A hatékony bírói jogvédelem elve Lisszabon után

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt a szerződések normaszövege nem tartalmazta a hatékony bírói jogvédelem elvét. Az EUB korai joggyakorlatában viszont már jelen volt ez a kötelezettség, például a 1983-as von Colson ügyben a tagállamok kötelezettségeként fogalmazta meg, hogy az uniós jogi igények vonatkozásában biztosítaniuk kell a hatékony bírói jogvédelmet.³⁴⁵

Az EUB több határozatában is megerősítette, a hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános közösségi jogelv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik.

Ezt az elvet az EJEE 6. és 13. cikkei állapították meg, és amely újra megerősítést nyert az Európai Unió Nizzában, 2000. december 7 én kihirdetett Alapjogi Charta (a továbbiakban:

Charta) 47. cikkében.³⁴⁶ Az EUB ítélkezési gyakorlata megállapította a tagállami jogalkotó és a nemzeti bíróságok feladatát: a tagállamok felelősek azért, hogy olyan eljárási rendszert alakítsanak ki, amely biztosítja a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását,³⁴⁷ tagállami bíróságok feladata pedig, hogy az eljárási szabályokat úgy értelmezzék, hogy az elősegítse a jogalanyok közösségi jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítását.³⁴⁸ Ez az elvi tétel egybecseng az EJEB joggyakorlatával is. A Rotaru kontra Románia ügyben az EJEB megerősítette, hogy a 13.

cikk garantálja a jogorvoslatot a nemzeti szinten az EJEE-ben rögzített jogok és szabadságok érvényesítésére, és hogy ennek a jogorvoslatnak mind a jogalkotás, mind a tényleges alkalmazás terén hatékonynak kell lennie.³⁴⁹

Emellett a jogirodalom is egyértelműen az uniós jog alapelveként ismerte el a hatékony bírói jogvédelem követelményét. A szerzők ugyanakkor kiemelik, hogy ez nem tisztán az EUB joggyakorlatának eredménye, a Lisszaboni Szerződés előtt is megvoltak azok a szerződéses rendelkezések, amelyek az alapelv céljait irányozták elő.³⁵⁰ Ebben a körben elsőként az EUSz 10. cikkét kell kiemelni, ami a tagállamok számára mind pozitív, mind

345 Lásd például: von Colson ítélet, C-14/83, ECLI:EU:C:1984:153, 23. pont.

346 Johnston ítélet, 222/84, ECLI:EU:C:1986:206. 18. és 19. pont, Heylens és társai ügyben hozott ítélet, C-222/86, ECLI:EU:C:1987:442, 14. pont, Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet C-424/99, ECLI:EU:C:2001:642, 45. pontja, Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet, C-50/00, ECLI:EU:C:2002:462, 39. pont, C-467/01, Eribrand ítélet, ECLI:EU:C:2003:364, 61. pont, Unibet ítélet, C-432/05, ECLI:EU:C:2007:163, 37. pont.

347 Unibet ítélet, C-432/05, 42. pont, Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet, C-50/00, 41. pont, Verholen és társai egyesített ügyekben hozott ítélet, C-87/90. és C-89/90, ECLI:EU:C:1991:314, 24. pont.

348 Unibet ítélet, C-432/05, 44. pont.

349 EJEB, Rotaru kontra Románia, 28341/95., 2000. május 4., 67. bekezdés.

350 Matej ACCETTO – Stefan ZLEPTNIG: The Principle of Effectiveness: Rethinking Its Role in Community Law. European Public Law, 2005/3. 386-388., Alessandro DI MARIO i. m. 232-233.

119

negatív oldalról megközelítve a „Közösséghez való hűség” elvét fogalmazta meg [ma ezt az EUSz 4. cikk (3) bekezdése tartalmazza és a lojális együttműködés elveként tartják számon].³⁵¹ Ez alapján a tagállamok kötelesek mindent megtenni mind az elsődleges, mind a másodlagos uniós jog teljesítésének biztosítása érdekében, s ezen túlmenően segíteni is kötelesek a Közösséget feladataik ellátása során. Negatív oldalról pedig tartózkodni kötelesek minden olyan intézkedéstől, amely veszélyezteti az EKSz célkitűzéseinek megvalósítását. A lojális együttműködés elvéből eredő kötelezettségek teljesítése kiterjed a tagállam minden szervére, így a bíróságokra is ítélkezési tevékenységük ellátása során.³⁵²

A közösségi hűség elve rendkívül fontos szerepet töltött be az uniós jog fejlődésében, így az EUB joggyakorlatán keresztül több uniós alapelv kialakulásában nagy jelentőséggel bírt.³⁵³ A 10. cikk fontosságát jól szemlélteti, hogy az EU-jog fejlődésére gyakorolt hatását illetően készült róla egy átfogó jelentés, amelyet kilenc évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt tettek közzé.³⁵⁴ Temple Lang, a vizsgálat vezetője arra a megállapításra jutott, hogy az EUB joggyakorlata alapján az EUSz 10. cikkének eredeti megfogalmazása közvetlen jogalapja volt az uniós jog értelmezésében olyan fontos elvi tételeket, mint például az uniós jog közvetlen hatályának és elsődlegességének elve, a tagállamok kártérítési felelőssége állampolgáraik felé az uniós jogból eredő kötelezettségek megsértése esetén. A 10. cikkből következik, hogy a tagállami bíróságok feladata az uniós jog közvetlen hatályából eredő jogvédelem biztosítása, továbbá hogy kötelesek a nemzeti jogot az uniós joggal összhangban értelmezni.

Emellett a 10. cikk bár nem volt mindig közvetlen hivatkozási alapja az EUB döntéseinek, de a Szerződések más rendelkezései között hatékony kapcsolatot tudott teremteni. Példaként említik az EUMSz 288. cikkét, ami meghatározza, hogy az irányelv az elérendő célokat

351 Az elv megfogalmazása 1950 óta csekély mértékben változott, és a megszövegezése nagyon hasonló volt ahhoz, amit ma az EUSz 4. cikk (3) bekezdése tartalmaz. Bár a megszövegezés nem változott, de a lojalitás elve jelentős fejlődésen ment keresztül, ezzel kapcsolatban részletes elemzésért lásd: Marcus KLAMERT: Principle of Loyalty in EU Law, Oxford University Press, Oxford, 2014. 10-18.

352 KLAMERT i. m. 14. Az ítélkezési gyakorlatból lásd például: Mastersfood ítélet, C-344/98, ECLI:EU:C:2000:689, 49. pont, Stichting Zuid-Hollandse Milieufederatie ítélet, C-316/04, ECLI:EU:C:2005:678, 77. pont.

353 A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtti megfogalmazás szerint: „[a] tagállamok az e szerződésből, illetve a Közösség intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok elősegítik a Közösség feladatainak teljesítését. A tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.”

354 Temple LANG: General Report: The Duties of Cooperation of National Authorities and Courts and Community Institutions under Article 10 EC Treaty. In: Report for the XIX. F.I.D.E. Congress, Helsinki, 2000.

június 1-3., Temple LANG: The duties of cooperation of national authorities and Courts under Article 10 E.C.:

two more reflection. European Law Review, 2001/1. 84-93.

120

illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. Az EUB megállapította, hogy a belső jog alkalmazásakor a tagállami bíróságok kötelesek a belső jogot úgy értelmezni, hogy az irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe veszik annak szövegét és célját. Ez a kötelezettség is az EUSz 10. cikkén alapul, amely lehetővé teszi a tagállami bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő ügyek³⁵⁵ elbírálása során hatáskörüknek megfelelően biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését.³⁵⁶

Az egyének számára a 10. cikk főszabály szerint közvetlenül nem állapít meg jogokat és kötelezettségeket. Egyetértek Osztovits álláspontjával, amit az EUB joggyakorlata is alátámaszt,³⁵⁷ miszerint azáltal, hogy a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak azokat a nemzeti szabályokat, amelyek az uniós jogból eredő kötelezettségek teljesítését gyakorlatilag lehetetlenné teszik, vagy lényegesen megnehezítik, nem szabad alkalmazniuk, a „Közösséghez való hűség elve” közvetve az egyének felé is hatályosul.³⁵⁸

A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba és jelentős változást eredményezett az Európai Unió bírói jogvédelmének rendszerébe. A módosítás hatása természetesen az EUB szóhasználatában is egyértelműen kimutatható. Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének kettős feltétele továbbra is megmaradt, azonban a nyelvezet már új megközelítést tükröz. A Lisszaboni Szerződés az EUSz 19. cikkének (1) bekezdésébe beillesztett egy új rendelkezést, ami előírta, hogy „[a] tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.” Emellett a jogvédelem szempontjából legjelentősebb változást az jelentette, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az EUSz 6. cikk (1) bekezdése a Chartát az elsődleges jog rangjára emelte. A Charta 47. cikke értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Az EUB joggyakorlata alapján a későbbiekben már az is világossá vált, hogy e jognak felel meg a hatékony jogvédelem vonatkozásában fent idézett EUSz 19. cikk (1) bekezdésben meghatározott

355 Lásd többek között a Pfeiffer és társai ítélet C-397/01–C-403/01, ECLI:EU:C:2004:584, 114. pont, az Angelidaki és társai ítélet C-378/07–C-380/07, ECLI:EU:C:2009:250, 197. és 198. pont, valamint a Kücükdeveci ítélet, C-555/07, ECLI:EU:C:2010:21, 48. pont.

356 ACCETTO – ZLEPTNIG i. m. 386-387.

357 Lásd például: Land Rehinland-Pfalz ítélet, C-24/95, ECLI:EU:C:1997:163.

358 OSZTOVITS András: EUSz 4. cikk, Lojális együttműködés elve. In: OSZTOVITS András (szerk.) Az Európai Unióról és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződések Magyarázata. Complex Kiadó, Budapest, 2011.

34.

121

kötelezettség.³⁵⁹ A jogalkotó tehát kodifikálta, sőt immár egyértelműen határozta meg a hatékony bírói jogvédelem követelményét az elsődleges jog szintjén, azt alkotmányos rangra emelte. Ennek hatására megnőtt mind a tagállami bíróságok Charta értelmezésével kapcsolatos előterjesztéseinek száma, mind pedig az EUB alapjogvédelemmel összefüggő határozatainak száma is,³⁶⁰ így az Európai Unióban ma már egyértelműen az emberi jogok elsődleges forrásaként funkcionál.³⁶¹

2. A tényleges érvényesülés és a hatékony bírói jogvédelem elvének elhatárolása