Az olvasás jelentősége és hatalma
6. A magyar irodalom helyzete napjainkban
A magyar irodalom helyzete napjainkban egyre kilátástalanabbnak tűnik. Az ol-vasás a műveltség legfontosabb alapját képezi, a két fogalom kéz a kézben jár egymással, minden ember életében fontos szerepet játszanak. Manapság azonban a fiatal generációk körében egyre kevésbé elterjedt a szabadidő eltöltésének ezen formája. Egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükbe, így a magyar irodalom jö-vője veszélybe kerülhet. Mi lehet ennek a viselkedésnek az oka? Milyen tényezők vezethettek a kialakulásához? Miért változott meg az idők folyamán az emberek hozzáállása, és miért csökken az olvasás iránt tanúsított érdeklődésünk? A prob-léma rendkívül összetett, így a választ sem könnyű megadni ezekre a kérdésekre, de ha felderítjük az okokat, akkor talán még nem lesz késő változtatni, és újra megmutatni az embereknek, hogy az olvasás milyen csodálatos értékeket és szép-ségeket rejt magában. „A magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csök-ken az olvasók száma a fiatal generációkban” – fogalmazott egy interjúban Spiró György kortárs író. Úgy vélem, az író gondolatai sajnos igaznak bizonyulnak. Egy olyan útra léptünk, ahol az olvasás fokozatosan értékét veszti. Erre a helyzetre pedig nyilván azoknak az íróknak és költőknek van a rálátásuk, akiknek a kezéből a szebbnél szebb művek kikerülnek, sikerük viszont meg sem közelíti elődeikét.
Spiró György is számos művet írt, egyik legismertebb regénye a Fogság, azonban csak néhány korombeli kezében láttam forogni a lapjait.
Mi lehet az oka annak, hogy a fiatal generációk távolodni kezdtek az olvasástól?
A legmeghatározóbb tényező véleményem szerint a technika fejlődése volt. Ré-gen az emberek szabadidejük eltöltésére az olvasást választották, máig megannyi kötet sorakozik az idősebbek polcain. Manapság ez egészen másképp van. A mai kor gyermekének számos egyéb lehetősége van a kikapcsolódásra, és rendszerint a passzív pihenést részesítik előnyben. Számítógépeznek, televíziót néznek, multi-médiás eszközök egész tárháza áll rendelkezésükre, hogy az unalmat elűzzék. Mi marad mindig a sor legvégén? Természetesen a könyv.
Egészséges mértékig a technikai vívmányokkal sem lenne probléma, azonban azt hiszem, hogy ezt a határt már régen átléptük. A média rendkívül rossz hatást gyakorol a fiatalok gondolkodásmódjára, negatív irányba befolyásolja őket. Pedig a televízióban is fellelhetőek lennének hasznos műsorok, de valljuk be, csak igen kevesen döntenek ezek mellett, ha kikapcsolódásra vágynak. A Magyar Televízió kínálatában szerepel például a könyveket népszerűsítő Alexandra Pódium című műsor, de sajnos biztos vagyok benne, hogy csak kevés fiatal kíséri figyelemmel.
Azon kevés korombeli, aki még hisz a könyvek és az olvasás erejében, sem biztos, hogy a hagyományos formában fogja végezni ezt a tevékenységet. Az internet elterjedésével megjelentek az elektronikus könyvtárak, így a számítógépünkön is elérhetjük a műveket. Találkozhatunk ezek továbbfejlesztett változatával is, a han-goskönyvtárral, ahol egy felolvasó program hang formájában közvetíti az írásokat.
Ekkor az olvasó szerepe teljesen meg is szűnik, hiszen a műveket csak hallgatja a befogadó.
Mi vezethet továbbá ahhoz, hogy az olvasás egyre kevésbé elterjedt elfoglaltság?
„Az a baj, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekek-kel” – állítja Spiró György. Az író jól látja a helyzetet, ugyanis az én álláspontom szerint az értékrendek változásának legfőbb oka a könyvek szeretetére való nevelés hiánya. A nevelésben a szülők mellett a tanítók is szerepet játszanak. Fontos lenne, hogy a gyerekek előtt követendő példa álljon, és még abban a korban ösztönöz-zék őket az olvasásra, amikor annak szeretete jellemükbe még beépíthető. Ennek kapcsán ki kell fejtenem az egyet nem értésemet az oktatás egyik momentumával, amely nem más, mint a kötelező olvasmány. A rendszer a céljával ellentétes hatást ér el, ugyanis a megnevezés eleve elrettenti a diákokat a művektől. Ha valamit muszáj megtennie, azt a fiatal annál kevésbé fogja teljesíteni, és ez igaz sajnos az olvasásra is. Spiró György szerint meggondolandó lenne a régi nagy magyar mű-vek nyelvezetének átfogalmazása is, mert így talán a fiatalabb generációk számára érthetőbbé válnának. Véleményem szerint azonban nem ez a probléma fő forrása, így ez nem jelentene megoldást a magyar irodalom népszerűségének gondjaira. A művek eredeti formájukban jelentenek valódi értéket, és aki valóban szeretné, az eddig elterjedt formában is magáévá tudja tenni az ismereteket. A magyar irodalom nagy alakjai közül nem Spiró György volt az első, aki reménytelennek kezdte érezni a nyelv és az olvasás szerepét. Márai Sándor Halotti beszéd című költeményében ha-sonló problémákra hívja fel a figyelmet. Régi nagy magyar művészek megidézésével, úgynevezett evokációval próbálta a gondokat megfogalmazni. Emigráns alkotóként jól láthatta, mennyire elkeserítővé kezd válni a magyar nyelv és irodalom helyzete.
Gondolataim zárásaként a fent említett Márai költeményből szeretnék idézni: „A gyereknek Toldit olvasol, és azt feleli: oké” A költő már évtizedekkel ezelőtt látta, hogy az irodalom szerepe csökken, és a jövő reménységei, a fiatalok sajnos táp-lálják is ezt a folyamatot. Hogy van-e még kiút ebből a helyzetből, és mi lesz a jövőben, azt nehéz megjósolni. Gyökeres változások és összefogás mellett azonban még van remény anyanyelvünk és irodalmunk megmentésére, ha az emberek be-látják, hogy a probléma megoldása közös nemzeti érdek.
*A tanulmány tartalmilag elhangzott a Hidak nemzetiségi TV műsor Iskolapad című műsorában