Összegző megállapítások a két elv elhatárolásával kapcsolatban

Az előző fejezetben arra törekedtem, hogy a tényleges érvényesülés elvének adjak egy általános, a jogfejlődés ívét felvázoló bevezetését. Láthattuk, hogy a Lisszaboni Szerződés milyen hatással volt a joggyakorlatára, egyre hangsúlyosabbá vált a hatékony bírói jogvédelem elvének alkalmazása szemben, vagy több esetben párhuzamosan, a tényleges érvényesüléssel. A két elvet a jogirodalom igyekezett különféle szempontok szerint kategorizálni, megtalálni a közös és az eltérő pontokat, ezek közül négy hangsúlyosabb terület került bemutatásra. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy mindezeket a teoretikus megállapításokat – bár valamennyi esetben az konkrét ügyekkel is alátámasztható – az EUB fejlődő joggyakorlata nem tükrözi vissza teljesen. A két elv tartalma a Lisszaboni Szerződést követően egybeolvadt.

A különbözőségeket hangsúlyozó elméleti megállapításokat cáfolja például a Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, ahol az EUB megállapította: a tényleges érvényesülés elve a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelem követelményét jelenti, amelyet a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania.³⁷⁸ Nincs tehát elhatárolás, ebben az ítéletben abszolút egyenlőségjelet tesz az EUB a két elv közé.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően hozott ítéletek arra engednek következtetni, hogy a tényleges érvényesülés elvét egyre inkább a Charta 47. cikk (1) bekezdése szerinti hatékony jogvédelemhez való joggal is társítják. A David Edwards és társa ügyben ez a következő megfogalmazást jelentette: „[a] ››nem mértéktelenül drága‹‹

eljárás követelménye a környezetvédelem terén az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47.

cikke értelmében vett hatékony jogorvoslat elvének és a tényleges érvényesülés azon elvének részét képezi, amely szerint az azon jogorvoslati kérelmekre vonatkozó eljárási szabályok, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyokat az uniós jog alapján megillető jogok védelmét, nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását.” ³⁷⁹ Az is előfordul, hogy az előzetes döntéshozatali kérelemben a tagállami bíróság a tényleges érvényesülés elvére kérdez rá, amit az EUB ítéletében a hatékony bírói jogvédelem elvével válaszol meg.³⁸⁰ Van

378 Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C-169/14, ECLI:EU:C:2014:2099, 35. pont. Példaként említhető még a Pontin ítélet, C-63/08, 43-44. pont.

379 David Edwards és társa ítélet C-260/11, ECLI:EU:C:2013:221, 33. pont. Lásd még például: East Sussex County Council ítélet, C-71/14, ECLI:EU:C:2015:656. 52. pont, Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej ítélet C-231/15, ECLI:EU:C:2016:769. 23-24. pontok.

380 DEB ítélet, C-279/09, ECLI:EU:C:2010:811. 28., 31. pont.

130

olyan főtanácsnoki álláspont, ami egyenesen úgy fogalmaz, hogy „[a] tényleges érvényesülés elvének egyik konkrét megjelenése a hatékony bírói jogvédelem elve.”³⁸¹

Mindezek fényében úgy vélem, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után nincs gyakorlati jelentősége a különbségtételnek, vagy a két elv elválasztásának. A tényleges érvényesülés elvét egy erős mozgatórugóként értelmezhetjük a hatékony bírói jogvédelem fejlődésében, ami bizonyos esetekben túl is nő az eredeti követelményen. Van olyan jogirodalmi álláspont, amely szerint a hatékony bírói jogvédelem része, egyfajta kifejeződése a tényleges érvényesülés elvének, különösen amiatt, mert sokkal inkább átfedések vannak, mintsem világos határ a két elv tartalma és követelményei között.³⁸² Mások is úgy vélik, hogy az EUB továbbra is adós maradt annak meghatározásában, hogy milyen kritériumok alapján kell különbséget tenni a hatékony bírói jogvédelem és az eljárási autonómia elemei között.³⁸³ Jääskinen főtanácsnok szerint az EUSz 19. cikk (1) bekezdése szerinti hatékony jogvédelemhez való jog kiegészítő garanciát biztosít a tényleges érvényesülés elve tekintetében, és nyilvánvalóan többet ír elő, mint a klasszikus megfogalmazás, amely a gyakorlati lehetetlenségre vagy a rendkívüli nehézségre utal.³⁸⁴

A tényleges érvényesülés elvét kivétel nélkül az egyenértékűség elvével párban alkalmazzák, így hatása is kettős természetű. Az egyenértékűség követelménye az eljárások közötti hátrányos eltéréseket tiltja, míg a tényleges érvényesülés elve az uniós jog adekvát, és az adott körülmények közötti megfelelő védelmet írja elő. A tagállamonként meglehetősen eltérő eljárásjogi rendelkezések miatt mindig csak az adott jogszabályi környezet és a jogvita tényleges elbírálására vonatkozó rendelkezések alapján lehet megállapítani, hogy az uniós érvényesítése megfelelő védelemben részesül-e. A hatékony bírói jogvédelem elvének elsődleges jogban történt kifejezett megfogalmazásával határozottabb hivatkozási alapja lett az EUB döntéseinek a tagállami eljárásokat érintő ügyekben, azonban nem kétséges, hogy ez az elv ugyanúgy magában foglalja az eljárások egyenértékűségének és az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményét. Könnyen

381 Kokott főtanácsnok Christopher Mellor ügyre vonatkozó indítványa, C-75/08, ECLI:EU:C:2009:32, 28.

pont.

382 Katri HAVU: EU Law in Member State Courts: „Adequate Judicial Protection” and Effective Application – Ambiguities and Nonsequiturs in Guidance by the Court of Justice? Contemprary Readings in Law and Social Justice, 2016/8. 164. Hasonló megközelítésben a hatékony bírói jogvédelem csak az egyik szempontja a tényleges érvényesülés követelményének. Lásd.: ACCETTO -ZLEPTNIG i. m. 388.

383 Pieter VAN CLEYNENBREUGEL: The Confusing Constitutional Status of Positive Procedural Obligation in EU Law, Review of European Administrative Law, 2012/5. 99-100.

384 Niilo Jääskinen főtanácsnok Donau Chemie ügyre vonatkozó indítványa, C-536/11, ECLI:EU:C:2013:67, 47. pont.

131

elképzelhető, hogy a jövőben kizárólag erre az alapelvre hivatkozással fogja vizsgálni az EUB a tagállami eljárásjogot, így átveszi a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elve által behatárolt jogvédelmi szerepet. A következő fejezetben a fentiekre figyelemmel a tényleges érvényesülés elvét fogom elemezni az EUB joggyakorlatán keresztül, kitérve az elv fejlődésére, megfogalmazásban történt változásokra is.

132