Beszélgetés dr. Göncz László muravidéki történésszel, íróval, kisebbségkutatóval a 2019-ben megjelent Emberek a pannon végeken. Huszadik századi sorsok a ma-gyar-szlovén határ mentén című kötetéről.
Göncz László 1960. április 13-án született Muraszombatban. Hosszúfaluban nőtt fel. Az általános iskolát és a közgazdasági középiskolát Lendván végezte el. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem-művelő-désszervező szakán szerzett diplomát. Posztgraduális képzésre a Pécsi Tudomány-egyetemre iratkozott, ahol hat szemeszter után történelem szakon szerzett újabb oklevelet. Ennek keretében dolgozta fel a Lendva-vidék történetét 1920-ig, ami utána könyvként is megjelent (1997). Úgyszintén a pécsi Tudományegyetemen kapcsolódott be a doktori programba – történelem szakon, melynek elméleti kö-vetelményeit hat szemeszter keretében sikeresen teljesítette. A következő négy sze-meszterben befejezte doktori disszertációját és 2001-ben doktorált (A muravidéki magyarság története 1919–1941). Tudományos munkája az újabb kori magyar és közép-európai történelem kutatását öleli fel. Elsősorban a 20. századi közép-eu-rópai kisebbségi kérdéskörrel foglalkozik, valamint a muravidéki magyarok és a Muravidék 19. és 20. századi történelmével. 1986-tól a Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Érdekközösség keretében művelődésszervezőként, majd a Muravi-déki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség titkáraként dolgozott. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet 1994. évi megalakulásától három mandátum le-teltéig, 2008-ig az említett közintézmény igazgatója volt. A Muravidéki Magyar Tudományos Társaság megalakulásakor, 2002-ben, az egyesület elnökének válasz-tották. Ezt a tisztséget 2006 végéig töltötte be. A 2008. évi parlamenti választáso-kon a magyar nemzeti közösség országgyűlési képviselőjévé választották. Három mandátum keretében 2018-ig volt országgyűlési képviselő. Jelenleg a ljubljanai Nemzetiségi Kutatóintézet tudományos kutatója. A kultúra terén végzett ered-ményes tevékenységéért és a muravidéki magyarok nemzeti öntudatának megőr-zéséért 1992-ben Budapesten rangos elismerésben, Berzsenyi-díjban részesült. A határ menti irodalmi és kulturális együttműködés ösztönzéséért és szervezéséért 1998-ban Szombathelyen Pável Ágoston Emlékérmet vehetett át. Két évvel ké-sőbb a sokoldalú kulturális és alkotó munkájáért Zala Megye Kultúrájáért díjban részesítették. 2002-ben tudományos munkájáért és a kutatómunka szervezéséért a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottsága kitüntetésében része-sült. A következő évben a Vasi Szemle tudományos folyóirat egy tanulmányát választotta a 2001–2002-es év legjobb szakmai publikációjának. Ugyanebben az
évben a neves magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron-emléké-remmel tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia 2006-ban tudományos munkájáért rangos szakmai elismerésben, Arany János emlékéremben részesítette.
2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át. A Ma-gyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Göncz László az irodalom terén is tevékeny, két regény, egy kisregény, néhány drámai alkotás és egy verses-kötet szerzője. Hosszúfaluban él.
»2019. május 23-án mutatták be a Lendvai Könyvtár és az MNMI közös szer-vezésében Göncz László Emberek a pannon végeken címmel megjelent új köte-tét. A szombathelyi Magyar Nyugat Könyvkiadónál megjelent könyvet a kiadó vezetője, Gyurácz Ferenc irodalomtörténész ajánlotta a közönség figyelmébe. Ő szólt a könyv jellegéről, majd a kisebbségi létet tanulmányokban és szépirodalmi művekben is feldolgozó szerzőnek az oral history által feltárt sorstörténeteire tért át. A jelen kötetben – mely valamennyire folytatása a korábban megjelent, Egy peremvidék hírmondói című kötetnek – szintén a megpróbáltatásokkal teli 20.
század hatalomnak alárendelt kisembereit, ezek kiszolgáltatott helyzetét mutatja be. A kötet felépítése egyfajta drámaként is felfogható, melynek egyetlen nap, az 1941-es virágvasárnapi magyar bevonulás képezi a csúcspontját. Ez az a nap, amikor a trianoni tragédia után ismét „szabadabb szelek” kezdtek fújdogálni a Muravidéken. Gyurácz Ferenc a muravidéki irodalom és a szerzők ismeretének tükrében a közönséghez fordulva azt kérte, hogy legyenek nagyon büszkék az it-teni szellemi élet munkásaira, hiszen arányaiban ennyi helyben született alkotó a környező országok kisebbségi közösségei közül sehol nem található. Magát Göncz Lászlót a „nagyon szorgalmas” alkotók sorában említette« – írta a Népújság ha-sábjain a könyvbemutatóról Bence Lajos újságíró.
– Mi inspirálta Önt ennek a szociográfiailag fontos tudományos műnek a megírására?
– Én a huszadik század megismerése szempontjából nagyon fontosnak minősítem a 20. századi eseményeket megélő emberek véleményét, a különböző társadalmi fordulatokra vonatkozó reflexióit. Az időbeni távolság, ami az esemény és az in-terjúalany „élménybeszámolója” között elmúlik, talán valamennyire feledteti az eseményeket, amelyekről nyilatkozik, azonban éppen ezért a legtöbb esetben a történelmi szempontból fontos üzenet lényege marad meg. Még ha valamennyire összemosódnak is a múlt „képei” az idősödő emberekben, távolabbról általában jobban és letisztultan tudják értékelni a korábbi eseményeket. Egy-egy meghatá-rozó történelmi időszak szereplőinek az élménye, annak mélyreható boncolgatása,
számomra – történészként és íróként egyaránt – nagy kihívást és érdeklősét jelent.
Az interjúkat én nem párbeszéd formájában dolgozom fel, hanem emberi törté-netként összegzem az elhangozottakat. Az elkészült szövegeket aztán esetenként folyóiratokban, máskor – mint Az emberek a pannon végeken esetében is – kö-tetben összegyűjtve javaslom közlésre, ha akad arra kiadó. Az említett kötet eseté-ben a szombathelyi Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetőjéeseté-ben, Gyurácz Ferenceseté-ben kiváló szakemberre, érdeklődő munkatársra, és főképpen támogató és segítő szer-kesztőre találtam. Az így készült írások azonban részemről elsősorban nem a szö-veg kiadása céljából készülnek, hanem azért, hogy segítsék a 20. század hullámzó, az államhatárok mentén általában rendkívül nehéz időszakának a feltárását.
– Mi alapján választotta ki az interjúalanyait, akikkel a muravidéki magyar történelem megélt eseményeiről beszélgetett oral historys megközelítéssel? Mi-ért volt olyan fontos a mélyinterjús módszer, ami alapján a könyve íródott?
– Én az elmúlt bő húsz esztendőben mintegy 150 oral history típusú történelmi interjút készítettem a Muravidéken, Zalában és Vas megyében, valamint néhány esetben másutt is. Mindig olyan személyeket kell keresni, akik nem csupán a saját, szűken értelmezett családi eseményeikről és személyes ügyeikről akarnak/
tudnak mesélni (bár „illusztrációnak” ez is fontos!), hanem akik a kor társadalmi rezgéseit, sorsfordulóit is figyelték, bármennyire szorítottak voltak is életkörül-ményeik. Mivel én az ilyen jellegű információkat fontosnak tekintem, számom-ra nem kérdés, hogy ezt csakis beszélgetéssel, „irányított” interjúval lehet elérni.
Hogy éppen kik az interjúalanyok, az több mindentől függ: a tágabb közösségben való jártasság, a hiteles helyi emberek javaslatai és a szerencse egyaránt fontos tényező a kiválasztásnál. Persze valamennyi interjúból nem lesz konkrét leírás, esetenként csupán csak egy információ az, ami abból „kihámozható”, azonban minden érdekes vagy egyedi esemény felelevenítése a történész és az író számára értékes! Amint már említettem, nem a könyv miatt készítek interjúkat, hanem amennyiben készülnek jó beszélgetések, amelyekből kerek történeket lehet alkot-ni, akkor netán abból könyv is lehet, vagy az írás folyóiratban megjelenik. Vagy mindkettő…
– A kötet megszerkesztését követően milyen eredményeket mutatott fel az in-terjúk leírása, elemzése?
– Az interjúkban olvasható tartalom, történészszemmel nézve, a 20. század Mura menti eseményeinek a feldolgozásánál kerül „felhasználásra”. Másrészt, ahogy már többen visszajeleztek, egy-egy írás önállóan is olvasható, és mindenki számára segít eligazodni az elmúlt évtizedek ma már nem mindig egyértelmű labirintusai-ban. A különböző írásokat nekem nem tisztem elemezni, én legfeljebb csak a ha-sonlóságokat és a jelentős eltéréseket tudom ezekből összegezni. Éppen ezek jelen-tik azt az „értéket”, ami egy kor történelmének a bemutatásánál felhasználható.
– Milyen történelmi korszakot ölel fel a mű, és a kötetét belsőleg hogyan osz-totta fel tematikusan fejezetekre?
– A könyvbe olyan írások kerültek, amelyekben a legtöbb szó a két világháború közötti korszakról, magáról a II. világháborúról, az egypártrendszer kialakulásá-ról, az ún. vasfüggöny időszakákialakulásá-ról, a meghurcolásokkialakulásá-ról, a kisebbségi létről esik.
A „fejezetekre bontást” részben tájegységek szerint végeztük (Hetés, Őrség, Lend-va-vidék, Kerka mente), valamint három „tematikus” csoportot alkottunk. Az
„Európai horizont” keretébe néhány olyan írás került, amelyben az interjúalany élete, munkássága, szenvedése vagy mondandója valamennyire túlmutat a Mura mentén. A „pedagógussorsokban” a muravidéki magyarság második világháború utáni oktatásának néhány sajátos mozzanatát, valamint fontosabb jellemzőit pró-báljuk „megvilágítani”. A Márai idézet kölcsönvételével alkotott cím után („Ma-gyar voltál, azért!”) pedig a muravidéki ma(„Ma-gyarok 1945-ben történt meghurcolá-sáról adunk ízelítőt. E belső differenciálódás ellenére a kötetben valamennyi írás
„egyenrangú”, számomra egyformán kedves.
dr. Göncz László
Megjelent Göncz László történész legújabb mélyinterjú-kötete Emberek a pannon végeken címmel, melyben 27 sorsot tár elénk az egykori jugoszláv–magyar határ mentéről, a
sorsdön-tő időkről, a muravidéki magyarság elszakítottságáról. A kötet felépítése, a sorsok szintézise egyfajta drámaként is felfogható, képet festve az adott korszakról. Az érzelmek pedig –
melye-ket ez a műfaj megengedhet magának – csak hitelesítik a dolgokat. A fotón Göncz László és Gyurácz Ferenc, a szombathelyi Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője a bemutatón.
Göncz László: Emberek a pannon végeken. Szombathely, Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2019.