A Székely-kiállítás
A hűhó nagyon megzavarhatta az ősz mes-ternek nyugodalomban való gyönyörűségét.
Hogy az erőszakos lárma behatolt Székely Bertalannak nem is a műtermébe, hanem a könyves szobájába, az öreg, tudós piktor fölriadt az íróasztala mellől. Mire való a nagy fölfedeztetés, ötvenesztendős dicsőség után? Minek ássák ki azt, aki nincsen elte-metve, hanem most is eleven életet él ? Mért mentik ki a feledésből azt, akire mindannyi-an emlékezünk?
Amivel nem azt akartam mondani, hogy azok voltak az okvetetlenkedő zajongók, akik a Székely-kiállítást rendezték. Még a mindenáron fölfedezők közé sem sorolom őket. A kiállítást éppen azért csinálták meg, mert tudták, hogy Székely Bertalan képei nézésére sokan el fognak jönni. Nem a Szé-kely-kiállítás rendezését illeti a kis
fölfede-zőknek szánt szemrehányásom. Még a zene-bona ellen való tiltakozásom sem. Azok, akik a kiállítást csak azért rendezték, hogy meglegyen, igen jóravaló dolgot végeztek.
Hanem az a terrorisztikus kis had, amely lefoglalta a maga számára a magyar géni-uszt, és a hozzá való tartozást úgy osztogat-ja, akár a királyok a rendjelek egyes osztá-lyait - amely a maga ízlése határaira nemze-tiszín sorompót állított, és mindenkit, aki azokon a határokon túljár, idegennek klasz-szifikál, és ha valahogy a keze ügyébe kerül, .bélyeget is süt rá: - igenis, rettenetes lármát csap Székely Bertalan ablakai alatt, amikor nem -is őt éltetik, aki eddig is nélkülök élt meg, -és ezután is nélkülök lesz kénytelen megélni, hanem kegyetlenül megabcúgol mindenkit, aki nem az ő recipéje szerint mer-te élvezni Székely mesmer-ter kiállítását. Bárki más beleillett volna az erőszakos ünnepelte-tésbe, csak éppen a csöndes, nyugodalmat szerető öregúr nem, akinek egyetlen jó könyv elolvasása nagyobb gyönyörűséget ad, mint százezer frázis meghallgatása.
A képeiben is kerülve kerülte a pátoszt.
Még azt is, amely a -becsületes szenvedély őszinte kiabálásában nyilvánul. A deklama-torikus iskolának volt a tanítványa, de óva-kodott tőle, hogy a hangja valamikor is a szenvedélytől vibráljon. A gondolat mindig legyűrte az érzéseit, vagy legalább leszűrte őket. Mintha mindig attól tartott volna, hogy színfalhasogatónak fogják tartani:
rendes beszédbe szorította a hangját, ami-kor kiáltani szeretett volna. Azaz, hogy nem mindig. Hanem csak akkor, amikor a nagy-világ elé lépett, amikor a finom, érzékeny lelkületűeknek azon való röstelkedése fogta el, hogy a szívébe valahogy belenézhet az idegenség. Amikor megfestette a nagykö-zönség számára azokat a képeket, amelyek-nek a vázlatait a maga gyönyörűségére pin-gálta. Amikor ki kellett lépnie a fórumra, hogy ott elmondja azt, amit odahaza olyan szépen kigondolt. Szégyellt deklamálni, s
még azt is csak úgy magyarázta, ami hábo-rogva támadt a szívében.
Úgy fogalmazott, ahogy mesterei, a mün-cheni „nagy stíl" professzorai fogalmaztak.
De röstellte a hangosságukat, és röstellte azt az őszinteségüket, hogy kiabáltak, ami-kor a pátosz fogta meg a lelküket. Moderál-ta a hangját, lehűtötte a melegséget. Mintha jégbe hűtötte volna a tubusait. A patetiku-san fogalmazó müncheni iskola a kifejezés-ben, a megfejtésben realizmusra törekedett.
Székely Bertalanon ez a törekvés úgy elural-kodott, hogy gyanakvóvá tette a saját maga hangulataival szemben. Nem hitt nekik, nem bízott bennük, megvizsgálta, boncol-gatta őket. Mire átestek a próbán, a gondol-kozás úgy körülnyeste őket, mint az apai szigorúság a fiúk passzióit.
így lett a II. Lajos tetemének föltalálása című, mélységes hangulatú, meleg színű, szinte nyers erővel koncipiált vázlatból az a korrekt, nagy kép, amely Nemzeti Múzeu-munkban látható.
A magyarázó hajlam, az a törekvés, hogy a mese elbeszélése a lirai elemektől megóvas-sék, hűtötte le az V. László neveltetése című vázlatot akadémiai, nyugodt, a históriai ob-jektivitás kereteit respektáló festménnyé. A
kráter mennydörgő tusfolyójából úgy lesz hideg láva, ahogy abból a csudásan lírai hangulatban bujálkodó olajvázlatból az a nemesen megkonstruált történelmi érteke-zés lett. Az értekeérteke-zés a Nemzeti Múzeumban van, a mestermű Ernst Lajos úr tulajdona.
A természettudósok egyre újabb teóriákkal magyarázzák ajégeső támadását. Bizonyára mégse tudja senki, hogyan lesz a meleg leve-gőből kristályos jég. Talán Székely Bertalan elmagyarázhatná a vitatkozó meteorológok-nak és fizikusokmeteorológok-nak. Csak azt mondja el nekik, hogy a reflexió hogyan gyűri le a han-gulatot, hogy a festő nagyravágyó kedve ho-gyan öli meg a kifejezés művészetét, de még a koncepció szabadságát is. Csak írja le azt a nagy hűtő folyamatot, amely az ő lelke
tüzét, hangulatai melegségét olyan okosság-gá, pusztán okossággá kristályosítja. Csak azt magyarázza meg nekik, hogy hogyan festhette egyugyanaz a festő azt a két arcké-pet, amelyek nem is a fiatalság és a meglett-ség különbmeglett-ségét, hanem a művészetben való boldogságos, naiv dúskálkodás és a reflexi-ókban elerőtlenedés különbségét demonst-rálják. Az egyik a művész fiatalkori arcképe, a másik Ráth György arcképe. Az egyik a művészi naturalizmus diadala, a portrait-festés remeklése, a másik a professzor úr adatos előadása a jeles maecenásról és műér-tőről. Csillag alatt jegyzetek kellenek hozzá, talán a források megjelölése is. Az egyik az életnek való boldogságos öröm mámorító költeménye, a másik egy fejezet a Pallas-Le-xikonból. Pontosan, alaposan megírt feje-zet.
Tisztelet a tudománynak. Többet ér az emberiségnek, mint a művészet. Doktor Fa-ustus pedig mindent megtanult, és vala-mennyi fakultás tudását megszerezte, és
mégis a szépségre vágyakozott. Mert a tudo-mány rárakódik az örömre, mint a kénes forrás köve a virágra. Bevonja, és kővirágot csinál belőle. Székely Bertalan meleg lelké-ből kiválik a hideg reflexió, és rárakódik az érzése virágaira. Olyan sokat tud, és sokat olyan alaposan tud, a műtörténelemnek ak-kora mestere, és a boldogult aesthetika ha-gyatékainak olyan lelkiismeretes őre, hogy őt, és senki mást kell a Szépművészeti Múze-um igazgatójává kinevezni. Ha csakis hoz-záértő emberek választanák azt a direktort, egyhangúlag Székely Bertalant választanák meg.
És mégis, hogy a Nemzeti Szalon kiállítá-sán azt az ifjúkori arcképet s azt az egy-két olajvázlatot nézem, elgondolkozom rajta, hogy az a hatalmas teremtő energia mért nem rázta le magáról a reflexiót, a kegyetlen parazitát, amely műtörténésszé sorvasztotta az igazi mesterek egyikét?
V I H A R O S [Gerő Ödön]
R1AUTHHER rtu MAGVAK
I K IMI I
rajfalia MAUTHIERmv.
. A mtlytn nincs rajt ai
iM«l1ré<attlI*iat 1* *i»atwi<tui ke-t , fc&gke-t; 1 k »*«»»» Lke-teNiíl.
I i. i * «<»••, l», títimm. níi-iktvítö.
i» rek«dt<M« •' »'>
v. bituft» rreJmL»>»**l iM«l1ré<attlI*iat 1* *i»atwi<tui ke-t , fc&gke-t; 1 k »*«»»» Lke-teNiíl.
I i. i * «<»••, l», títimm. níi-iktvítö.
i» rek«dt<M« •' »'>
v. bituft» rreJmL»>»**l
EGGER mcllpasztilláh.
Ifebtotftb 1 kor. w* 3 korona.
3= 1'robAJ.b* í*> ®
K*ri>*tó tatod'u tryttr**'*-t*rb»a én tirogu**iéhoo
E.v raktar ..NÁD0R"-|fy6|rysiírtár HaSa|W>(. VI., Váccl-küml 17
w
M iM«('«tt «t *i »tt»w't
EGGER mcllpasztilláh.
Ifebtotftb 1 kor. w* 3 korona.
3= 1'robAJ.b* í*> ®
K*ri>*tó tatod'u tryttr**'*-t*rb»a én tirogu**iéhoo
E.v raktar ..NÁD0R"-|fy6|rysiírtár
HaSa|W>(. VI., Váccl-küml 17 Kjtjtef.wíUpafcMilU cnakfeamar m*it*»*kiulltott.
A Ganz és Társa Vastatö- és Gépgyár R-Társ Budapesten
»••> Apnu* 114a, MMn <*i.ud «
h a r m i n c z k e t t e d i k r e n d e s k ö z g y ű l é s r e
«««i .wjnt
! S «-***éli*«t»#a. • 4 f . , 1 •
• v.-fc »*, ' *» M M-a
*méé*». - % Ktt *t<mimi<* u'4k «*»•
a i , . "^i*!" * rébtata.raali mmx>
u • 7,t' S S ^ s s i r s r a ^ ^ . '
• ^ ' x r ' ? ? ?
A. Kr*Mr**«,«a
J o b b * • m * f b i x h a < 4 b b m a g v a k a t m - t
kiTájuú sem lfhet, mist a mínók 2 7 é v ó t a UptsaMk