A HÉT POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE

A HÉT

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE

i

& 2 2 > m

AHET

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE

*

1900-1907

Válogatás,

MAGVETŐ K Ö N Y V K I A D Ó , BUDAPEST

és sajtó alá rendezte FÁBRI ANNA, STEINERT ÁGOTA

B 8 3 8 2 8

(Q Magvető Könyvkiadó, 1978

BOLDOG

az a család, ahol á l l a n d ó a n

„DIANA" SÓSBORSZESZT

= tartanak készletben. =

Mindenütt kaphatói 40 filléres, t és 2 koronás üvegekben.

ERÉNYI BÉLA

D I A N A g y ó g y s z e r t á r a , B U D A P E S T , K A R O L T - K Ő R U T 5. SZ.

fí»:ÉfcSÜJ*

lat «r- MÍSRAfco

4 t I kor.

20 UH.

fc^MIGRAIN"*™'

mo*i • Bérc* elét; miA4»n«*!* t_{k rOmk} mtmé>

I » ifg-

Akiit:

• m

•HtSf-

BERETVAS TAMÁS m«rc.-Ml, te»«t,Rlktok.S.

per- tngy*«t peslál a**U*«» ) dobog rwMtm*!. f Ü

K ad vaző a l k a l o m ! IV rulSí'úl 5" .a

T»nl atArty 0 k<"

•r r.'-' i

vv«. leltár, >lir- Auéenberg József,

B E K Ö T É S I T Á B L Á K 4

\ iirt H»»«V uh'isnt Ml* MM

Irt lift

\|lt KI Kl M I KÓKh^ril ««!•

I II /> V KUIUK1K . •

260

TÖBB 100 ORVOS

FOC-, S Z Á J - ÉS G A R A T A P O L A S R A 0r Oemb.tz A C I T D T f l I "•ⁱ"l»M*«t'«'él fogorvos R Ö C r l U L « fogpor a A&EÁTOL - • 1 »'» t k'<£*"-•

SSC öf. 0EM8IIZ, ^ ^ . T ^ ^ ^ T T S -

- , ,,, . . mr-Mvri mtmét « «fe>fc>*fc«*# m,ÍU*fle* 1M»

KRÓNIKA

Vörösmarty Mihály

Száz év elég nagy idő volna, hogy egy nemzet hozzáérjék egy költőjéhez. De bár Vörös- marty Mihályt elandalodva hallgatták apá- ink, való értéke szerint fiaink fogják igazán megbecsülni. Magunk is sejtjük már, ki volt ő. Túl a napi üzleten, mely gyakorlati szi- mattal kap az ő évnapja véletlenségén, min- denek érzésében van valami, ami azt súgja:

Vörösmarty nagy volna, ha a bús feledé- kenység őt is elborítaná, s a lelkek mélye akkor is ünnepelné, ha az ajkakat elnémíta- nák. A nagyok közül, kiknek írásaiban a magyarság az irodalomban él, Vörösmarty Mihály nemcsak a nép költője, nemcsak egy fajé, hanem az egész magyar nemzeté. S még tovább: Petőfi és Arany János két magából lett költő, kiknek elődjei, ha voltak elődjeik, az ő napjaikban már csak a ponyván talál- tattak. Vörösmarty Mihály nem magában kibukkant tűzhányó, de folytatása s legfőbb kiemelkedése a régi magyar írók változatos hegyláncának. Vörösmarty Mihály nem- csak a Jókaiak apja, de a Zrínyiek fia is.

Az apáknak érdemes volt őhozzá elfejlődni, s az unokáknak érdemes lesz őhozzá vissza- térni.

Vörösmarty Mihály nem egyszerű egyéni- ség/s tele van korának sugalmazásaival s tévedéseivel. Ebben a csakis ösztönét köve- tő, büszke Petőfi, a csakis a maga ítéletére adó, tudatos Arany János fölötte áll a Ka- zinczy neveltjének, a táblabírák rangbéli tár- sának. Vörösmarty Mihály ma másképpen írna, mint hetven év előtt írt - ez így kimond- va természetesnek tetszik, pedig nem egé- szen természetes. Például éppen Petőfi meg Arany ma sem írhatna sokkal másképpen, mint írt ötven év előtt. Vörösmarty Mihály a kora divatjainak hódolt, mint hódoltak, a politikában, a Széchenyiek, a Kölcseyek, a Szalay Lászlók, kik egy magyar nyelvű

Frankhont vagy Angliát álmodtak a Duna mentére. Az iskolás esztétika önkényes ki- eszelései előtt meghajlottak még a Goethék is, meghajlott Vörösmarty is. Mint a jogá- szokjogi, a közjogászok álladalmi intézmé- nyeket ültettek át a mi hézagos közéletünk- be, a költők is kiépíteni akarták a magyar költészetet; nem azt kutatták, ők mire szü- lettek, hanem azt, a magyar irodalomból mi hiányzik. A németeknél is így tett Klop- stock, ki előre eltökélt szándékkal lett a né- met Dante vagy Milton. A magyarnak nincs modern gazdasága és technikája. Széchenyi István leül és megcsinálja. A magyarnak nincs történelme és büntető törvénye. Szalay László leül és megcsinálja. 1825-től 1848-ig ez a magyar nemzeti munka szkémája, s e korszaknak s nemzetnek költője az a Vörös- marty Mihály, ki, nem keresve, epikusnak vagy lírikusnak született-e, nem törődve ve- le, az ő huszonöt esztendős szívének nincse- nek-e külön mondanivalói: megállapítja, hogy a magyarnak még nincs Aeneis-e, hát leül és megcsinálja. S hogyan csinálja meg?

A nagy Klopstock az Istent is hexameterben beszélteti, sőt a nagy Goethe még a polgári ifjat, Hermannt is. Tehát Árpád és Zalán is hexameterben beszél, mert meg kell mutat- ni, hogy a magyar nem barbár, s nem rúgja ki a nyugati műveltség házának oldalát.

Bizonyára, ez eltévelyedés. De két mérhe- tetlen haszna van. Az egyik a politikai s a társadalmi, mely hatás dolgában, mint tör- ténelemalakító tényezőt, a Zalán futásá-t egy sorba állítja a Széchenyi István írásaival, a Nagy Pálok s a Kölcseyek politikai izgatá- saival. A másik, napjainkban is ép, sőt, nap- jainkat túlélve, alkalmasint fiainkat igazán megtermékenyítő, nagy érték: a Vörös- marty Mihály költői nyelve, az új magyar irodalmi nyelvnek első s mindmáig túl nem haladt, szerencsés kísérlete, mely csak a di- vat s a szükség ennyi nehéz békói között tudott ily fordulatossá s alkalmazkodóvá alakulni. A magyar nyelv a Vörösmarty első írásaiban úgy járt, mint Robinson az ő pusz-

ügyességet és készséget csalt ki belőle, mely- ről maga sem sejtette, hogy megvan benne.

A történelem meg fogja állapítani, hogy a magyar irodalom kagylótestében szálka volt ez a klopstocki és vergiliusi idegenség. De gyöngy is rakódott köré: a magyar irodalmi nyelv. Aki legszebben tudta kösöntyűbe fog- lalni, maga Vörösmarty Mihály volt. Nem csoda, hiszen az ő lelkéből lelkedzett. A Két Szomszédvár bizonyára messze föléje maga- sodik a Zalán-nak, A Vén Cigány pedig egy- magában fölér a Vörösmarty egész epikájá- val. De amazok nélkül ez sem született volna még. Végzet volt, hogy Vörösmarty Mihály- nak el kelljen tévednie, élete derekán, mint Danténak, sötét erdőségbejutnia, hogy ren- deltetését megtalálja.

A Dante neve egyébként is ideillik. Egy- kor, mikor az ilyen megkülönböztetések ke- serű mellékíze és gonosz célzata már meg- szűnt, a mi költészetünkben is igazsággal tesznek majd különbséget nyugati és keleti vagy északi és déli, sőt, protestáns és katoli- kus költészet között, és világirodalmi szem- pont szerint Vörösmartyt a Dél, a katoliciz- mus kultúrköltői közé kell sorolni. Biharhoz közel vannak az erdélyi havasok, s Arany János sokban hasonlít a felföldi puritánok- hoz s általában a komor indulatú északiak- hoz. A Petőfi rokonságát, mint a mi pusz- táinkét, ott kell keresni az orosz pusztaságo- kon, közel Ázsiához, a szertelen egyéniségek költői világában. A Dunántúl művelt és de- rűs, mint a Rajna vidéke s a Provence, s a költői csiszoltak, ragyogóak, egy csöppet tudákosak, mint Petrarca, ki például Kisfa- ludy Sándorra akkor is hatott volna, ha nem tudja eredetiben olvasni, s nem fordul meg a hazájában. Danteszk egyéniség is van kö- zöttük : Berzsenyi. S a tudákosságuk meny- nyire más, mint a protestáns Csokonayé - csillogóvá teszi a költészetüket, míg a Cso- konayét szárazzá teszi. A Csokonayak s az Arany Jánosok másban utolérhetetlenek: a faji egyéniség őserejű megtestesítésében. A

lyeg nem oly erős rajtuk; de azért az ő költé- szetük tulajdonképpen való nemzeti, mert a nemzet nem faji elzárkózást jelent, hanem, ellenkezőleg, a fajoknak egymással való ösz- szekapcsolódását. Minden osztályoztatás- nál világosabb, ha megnézzük, a mi három legnagyobb költőnk közül ki-ki mit tanult Shakespeare-től. Vörösmarty azt, amit ma- ga Shakespeare is, éppúgy, mint Chaucer, az olaszoktól tanult. Arany János lefordítot- ta ugyan, csudálatos szépen, a Szentivánéji Almot, de míg a Vörösmarty Csongor és Tündé-]e a Shakespeare játsziságáért hevül, az Arany János fordítása a vaskosabb, ger- mánabb parasztjeleneteknél időz látható kedvteléssel - s az ő szíve szerint való shakespeare-i darab mégiscsak a Hamlet volt, az Északnak ez az örök katekizmusa.

Petőfi pedig kiragadja a Shakespeare drámái közül a szilaj egyéniség tragédiáját, a Corio- lanus-t, s nekivág, sziláján és egyénien. Há- rom eposzunk készült nemzeti eposznak: a Zrínyiász, a Zalán s a Buda Halála. Ama- zoknak mintája Vergilius és Tasso, emezé a Kudrun s a Nibelungi Enek.

Vörösmarty Mihály most száz éve szüle- tett, s az ő nemzete most kezd belevegyülni, amivel az ő költészete összecsendül: a nyu- gati míveltség nagy közösségébe. A nagy költő példája mutatja, mint mehet ez végbe:

nem sérelmével, de javára a nemzeti egyéni- ségnek. Lesz még egyszer ünnep a világon, s a mostaninál is dicsőbb lesz, mikor a Vö- rösmarty nemzete is eljutott odáig, ameddig eljutott Vörösmarty Mihály.

I G N O T U S

A Balaton

írta EÖTVÖS KÁROLY

Ott fekszik a befagyott Balaton.

Igazán fekszik - némán és mozdulatlanul.

Messze-messze, ameddig a szemed ellát, hér, halottas szemfedő borítja. A jég, amely

eleven vizét betakarja, s a köd, amely fátyolt borít a jégre.

Nem a menyasszony fátyolát, amely alatt élet, melegség, lángoló pír és égő vágy válta- kozik. Hanem a koporsó leplét, amely alatt hideg van.

Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt; színe örökké változik, mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos föl- leg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden ha- ragját, minden zordon indulatát visszatük- rözi - hálával, ha kedves, daccal, ha mogor- va a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltá- mad. Ugrál, játszik, kergeti egymást; cse- veg, csattog, kiabál egymásra, s ha nekime- legedett, habos fürtökkel ékesíti fel homlo- kát.

A nyári nap sugarai alatt!

Ezer szárnyas mulat a nádasok körül. Ott fürdik a libuc, ott piperézi magát a zöld aranyfejű tőke, ott kergeti egymást a gyöngykacsa, s ott áll komolyan a sekélyen, s néz magasra tartott fejjel a sudár nyakú gém. Őrködik a világ fölött. De nem ügyel őrá a sirályok serege. Hosszú, fehér szárny- nyal cikáznak és kiabálnak a vizek fölött, sle-lecsapnak, ha ostoba kárász vagy ábrán- dozó garda közel jön a víz felszinéhez.

S ha leszállott a nap: új fény, új élet, új ragyogás. Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha átte- kintesz a túlsó partra; minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyg fe- léd. A rákászok serege fogdozza hóna alá szorított nádnyalábbal a parti pázsitra siető rákot. Kiabálva suhog éjjeli tanyájára a vad- ludak serege, s nagyot csobban, mikor leve- rődik a vízre a nádason belül. Kevés ideig még társalognak egymással. Kérdi egyik a

másiktól: jóllaktál-e? Csöndes jó éjszakát kívánnak egymásnak, s aztán ki-ki szárnya alá teszi fejét, s alszik nyugodt lelkiismeret- tel. Csak az őrgunarak vigyáznak feltartott fejjel, nyitott szemmel, hajnalig.

S még a mulató és kenyérkereső ember is csak élénkebbé teszi a Balaton nyári életét.

Halászcsónakok reggel és estennen minden- felé, vitorlások a messze távolban, s gőzösök a napnak bizonyos óráin. Siófok, Földvár, Keszthely, Balaton-Füred lámpái az esti sö- tétben.

Ha estére elül a szél: a hullám még tovább morajlik. Belezúg az éjszakába. Minő zene ez: Istennek fölséges orgonajátéka. Fekszel puha ágyadon, ablakod nyitva, tanyád a hegy oldalán. Agyad már bágyad, gondola- taid szárnyai már lassan mozognak, lábujj- hegyen közelget feléd az álom. Valami búg körülötted. Onnan felül az égből, onnan alól a föld kebeléből, onnan messziről a Balaton felszínéről. Nem tudod, mi az? Nem tudod:

honnan jön? Mintha pihenni térő lelked csil- lapodó hullámverése volna. Mégse az. Az álom nem ér hozzád. Megáll ágyad előtt, s ő is hallgatódzik. Ő néma, annak a zúgás- nak pedig hangja van. Érzi mégis, hogy ők testvérek. Az álom és a távoli hullámmoraj.

Végre odaér hozzád az álom, puha tenyerét ráteszi lezárt szemeidre, s szárnyainak lágy suhogásával pihenésre ringatja lelkedet. De a búgás el nem pihen. Te már nem tudsz róla, de álmodó lelked összeölelkezik vele, s együtt játszanak tovább-tovább.

Mi más a téli Balaton!

Megállsz az akarattyai szilfánál, s szemed körüljár a messze vidéken. Előtted valami fehér szürkeség. Az volt egykor a Balaton vidám arca. Most nem ismersz rá. Tihany ködfelhőnek látszik. Tornyát a hegyen s je- genyefáját a révnél elnyelte a télnek sugara- vesztett világossága. Az őrsi, lovasi, csopaki és arácsi hegyek egymásba olvadnak, s lába- ik összenőttek a parti jéggel. Erdők, mezők, nyaralók egy színre váltak. A fényes víz he- lyén fénytelen avar. Imitt-amott hófuvata-

gok nyoma. Se madár, se ember, se vitorlás, se gőzös sehol. Még a nádat is eltemette a hó. Túl a réven, túl Tihanyon, a boglári és fonyódi domboknak .nyomuk se látszik.

A tudomány nem ismer világos sötétséget, a természet ismer. Előtted áll a nagy világ, s te nem látsz belőle semmit. Néha délelőt- tönként itt-ott a messzeségben néhány feke- te pont. S mintha mozogna is. Ezek halá- szok. Vagy léket vágnak, vagy a kerítő hálót szedik össze.

Ezenkívül semmi élet. S ha szél nincs: a teremtés előtti némaság vesz körül. Ennek a némaságnak nincsen súlya, de azért agyon- nyomja lelkedet. Hangod pedig mérhetetlen messzeségbe hatol el.

A Balaton jege megbírja az embert. Meg- bírja a terhes kocsit is. De azért nem örül rajta, ha az emberek tipródnak fölötte. Né- ha bosszút is áll érte. S vannak jegén olyan részek, amelyeken nem tűri meg a rajta le- vőt.

Ilyen van a tihanyi templom irányában.

A harmincas évek végén történt. Egy So- mogy megyei kálvinista lelkész Balaton-Fü- redről nősült, onnan vitt menyasszonyt.

Megvolt az esküvő, megvolt a lakodalom, ebéd után kocsira ültek, hogy indulnak ha- zafelé vőlegény, menyasszony, kocsis.

Marasztották őket. Esdve kérték: ne menjenek. Rövid a nap, korán leszáll az est, hátha eltévednek a jégen. A vőlegény ma- radni akart, a menyasszony bátor volt. Egy óra a jégen, egy óra a szárazon: öt órára Látrányban lehetnek.

Elindultak, köd szállt' le reájuk, eltéved- tek, kényes jégre kerültek.

A barátok fönn a zárdában elköltötték már sovány estelijüket, s szobáikba vonultak.

Öreg este volt már, nyolc óra is elmúlt, le kellett feküdni.

Ott imádkozott az öreg Aniánus barát, egy zsámolyra térdelve, ágya előtt. Ablakát kinyitotta az ima alatt, hogy fohásza szaba- don mehessen föl Istenhez a magasságba.

- Szerelmes Jézusom, vedd kezedbe lelke- inket!

A jó, öreg barát e szóra föl se kelt helyéről, hanem elmondta áhítattal a haldoklóért va- ló, szent imádságot. Aztán kinézett az abla- kon, letekintett a mélységbe, s tekintete elré- vedezett a ködös végtelenbe.

Nem látott semmit, s nem hallott többé hangot.

Korán reggel szólítja társait.

- Testvéreim, egy szerencsétlen utast el- nyelt az éjjel a Balaton. Elmondtam a hal- doklóért való imádságot. Jertek, keressük föl.

A harangozót nyomban küldték a faluba.

Jöjjenek az emberek deszkákkal és kötelek- kel és toló-szánokkal.

A magasból egy fényes foltot láttak a jé- gen. Oda tartottak.

A kocsi alatt leszakadt a jég, s lovak és emberek a víz alá merültek. A kocsirúd vége kiállott a vízből, hátulsó kerekei a feneket érték. Lovak a rúd mellett, emberek a kocsi- ban, mintha semmi se történt volna. Halott volt valamennyi. De a kocsis akkor is tartot- ta a gyeplőt, s a vőlegény akkor is tartotta menyasszonya kezét, s a menyasszony nyi- tott szemmel akkor is mosolygott.

Nagy gonddal kivették, egy koporsóba zárták, egy sírba temették a két boldog ha- lottat. Fejfájukra ezt a jámbor verset vésette az apátúr:

- Jézus szent nevével Istennek szavára - Vőle- gény menyasszony együtt a halálba. - Szűz testük a mélyben, szűz lelkük az égben. - Örök üdvössé- gük Istennek kezében.

Berzsenyiék Vörösmartynak

(Berzsenyi dolgozószobája. Zöld posztóval párnázott ajtók, hat ablak a Nádor utcára.

A homályos háttérben, mely sejtelmes és ti- tokzatos, mint egy bálványnak a szentélye, óriási alkotmány: Wertheim egy remekmüve.

Berzsenyi íróasztalánál.)

E L Z A (bedugja a fejét az ajtón) : Paran- csolsz, papa?

B E R Z S E N Y I : Gyere be, és csukd be az ajtót.

Kulccsal.

E L Z A : Kulccsal?

B E R Z S E N Y I : Igen. Nincs valaki a másik szobában?

E L Z A : Senki. Azaz, hogy Thomson kisasz- szony. Olvas.

• B E R Z S E N Y I : Küldd ki. Nem akarom, hogy hallga tóddzék.

E L Z A : De hiszen nagyot hall szegény!

B E R Z S E N Y I : Nem bízom benne. Egy öreg nő, aki a fülorvoshoz j á r ! . . . Rajtam nem fogja gyakorolni magát.

E L Z A : Miért ez a titokzatosság? (Bezárja az ajtót, és közelebb megy az apjához.)

B E R Z S E N Y I : Egy nagyon fontos dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj le.

E L Z A : A tanácsomat? Papa, te megijesz- tesz !

B E R Z S E N Y I : Azért nem kell aggódnod.

Egy tervem van, amelyhez a legnagyobb finesz szükséges. S az egész világon csak te érthetsz meg engem.

E L Z A (szemében egy tucat kérdőjellel):

Hallgatlak, papa.

B E R Z S E N Y I : Csak veled beszélek őszintén erről a tárgyról. De nem szeretném, ha félre- értenél.

E L Z A : Milyen sok bevezetés!

B E R Z S E N Y I : Még több is van, amit előre kell bocsátanom. Tudod, gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem minden vallásfele- kezet egyenlő. Az érdemet elismerem, s a rangot csak Isten adományának tartom, nem érdemnek. Sohase hallottad tőlem, hogy a szegény ember komisz ember, ámbár helyzetök, a pénzpiac mai viszonyainál fog- va, meglehetősen kellemetlen. De én ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngéd- ség, igazi könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.

E L Z A : Megvallom, nem értem, hogy

mindez...

B E R Z S E N Y I : Várj csak. Ez mind a dologra

tartozik. Mondom, nem vagyok hiú, s ne-' kem az mindegy, hogy valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy szerényen meghúzódik az ő csendes tevékenységében. Szép, ha valaki főajtónálló mester, de én az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen von Berzse- nyi vagyok, azért Ő Szentsége is tudja, hogy ki az a Berzsenyi, s hogy Berzsenyi tisztessé-"

ges ember.

E L Z A : Mire való ez a sok beszéd? Minden- ki tudja, hogy te a legjobb ember vagy a világon!

B E R Z S E N Y I : Fogsz te engem strébernek mondani? Ugye, nem? Hála istennek, van hova lehajtanom a fejem, s azért, hogy a főhercegek mindennap kétszer mondják ne- kem: „Jó napot, báró!" - az olyan ember, mint én, nem tesz egy lépést sem. Már egy római költő megmondta, hogy: úgy vágyok, amint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész világ, az ügyektől távol, boldogan művelem kertemet.

E L Z A (észbe kap): Az igaz, papa, csak- hogy a jogos ambíció...

B E R Z S E N Y I : Várj csak. Szóval, nekem tö- kéletesen mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem vagyok a főrendiház tagja. Mért ne volna mindegy? Nem igaz?

E L Z A : Nem vagy kevesebb, ha nem is vagy az, csakhogy a világ...

B E R Z S E N Y I : Látod, éppen erre akarok ki- lyukadni. Nekem mindegy, hogy a főrendi- ház tagja vagyok-e, de a világnak nem mind- egy. A világ ezt megköveteli tőlem. Márpe- dig, gyermekem, ha emberek között aka- runk élni...

E L Z A : Nemcsak a világnak tartozol ezzel, hanem magadnak is. Ez neked úgy dukál, mint a korrekt öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, aki e tekintetben nem olyan puritán gondolkozású, mint te, mert ő végre is csak asszony: a szegény mama nagyon örülne en- nek.

B E R Z S E N Y I : Hát éppen ezt akartam mon- dani. A. szeretetnek is megvannak a maga törvényei, s a szeretet azt diktálja nekem,

hogy családomért feláldozzam az elveimet, s e tekintetben ne legyek oly mereven elzár- kózott, pláne, visszautasító, mint amilyen szeretnék lenni.

E L Z A : Hogyan? Történt talán valami eb- ben az irányban?

B E R Z S E N Y I : Nem. De eszembe jutott vala- mi. S elmondom neked, hogy jöttem erre a gondolatra.

E L Z A : Mondd már! Olyan kíváncsivá te- szel!

B E R Z S E N Y I : Hát amint olvasom az újság- ban, hogy Vörösmarty itt, Vörösmarty ott, Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy, azt mondom magamban: „Jó, legyen, nem bá- nom, nekem Vörösmarty mindegy." Tudod, ha az újságok olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanús. Hanem utóbb azt olvasom, hogy a városi tanács tízezer forintot szavazott meg ennek a Vörösmarty- nak. A városi tanács! Barátom, ha már a városi tanács is a zsebébe nyúl, s pláne, eny- nyit vesz ki a zsebéből valakinek a kedvéért, akkor ennek a valakinek nagyon jeles em- bernek kell lennie, akármit kiabáljanak az újságok. Tudakozódom, s hallom, hogy ez a Vörösmarty egészen érdemes férfiú.

E L Z A : Hogyan, papa, hát nem t u d o d . . .

B E R Z S E N Y I : Dehogynem! Tudom én azt, csakhogy rosszul emlékeztem, s összetévesz- tettem őt egy antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem érdeklődöm az iroda- lom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanul- mányokat, most is olvasom a felvilágosodás történetét bizonyos Schulztól; tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgyis elalszom rajta. Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már megvet- tem kedves mamádnak Schiller költeménye- it díszkötésben, s nem fogod hinni, hogy iskolásfiú koromban a vizsgálaton elszaval- tam Bőmétől a búcsút, hogy hova való bú- csút, arra már nem emlékszem, mert akkor még nagyon kis fiú voltam. Húszéves korom- ban pláne lelkesedtem a költőkért és a színé- szetért, még bokrétát is küldtem egy nagy,

kövér, szőke színésznőnek a Gyapjú utcába.

Tudom, te azt hiszed, hogy én rideg ember vagyok, mert nem szeretem a Blanka baráta- it, pedig én a magam idejében idealista vol- tam, s igen szerettem a szép olvasmányokat.

De nem olvashattam őket, mert az én apám nem gondoskodott rólam úgy, mint én tiró- latok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a művelődés.

E L Z A : Az igazi műveltség, édesapám, nem attól függ, hogy hány könyvet olvastunk.

B E R Z S E N Y I : Ebben már neked van igazad.

De ez nem gátol engem abban, hogy azokat a szegény embereket, akik könyveket írnak, ne pártfogoljam. Én szívesen tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az, hogy, mint sajnálkozással hallom, már ré- gebben meghalt.

E L Z A : Hát persze!

B E R Z S E N Y I : Tudod, hogy ha egy törekvő, fiatal emberről volna szó, egyszerűen kiké- peztetném, s nem kímélnék semmi áldoza- tot, hogy a költői pályán jó előmenetelt te- gyen. Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és rendelkezésére bocsátanám a könyv- táramat, én úgyse olvasom. Abból aztán annyi könyvet írhatna, amennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él. Pedig Aus- pitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés találkozásról, hogy ez a Vörös- marty a miniszterelnök apósa legyen. Igaz ez, fiam?

E L Z A : Benne van az irodalomtörténet- ben is.

B E R Z S E N Y I : És az újságok se cáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az Auspitznak, hogy a miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt már hallottam, hogy főhercegek cirkuszrájternékat vettek el feleségül, mert ez nekik így tetszett, de hogy egy miniszterel- nöknek az apósa könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza, ami sajátságos.

E L Z A : Kezdem érteni a dolgot. Azt gon- dolod, ugye, hogy ezen a cimen kedvében járhatsz a miniszterelnöknek...

B E R Z S E N Y I : Dehogy! Jut nekem eszembe, kedvében járni a miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem adok semmit. Ha az országnak nem kell pénz, akkor a miniszter- elnök azt hiszi, hogy ő a szadagorai csoda- rabbi. Ha aztán az országnak pénz kell, ak- kor a miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni! És én akkor is megmaradok Berzse- nyinek. De mit csináljak akkor, ha az or- szágnak nem kell pénz?

E L Z A : Hát akkor miről van szó?

B E R Z S E N Y I : Megmondom neked. Látod, amint olvasom az újságban, hogy Vörös- marty itt, Vörösmarty ott, Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy, egyszerre csak egy lám- pa gyullad meg a fejemben. Ez hivatalt akar a Vörösmartyval, az címeket akar a Vörös- martyval, mindenki akar valamit a Vörös- martyval! Hát jól van, én nem bánom. De mért legyek akkor én az egyetlen, aki semmit se akar a Vörösmartyval?! Nem igaz?

E L Z A : E Z világos. Csak azt nem értem, hogy mit akarsz tenni Vörösmartyért?

B E R Z S E N Y I : Éppen ez az, amit neked kell megmondanod. Sok pénz nem elég ide. Ha én tízszer annyit adok a szoborra, mint egy püspök, az emberek azt fogják mondani:

„Lám, mekkora vagyona van a pénzeszsák- nak! Üsse meg a guta, de azonnal!" Sok pénz itt semmi, ide sok finesz kell. Ha sok finesz és kevés pénz, annál jobb.

E L Z A (elgondolkozva): Hm!

B E R Z S E N Y I : Tudod, egy olyan dolgot kell csinálni, hogy az egész világ eltátsa a száját.

Kerüljön annyiba, amennyibe. De mindenki vágódjék hanyatt, s mondja azt, hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor Berzsenyi valkoverben győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem valami szép programot.

E L Z A : Jó, de ezt alaposan meg kell gon- dolni, m e r t . . .

B E R Z S E N Y I : Csak azt kötöm ki, hogy egy estély legyen benne, mert azt akarom, hogy szegény mamád is szívből megünnepelje Vö- rösmartyt.

E L Z A : Ez magától értetődik.

B E R Z S E N Y I : Igaz. Ha már estélyt adunk, erre az estélyre meg kellene hívnunk a névro- konunkat is. Az Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy névrokonunk, aki igen tehetsé- ges költő. Valami Berzsenyi Dániel.

E L Z A : De, p a p a . . .

B E R Z S E N Y I : Az nem baj, ha nem járatos a mi köreinkben. Nekem elég az, hogy ke- resztény.

E L Z A : Hallgass rám, papa! Hisz Berzsenyi Dániel már régen meghalt!

B E R Z S E N Y I : Az is meghalt?

E L Z A : Már a szobra is rég megvan. Nem láttad? Sohase voltál a Múzeum-kertben?

B E R Z S E N Y I : Hja, kedves leányom, ha én azzal töltöttem volna az időmet, hogy egész napa Múzeum-kertben csatangoljak, akkor ti most sehol se volnátok!...

E L Z A : Vagy gesztenyét sütnénk valahol az utcasarkon, ugye? Míg í g y . . . ha csak egy ragyogó program kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.

B E R Z S E N Y I (nevet): Ugye, kis baronessz, neked is tetszik a dolog? (Súgva:) Hálából a „vörösmarti" előnevet vesszük fel!

YGREC [Ambrus Zoltán]

A cipőgomboló

írta HELTAI J E N Ő

Van nekem egy kedves, jó barátom, aki ad- dig olvasta Leqoc urat Orcivalban, addig tanulmányozta Sherlock Holmes szédítő ka- landjait, míg maga is megbolondult. Azon- túl nem ment végig az utcán anélkül, hogy egy eldobott újságpapirosból valami rette- netes bűnre ne következtessen, a kávéház- ban órákig megfigyelte az embereket, min- denütt nyomozott és szimatolt, és mindezt azzal a diszkrét, kissé gúnyos, de nagyon fölényes mosollyal, amely ritkán hiányzik a nagy detektívek szája körül. A nap és az éjszaka bármely pillanatában hajlandó volt az egyszerű, polgári konfortáblisnak odaki- áltani :

- Kocsis, két Lajos-aranyat kapsz, ha a vörös őrgrófot utolérjük! - és ha valami ap- ró problémát sikerült megoldania, majd föl- vetette a jogos büszkeség.

Valahányszor együtt voltunk - és egy idő- ben vajmi gyakran voltunk együtt - , mindig kedveskedett nekem ilyen mutatványokkal.

- Látja ezt az urat? Látja azt a hölgyet?

Fogadjunk, hogy egy félóra múlva megmon- dom önnek, ki ő, hol lakik, hogy él, kinek tartozik, mi a kedves étele, melyik színházba szokott járni, ki a szabónője, hány szeretője van, és mi a politikai meggyőződése? És mindezt anélkül, hogy ismerném, avagy megismerkedném vele.

Ami igaz, az igaz. A gyakorlat bizonyos készséghez juttatta, meglátott olyan dolgo- kat, amik másnak nem tűnnek föl, ravasz volt, elmés és találékony, szóval, igazi detek- tív-lélek, és csak ritkán tévedett. Hanem ha egyszer elvetette a sulykot, akkor úgy vetette el, hogy ember legyen, aki visszahozza.

Egy nyájas szeptemberi estén együtt sétál- tunk a Stefánia úton. Mellettünk vad ro- hamban vágtattak el a fiákerek és magánfo- gatok - gyönyörű téma az én barátomnak.

A kocsisok lélektanán kezdte az értekezést, folytatta a sikkasztókén, és befejezte a nő- kén. Ó, azokról beszélt legszívesebben. Sze- relem, kalandok - ez izgatta legjobban a lelkét, de csak a mások szerelme, a mások kalandjai. Ő maga boldog és megelégedett férj volt, egy bájos és gömbölyű menyecské- nek a férje, és mint a szigorú erények embere és ráadásul műkedvelő detektív, hű volt a végletekig.

A nevezett napon is úgy határoztuk, hogy szűk családi körben vacsorázunk valame- lyik városligeti vendéglőben. Mi ketten előre kisétálunk, és asztalt foglalunk, a feleség pe- dig, aki korán délután elment az anyjához, az anyjával együtt utánunk jön. Minthogy körülbelül még egy óránk volt a vacsoráig, szivarozva és filozofálva lépegettünk az erő- sen kopaszodó fák alatt, a szeptemberi este szelíd homályosságában.

Barátom hirtelen megragadta a karomat.

- Látja, ez nagyon érdekes! - mondta gyorsan és izgatottan...

Meglehetősen bambán néztem magam elé, én nem láttam semmit. A Stefánia út már meglehetősen néptelen volt, előttünk csak egy hölgy haladt, meglehetősen gyors, szinte izgatott lépésekkel. Barátom a hölgy- re mutatott.

- Nézze meg jól ezt a hölgyet. Ez a hölgy férjes asszony, és megcsalja a férjét. Éppen a szeretőjétől jön. Először volt nála. A fiatal- ember vagyontalan és ügyetlen...

- Már bocsásson meg, kedves mester - vágtam közbe - , de azt hiszem, mégiscsak nagy vakmerőség ilyent mondani. Ön a leg- nagyobb nyugalommal meggyanúsítja ezt a hölgyet, aki valószínűleg éppen olyan ártat- lanul sétál itt, mint mi k e t t e n . . .

Tényleg, az ismeretlen hölgyön semmi kü- lönös nem volt. Csinos, de egyszerű ruhájá- ban, fátyolos kalapjával valami csöndes, nyugalmas nyárspolgár feleségének látszott.

A kedves mester szája körül megjelent az a bizonyos detektívmosoly.

- Ugyan, kérem, hát nem látja azt a fá- tyolt? Ezt a sűrű, fekete, szinte áthatlan fá- tyolt? Ez nem séta-fátyol, ez légyott-fátyol.

A hölgynek van oka arra, hogy vonásait rejtegesse, tehát attól tart, hogy ismerősök- kel, esetleg a férjével találkozhatik, tehát in- kább budapesti, mint vidéki, inkább asz- szony, mint leány, i n k á b b . . .

Ebben a pillanatban az ismeretlen hölgy egy pillanatra megállt, lehajolt, megigazított valamit, majd továbbsietett...

- Ön tehát még kételkedik? - kérdezte a kedves mester, aki. azon a helyen, ahol a hölgy megállt, szintén lehajolt, és fölvett valamit a földről.

- Hogyne! Ha ön egy fátyolra alapítja az egész teóriáját! Van itt száz más hölgy, akin éppen olyan sűrű fátyol van. Azt akarja mondani, hogy mind megcsalja az urát?

A műkedvelő detektív újra mosolygott.

- Gyermek! - mondta szánakozó han-

gon. - Arról nem tehetek, hogy maga vak.

Ha ez a hölgy ártatlan, miért nincs begom- bolva a cipője?

- A cipője nincs begombolva? - kérdez- tem csodálkozva.

- Nincs hát. Nézze csak, hogyan megy.

Mintha minden pillanatban el akarná vesz- teni. És azután, látja ezt az elgörbült hajtűt, amelyet az imént vettem föl a földről? Ezzel próbálta begombolni/ de nem sikerült n e k i . . .

- Ez nem bizonyít semmit!

- Ellenkezőleg. Ebben megvan minden.

Mit keres itt az a hölgy, ilyen későn este?

Sétál? Akkor nem szaladna így. Tehát vagy légyottra megy, vagy légyottról jön. Tekint- ve, hogy az egész megjelenése kissé el van hanyagolva, az utóbbi a valószínű. Légyot- ton volt. A szeretője egész tapasztalatlan, kezdő ember, akit a hölgyek eddig nem na- gyon kényeztettek el. Különben volna a la- kásán cipőgomboló. És szegény ember, mert különben az asszony már régen kocsiban ülne, és otthon volna. Az asszony, az is kez- dő - ugyanezekből az okokból. A két szerel- mes, az együttlét édes perceiben, elvesztette az idő mértékét, az asszony, aki itt a közel- ben lakik, vagy itt a közelben fog a férjével találkozni, megkésett, azért szalad, azért iz- gatott, azért aggódik, hogy a bűnét meglát- ják rajta. De hol az a férj, aki úgy meglássa ezt, mint én!

És ismét gúnyos fölénnyel mosolygott.

Megvallom, hogy ingadozni kezdtem. Hatá- rozott kijelentései csaknem meggyőztek. De mégsem adtam meg magam.

- Bármily elmések és logikusak is az ön következtetései, mégsem hiszek. Az a hölgy...

- Ez a hölgy egy diszkrét embert és egy cipőgombolót keres. Tudja mit, szedje ön le az én kutatásaimnak a fájáról a gyümöl- csöt, menjen a hölgy után, szólítsa meg, ajánlja föl neki a cipőgombolóját, és mondja el nekem a kaland végét. Nos? Fogadjunk tíz üveg pezsgőbe, hogy a hölgy hálás lesz önnek, ön pedig n e k e m . . .

Megvallom, a kaland izgatni kezdett. De nem az asszonyért. Ellenkezőleg. Boldog let- tem volna, ha a megszólításomra pofonnal felel, ha kiderült volna, hogy a cipője kor- rektül be van gombolva, röviden az, hogy az én kedves barátom rettenetesen tévedett.

Hogy fölujjongtam volna, ha bebizonyít- hatom neki, hogy szamár, és hogy az egész megsértett női nemnek elégtétellel tartozik.

Milyen diadallal vágtam volna a szemébe, hogy a folytonos szimatolása kiállhatatlan, a logikája felbőszítő, az eljárása pedig, amellyel ennek a hölgynek a legrejtettebb magánéletébe behatolt, egyszerűen becste- len. És mialatt ő egyenesen a megbeszélt vendéglőbe sietett, én pillanatig tanácstala- nul álltam, de amikor a titokzatos hölgy bekanyarodott a Stefánia útról a liget egyik magányosabb és elhagyottabb útjára, nemes föllobbanással utánamentem. Nem tudtam, mit akarok tőle, nem tudtam, fogok-e vele beszélni, csak azt éreztem, hogy jeles bará- tomnak, a nagy detektívnek egy kis leckével tartozom.

Alig kanyarodott be a rejtélyes hölgy a mellékútra, alig közelítettem meg valame- lyest, a dologban váratlan fordulat állt be.

A hölgy megállt egy pad előtt, amelyen egy öreges nő ült. Mind a ketten élénken és szemrehányólag beszélgetni kezdtek, gyors és heves taglejtésekkel fűszerezve a beszélge- tést, azután, látszólag kibékülve, együtt mentek tovább. Éleselméjű barátom nélkül is kitaláltam, hogy a fiatalabb hölgy megvá- ratta az öregebbet, ezért a szemrehányás.

De most már nem szólíthattam meg.

A kudarcon bosszankodva, magam is neki- vágtam tehát annak a vendéglőnek, ahová barátom előresietett. Ő már ott ült, és kíván- csian kérdezte :

- Nos, mi történt a hölggyel?

- Eltűnt! - mondtam kitérőleg.

- Ügyetlen! Naiv bakfis!

Valami nagy gorombaságot akartam neki mondani, de ebben a pillanatban megjelent a vendéglő ajtajában a feleség és a mama.

Roppant örültünk egymásnak, a vacsora pompásan indult, ragyogó jókedv minden arcon, a legragyogóbb a barátomén, csak én voltam bosszús és lehangolt. De ez hamar elmúlt, a kedves mester felesége elragadóan bájos és kacér v o l t . . . az anyósa szintén.

És mire a barátom elmondta az este neveze- tes kalandját, az ő megdöbbentő következ- tetéseit, az én hitetlenségemet, lábamról va- ló leveretésem nagyszerű műveletét és vége- zetül ostobaságomat és ügyetlenségemet, a maga egész terjedelmében, magam mulat- tam legjobban ezen a történeten, és észre sem vettem, hogy a menyecske elpirul, és konokul a tányérjába néz, a mama pedig révedező pillantásokat vet jobbra-balra, mintha valamit- nem értene. A barátom el- lenben egyre hangosabban nevetett, és akár- miről kezdtünk beszélni, megint csak vissza- tért a hajtűre, a cipőgombolóra. Végre min- denáron szemléltető előadást akart nekem tartani a dologról, és odafordult a feleségé- hez:

- Mucuskám, állj csak föl.. . és mutasd meg a cipődet!

A menyecske elhalványodott:

- De kérlek, mi jut az eszedbe!

A férj, akiben már egy kis pezsgő volt, erősködni kezdett. A menyecske azonban tiltakozott, hogy ilyen feltűnő, meg olyan feltűnő volna, ha ő most a cipőjét mutogat- ná, várja meg, amíg elmegyünk. És hogy másra terelje a beszélgetést, hozzám fordult:

- Tudja, hogy novemberben költözkö- dünk?

- A férje még nem mondta.

- Adjon ide egy névjegyet, fölírom az új címünket...

Izgatottan, idegesen írt rá néhány szót.

Mikor a névjegyet visszakaptam, gépiesen olvastam el azt, ami rajta állt. A menyecske az utca és a házszám helyett ezt írta rá:

- Kérem, csúsztassa ide az asztal alatt a cipőgombolóját.

Sherezáde...

Sherezáde, meséknek, éjnek asszonya, Hova lett mosolyod, meséid hova lettek?

A káprázatok, a kéjek, a lángok hova?

És rügybontása a tündérkikeletnek?

Sherezáde, kit Múzsának keresztelt a pogány, Oh, mért hagysz magamra életem

alkonyatán?

Beludzsisztán gyöngyeit nem fűztem-e nyakadba, És Shirász rózsáit fürteid közé?

Volt-e lelkemnek kívüled gondolatja És vágya, melyre nem szépséged ösztönözé?

Te voltál nekem egy élten át az élet:

Ha mégysz, jobb részem távozik te véled.

Nem adtam-e cserébe önkényt oda érted Mind, mi után lohol, törtet a tömeg?

Nem vállaltam-e örök szegénységet, Sherezáde, csakhogy téged ölelhesselek?

És most, hogy enyhülést keresnék a dalban:

Sherezáde - nincs! se mélyben, se magasban.

Sherezáde! én sejtem a nagy éjszakát, Mikor a szín nem szín, s a csillag fénye

bágyad, S azt nélküled, egyedül virrasszam át?

S ne lássam tündöklő mennyei orcádat?

Vak Milton szemére reá borult a hályog, De téged, Sherezád', látott, mindvégig

l á t o t t . . . Maradj velem, ne hagyj el, te színes világ!

Mely levegőm volt, melyben fogantattam;

Káprázatok fénye, te szép Sherezád, Hintsd rám, ami szín van a szürke

alkonyatban.

A nap ott bukdácsol már túl a hegyen, Utolsó csókom a tied legyen!

KISS J Ó Z S E F

Nászutazás

írta VÉRTESI ARNOLD

Álmosan, tunyán nézett ki Dóra a vasúti kupé ablakán. Nagyon rosszul aludt a háló- kocsiban, s még a tegnapi nap izgalmaitól is fáradt. Az öltözködés, az úti poggyász becsomagolása, az esküvő, a hosszú nászla- koma. Jaj, mennyi baj volt, míg elkészültek!

Búcsúzáskor egy kicsit sírt is, ámbár igazán nem tudta, hogy miért.

Most csak nézegetett ki, és nem gondol- kozott semmiről, de semmiről. Hallgatta, hogy magyarázgat a férje. Fügedy Ákos járt már máskor is Olaszországban. Különben segítségül ott volt kezében a piros kötésű Bádecker.

A szép, fiatal asszonyka csak félig hallja, amit az ura beszél, csak egy-egy szó üti meg a fülét. Görc. Ahá, innen hozzák a fügét meg a cukrozott gyümölcsöt - jut eszébe.

- Udine. Itt le kell szállni - mondta a férje.

Vámvizsgálat. Aközben reggelizhetné- nek.

Evés után visszaültek a kupéba. Az a két pohár vörös bor kissé fölmelegitette az öt- venkét éves vőlegényt, odább lökte a Bá- deckert, s átölelve szép, fiatal feleségét, oda- ültette az ölébe, s csókolgatni kezdte.

Az este nagyon tartózkodó volt. Nem akarta megriasztani a fiatal asszonykát. Ő maga is álmos, törődött volt, s kegyetlenül elkínozta a gyomorgörcs. Az a feszes dísz- magyar ruha, melybe bepréselte magát, hogy délcegebb legyen a termete, szörnyen összeszoritotta a hasát. Érezte utána a gör- csöket egész éjszaka. S ha elszunnyadt is, mindjárt fölriadt.

Aztán az a sok ostobaság, ami mind eszé- be jütott. Azon tépelődött egész éjszaka.

No, ezt a házasságot kissé elhamarkodta, nem kellett volna mindjárt beugrani. Hiszen kellemes, kellemes az embernek egy szép, fiatal feleség, főképp, ha az első, aki megbol- dogult, olyan csúnya madárijesztő volt. De egy kissé korábban kellett volna. Korábban.

Emlékszik Véghelyi Lajcsira. Az is elvett ilyen húszéves leányt, aztán mi lett a vége?

Paralysis progressiva. Agylágyulás. Elpusz- tult bele. Fügedy Ákos látta, s még most is borzong a háta, ha rágondol. Úgy feküdt az ágyban, mint egy darab fa, nem tudott magáról semmit, s etetni kellett, már a kezét sem bírta mozdítani.

Egész éjjel annak az embernek a rémséges képe ijesztgette; de most már úgy eltűnt, mintha soha a világon sem lett volna. Most besüt a kocsi ablakán a tavaszi verőfény, s Fügedy Ákos egyre jobban nekimelegedve csókolgatja Dóráját.

A fiatal asszony csöndesen tűrte csókját, még mosolygott is hozzá. Hiszen a felesége, törvényes felesége, kinek az a kötelessége.

Nem mondhatta volna, hogy édesen estek neki azok a csókok, de nem tagadhatta meg a férjétől. Később majd jobban megszokja, gondolta magában.

A legközelebbi állomáson szétzavarta a csókolózó párt valami idegen úr, aki beült a kupéjokba. Nagyon beszédes úriember volt, egyre darált. Megkérdezte, hová men- nek? El ne mulasszák megnézni az ő szülő- földjét, Vicenzát. Ahhoz fogható város nincs a föld kerekségén.

- Van nekünk egy Madonna-képünk - di- csekedett a többi közt. - Amelyik fiatal asz- szonynak öregecske a férje, csak ahhoz imádkozik, hát bizonyosan lesz gyermeke.

Fügedy Ákos elvörösödött. Dóra is elpi- rult. Az olasz azonban nem vette észre, csak tovább hadart.

- Nagyon kellemetlen útitárs volt - szólt Fügedy Ákos, mikor Velencében végre ki- szálltak.

A gondola átsiklott a csatornákon, a gon- dola, melyet a költők annyiszor megénekel- tek, a regényes, a rejtelmes gondola; de a bent ülő párnak nem jutott eszébe csókolóz- ni. Az az átkozott fecsegő olasz a vasúton egészen elrontotta a kedvöket. Csak a pogy- gyásszal bíbelődtek. Megvan-e minden?

Mikor végre a vendégfogadó szobájában volt, Fügedy Ákos újra közeledett Dórához:

- Látja, édes, most már itt vagyunk.

Dóra látta. Szemközt az ablakkal magas, kormos téglafal emelkedett, lent a sötét vizű pocsolya, s idebent ez a kopaszodó, szürkü- lő férfi, aki most egyszerre olyan öregnek látszott. Ez a Velence nem valami gyönyörű- séges hely.

A férj átölelte nyakát, s újra megcsókolta.

A nőnek pedig úgy rémlett, mintha most borzongana attól a gondolattól, hogy ezt meg kell szokni.

Szerencsére eszébe jutott, hogy át kell öl- tözködni, s férjét kitolta a másik szobába.

Az öltözködés sokáig tartott, nagyon so- káig. Fügedy Ákos már türelmetlen lett. Ko- pogtatott az ajtón:

- Siessen, édes, ebédelni kell.

A pincér már ott járt, s megkérdezte, hogy a table d'hőte-nál méltóztatnak-e ebédelni?

- Nem, ide tálaljanak a szobánkba - ren- delte Fügedy Ákos.

A dús ebéd újra kellemesebb hangulatot gerjesztett. A pezsgő ízlett Dórának, s az ebéd vége felé össze is koccintotta poharát a férje poharával.

Bizony, ha meggondolja, hogy férjhez me- hetett volna valami szegény hivatalnokhoz, akivel nyomorogni kellett volna, nem olyan nagyon rossz az ő dolga. így nem ebédelt soha otthon. Ilyen finom ételeket még akkor sem evett, ha valami nagy vendégség volt náluk; pedig az ilyen vendégséget mindig meg kellett koplalni egy hétig utána. Olyan- kor nem főztek egyebet, csak babot vagy káposztát egy kis füstölt hússal.

Most meg így élhet, és igazi francia pezs- gőt ihatik mindennap, a legdrágábbat, nem olyat, amilyent a papa szokott néha haza- hozni, hamis vignettával.

Mégiscsak jobb volt férjhez menni így.

Most már utazhat is. Arra sohasem telt vol- na a szegény papának a fizetéséből. Csak emlegették, emlegették, hogy egyszer el kel- lene menni Velencébe vagy valahová; de so-

hasem jutottak hozzá. Most itt van, s el fog- nak menni tovább is, Flórencbe, Rómába, Nápolyba. S utazhatnak minden évben, ha neki tetszik.

A pohárban gyöngyözött a pezsgő, s a vidámság láthatatlan, apró manói röppen- tek föl belőle, kik megcsiklandozták a fiatal asszonykát. Nevetnie kell, maga sem tudja, miért.

- No, édes, még egy pohárkával - kínálta az ura.

Dóra eltolta a poharat, de vígan, nevetve.

Nem, nem. Már most is érzi, hogy mámoros a feje. Egy kis szabad levegőre szeretne menni. Szemei csillogtak, arca lángolt. Föl- ugrott a székről. Sétálni szeretne.

- Gyerünk, gyerünk.

Gyorsan a fejére tette a kalapot. Egy perc alatt kész.

A férj jobban szeretne maradni, de mit csináljon? Követi az asszonyt, aki szökdelve siet le a lépcsőn.

Szűk sikátoron kiértek a Márk térre. Az árkádok alatt tömérdek nép hemzseg. Még világos az este, de a lámpákat már meggyúj- tották a kirakatok előtt. Dóra gyönyörköd- ve bámulja az ékszerészek boltjait, a mozaik garnitúrákat.

Fügedy Ákos magyarázza, hogy ezek az árkádos paloták itt a procuraziák, amott a Szent Márk temploma.

- Pompás, pompás - rebegte Dóra, oda sem tekintve.

Csak a mozaik ékszereket nézi, a pompás korálokat, a finom, áttört mívű, arany cse- csebecséket.

- Tetszik, édes? - kérdezte Fügedy Ákos.

Egy mozaik garnitúra különösen megtet- szett Dórának.

- Hát nézzük meg közelebbről - mondta a férje, s bevonta a boltba az asszonykát.

- Mi az ára?-kérdezte mindjárt az éksze- résztől.

A ravasz olasz látta, kivel van dolga. Fia- tal feleség, idős férj. Háromszoros árat kér- het.

- Négyezer frank.

Dóra meghökkent. A papának egész évi fizetése sincs több. De Fügedy Ákos nem alkuszik, kifizette az első szóra.

Az asszonyka ragyogó szemekkel tekint rá, s fülébe súgja:

- Köszönöm, köszönöm.

Gyöngéden egymáshoz simulva mentek odább. A nő egészen ráhajolt férjére. Feje egy kissé nehéz a pezsgőtől, puha kezecskéje forró. Zavaros gondolatok cikáznak agyá- ban : a gyémántos mozaik garnitúra, a férje, a sok pénz, amit most szabadon költhet.

Övé lehet minden, amit szeme, szája megkí- ván. A férje megveszi. Mégiscsak kedves em- ber ez az Ákos.

Harmad- vagy negyednap levél érkezett Dórától a szüleihez Budapestre. Nagyon boldog. A férje, ahol csak teheti, kedvét ke- resi. A mamának is visznek majd haza vala- mi szép emléktárgyat, a testvéreinek is.

Csak az idő telik nagyon lassan itt Velen- cében. De arról már nem ír a levelében. Nem tudják, hogy mit csináljanak. Nincs semmi ismerős, akivel eltölthetnék az időt. Csak nem lehet mindig csókolózni.

Fügedy Ákos maga is tudja, hogy az ő korában könnyen nevetségessé válik az em- ber, ha mindig turbékolni akar. De nem is akar, nem afféle természetű ember. Neki a csókolózásból elég volna kevesebb is. Csak attól fél, hogy száraz, pedáns öregúr szere- pében ne jelenjék meg fiatal felesége előtt.

S napról napra jobban fél. Átkozott nehéz állapot ez: szakadatlan együtt lenni. Ha a képtárakat látogatnák, a templomokat, a ré- gi műemlékeket, legalább telnék vele az idő!

Dóra azonban nem talál semmi gyönyörűsé- get azokban az ócska, kormos, mocskos épületekben, megfakult márványszobrok- ban, füstös képekben. S az igazat megvallva, Fügedy Ákos sem nagyon lelkesedik értök.

Az Andrássy úton végigkocsikázni mégis- csak különb. De ha az ember Olaszország- ban van, hát mit csináljon egyebet?

A fiatal asszony csak lustálkodik. Fél nap

hosszat elüldögél az erkélyen, s félig lehunyt szemmel, elmélázva tekinget alá. Haj, haj, mégsem igaz az, amit a szüleinek írt. Még- sem olyan nagyon boldog.

Nem tudja ugyan, hogy mit kívánhatna még? Hiszen mindene megvan. A férjére sem panaszkodhatik. Sőt, egyszer, igazán, egyszer csaknem azt hitte, hogy szereti az urát. Mámor volt. Hamar elmúlt. Szinte res- telli most. Utálja a feketére festett bajuszát, a fiatalos forgolódását. Nevetséges neki, mi- kor rózsát tűz a gomblyukába, vagy a Márk téren tenyérből eteti a galambokat.

De a legborzasztóbb, hogy ez az ember itt ül mindig a nyakán, s ránehezedik még a gondolataira is. Igazán nagyon terhére vannak egymásnak, s Dóra szívéből óhajtja, bárcsak vége szakadna már ennek a nászúi- nak.

Az ura sem bánná. De hogy mehetnének haza? Mit mondanának az emberek? Leg- alább másfél hónapot ki kell húzni.

Addig, persze, mégjobban megunják egy- mást, de nem mutatják. Sőt, Fügedy Ákos, aki észreveszi az unalom felhőit fiatal felesé- ge homlokán, most mégjobban kedveskedik neki, s buzgón iparkodik odaadó szerelmé- vel szórakoztatni nejét, míg csak kifáradva ezekre a szavakra nem fakad:

- Az ördög sem bírja kielégíteni az asszo- nyokat.

Már megint fölébredtek fejében azok a rettenetes gondolatok: a paralysis progressi- va, a Véghelyi Lajcsi példája. Úgy érzi, mint- ha tompulna az esze, a tagjai pedig mintha zsibbadnának. A térde becsuklik.

Nagy remegés szállja meg a derék gaval- lért. Talán csak nem? De unalmában az em- bernek mindenféle ostoba gondolatok eszé- be jutnak. Az mégis rettenetes volna.

Ó, ez az asszony, ez az asszony, aki mindig oly unatkozó képpel bámészkodik az üres levegőbe. Sem hízelgő szó, sem ajándékok nem használnak. Az a felhő folyvást ott le- beg a fiatal asszony homlokán, míg csak egyszer rettenetes migrainbe ki nem tör.

- Na, szépen vagyunk - nyögött Fügedy Ákos.

Az első felesége idejebeli ideges fejfájások jutottak eszébe, mikor lábujjhegyen kellett járni az egész háznépnek, s mukkanni sem

volt szabad senkinek.

Hát kellett ez neki? Hogy megint rakos- gassa a hideg vizes borogatásokat, besötétít- se a szobát, kergesse a legyeket? Már ezért csak nem volt érdemes megházasodni, hogy újra kezdje.

Nem is érti, micsoda sátán bújt belé, hogy neki újra meg kellett házasodni? Hát nem lett volna okosabb úgy maradni?

Csak legalább otthon volnának, hogy az embert elfoglalná a kaszinó, az asszonyt meg a háztartás. Bolond volt, aki kitalálta ezt a nászutazást. Hogy az ember egy tapod- tat se mozdulhasson a felesége mellől.

S a fiatal asszony fejében is efféle gondola- tok motoszkálnak. Otthon nem érezné ezt a végtelen unalmat, mely mindinkább súlyo- sabban nehezedik lelkére. Otthon nem jutna eszébe, hogy más élete is lehetne, míg itt, renyhén álmodozva, sóvárgó vágyak ébred- nek szívében.

Nem tudja, mi lelte. Néha szinte sirni sze- retne. Ez a csöndes, egyhangú élet idegessé teszi. Otthon mindig volt valami baj, mindig aggódni kellett valamiért. Sohasem ért rá álmodozni.

Ha itt volna a mama, azt mondaná rá:

Ostobaság.

Persze hogy ostobaság. Dóra is tudja, hogy ostobaság. De nem tehet róla, hogy olyan különös gondolatai támadnak. Néha szinte szeretne a nyakába borulni a férjének, ölelni, csókolni szeretné, de a másik pilla- natban már el akarná taszítni magától, s örül, hogy a fejfájás ürügyével menekülhet a karjai közül.

A férj sajnálkozva simogatja puha, selyem haját: - Édes, é d e s . . .

Dóra pedig szeretne rákiáltani:

Ne nyúljon hozzám. Utálom a hizelkedé- sét.

De nem szól, csak összeszorítja a fogait.

Kinek tegyen szemrehányást? Miért panasz- kodjék?

Fügedy Ákos sem panaszkodik. Ilyen finom úriembertől nem lehet olyasmit várni.

Fanyar képpel gyöngéd szavakat váltanak.

S a mamához hazaérkező levelek is mind arról szólnak, milyen boldogok, s milyen jól töltik az időt.

Egyszer azonban Fügedy Ákos mégis így szólt a feleségéhez:

- Nem gondolod, kedves, hogy nagy a meleg már itt Olaszországban? Az ember majd elolvad. Hátha megpróbálnánk ott- hon?

Az asszonyka kapott rajta. Neki is nagy a hőség, a nap szinte perzsel.

Ráfogják a napra, a hőségre, mert valami okot csak kell adni, ha egy boldog pár félbe- szakítja a nászutazását, s hamarabb haza tér.

A mamáék csodálkoznak. Az ismerősök is csodálkoznak. De hát a hőség, persze, a hőség.

Látszik, hogy a nagy hőség megviselte Fü- gedy Ákost. Bizony, összeesett, és jócskán megöregedett az alatt a rövid idő alatt. De mindenki gratulál neki, milyen pompás szin- ben van, s hogy megfiatalodott. Hát persze, a boldogság...

- Igaz - erősítette ő maga is - , ha az ember b o l d o g . . .

Dóra is ugyanazt mondhatja magáról.

Minden ismerőse csak azt hallja tőle, milyen boldog.

S az Olaszországban eltöltött idő, ó, az nagyon kedvesen eltöltött idő. Velencéből pompás mozaik garnitúrát hoztak. Florenc- ból egy pár karperecet. Rómából is hoztak valamit. És cseresznyét ettek már május ele- jén. Láttak sok szép képet is, és vettek egy

nagyon csinos szalmakalapot.

Fügedy Ákos a régiségekről beszél. Saj- nálja, hogy tüzetesebben nem tanulmányoz- hatta, de hát ha az ember fiatal feleségével u t a z i k . . .

Persze, persze, tudják! A mézeshetekben nem ér rá az ember. Hja, aki ilyen irigylésre méltó!

Fügedy Ákos hetykén pödörgeti feketére festett bajuszát. Ó, az az olaszországi út, az elfelejthetetlen marad. Még később is fog- nak róla beszélni, s ragyogó szemmel fogják emlegetni. Mert addig-addig magasztalták az ismerősök seregének, míg végre félig- meddig maguk is elhiszik, hogy milyen bol- dogok voltak ott a szép Itáliában.

Tor

Irta LÖVIK KÁROLY

Estére befútta az utat a hó, és a principáli- som meg én az első falunál megakadtunk.

Úgy kellett volna történnie, hogy még va- csoraidőre elérjük azt a kisközséget, ahová a másnapra kitűzött hagyatéki tárgyalásra indultunk, de miután principálisom késő délutánig az irodában volt elfoglalva, a szánkó csak lámpagyújtás után indulhatott el, s mindjárt az első lankánál szerencsésen be is rekedt. Ez a falu - Bernát-domb - olyan volt, mint a rendes felvidéki fészkek:

sűrűn hintett, vályogos vackokkal, fűzfasö- vényekkel és apró ablakokkal, amelyekből gyönge fény szivárgott széjjel. A falu köze- pén, sírkert oldalán állott az ódon templom, mellette egy fekete, ormótlan, földszintes kúria, amelynek udvarából kutyák csaholá- sa hallatszott ki. A hold, amely soká bujkált a felhők között, egyszerre fénnyel öntötte el a vidéket, és a homályból varázslatként bújtak elő a gazdasági épületek, az iskola, a parókia eddig rejtett, fehér falai, s a pár lépésnyire fekvő folyó, amelynek hullámait papírvékony, zöldes jégbura takarta el.

A kocsmánál kötöttünk ki. A pipafüsttel teli, gyöngén világított ivószobán keresztül a kocsmáros szobájába jutottunk, ahol éjjel- re szállást kaptunk volna. Egy csomó gyerek játszott az asztal lámpása körül.

- Menjetek az ivóba - szólt a kocsmáros,

egy hosszú szakállú, fekete zsidó. - Tessék itt lerakodni - fordult aztán hozzánk.

- Csak ez az egy szoba van? - kérdezte principálisom, körülnézve az alacsony hom- lokú, piszkos szobában, amelynek repedett falai nyugtalan éjszakát jósoltak.

- Van még egy - felelt a kocsmáros. - De az el van foglalva.

- Úgy? talán valami korhelycsapat? Csak vallja be, spektábilisz.

- Nem, kérem: ott tor lesz. Tor, igenis, kérem. Tetszik tudni, ott a feleségem, én, meg a gyermekeim szoktak aludni.

- Eszerint ma nem alszanak?

- Dehogynem. Ilyenkor a konyhában meg az ivószobában húzódunk meg, termé- szetesen. Alázatos jó éjt kívánok.

Leültünk. Afféle rendes, vidéki kocsmá- rosszoba volt, a falakon vallásos képekkel, Zrínyi Miklós kirohanásával és hímzett házi áldással. A tarka föstésű falakon salétromos foltok csillogtak. A kocsmáros még egyszer visszajött, a berámázott italmérési engedélyt hozta, és rakta fel az almáriomra.

- Itt, kérem, biztosabban lesz - szólt haj- longva. - Reggel ne tessék megijedni, a kon- dás itt az udvaron szokott pattogtatni.

- Eszerint - szólt principálisom, a bizton- ságba rakott piros italmérési engedélyt néze- getve - itt mégis készül valami?

- Tor, kérem alássan, tor. Persze, nem tetszik tudni, a földbirtokos úr felesége halt meg. Abban a hosszú kastélyban, a temető mellett. Áldott jó asszonyság volt.

Elhallgatott, és maga elé nézett.

- Mi baja volt? - kérdezte principálisom, a csizmáit lerúgva.

- Régen betegeskedett, ó, nagyon régen.

Most aztán meghűlt és meghalt. A nagysá- gos úr nagyon szerette, nagyon szerette, ám- bár néha nem jól bánt vele. De most gyönyö- rűen temettette el. Eperjesről hozatott ko- porsót és énekes diákokat. Kérem, még mintha most is hallanám szegény jó nagysá- gos asszonyt, a múlt héten, mikor így szólott hozzám: „No hát, Salamon, leöli-e azt a

fekete disznót karácsonyra?..." És most künt fekszik a temetőben. Meg tetszik en- gedni, hogy egypár üveget vegyek ki az al- máriumból?

. Leguggolt a földre, és egy csomó vörös boros üveget szedett ki a polcról. Közben tovább beszélt.

- Egy kisfiú maradt, kérem; az is itt van;

persze, fél otthon a szegény. Az egész család férfia mind itt van különben, valami öten.

Igen előkelő család, tetszett is hallani bi- zonnyal a nevét: Gergő de Topolya; Topo- lya volt a régi birtok neve... Nyugodalmas jó éjt kívánok.

Eloltottam a lámpát. A principálisom le- feküdt az ágyra, míg nekem egy rövid kana- péjutott, amelyről lecsüngtek a lábaim. Egy ideig csönd volt, de aztán a főnököm oly erősen kezdett horkolni, hogy az álom kisza- ladt a szememből. Lemondtam az alvásról, és nyitott szemmel bámultam szét a sötét szobában, amelybe csak a szomszéd ajtó ha- sadékán át szűrődött egy kis fény. Odaát nem hallatszott semmi, csak néha zörrentek az üvegek, és ütődtek az asztalhoz a kiürített poharak.

Egy óra múlva a kocsmáros csöndesen belépett. Odacsúszott az almáriumhoz, és megint egy rakás vörös bort vitt át. Aztán ismét csönd lett, amelyben a principálisom hortyogása egy fűrészmalom robajával ga- rázdálkodott. Megpróbáltam, nem tud- nék-e én is elaludni, de minden erőlködésem hasztalan volt. A szűk és szúrós kanapén nem tudtam fordulni, a hortyogás meg hol felbőszített, hol meg reménytelen megadás- ra kényszerített. Fölkeltem, és körültapo- gattam a szobát, hogy legalább egy szivart találjak. Az ablakhoz érve, félrehúztam a zöld függönyt, és kinéztem az útra, ahol arasznyi hóban egypár urasági kocsi vára- kozott: a lovakra csöndesen hullott a hó.

A hold fényénél megtaláltam a szivarokat, rágyújtottam, és visszaültem nyugvó he- lyemre. Egy idő múlva a kocsmáros megint visszatért.

- Nem tetszik aludni? - kérdezte megle- petve.

- Nem vagyok álmos. Adjon, kérem, egy gyertyát, hogy legalább olvashassak.

- A másik nagyságos urat nem zavarja a világosság?

- Neki mindegy, nagyon egészséges álma van.

A kocsmáros felnyalábolta a boros palac- kokat, aztán gondolkozva állott meg.

- Ha nem tetszene aludni, akkor talán - szólt - idehozhatnám a nagyságos úr kisfiát, a Jancsikát. Szegény elálmosodott, és ki- ment az ivóba, ott alszik egy padon. Meg tetszik engedni?

- Hozza csak ide - mondtam.

Kiment, és pár perc múlva visszatért a gyerekkel. Nagy fejű, vézna testű kisfiúcska volt; hirtelen összerótt, fekete ruhácskájá- ban, tágra nyílt szemével maga a szomorú- ság. Tétován állt meg előttem, majd csönde- sen ült le a pamlag végére, és szótlanul nézett maga elé. A kocsmáros gyertyát gyújtott, aztán magunkra hagyott.

- Feküdjél le, kisfiam - szóltam, önkénte- lenül megindulva.

- N e m tudok aludni - felelt csöndesen.

- Kint sem aludtam, a papa azt mondta, hogy én is igyam bort, és most úgy szédül a fejem.

Homlokára tettem kezemet, merő forró- ság volt.

- Hány éves vagy?

- Ötesztendős vagyok - szólt, egyre maga elé bámulva.

Elhallgatott. A szomszéd szobában eleve- nebb élet támadt, a poharak meg-megcsen- dültek, a boros palackok nagyokat koppan- tak, a tort ülők hangosan beszélgettek. Egy mély férfihang pár percnyi beszédet mon- dott, aztán a falhoz vágott poharak csendü- lése hallatszott át, utána meg egy fuldokló, nehéz zokogás, mintha széjjel akarná vetni a sirató keblét.

- Ez a papa - szólt a gyerek. - Ugye nem fogok mostohát kapni? - kérdezte, szemét

rám vetve. - A szegény mama mindig attól félt, és mikor már nagyon beteg volt, az ágyához hívott engemet meg a papát, és megkérte, hogy ne vegyen nekem mostphát.

Aztán megígérte, hogy h a j ó leszek, hat küld nekem a mennyországból egy kisbáránykát.

A kocsmáros megint bejött az almáriom- hoz.

- Viszek a cigányoknak - szólt. - Most hozatta őket a nagyságos úr.

Pár perc múlva zene hallatszott át, szomo- rú, régi nóták, amilyeneket csak a legöre- gebb cigányok ösmernek még. A klarinét és a brácsa versenyt keseregtek, a kisbőgő panaszos hangja megrezegtette az ablaktáb- lákat, közbe egyre sűrűbben vágódtak föld- höz a poharak. Aztán megint a mély férfi- hang vette át a szót. Odament a cigányok- hoz, és reszkető, dörmögő hangon egy gye- rekaltató nótára tanította őket. Akkor azt egyfolytában kellett játszani, s mikor már félórája húzta a cigány, hallatszott, amint valaki a földre veti magát, és keservesen, vadul, állati hangon sir. A többiek odamen- tek és vigasztalták, de a férfi csak sírt, ke- servesen sírt, és öklével a padlót döngette.

- Ezt énekelte nekem a mama - szólt a gyermek, maga elé bámulva.

Lassan hajnalodni kezdett. Odaát egyre vadabb lett a tor: székek és asztalok recseg- ve-ropogva törtek össze, palackok süvöltve vágódtak a földhöz, aztán a tükrösre, ké- pekre és ablakokra került a sor. A kocsmá- ros megrémülve jött át új meg új borért, a cigányok már holtrészegek voltak, és va- dul játszottak. A férfiak összevissza kiabál- tak, sírtak, énekeltek és romboltak, míg vég- re nem maradt már semmi épen, csak a lám- pa. Akkor valaki megkapta, és úgy vágta a falhoz, hogy a petróleum felrobbant, és meggyújtotta az ágyat. Hallottam, amint odaát a kocsmáros rémült kiabálással lo- csolta a tüzet, majd csönd lett és sötétség.

Principálisom felébredt a rémítő zajra.

- Meg vannak odaát bolondulva?! - ordí- totta. - Mi az ördög történik itt?!

Felkelt, és az ablakhoz ment. Akkor már ott volt az egész társaság, és kuszált hajjal, föveg és kabát nélkül kapaszkodott föl a kocsira. Egy erős, zömök ember félrelökte a kocsist, a lovak közé csapott, és egyenesen a folyó partjának tartott.

- Az őrültek! Belemennek a vízbe! - kia- bálta főnököm megijedve.

A lovak, amint észrevették a veszedelmet, meghorkantak, de kocsisuk közéjük vágott, s a következő pillanatban a kocsi ráesett a jégtáblára, amely sercenve nyílott meg alattuk. A szekér felborult, a benne ülők a derékig érő vízbe zuhantak, a lovak vadul kapálták a jégtáblát, aztán elmerültek. Egy csomó paraszt, akik munkára készültek, szerencsére hirtelen ott termettek, és kimen- tették a részeg csapatot.

A kocsmáros egész testében remegve je- lent meg az ajtóban.

- Ide hozzák, ide hozzák! - szólt hátra a parasztoknak, akik az erős, zömök embert támogatták. Az alig állott a lábán, csurom víz volt, a szeme keresztbe állott. Összecsap- zott szakállán jégdarabok csillogtak, egész teste remegett, melle fuldoklott.

- Nem történt baja, nagyságos úr? - kér- dezte a kocsmáros sápadtan.

- Semmi... s e m m i . . . - dadogott ez. - Bocsánat... u r a i m . . . - szólt, felénk for- dulva.

Egy pillanatig tétován állott ott, aztán megpillantotta a gyereket, aki sírva állott előtte. Odatámolygott, fagyos kezével meg- fogta fejét, és magához ölelve zokogta:

- Fiam, édes kicsi fiam... Nincsen már édesanyád!

A főispán inasa

írta KABOS EDE

Közvetlenül a királyi látogatás után, mikor híre járt, hogy a Felség több kitüntetéssel akarja emlékezetessé tenni a megye székhe- lyén töltött napokat: a főispánnak megint

eszébe jutott, hogy még mindig agglegény.

Nagyobb időközökben, különösen amikor szerencséje megint följebb lökte pályáján, a főispánt mindig elővette ez a baj, s olyan- kor néhány hétig, utóbb már hónapokig is elkeserítette az a gondolat, hogy örömét sen- kivel se közölheti. Máskülönben elég jól megfért önmagával, s a lakását se találta üresebbnek, mint az életét. Sőt, voltak hatá- rozottan napjai, amikor érthetetlennek ta- lálta, hogy az emberek olyan vad gyönyörű- séggel házasodnak, holott kellemesebb is, egészségesebb is, ha az ember egyedül alszik a hálószobájában. A levegő és a boldogság föltétlenül tisztább, ha kevesebben szürcsö- lik. Hiszen olyan kevés van belőle.

De minden öt vagy tíz esztendőben valami beteges rázkódást érzett ebben az ő egészsé- ges gondolkozásában. Meglehetősen vidám fiatalsága után először akkor érezte a bajt, mikor képviselővé választották. De akkor csak percekig tartott a betegség. Mint aki nagyon hideg levegőről jön a meleg szobába, s harmat borítja el a szemüvegét: az új kép- viselő is úgy találta akkor, hogy nem lát.

Nagyon jól érzi magát, de nem lát. Ez a kis kellemetlenség azonban elmúlt, mint a harmata szemüvegről. Jóformán csak a sze- mét törölte meg, és már semmi baja sem volt. Az új élet melegsége is jólesett neki, s az egyedüllét sem bántotta. Később, ami- kor politikai sikerek mécseiből valami kis glória világított rá, megint érezte néhány- szor a bajt. Asszonyt szeretett volna maga mellett látni. Nem tudta, miért, de kívánta az asszonyt. A maga asszonyát, aki semmit se vesz el az ő boldogságából, sőt, hozzáteszi a csodálatát, a rajongását. Valahogy úgy képzelte az egyedülálló politikus, hogy az ő glóriája visszasugároznék az asszonyi szemben, mint velencei tükörben. Nem is egy glória volna az, hanem kettő. De ez a beteges hevülés se tartott sokáig, s azontúl nem is lepte meg újra, csak most vagy öt esztendeje, mikor főispánná nevezték ki.

Akkor komoly volt a betegség, s csak az

isten tudja, mi fejlődik belőle, ha ki nem gyógyítja a kosár. Szerencsére, kosarat ka- pott. A világ ugyan semmit sem tudott meg belőle, mert a várhegyi Domonkos leány csak romantikus volt, és nem gőgös: a kosa- rat nem is azért adta, hogy eldicsekedjék vele, csak mert a főispán kissé hirtelen kérő- nek mutatkozott, s aztán valamelyik estén olyat mondott a leánynak, ami csöppet se hangzott romantikusan. Hogy mit mon- dott? - a főispán maga sem emlékezett már rá. Talán nem is gondolta komolyan. De Domonkos Flóra vérzett a kegyetlen mon- dás tövisétől, s néhány nap múlva, egyéb- ként igen illedelmes formában, kikosarazta az új főispánt. Lehet, hogy a kosár se volt egészen komoly, legalább volt a kosár fene- kén egy kis névjegy, valami szokatlan bizta- tás: hogy azért máskor is szívesen látjuk - de akkor már az új főispánnál körülbelül múlóban volt a betegség időszaka, s megint megszólalt benne az egészséges filozófia:

- Két ember föltétlenül gyorsabban fo- gyasztja el azt a csöpp boldogságot, ami em- bernek kijut.

S aztán nem kellemetlenkedett tovább a várhegyi Domonkosoknál. Öt esztendeig nem is gondolt a leányra, egyáltalán semmi- féle tisztességes leányra, s még az sem ütött szöget a fejébe, hogy Domonkos Flóra nem akart férjhez menni. Mért ne lehetne a leá- nyok közt is olyan egészséges filozófiájú te- remtés, amilyen ő a férfiak közt? Csak a királyi látogatás után, mikor az újságok va- lami nagyobb kitüntetésről kezdtek locsog- ni, ami a főispánnak volna szánva: jutott megint eszébe, hogy még mindig agglegény.

S akkor egy este azt mondta magának, lefek- vés előtt:

- Mégiscsak megható, hogy Domonkos Flóra nem akar férjhez menni.

Másnap írt Domonkos Flórának, s igen diplomatikus formában újból megkérte a kezét. De negyedszázados politikai pályáján hasonló meglepetés még nem érte. Nem a kosár volt, ami meglepte. Más is kapott már