Vlaj Lajos költő és politikus mellszobrával először a göntérházi iskola bejáratánál találkoztam 1974-ben, amikor az általános iskola első osztályba jártam, hiszen ott állt a mellszobra, amelyet Király Ferenc alkotott meg, és amelyet 1973-ban avattak fel. Nyolc évig mentem el ellőtte, s még nem sejtettem, hogy milyen emberi sorsot rejt magában. Akkor azt sem sejtettem, hogy később költőként és magyar nemzetiségi politikusként is hatni fog rám. Amikor a doktori disszer-tációmat írtam A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó és könyvtártörténetről 1945-től 2004-ig címmel, a muravidéki szépírók, költők és irodalmárok fejezeté-be soroltam fejezeté-be őt, mint muravidéki magyar költőt, és rendszereztem életrajzi és bibliográfiai adatait és műveit. Számos cikket olvastam el tőle, főleg azokat, ame-lyeket a Népújság létrehozása érdekében írt és publikált a Népújságban. Később a nemzetiségi könyvtárak stratégiájának a megírásánál fedeztem fel újra az ő nevét, hiszen a lendvai népkönyvtár létrehozásáért harcolt, kereste a lehetőségeket, hogy magyar könyvanyagot szerezzen be magángyűjteményekből a könyvtárba. 2008-ban készítettem egy 40 perces Irodalmi-portré elnevezésű dokumentumfilmet életéről és munkásságáról. Ekkor merült fel bennem az a késztetés, hogy a Vlaj Lajos bronzból készült portréját ki kell hoznia a lendvai vár raktárhelyiségéből, és újra fel kell állítni valahol Lendva terein. Most eljött ennek a pillanata. Azt köve-tőn többször is szóvá tettem, általában irodalmi estek és találkozások alkalmával, hogy sürgetni kellene a szobor újraavatásának az ügyét. Végül is, mit emelnék ki elsősorban Vlaj Lajos munkásságából és költészetéből?
Elsősorban érdekes sorsát: Életében sokszor zaklatták és börtönbe is zár-ták. Mint forradalmár számtalanszor került két tűz közé: a Jugoszláv Királyság szerb nacionalistái magyarsága miatt üldözték, míg Horthy Miklós nyilasai kom-munista meggyőződése miatt zaklatták. Internálták a muraszombati, majd a győri, pécsi és szombathelyi fegyházakba. Kálváriáját talán a kiállása és erős meggyőző-dése, valamint a politikai változások sokasága okozhatta. Volt gerince, és felvállal-ta a sorsát. Életében számfelvállal-talanszor jelen volt a hazátlanság hiányérzete is, hiszen hazátlanul mindig egy új hazát kellett keresnie. Közben változott a történelem és az aktuális politika is a jugoszláv-magyar-, majd szlovén határsávban. Valójában, ha szimbolikusan fogalmazok, akkor halála után 47 év elteltével megtalálta újra a hazáját a Zala György téren Bellosics Bálint és Zala György szomszédságában. Ő az első magyar költő a Muravidéken, elsőként került ki a mellszoba nem messze a valamikori házától az Alsó utcában, Lendva főterére. Ennek örülni kell. S ehhez, úgy érzem, hogy én is hozzájárulhattam.
Költészetére jellemző a lázadás és a rezignáció motívumának a kettőssége. Költői arcélét a kiábrándultság, az egzisztenciális nyugtalanság és a spleen, a melankólia jellemzi, ezzel szemben pedig ragaszkodása a szülőföldhöz és a szülővárosához, Lendvához. Kettős teherként viseli el mint költő, és ábrázolja ezeket a motívumo-kat. Stílusára Ady Endre, József Attila és Illyés Gyula hatott.
Életében egy verseskötete jelent meg 1961-ben Versek címmel, majd az utókor 1968-ban, halála után két évvel kiadott még egyet, a Szelíd intés című posztumusz verses kötetét. 1998-ban versei szerepeltek az Igét őrizve című szlo-véniai magyar költők antológiájában. Költészetével és munkásságával több iro-dalmár és nemzetiségi politikus is foglalkozott. Bence Lajos irodalomtörténész 1983-ban írta meg kismonográfiáját Vlaj Lajos 1904-1966 címmel. 1984-ben Varga Sándor nemzetiségi politikus írt egy kétnyelvű biográfiát Vlaj Lajos életútja címmel, kiadva Vlaj születésének 80. évfordulójára/Življenska pot Vlaj Lajoša, izdano ob 80-letnici rojstva, amelyben megírta a költő és politikus életét és mun-kásságát a kezdetektől egészen a haláláig, mint szerző Vlaj Lajos életútjának ta-nulmányozását nem tekintette befejezettnek, de írásával, úgy érezte, hogy lerótta iránta régi baráti és elvtársi kötelezettségét. Ugyanabban az évben jelent meg egy tanulmány Penavin Olga tollából a vajdasági Üzenet című folyóiratban Vlajról.
Gerold László vajdasági szótáríró 2002-ben közli biográfiai adatait a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikonban. A költőről címmel 1968-ban a Szelíd intés című posztumusz verseskötetéhez Varga József írt utószót, amelyben elemzi és egyben értékeli irodalmi mércékkel a költő verseit.
Mint könyvtáros és muravidéki magyar költő, Vlaj Lajos verseinek új-rakiadását támogatnám, és kezdeményezem ennek az elvárásnak a közzé tételét éppen ennek a megemlékezésnek, emlék-konferenciának az alkalmával. Vélemé-nyem szerint Vlaj Lajosnak kiadott mindkét kötete megállta már az idő kihívá-sát, és könyvészetileg elég rossz állapotban van, ezért ajánlanám egy újabb válo-gatott kiadását a verseinek, újabb elemzésekkel, utó- vagy előszavak közlésével, díszkötésben, keménytáblás kivitelezésben. De elképzelhető lenne az is, hogy ez a válogatott kötet két nyelven, magyarul és szlovénul jelenjen meg. A magyar verseket szlovénra is lefordíthatnák, tekintettel arra, hogy mindkét nemzet ér-deklődik iránta Lendván és környékén. Én kezdeményezni fogom, hogy a Ma-ribori Egyetem Fordítástudományi Tanszékén feladatként egy-egy Vlaj verset is lefordíttassanak a fordítójelölt egyetemistákkal. Véleményem szerint Vlaj Lajos a muravidéki magyarság és szlovénség köreiben elsősorban magyar költő volt, aki-nek a forradalmi tevékenysége háttérbe szorult, habár abban az időben, amikor élt (a 60-as évek közepéig), elsősorban nemzetiségi politikusként ismerték, verseivel kevésbé hatott. Manapság a muravidéki magyar értelmiség inkább a költőt tiszteli
benne, hiszen úttörője és elindítója volt a muravidéki magyar irodalomnak a híd-építő irodalmár, aki Miško Kranjec híres szlovén, muravidéki író és Gábor Zoltán lendvai születésű festőművész barátja. A muravidéki magyar irodalomban én is barátnak tekintem Valj Lajost, mint magyar költőt.
Összegezésként a következőt emelném ki Vlaj Lajos munkásságából: az embernek az életében három kérdést szükséges feltenni. Az első: Mivel tartozik Istennek? A második: Mivel tartozik önmagának? A harmadik: Mivel tartozik másoknak? Vlaj Lajos költőt és nemzetiségi politikus-forradalmárt nem felejtet-tem el: Tv műsort készítetfelejtet-tem életpályájáról, és több mint egy hónapig csak a róla megjelent szakirodalmat olvasgattam, egyeztettem, szerkesztettem adássá a nyilat-kozatokkal együtt. Nagyon nehéz volt egy elhunyt embert, költőt, közéleti sze-mélyiséget újra hitelesen életre kelteni, de sikerült. Amikor leányát Oletič Marijat kérdeztem édesapja munkásságáról, ő azt mondta, hogy: „Apu nagyon sokat dol-gozott, állandóan olvasott, társalgott az emberekkel, többször is találkozott Miško Kranjec íróval, akik azt akarták, hogy az embereknek jobb legyen. Édesanyám is nagyon örült, amikor meghívták Göntérházára, hogy felavassák apu mellszobrát.
Büszke volt rá, hiszen megérdemelte.” Akkor döbbentem rá, hogy valamit kellene tenni, de egyedül nem elég, s híreszteltem a családja és az én akaratomat is. Ön-magamnak, mint költőnek is eleget tettem azzal, hogy írtam is egy verset, amelyet Vlaj Lajosnak ajánlottam Ősi humusz címmel, akiről most is azt gondolom, hogy haláláig szerette Lendvát, ezt a tájat, és hű volt hozzá. Ezt közvetítették a versei, és most is csodálom a hazaszeretetét, patriotizmusát, pedig az életben számtalanszor bántották éppen a patriotizmusa miatt. És mivel tartozik Vlaj Lajos másoknak?
Az életével.... Szolgálni akart, elsősorban a munkásmozgalomnak, ahova tartozott (hasonlóan, mint József Attila), és a magyar nemzetiségnek, ahova szintén tar-tozott. Gondolatai, kezdeményezései, küzdelme, álma, mai is aktuálisak, hiszen elindítója volt a magyar sajtónak, amely ma is épül, szorgalmazta magyar anya-nyelvű pedagógusok továbbképzését, ami ma is aktuális téma, hiszen reformálni és újjászervezni szükséges a kétnyelvű oktatást, magyar könyveket szerzett be a lendvai népkönyvtárba, ahol még nem volt magyar gyűjtemény, ez ma is aktuális, hiszen még nem jött létre belőle egy külön hungarika gyűjtemény, vagy nemze-tiségi szakosztály, és 1950-ben elsőként szervezte meg a szlovéniai magyarok első kisebbségi konferenciáját, ami szintén ma is aktuális téma, és igyekezett megszer-vezni a magyar nemzetiségi önkormányzatok és a tudományos társaság életét.
A mai napon megrendezett és Vlaj Lajos költőnek és nemzetiségi politikusnak szánt emlék-konferencia és ünnepélyes szobor újraavatási rendezvény a muravi-déki magyarság és az itt élő szlovén lakosság életében egy sikeres konstrukciónak tekinthető – együttes erővel Lendva város főterére helyzetük el Vlaj Lajos költő
alakját, hogy naponta láthassuk, emlékezhessünk rá, és példaképünk legyen a muravidéki magyar irodalomban és nemzetiségi közéletben. Újra avattuk és fel-támasztottuk Vlaj Lajost – hogy a szoborként is élhessen a mindennapjainkban!
Király Ferenc Lendvai szobrászművész alkotta Vlaj Lajos szobrát 2013. november 30-án újból felállították, újra avatták Lendván a Lendvai Színház- és Hangversenyterem melletti
téren. A posztamensen elhelyezett tábla magyar nyelvű szövege:”Vlaj Lajos (1904-1966) Lendván, az Alsó utcában született iparos családban. Költő, közéleti kultúrmunkás,
nemze-tiségi politikus. Verseiben a Lendva vidéki táj és annak embere jelenik meg. Ihletett erővel:
élete mélypontján keletkezett rabverseiben az egzisztenciájától megfosztott ember bánata szólal meg, akit a szabadulás reménye éltet. Megalapozta a Muravidéki magyar irodalom kibontakozását. A második világháború utáni években a Muravidéki magyarok politikai képviseletét vállalja fel. Úttörője a Muravidéki magyarság kulturális felemelkedésének,
szellemi és kulturális kibontakozásának.”
*Az irodalmi jegyzet elhangzott a Vlaj Lajos költőnek és nemzetiségi politikusnak rendezett emlékülésen 2013. november 30-án Lendván, a Városházán. Az emlékülést a Muravidéki
Magyar Tudományos Társaság és a Magyar nemzetiségi Művelődési Intézet szervezték.