) (USDA, 1980)

Növény Üzemanyag Trágya Összes Energia megtakarítás szerves iparszerű szerves iparszerű szerves iparszerű (%)³

Ő. búza¹ 513,3 331,5 176,4 476,2 689 807,7 15

Ő. búza² 210,0 242,0 28,9 332,9 239,0 574,9 58

Árpa 522,2 329,4 21,2 394,4 544,0 723,8 25

1: Az USA északnyugati államaiban 2: Az USA északkeleti államaiban

3. Megtakarítás (%) = iparszerű - szerves

iparszerű x 100 2.5.3.2. A hozam

Az ökológiai mezőgazdasággal kapcsolatban gyakran kifogásolják, hogy kis terméseket érnek el, és ez – a világ népességének növekedését tekintve – fele-lőtlenség. De a jelenlegi helyzetben, amikor a feleslegek a jellemzőek, ezek nagy tárolási és felhasználási költségei jelentkeznek, és prémiumot fizetnek szántóföl-dek parlagon hagyásáért, hogy csökkenjen a termelés, társadalmilag egész terüle-tek sorvadnak el, jobb alternatíva lehet az egész mezőgazdaságilag hasznosított területen a kevéssé intenzív termelési módszer és a kisebb terméshozam (Kotschi, 1995). Ráadásul ez utóbbit erősen megcáfolni látszik az a kevesek előtt ismert és ma megdöbbentően hangzó tény, hogy jó agrotechnikával és gazdálkodási kultú-rával Gróf Széchenyi Bertalan Felsősegesdi uradalmában kukoricával már 1909-ben átszámítva 11,3 t/ha!! szemtermést kaptak akkor, amikor az országos átlag-termés ennek csak 1/10-e volt (Szűcs, 1910).

Az iparszerű/ökológiai gazdálkodás pontos összehasonlítása módszertanilag nehéz, mert a termesztési módszerek összehasonlításához csak nehezen képezhetők homogén mintacsoportok. Minden üzemre számos olyan tényező is hat, amelynek semmi köze sincs az ökológiai mezőgazdasághoz, mint pl. az üzemvezető képessé-gei, az üzem munkaszervezése stb. Az elvégzett összehasonlítások nagy számát fi-gyelembe véve mégis bizonyos tendenciák figyelhetők meg.

Az 50. táblázatban közölt számok svájci üzemösszehasonlításból szár-maznak. Azt mutatják, hogy milyen közel lehetnek egymáshoz a hagyományos és ökológiai terméshozamok. Hasonló vizsgálatokat végeztek Németországban, Hol-landiában, Nagy-Britanniában és az USA-ban. Minden vizsgálatot együttvéve át-lagosan 10-30 %-kal kisebb a termés ökológiai termesztésben (Vine és Bateman, 1981; Stanhill, 1990; National Research Council 1989).

50. táblázat: A terméshozamok összehasonlítása (t/ha) ökológiai és konvencionális családi parasztgazdaságokban Svájcban

Megnevezés Ökológiai Konvencionális Regionális átlag

Búza 3,9 4,5 4,7

Rozs 4,4 - 4,5

Kukorica 4,4 4,7 4,9

Zab 4,2 5,0 4,9

Árpa 3,9 4,5 4,5

Burgonya 31,1 31,4 36,3

Forrás: Steinmann (1983)

Tanulságos Stöppler és munkatársai (1988) vizsgálata, akik 23 őszi búza fajta ökológiai gazdálkodásban elért termését hasonlították össze az iparszerű termesztéssel. 4,5 t/ha termésszintnél a hozamok közel egyenlőek, de a termés-szint emelkedésével nő a különbség az ökológiai termesztéshez képest. Így a konvencionális termesztésben elért 8 t/ha mellett 6 t/ha van az ökológiai termesz-tésben, ami 25 % csökkenésnek felel meg.

Dabbert (1990) jogosan mutat rá arra, hogy az ökológiai mezőgazdaságra va-ló átállással eleinte jelentős visszaesés észlelhető, de azután ismét folyamatosan emelkedik a termés. Az összehasonlításnál tehát az újonnan átállt üzemek különösen rossz eredményt érnek el. A terméskülönbségek egészben véve a gabonafélénél ki-sebbek, a hüvelyeseknél is csekély különbségek mutatkoznak, viszont takarmánynö-vényeknél (kukorica, takarmányrépa) és zöldségnötakarmánynö-vényeknél nagyobbak.

Nézzünk ezek után egy magyar példát. Bár Magyarországon hosszú és megbízható, ráadásul összehasonlítható - vagyis azonos körülmények közül származó - adatsorok, melyek rendszerösszehasonlítást tennének lehetővé még viszonylag ritkák, ám van már néhány ilyen. Ezek közül az egyik legértékesebb az Ökológiai Mezőgazdaság Alapítvány 450 ha-os biodinamikus gazdálkodást folytató területe, mely Kishantoson található. Ezt, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht. gondozásában immár több mint 10 éve működő biogazdaságot iparszerű gazdálkodást folytató nagyüzem – a hajdani állami gazdaság, a Mező-falvi Mg. Rt – veszi körül. Ráadásul a biogazdaság területét korábban ugyanez az iparszerű nagyüzem használta, így a két terület előélete is teljesen azonos, kiváló alkalmat kínál tehát az összehasonlító vizsgálatokra. Ezt csak tovább erősíti a bioüzem szakmai vezetésének - a hagyományos biogazdaságok irányításához ké-pest is kimagasló - kivételes színvonala, ami egyben az adatok megbízhatóságát is garantálja. Nézzük tehát ennek az üzemnek a példáját. A kishantositól eltérő ökológiai adottságok között a nagyságrendek természetesen feltehetően eltérőek, de a példa az arányok és a tendenciák szemléltetésére jó lehet. Ilyen típusú össze-hasonlító vizsgálatokat az ország más tájaira is célszerű kiterjeszteni.

Az 51. táblázat két növényfaj 1992-2001 között elért termelési eredmé-nyeinek összefoglalását adja. Ennek alapján megállapítható, hogy a bioterületek termésátlagai az iparszerű területekhez viszonyítva 22,3 (őszi búza) - 23,6 (nap-raforgó) %-al voltak alacsonyabbak. Bár a termőterületek eltérő nagysága bizo-nyára valamelyest torzít az eredményeken, mégis meg kell állapítanunk, hogy a két gazdálkodási rendszerben elért hozamok közti 20-25 %-os eltérés egyáltalán nem olyan nagy, mint ahogyan azt a szakmai közhiedelem tartja.

Az átlagtól való évenkénti átlagos eltérés az ökológiai gazdálkodásban napraforgónál ± 0,13 t/ha, őszi búzánál ± 0,52 t/ha, ami ± 7,6-12,9 %-os évek közti ingadozást jelent.

Az iparszerű gazdálkodásban ugyanez az átlagtól való évenkénti átlagos eltérés napraforgónál ± 0,11 t/ha, őszi búzánál ± 0,33 t/ha, ami ± 4,9-6,4 %-os évek közti ingadozást jelent.

Az ezek alapján az adatok alapján megerősíthető, hogy az iparszerű rend-szer termésstabilitása valamelyest nagyobb, mint az ökológiai gazdálkodásé, de ez is messze elmarad attól a várakozástól, amit a szakmai körökben megfogalma-zódó tévhitek sugallnak az ökológiai gazdálkodás „rendkívüli kockázatairól”.

Megfelelő szaktudás esetén ezek a különbségek minimalizálhatók.

Nézzük ezek után a ráfordítások és hozamok értékét, a gazdálkodás költ-ség- és jövedelemviszonyait.

51. táblázat: Az Ökológiai Mezőgazdaság Alapítvány Kishantosi

Modellgazdaságának és a Mezőfalvi Rt. környező iparszerű területeinek hozamai (1992-2001) (Schönberger, 1996; Varga, 2002 és Ács Sándorné adatai nyomán)

Megnevezés Napraforgó Őszi búza

biológiai iparszerű biológiai iparszerű

Vetésterület 1992 57 730 - 2 521