Költség- és jövedelemviszonyok

A különböző gazdálkodási rendszerekkel elért eredmények igen vegyes képet mutatnak, és ezért megítélésük is eltérő. Ezekből a tapasztalatokból előze-tesen az a következtetés vonható le – s ebben a különböző szerzők is egyetértenek –, hogy az integrált és a biológiai gazdálkodás - ahogy azt Vereijken (1986) fo-galmazza – „jóval nagyobb szellemi ráfordítást kíván. Egyébként az inputenergi-ák (műtrágya, peszticidek stb.) csökkentése a hozamok és a jövedelem romlásá-hoz vezethet”.

Vegyünk egy Németországból származó példát. Az 52. táblázatban egy Baden-Würtenbergben található, 1924 óta „szerves” gazdálkodást folytató farm könyveléséből származó adatokat hasonlították össze a környékbeli hagyományos (energiaintenzív) gazdaságok átlagos adataival (Koepf, 1981).

52. táblázat: A „szerves” Talhof-farm (Baden-Würtenberg) és a környékbeli iparszerű gazdaságok átlagos kiadásai és bevételei

(Koepf, 1981)

Költségek és hozamok Szerves farm

(biofarm)

Iparszerű farm

Kiadások DM/ha/év 42,7 372,0

Bevételek DM/ha/év 1 800,0 1 111,0

Nyereség DM/ha/év 1 757,3 739,0

Termések: szemes kg/ha/év 3 600,0 2 900,0

tej kg/tehén/év 4 399,0 3 376,0

Megművelt terület ha/munkás 10,8 9,7

Kereset DM/munkás/év 18 750,0 10 760,0

Egy 70 éve működő, „beállt” biológiai üzem tehát minden tekintetben versenyképes az iparszerű gazdálkodást folytató üzemekkel. Magas szakmai színvonalú munka és kellő tradíció esetén a biológiai gazdálkodás akár jobb eredményt is adhat, mint a hagyományos. Nagyon fontos ezzel kapcsolatban a hosszabb időszakra szóló előnyöket kiemelni. Általános tapasztalat ugyanis, hogy az intenzívről a „szerves” gazdálkodásra való áttérés első éveiben a termések ál-talában stagnálnak, illetve csökkennek. A 3-4 év után azonban, mire beáll a nö-vényszerkezet és a vetésváltás, vetésforgó, ezek a problémák mérséklődnek, a termések pedig fokozatosan növekednek (Sági, 1983).

Nézzünk ezek után egy olyan áttekintő holland példát, amely egy üzem-gazdasági modellvizsgálatból származik, ahol különböző gazdálkodási rendsze-rekre épülő, egymás mellett kialakított közelítőleg azonos nagyságú üzemek rá-fordítás-, hozam- és jövedelemviszonyait hasonlították össze, külön kiemelve az élőmunka- és vegyszerfelhasználás eltéréseit. Az 53. táblázatban összefoglalt adatok a modellvizsgálat első három évét – tehát legkritikusabb, átállítási idősza-kát – reprezentálják.

53. táblázat: Három növénytermesztési rendszer ökonómiai értékelése (1982-1984) (Vereijken, 1986 nyomán)

Megnevezés Növénytermesztési rendszer

Iparszerű Integrált Biológiai

Terület (ha) 17 17 22

Megállapítható, hogy az átállítási időszakban a termésátlagok az iparsze-rű gazdálkodáshoz viszonyítva az integrált gazdálkodásban közel azonosak, és bár a biológiai gazdálkodásban jelentősen elmaradnak attól, ám már az átállási időszakban elérhető magasabb árak nagyrészt kompenzálják ezeket az eltérése-ket, az alacsonyabb költségek pedig azt eredményezik, hogy az elérhető fedezeti hozzájárulás lényegesen nagyobb, mint az iparszerű gazdálkodásban. Külön ki-emelésre érdemes a multifunkcionális mezőgazdálkodási modell szempontjából az alternatív rendszerek nagyobb élőmunkaigénye (foglalkoztatási funkció) és a lényegesen kisebb vegyszerfelhasználása (élettér funkció).

Wookey (1987) számítási példája a nagy-britanniai búzatermesztésről szintén jól mutatja a különbségeket a fedezeti hozzájárulásban (54. táblázat).

Ebben a példában nincsenek növényvédelmi és műtrágyázási költségek az ökoló-giai mezőgazdaságban, viszont valamivel megemelkedtek a vetőmag és talajmű-velési költségek.

54. táblázat: Fedezeti hozzájárulás a búzatermesztésben ökológiai és iparszerű mezőgazdálkodás esetén (6 nagy-britanniai üzem átlaga 1983 és 1984)

Megnevezés Iparszerű Ökológiai

a b c

Változó költségek (font-sterling/ha)

- vetőmag 40,60 48,80

- trágya 118,28 0,00

- növényvédelem 96,43 0,00

- talajművelés 65,38 75,72

- betakarítás 58,00 58,00

- összesen 378,69 182,52

Búzatermés (t/ha) 7,4 4,4

Ár (fontsterling/t) 108,32 115,00 160,00 200,00

Árbevétel (fontsterling/ha) 801,60 506,00 704,00 880,00 Fedezeti hozzájárulás (fontsterling/ha) 422,91 323,48 521,50 697,48

a, b és c: számítás különböző kifizetett prémiumokra Forrás: Wookey (1987)

A változó költségek egészben véve mintegy a felét teszik ki annak, amit az iparszerű mezőgazdaságban kiadnak. Ebben a példában az ökológiai termesz-tés fizikai terméshozamai az összehasonlított iparszerű változatok alatt vannak. A magasabb árak (b és c) azonban végül nagyobb árbevételt eredményeznek. Ha-sonló eredményeket adtak a németországi összehasonlító vizsgálatok is (55. táb-lázat).

55. táblázat: Költség-összehasonlítás ökológiailag és hagyományosan gazdálkodó üzemek között Németországban

(vásárolt anyagok felhasználása, DM/ha/év)

Megnevezés 1988/89 1989/90

iparszerű ökológiai iparszerű ökológiai

Trágyázás 262 60 249 46

Növényvédelem 121 5 128 9

Takarmány 377 165 499 141

Összesen 760 230 876 196

Forrás: BMELF (1991)

Tendenciájukban hasonló viszonyokat találtak egy terjedelmes baden-würtenbergi üzemi felmérés keretében is (56. táblázat).

56. táblázat: Relatív hozamok és fedezeti hozzájárulások biodinamikus üzemekben Baden-Würtenbergben (iparszerű = 100 %)

Megnevezés Üzemek

1 2 3 4

fizikai hozam 90 74 86 91

árbevétel 116 85 118 120

változó költségek 68 63 86 69

fedezeti hozzájárulás (aktuális árak) 137 95 133 141 fedezeti hozzájárulás (hagyományos árak) 101 80 86 100

Forrás: MELU (1977)

Ezzel mindenképpen szemben áll a nagyobb munkaerő-ráfordítás. Az át-állás az ökológiai mezőgazdaságra legtöbbször diverzifikálódást igényel. Több üzemágat hoznak létre, sokoldalúbb vetésforgókat állítanak be. Ez általában nö-veli a hektáronkénti munkaerőigényt, de egyenletesebb munkaelosztással jár. Fi-gyelembe kell venni azt is, hogy sok üzem maga dolgozza fel és értékesíti termé-keinek egy részét, ami szintén jelentősen növeli a munkaerőigényt.

Böckenhoff (1986) összehasonlította a baden-würtenbergi üzemek mun-karáfordítását ökológiai és iparszerű termesztési viszonyok között. Az 57. táblá-zat számai azt mutatják, hogy a különbségek a kisüzemeknél a legnagyobbak. A feldolgozás és közvetlen értékesítés ott különösen jellemző.

57. táblázat: Munkaráfordítás az ökológiai mezőgazdaságban üzemnagyság szerint (munkaerő fő/100 ha)

Üzemtípus Üzemnagyság ha-ban átlag

10 alatt 10-20 20-30 30-50 50 felett

ökológiai 60,5 14,1 9,2 7,0 4,9 10,0

iparszerű 23,3 9,8 6,9 5,0 3,4 5,9

Forrás: Böckenhoff (1986)

A tapasztalat azt mutatja, hogy a közvetlen értékesítés pótlólagos munka-ráfordítását gyakran alábecsülik, és a munkaerővel szűken ellátott üzemekben a saját feldolgozás és értékesítés inkább csökkentőleg mint növelőleg hat a bevétel-re (Dabbert, 1990).

A jövedelem megállapítására végzett vizsgálatok nem adnak egységes képet. Így Steinmann (1983) svájci üzemekben úgy találta, hogy ökológiai ter-mesztésnél az üzemi jövedelem ugyan kissé a konvencionális üzemeké felett volt, de a családi munka díjazása 20 %-kal elmarad azoktól. Németországban egy át-fogó üzemösszehasonlítás (BMELF, 1989) az ökológiailag gazdálkodó üzemek-nél mintegy 12 %-kal nagyobb családi jövedelmet mutatott ki. Hasonló eredmé-nyekre jutott Schlüter (1986) is biodinamkus üzemeknél Baden-Würtenbergben végzett vizsgálataiban. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a különbsé-gek a jövedelemben nem nagyok, ám az ökológiailag gazdálkodó üzemek általá-ban jobbnak tűnnek (Kotschi, 1995).

Ennek a tendenciának kétségtelenül egyik legfontosabb összetevője az, hogy hogyan alakulnak az iparszerű gazdálkodást meghatározó fosszilis energia-hordozók és az ezekből előállított termékek, illetve az integrált és biológiai (szer-ves) gazdálkodásban előállított termékek árai. Úgy tűnik, hogy hosszú távon az energiahordozók árának exponenciális növekedésével kell számolnunk, és bár igaz, hogy az ökológikus gazdálkodás prognosztizált növekedésével termékeinek ára feltehetően valamelyest csökken, ám ez a csökkenés messze elmarad az ener-giahordozók árnövekedési ütemétől, így az iparszerű gazdálkodás versenyképes-sége folyamatosan és növekvő mértékben romlik. Az 1980-as évek végének ár-arányait szemlélteti az 58. táblázat.

58. táblázat: Néhány termék ára Németországban (DM/100 kg) (Vogtmann, 1992)

Termék Gazdálkodási rendszer

iparszerű ökológiai (DM/100 kg) (DM/100 kg) (%)*

Búza 43,7 84,5 193

Rozs 44,4 81,5 184

Étkezési burgonya 16,2 45,0 278

Sárgarépa 11,0 24,8 225

Tej 1988 62,1 79,1 127

1991 68,6 74,0 108

Megjegyzés: * ökológiai/iparszerű x 100

Nézzük ezek után a magyar példát, az Ökológiai Mezőgazdaság Alapít-vány 450 ha-os kishantosi modellbirtokát.

A biotermesztéssel összefüggő költségek alakulását illetően az általános gyakorlati tapasztalatok szerint két, egymással ellentétes tendencia figyelhető

meg. Míg egyes költségnemek (vásárolt anyagok) csökkennek, addig mások (pl.

gépi munka, munkabér és közterhei) jelentősen emelkednek. Az ökológiai ter-mesztésben általános jelenség a munkaerőigény növekedése, mely kultúránként igen változó lehet. Így például a bio őszi búza esetében többlet munkaerő ráfordí-tás nem jelentkezett, azonban a bio napraforgó gyomosodásának leküzdéséhez alkalmanként igénybe kellett venni a kézi munkaerőt is. A gazdaság gyakorlatá-ban ez a nyugdíjasok és a munkanélküliek foglalkoztatását jelenti, mely így al-kalmanként enyhíti a térség ilyen jellegű problémáit is.

Két növény (napraforgó, őszi búza) 1992-2001-es összesített eredményeit az 59. táblázatban foglaltuk össze.

Összességében megállapítható, hogy a biotermesztésben a 10 év és két növény átlagában tapasztalt mintegy 22,7 %-kal alacsonyabb termésátlagot a min-tegy 14 %-kal magasabb átlagos értékesítési ár 2/3-ad részben önmagában is kompenzálta. Mivel azonban a hektáronkénti közvetlen termelési költség a bioló-giai gazdálkodásban jelentősen alacsonyabb – az iparszerű gazdálkodás értékének átlagosan csak mintegy 70 %-a – volt, így a hektáronkénti fajlagos jövedelem át-lagosan mintegy 48 %-kal magasabb lett.

59. táblázat: Két kiemelt növényfaj jövedelmezőségének összehasonlítása 1992-2001 időszak átlagadatai alapján

Ökológiai Mezőgazdaság Alapítvány, Hantos-Kishantos Mezőfalvi Mg. Rt., Mezőfalva

(Schönberger, 1996; Varga, 2002 és Ács Sándorné adatai nyomán)

Megnevezés Napraforgó Őszi búza Átlagos arány, %

biológiai iparszerű biológiai iparszerű bio/ iparszerű 1. Értékesítési ár (Ft/t) 38 685 35 911 29 537 24 028 113,8

2. Hozam (t/ha) 1,72 2,25 4,03 5,19 77,3

3. Termelési érték (Ft/ha) 66 538 80 800 119 031 124 705 90,3 4. Közv. termelési költség (Ft/ha) 51 052 67 584 55 057 84 317 69,9 5. Jövedelem (Ft/ha) (3-4) 15 486 13 216 63 974 40 388 148,2 6. Jövedelemráta (%) [(5/4)*100] 30,3 19,6 116,2 47,9 212,0

Összességében megállapítható, hogy a biotermesztésben a 10 év és két nö-vény átlagában tapasztalt mintegy 22,7 %-kal alacsonyabb termésátlagot a mintegy 14 %-kal magasabb átlagos értékesítési ár 2/3-ad részben önmagában is kompenzálta.

Mivel azonban a hektáronkénti közvetlen termelési költség a biológiai gazdálkodás-ban jelentősen alacsonyabb – az iparszerű gazdálkodás értékének átlagosan csak

min-tegy 70 a – volt, így a hektáronkénti fajlagos jövedelem átlagosan minmin-tegy 48 %-kal magasabb az ökológiai gazdálkodásban, mint az iparszerű rendszer esetén.

A biotermesztés jövedelmezőségi színvonalának megállapításához a jövede-lem ráta (100 Ft termelési költségre jutó jövedejövede-lem) számítása ad további informáci-ókat (59. táblázat 6. sora). A számítás során a jövedelmet a közvetlen költségekhez viszonyítottuk. Ez a jövedelmezőséget ugyan kedvezőbbnek mutatja, mintha a teljes termelési költség lenne a viszonyítás alapja, de a kétféle termesztési mód eredménye-inek az összehasonlítására ez tűnik a legjobb mutatónak.

A táblázatban foglalt adatok alapján a biológiai termesztés jövedelmező-sége a vizsgált mindkét növény esetében meghaladta az iparszerű termesztésűe-két. Az iparszerű gazdálkodással elért 19,6-47,9 % közti jövedelemrátával szem-ben ez az érték a biológiai gazdálkodásban 30,3-116,2 % között alakul, vagyis a 100 Ft közvetlen termelési költségre jutó jövedelem a biogazdálkodásban több mint kétszerese (212 %-a) volt az iparszerű gazdálkodásban elért eredménynek.

* * *

Összegzésképpen a környezet- és tájgazdálkodás, az alkalmazkodó nö-vénytermesztés különböző rendszereinek kidolgozása és elterjesztése Magyaror-szágon ökonómiai, piaci és ökológiai, környezeti szempontból egyaránt rentábilis vállalkozásnak ígérkezik, és hosszú távon megteremtheti a gazdálkodás és a helyi társadalom valamint a környezet egyensúlyát, a környezettel való ésszerű gazdál-kodás lehetőségét.

A helyes fejlődési alternatíva kiválasztásához segítséget Kreybig La-jos (1956) érvelése is adhat. Gondolatmenete egyre inkább a mához, a ma gaz-dálkodóihoz szól, ezért hosszabban idézzük:

„...Az agrotechnika lényegileg alapvető feladata a talajok termőképességének biztosítása és fokozása. E feladat céljaként sokan a nagy terméseket látják, és nem ve-szik tekintetbe, hogy okszerűtlen agrotechnikai eljárásokkal esetleg tudunk nagy termé-seket elérni, de ezzel egyidejűleg a talajok termőképességét nagymértékben csökkenthet-jük is, míg a valóban megfelelő agrotechnikával nemcsak a nagy terméseket biztosítjuk, hanem a talajok termőképességét is állandóan fokozzuk. A növénytermesztés okszerű szervezésének első feladata a helyi adottságoknak, viszonyoknak és lehetőségeknek meg-felelő vetésterv elkészítése: a termesztendő növények okszerű megválasztása, optimális arányuknak megállapítása... Ezután már módunkban van azokat az okszerű vetésforgó szellemének és a természeti törvényszerűségeknek megfelelően az egyes táblákra

elosz-tani... Az okszerű agrotechnikai módok megállapításánál ...ismernünk kell talajaink hő- és vízgazdálkodását, kémiai tulajdonságait, táplálóanyag-szolgáltató képességét, a ta-lajban élő szervezetek és a termeszteni kívánt növények igényeit, a bevetendő táblán ré-gebben alkalmazott agrotechnikai behatások eredményeit, amelyeket táblatörzskönyv-ben kell rögzítenünk, és különösen ismernünk kell a talajban folyamatban levő enyészet-nek törvényszerűségeit.”

Mielőtt ilyen szempontból végiggondolnánk mai lehetőségeinket, teendő-inket, hallgassuk meg másik két nagy tekintélyű tudósunk 40 évvel ezelőtt író-dott, de megdöbbentő módon a mának szóló szavait. Surányi János és Kemenesy Ernő 1953 áprilisában Kreybig Lajos könyvének első kiadásához írt előszavában a következőket mondja:

„...A földön és a földdel dolgozó tartózkodik mindenféle kizsarolástól és a tönkretételtől. Megérti, hogy az egyén és a nép egészséges fejlődése, valamint az elegendő televényt, mikroorganizmust és ásványi anyagot tartalmazó talaj kö-zött elszakíthatatlan a viszony. Gondoskodik ezért a termőföld ellátásáról mind szerves, mind pedig ásványi anyagokkal. Jól kezeli az istállótrágyát, megőrzi a növényhulladékokat, a melléktermékeket, és tartózkodik elégetésüktől. Mindezek-kel igyekszik fenntartani a természet egyensúlyát, mert ha ezt nem teszi, önmaga és a közösség romlását idézi elő...”

Nagyon igaz és megszívlelendő Széchenyi István (1830) figyelmezteté-se is, amikor ezt írja:

„Józan ész sohasem áldoz fel pillanatnyi, vagy igen kis időre terjedő ha-szonért, habár ma nyúlhat hozzá, jövendő nagyobb´s tartósb hasznot. Nincs egés-zséges belátása azon gazdának, ki nagyobb jövedelmezés végett jószágait kimerí-ti, mert annál kevésb jövedelme lesz nemsokára.”

Nézzük meg ezután egy kicsit közelebbről az ezen elveket érvényesíteni igyekvő környezet- és tájgazdálkodást, e gazdálkodási forma jellemzőit, elemeit.

Vizsgáljuk meg azt, hogy mindezek hogyan jelennek meg a magyar tájak (agroökológiai körzetek) adottságaihoz alkalmazkodó gazdálkodás, növénytermesz-tés alapjellemzőiben.

* * *

In document Alkalmazkodó növénytermesztés,környezet- és tájgazdálkodás (Pldal 131-140)