Gábor Zoltán Keserédes emlékek önéletírása
3. Utolsó búcsú Gábor Zoltán festőművésztől
Gábor Zoltán lendvai származású, Zágrábban élő festőművész halálhíre a lendvai Szent Katalin templom előtt ért, amikor vasárnap reggel felhívott Bence Lajos köl-tő és szerkeszköl-tő, aki átadta a gyászhírt. Mindenre gondoltam, de a halálára nem, s arra sem, hogy elment örökre az ismeretlen örökkévalóságba. Lassan elindultam kocsimmal Kapca felé, feltettem a napszemüvegemet, mert hullottak a könnyeim.
Egy baráttól csak így lehet elbúcsúzni: érzésekkel és könnyekkel. Gábor Zoltán festőművésszel a Népújság szerkesztőségében találkoztam először, ahol felkeresett, mert meg szeretett volna velem ismerkedni, mint újságíróval. Az ismerkedésünk-ből barátság lett, hiszen számtalanszor írtam a képzőművészeti kiállításairól és a műveiről is. Nem olyan régen a zágrábi Ady Endre Kultúrkörben mutatta be Tra-gom Zrinskih című horvát nyelvre fordított tanulmánykötetemet, s azt követőn még az ősz folyamán felkerestük otthonában. Ez volt az utolsó találkozásom vele.
Akkor még derűs volt, barátságos, de látszott rajta a kegyetlen betegsége okozta levertsége is. 2002-ben írtam róla egy monográfiát Gábor Zoltán festőművész portréja címmel, amelyben Gábor Zoltánt, mint embert, és mint művészt mu-tattam be. 1922-ben született Lendván a Kanizsa utcában, és élete 88. évében ért véget Zágrábban. Gábor Zoltán festőművész valószínű utolsó pillanataiban vissza tudott nézni még egész életére, s látta, hogy „Mi lett az életéből, a hitéből, és látta, hogy mi lett azokból a lelki csírákból, amelyeket valaha ábrándként élt meg, de mégis valóra váltak. Életműve beteljesült a festészetében és a szépirodalomban is.”
Az élete végén derült ki, hogy miről szólt az egész. Azt vallotta, hogy „A festészet egy mágikus cselekedet, amelynek segítségével enyhíthetjük félelmeinket.” A ha-lála elragadta a félelmeit, de megmaradtak a festményei, amelyek főleg Lendván, Muraszombatban, a Muravidéken, Szlovéniában, Magyarországon, Zágrábban és Horvátország-szerte, Londonban, és más kontinenseken is díszítik a galériák és magángyűjtemények falait. Gábor Zoltán freskói és festményei Lendva jelentős intézményeit díszítik több évtizede. A Négy évszak történeti freskó-ciklus a volt községháza üléstermét, és a freskók megfestett mása a Múzeum és Várgalériában, valamint a Harc 1603 című freskója a Lipa szállodában látható. Életműve megáll az időben. Magányos művész, érzékeny, kivételes lélek és egyén volt. Ő az volt, akinek vélte magát. Festményei tükörképei annak a kornak, amelynek élethely-zetei, eseményei, kulturális vetületei 90 év távlatából megterhelőnek tűnnek. Ezt igazolják festményei és szépirodalmi alkotásai. Legutolsó műve kiadását Keserédes emlékek címmel már nem érhette meg. Élete is „keserédes” volt, de beteljesült a küldetése.
Kedves Zoli barátom, én is köszönetet mondok Neked, mert utolsó műved záró szavaival azt üzented nekem, nekünk, hogy: „…nem lettél volna az, ami vagy.”
– nélkülünk. Most nagyon sajnálom, hogy csak ennyit tehettem érted, de amit tettem, az őszinte volt, s azt is tudjad odaátról, hogy nélküled én sem lennék az, ami vagyok. Köszönöm a Viharverten című első verseskötetemhez írt recenzió-dat, és azokat a biztató szavakat, amelyek mindig építettek, és sosem romboltak.
Haláloddal magányosabbnak érzem magam az ismert és ismeretlen csatatereken, most már nélküled. „Kés nélkül jöttél, fegyvertelenül” – ahogy a neked írt versem kezdő soraiban megfogalmaztam. És úgy is távoztál. Emlékeimben mégis legyő-zöd a halált.
4. Összegzés
Gábor Zoltán lendvai születésű festőművész élete és sorsa összefonódott a hor-vát-magyar-szlovén kultúrával és képzőművészettel, munkássága a multikultura-litás pozitív megnyilvánulása, a hármas kultúrkör felvállalása. Megtalálta hangját:
tiszta formák megszerkesztése, fókuszba helyezése, precíz szimbólumrendszer, klasszikus műveltséggel bíró figuratív ábrázolást művelő művész, aki a XIX. szá-zad nagy tájkép- és portréfestőit követi. Történelemszemléletére hatott a Fesz-ty-körkép és annak realisztikus tematikája, később ezt továbbviszi a Lendva tör-téneti freskóiban is, amelyekben szülővárosa Lendva történelmét eleveníti meg.
Állandó témái voltak az elbürokratizált világ és a közöny ellentmondásai, amiket enyhe pesszimizmussal, néha groteszk látásmóddal ábrázolt. Életpályája gazdag, hiszen bibliográfiája közel 500 leírt, katalogizált művet, festményt, grafikát tar-talmaz, amelyek Európa-szerte láthatók polgári otthonokban és a nyilvános ga-lériákban. Életében három önálló, önvallomásszerű szépirodalmi művet is írt, és egy írástörténeti tanulmánykötetet magyar nyelven, amelyek horvát fordításban is megjelentek.
Szakirodalom
BENCE Lajos: Írott szóval a megmaradásért. Győr – Lendva, Hazánk: Magyar Nemzetiségi Műve-lődési Intézet, 1994, 1996, 109-110. o.
BENCE Lajos: Identitás és entitás. Zalaegerszeg – Lendva. Zalai Írók Egyesülete: Magyar Nemzeti-ségi Művelődési Intézet, 2005, 122-125. o.
BENCE Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok. Lendva. Magyar Nemzetiségi Művelődési In-tézet, 2018, 133-134. o.
BALÁZS-ARTH Valéria: Délvidéki Magyar Képzőművészeti lexikon. Budapest. TIMP, 2007, 253-255. o.
BORI Imre: A jugoszláviai magyar irodalom rövid története. Újvidék. Fórum, 1995.
DOMONKOS László: Magyarok a Délvidéken. Budapest. Zrínyi kiadó,1 992.
GÁBOR Zoltán: Postagalamb. Murska Sobota. Pomurska založba, 1982.
GÁBOR Zoltán: Elmondom. Zagreb. Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, 1995.
GÁBOR Zoltán: Kazivanja. Zagreb. Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, 1998.
GÁBOR Zoltán: Keserédes emlékek. Lendva. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2010, 60-61. o.
GÁBOR Zoltán: Gorke uspomene. Zagreb. Društvo mađarskih znanstvenika i umetnika u Hrvat-skoj - Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság, 2010, 10-11. o. 1995.
MŰVELŐDÉSI kislexikon. Akadémiai kiadó, Budapest, 1973.
ZÁGOREC-CSUKA Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja. Lendva. Magyar Nemzetiségi Mű-velődési Intézet – Lendvai Galéria-Múzeum, 2002. 11-193. o.
ZÁGOREC-CSUKA Judit: Gábor Zoltán, író In.: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig. A muravidéki magyarság könyvkultúrájának szellemtörténeti útja. Lendva. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2006. 100-103. o.