A mértéktelenül drága eljárás

Az Európai Bizottság kontra Nagy-Britannia és társai ügy előzményeként környezetvédelmi szervezetek panaszt terjesztettek elő a Bizottságnál arra hivatkozással, hogy a magánszemélyek és a civil szervezetek nem tudják ügyeiket kivizsgáltatni az angol

430 A magyar polgári eljárások tekintetében még figyelembe vehetők a további költségkedvezmények közül az illetékfeljegyzési jog is, amelyet szintén a peres fél jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján engedélyez a bíróság.

431 Asaciación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet, 41. pont, Agroconsulting-04 ítélet C-93/12, 50. pont.

148

bíróságokon, mert a peres eljárás „mértéktelenül drága”, illetve a „vesztes fizet” (loosers pay) szabály alkalmazása miatt. Álláspontjuk szerint a sérelmezett rendelkezések az Aarhausi Egyezményt végrehajtó irányelv 3. cikk 7. pontjába és 4. cikk 4. pontjába ütköznek, amelyek többek között tiltják, hogy a felülvizsgálati eljárások „mértéktelenül drágák”

legyenek.⁴³² A Bizottság keresete folytán indult eljárásban az EUB a „mértéktelenül drága”

szempont vizsgálata körében objektív és szubjektív körülményeket is figyelembe vett.

Kifejtette, a költségek nem lehetnek „objektíve észszerűtlenek”. Ez azt jelenti, hogy nem haladhatja meg az eljárásban az érdekelt fél anyagi lehetőségeit, így annak értékelése nem nyugodhat csupán egy „átlagos” felperes vélt pénzügyi teljesítőképességén, mivel előfordulhat, hogy az ilyen adatok messze állnak az érdekelt fél helyzetétől. Annak vizsgálatakor, hogy mi minősül szubjektíve észszerűnek számos tényezőt figyelembe kell venni: az adott felek helyzetét, a kérelmező pernyertességének észszerű esélyét, az ügy tétjének e kérelmező, illetve a környezet védelme számára képviselt fontosságát, a jogi kérdés és az alkalmazott eljárás bonyolultságát, a különböző szakaszokban való jogorvoslat esetlegesen „vakmerő” jellegét, valamint hogy létezik-e a költségmentesség vagy költségkorlátozás nemzeti rendszere.⁴³³

A határidők és a költségek elemzésekor láthattuk: a tényleges érvényesülés elvének az a szempontja, ami megköveteli, hogy a tagállami eljárás ne tegye az uniós jogon alapuló igények érvényesítését rendkívül nehézzé egy összetett vizsgálatot követel meg, ami egyaránt igényli az objektív és a szubjektív körülmények mérlegelését. Önmagában egy korlátozó tényezőt sem lehet rendkívül nehéznek minősíteni, az eset összes körülményét szükséges értékelni. Következésképpen, ha az egyik tagállam szabályozásában például egy hároméves elévülési határidő, vagy egy tízszázalékos perköltség még összeegyeztethető az uniós joggal, az nem jelenti azt, hogy az ezzel számszakilag megegyező szabályozás is annak minősülne. Az arányosság elvének itt is érvényesülnie kell, így egy korlátozás célját, esetleges ellentételezését nem szabad figyelmen kívül hagyni.

432 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelve (2003. május 26.) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról.

433 Európai Bizottság kontra Nagy Britannia és társai ügyben hozott ítélet, C-530/11, ECLI:EU:C:2014:67, 47-49. pont, Edwards és Pallikaropoulos ítélet, C-260/11, ECLI:EU:C:2013:221, 36-44. pont.

149

4. Tényleges érvényesülés, de nem mindenáron: az eljárási észszerűség vizsgálata Az anyagi- és eljárásjogi határidők, az illetékfizetési kötelezettség és egyéb eljárási költségek, az új tények és bizonyítékok előadására, újabb jogorvoslat előterjesztésére vonatkozó korlátozások, a kérelemhez kötöttség elve és így tovább mind-mind fontos korlátozó elemei a peres eljárásoknak, amelyek rendszerint valamennyi nemzeti jogrendszerben fellelhetők. Ezek a korlátozások mindegyike a nemzeti jogrendszereket meghatározó alapelvekhez köthetők úgymint például, a jogbiztonság vagy fegyveregyenlőség elve. Az EUB maga is kifejtette, hogy ezek az alapelvek a tagállami jogrendszerek nagyrésze által elismerten a közös európai örökség részei.⁴³⁴

Ebből következően nem kerülhetnek mellőzésre kizárólag abból az okból, mert rendkívül megnehezítik az uniós jogból eredő igények érvényesítését. Az ellentmondás feloldására alkotta meg az EUB a jogirodalom által „eljárási észszerűség” (procedural rule of reason) tesztnek nevezett vizsgálatot. Ez a fogalom eddig csak a jogirodalomban vált bevetté (az EUB még sohasem használta), arra az esetre, amikor a tényleges érvényesülés elvének való megfeleltethetőség körében a nemzeti jogrendszer alapelveit is figyelembe kell venni. A teszt különösen azokban a helyzetekben alkalmazandó, amikor egyik oldalról az uniós jog hatékony érvényesítésének követelménye terheli a tagállami bíróságot, a másik oldalról pedig a nemzeti eljárásjogot meghatározó fő elveknek a betartása, úgymint például a jogbiztonsághoz, vagy a felek autonómiájához fűződő követelmény. Az EUB joggyakorlatában rendszerint három alapelvet hoz fel példaként: a védelemhez való jogot, a jogbiztonság és az eljárás szabályos lefolytatásának elvét, amelyek elismerten az EU-jog meghatározó jogi alapelvei is.

Ezt az észszerűségi vizsgálatot a jogirodalomban számtalan kritika érte. Megemlítik, hogy sok bizonytalansági tényezőt hordoz, nem biztosít valódi útmutatást a tagállami bíróság számára, paradox hatást is kelt, ezzel lényegében gyengíti a tényleges érvényesülés elvét.⁴³⁵ A kritikák nagyrésze megalapozottnak tűnik, ha végigkövetjük, hol tartunk a korlát korlátozásában. Először is, a tagállamok eljárási autonómiájának korlátját képezi az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve. A két elv ezzel némi behatást enged a tagállami eljárásjogba az uniós jog érvényesülése érdekében, de ez a behatás sem lehet

434 Sacha PRECHAL: Community Law in National Courts: The Lessons from van Schijndel. Common Market Law Review, 1998/3. 681-706. [a továbbiakban: PRECHAL (1998)] 691., Van Schijndel ítélet, C-430/93, 21.

pont.

435 Andrea BIONDI i. m. 1277.

150

korlátlan. Ha túljutunk az egyenértékűség elvének vizsgálatán (ami egyszerű esetben is legalább két szempont vizsgálatát jelenti) akkor vizsgálni kell a tényleges érvényesülés elvét.

Ebben a körben vizsgálódásunk során először megállapítjuk, hogy az adott szabály nem teszi lehetetlenné, tehát nem zárja ki abszolút módon az uniós jog alkalmazását. Ezek után csak azt feltételezhetjük, hogy rendkívül nehézzé teszi azt (pl. szigorú határidőhöz köti). Ha eljutunk arra a meggyőződésre, hogy egy tagállami szabályt mellőzni szeretnénk az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében, akkor ezt korlátozhatja az eljárási észszerűség tesztje. Tehát végezetül még szükségszerűen a belső jogrendszer alapját képező eljárási alapelvekkel is össze kell vetni az adott rendelkezést.

A kritikai álláspontok rámutatnak arra, hogy alig van olyan eljárási szabálya a tagállami jogrendszereknek, aminek alkalmazását ne tudnánk valamely alapelvre visszavezetni.⁴³⁶ A határidők a jogbiztonságot, a kérelemhez kötöttség a felek autonómiáját, egyenlőségét erősítik. A hatásköri szabályok a bíróságok szakosodását, az eljárási költségek a megfelelő igazságszolgáltatáshoz fűződő érdekeket támogatják. Innentől kezdve, ha alkalmazzuk ezt a tesztet, akkor az egyes eljárási korlátok vizsgálatakor bármely alapelvig eljuthatunk és így a tagállami akadályok fennmaradnak.

Példaként említhetjük a Van Schijndel ügyet, ahol az EUB a hivatalbóliság és a kérelemhez kötöttség körében végezte el ezt az összevetést. Az EUB határozatában kifejtette:

„[a]z a nemzeti jogelv, amely szerint egy polgári peres eljárásban a bírónak a jogalapokat hivatalból kell vagy lehet figyelembe vennie, annyiban korlátozott, hogy [a bírónak] tartania kell magát a jogvita tárgyához, és döntésének az elé tárt tényeken kell alapulnia. Ezt a korlátozást igazolja az az elv, amely szerint egy polgári peres eljárásban a kezdeményezés joga a feleket illeti meg, és a bíró csak kivételes esetekben, olyankor járhat el hivatalból, amikor beavatkozását a közérdek követeli meg. Ez az elv kifejezi a tagállamok nagyrésze által osztott, az állam és a magánszemély közötti viszonyra vonatkozó felfogást, védi a védekezéshez való jogot, és biztosítja az eljárás megfelelő lefolytatását, különösen azzal, hogy elhárítja az új jogalapok értékelésével járó késedelmet.”

A post-Van Schijndel ügyek rámutatnak arra, hogy az észszerűségi tesztet az EUB nem alkalmazza minden ügyben, azonban világos különbségtételt nem lehet felfedezni, mi

436 HOSKINS i. m. 373.

151

alapján idézi ezt egyes ügyeknél és mi alapján mellőzi másoknál.⁴³⁷ Elvi szinten segítséget nyújt az észszerűség vizsgálata az uniós jog tényleges érvényesülésének megértéséhez, azonban az esetjog következetlensége miatt a gyakorlati alkalmazhatósága megkérdőjeleződik.⁴³⁸

A kritikai álláspontok megalapozottsága mellett – véleményem szerint – nem hiábavaló ez a vizsgálódási szempont. A tényleges érvényesülés elve egy megkérdőjelezhető követelmény, mivel nincsenek belső korlátai. Egyetértek Prechal álláspontjával, aki ebben a körben megjegyzi, hogy az EUB legalább biztosított egy koncepcionális keretet, amit a bonyolult és kevésbé világos ügyekben alkalmazhat a tagállami bíróság. A teszt lehetőséget ad arra, hogy megkérdőjelezzen olyan eljárási rendelkezések célját és rendeltetését is, amelyek rendszerint kétséget kizárónak, magától értetődőnek tűnnek. Ez az ellenőrzés – véleménye szerint – esetenként meglepő eredményeket is hozhat. ⁴³⁹

A Van Schijndel ügy arra is rámutatott, hogy az uniós jog hatékony érvényesülése nem egy ellenállhatatlan alapelv, annak lehetnek korlátai. Ennek mérlegelésekor nem elvontan csak a konkrét eljárásjogi rendelkezést kell értelmezni, hanem figyelemmel kell lenni a teljes bírósági eljárásra, annak írott és íratlan alapelveire is. Ennek a mérlegelésnek része az eljárási észszerűség tesztje, ami védelmet biztosít az uniós jog alkalmazása során a peres eljárás egészét meghatározó alapelvekkel ellentétes jogértelmezéssel szemben. Fontos mindezek mellett arra is utalni, hogy a tényleges érvényesülés elve csak azt követeli meg, hogy a nemzeti eljárási szabályok ne tegyék rendkívül nehézzé az uniós jog gyakorlását.

Különösen azt nem követeli meg, hogy e jogok gyakorlása „könnyű” legyen, vagy különösen kedvező bánásmódban részesüljön. Ennek értelmében, az ügyet teljes ténybeli és jogi összefüggésében kell vizsgálni.

Az uniós jog tagállami eljárásjogra gyakorolt hatása kapcsán két végletes álláspont ismert. Az egyik szerint az eljárásjog a tagállamok eljárási autonómiájának része, abba az Európai Unió, így az EUB jogértelmező munkája során sem szólhat bele. A másik pedig az EU-jog feltétlen érvényesülését hangsúlyozza, aminek az eljárásjog nem lehet gátló tényezője. Ez a két véglet megmutatkozik nemcsak a jogirodalomban, hanem a tagállami bírói gyakorlatban is. Az igazság ugyanakkor valahol a kettő között van. Az eljárási

437 FMC ítélet, C-212/94, ECLI:EU:C:1996:40, Pafitis ítélet, C-441/93, ECLI:EU:C:1996:92, Comateb ítélet C-441/93, ECLI:EU:C:1997:12, továbbá: PRECHAL (1998) i. m. 692.

438 Engström i. m. 71.

439 PRECHAL (1998) i. m. 693.

152

észszerűség szempontjai pedig valahol ehhez az igazsághoz visznek közelebb, ugyanis a tagállami eljárásjogon belül húzott meg egy határt, amelyek értelmében a jogrendszer alapjait meghatározó elveket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem juthatunk arra a következtetésre, hogy az EU-jog hatékony érvényesülésének követelménye felülírja például a jogbiztonságot, a fegyveregyenlőség elvét vagy épp a tisztességes eljáráshoz való jogot.

153

5. Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének egymáshoz való viszonya