II. Az online közvetítő szolgáltatás fogalma, elhatárolása
3. Kísérlet a médiaszolgáltatás elhatárolására a közvetítő szolgáltatástól
3.1. A médiaszolgáltatás fogalmának fejlődése
A médiaszolgáltatás tárgyköre az elmúlt 30 év során folyamatosan bővült, ha csak óvatos lépésekkel is, de igyekezett lekövetni a változó piaci környezetet, fogyasztói szokásokat és a technológiai fejlődést. Az első, 1989-ben elfogadott médiairányelv42 még nem foglalkozik a szolgáltatás tartalmi elemeivel, hiszen egyértelmű volt, hogy azalatt (mai fogalomhasználattal) lineáris (televíziós) médiaszolgáltatásokat értünk, a hangsúly a továbbítás technikai módján volt:43
„Televíziós műsorszolgáltatás a közönség számára vételre szánt, vezetékes vagy az éterben kezdeményezett műsorszolgáltatás, beleértve a műholdas műsorszolgáltatást is, kódolatlan vagy kódolt formában. Ide tartozik a vállalkozások közötti műsorok közvetítése, amelyek célja a közönségnek való továbbítás. Nem tartoznak ide azok a kommunikációs szolgáltatások, amelyek információkat vagy más üzeneteket közvetítenek egyéni igény alapján, mint például távmásolás, elektronikus adatbankok és más hasonló szolgáltatások.”44
A tartalmi oldal előtérbe kerülésére 1997-ig kellett várni, amikor a Televíziózás Határok Nélkül irányelv (a továbbiakban: TVWF irányelv)45 a
összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításról, 2016. május 25., COM(2016) 287 fi nal.
42 89/552/EGK (1989. október 3.) tanácsi irányelv a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigaz-gatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezések összehangolásáról, HL L 298.
43 N i. m. 57.; valamint H et al. i. m. 188.
44 89/552/EGK irányelv 1. cikk a) pont.
45 Az Európai Parlament és a Tanács 97/36/EK irányelve (1997. június 30.) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató te-vékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról, HL L 202.
műsorszolgáltatás lényegi elemévé tette a szerkesztői felelősség fogalmát. Az irányelv szerint ugyanis:
„műsorszolgáltató az a természetes vagy jogi személy, aki szer-kesztői felelősséget vállal a televíziós műsorrend összeállításá-ért […] és aki ezeket közvetíti vagy harmadik felek bevonásával közvetítteti”.46
A szakirodalom a felelősség alatt általános felelősséget ért, azaz felsővezetői szinten meghozott döntéseket,47 de ahogy Nyakas fogalmaz, ez egyáltalán nem zárja ki a műsorszolgáltató felelősségét a napi műsorrenddel kapcsolatos döntésért.48
A 2010-ben elfogadott AMSZ irányelvben kodifi kált új fogalom a szerkesz-tői felelősség mellett a hagyományos televíziós műsorszolgáltatásokhoz való hasonlóságot és a szolgáltatás célját teszi a fogalom magjává a lekérhető média-szolgáltatások tekintetében. Az irányelv megfogalmazása szerint:
„audiovizuális médiaszolgáltatás: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szol-gáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősség-gel rendelkezik, és amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a közönséghez történő eljuttatása a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. Az ilyen audiovizuális médiaszolgáltatás vagy az ezen cikk e) pontjában meghatározott televíziós műsorszolgáltatás, vagy az ezen cikk g) pontjában meghatározott lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás.”49
A defi nícióban a fent említett három lényeges kritérium közül csak a szer-kesztői felelősség és a szolgáltatás elsődleges célja jelenik meg expressis verbis.
A harmadik lényeges fogalmi elem, a hagyományos, lineáris műsorszolgálta-táshoz való hasonlóság kritériuma a „műsorszám” fogalmának defi níciójában
46 97/36/EK irányelv, 1. cikk b) pont.
47 N i. m. 12.; valamint C et al., idézi: N i. m. 60.
48 N i. m. 60.
49 Uo. 1. cikk (1) bek. a) i) alpont.
jelenik meg. E szerint ugyanis a médiaszolgáltatásnak mind formájában, mind tartalmában a „hagyományos televíziós műsorszolgáltatáshoz”, azaz a lineáris médiaszolgáltatáshoz kell hasonlónak lennie.50 E tág értelmezési lehetőséget biztosító kritériumot kiegészíti a jogalkotó még azzal is, hogy „a verseny különbségeinek kiküszöbölése érdekében a „műsorszám” fogalmát dinamiku-san kell értelmezni, fi gyelembe véve a televíziós műsorszolgáltatás területén végbemenő fejlődést”.51
Az irányelv számos szolgáltatást kizár a hatálya alól. E szerint a médiaszol-gáltatás fogalma kizárólag azon audiovizuális médiaszolmédiaszol-gáltatásokat foglalja magában, amelyeket a közvélemény széles rétegének szánnak, és amelyek azt egyértelműen befolyásolhatják, így nem terjed ki többek között a magáncélú weboldalakra, illetve az olyan szolgáltatásokra, amelyek során magánszemé-lyek saját maguk által készített audiovizuális tartalmakat tesznek hozzáfér-hetővé vagy terjesztenek azok azonos érdeklődési körű közösségeken belüli megosztása és cseréje céljából.52 E fogalommeghatározás kizárja mindazon szolgáltatásokat, amelyek elsődleges célja nem a műsorszolgáltatás, tehát azo-kat is, amelyekhez esetlegesen kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja. Ilyen szolgáltatás például az olyan weboldalak fenntartása, amelyek csupán kiegészítésképpen tartalmaznak au-diovizuális elemeket, mint például grafi kus animációt, rövid reklámbejátszást, termékkel vagy nem audiovizuális szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatást.53
Végül, az irányelv kibővítette a szerkesztés fogalmát a TVWF irányelv fogal-mához képest. Ennek előzménye a Bíróság 2005-ben, a Mediakabel-ügyben54 hozott döntése volt, mely utat nyitott a lekérhető audiovizuális szolgáltatások médiaszolgáltatásként való elismerése előtt azzal, hogy kimondta, hogy a műsorkínálat összeállítása nem csupán egy lineáris műsorfolyamra vonatkozik, hanem egy attól elkülönült videotéka összeállítására is.55 Az irányelvben a szerkesztői felelősség immár önálló fogalomként jelenik meg:
50 Uo. 1. cikk (1) bek. b) pont.
51 Uo. (24) preambulumbekezdés. A kérdés értelmezése mind nemzeti, mind uniós szinten meg-jelent a bírói joggyakorlatban, melynek részletes ismertetésétől eltekintünk, lévén a dolgozat témáját nem érinti közvetlenül. Bővebben ld. a Bíróság C-347/14. sz., New Media Online GmbH v. Bundeskommunikationssenat ügyben hozott ítélete, valamint G i. m. 1.
52 2010/13/EU irányelv, (20)-(21) preambulumbekezdés.
53 Uo. (22) preambulumbekezdés.
54 A Bíróság 2005. június 2-i ítélete a Mediakabel v. Commissariat voor de Media (C-89/04. sz.) ügyben.
55 Az ítélet értékeléséről bővebben ld. W i. m. 278–289.; valamint K A i. m.
92–121.
„»szerkesztői felelősség«”: a műsorszámok kiválasztása és ösz-szeállítása – televíziós műsorszolgáltatás esetében a műsorszá-mok időbeli összeállítása, lekérhető audiovizuális médiaszol-gáltatások esetében pedig a műsorkínálat összeállítása – során megvalósuló tényleges ellenőrzés.”56
Az irányelv nem cizellálja tovább, hogy mit ért „kiválasztás” alatt, márpedig több olyan eset is előfordulhat a gyakorlatban, amikor a kérdés megválaszolása nem egyértelmű. Az első eset akkor fordul elő, amikor – jellemzően egy kisebb, lekérhető médiatartalmakat felkínáló szolgáltató – a nagy fi lmstúdiókkal való tárgyalása során olyan gyenge tárgyalási pozícióba kerül, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a fi lmstúdió által felkínált tartalmak közül válogasson (cherry picking), gyakorlatilag a fi lmstúdió mondja meg, hogy adott összegért milyen
„fi lm- és sorozat csomagot” ad át, még azt is megszabva, hogy egyes fi lmek, sorozatok meddig lehetnek elérhetőek a kínálatban. Ezáltal a fogyasztóval kapcsolatban álló szolgáltató érvelhet akár úgy is, hogy szolgáltatása nem minősül médiaszolgáltatásnak, hiszen nem gyakorol tényleges szerkesztői felelősséget a kínálata felett, azt valójában a nagy fi lmstúdiók határozzák meg.
Bár kétségtelen, hogy az érvelésnek van némi alapja, hiszen nem korlátlan a szolgáltató döntési szabadsága, azonban véleményem szerint veszélyes lenne az alapján eldönteni, hogy ki minősül médiaszolgáltatónak, hogy milyen erős a tárgyalási pozíciója az értékláncban feljebb helyezkedő jogtulajdonosokkal.
Következésképpen, álláspontom szerint az ilyen szolgáltatások nyújtója is lekérhető médiaszolgáltatásnak kell, hogy minősüljön.
Összefoglalva, a jelenleg hatályos szabályozás legkevésbé időtálló fogalmi eleme a hagyományos lineáris médiaszolgáltatáshoz való „hasonlóság” követel-ménye, mely a 21. századi szolgáltatások megítélését egy 20. századi szolgáltatás jellemzőihez láncolja.57 Nyakas szerint azonban a jogalkalmazásnak lehetősége nyílt volna – köszönhetően az irányelv többes értelmezési lehetőségének –, hogy a lineáris televízióval való hasonlóság keresése helyett azt vizsgálják egy új típusú szolgáltatás vizsgálatakor, hogy az adott szolgáltatás vajon ugyanazon közönségért versenyez-e, mely nagyobb mozgásteret jelent a jogalkalmazásnak, időtállóbbá téve a médiaszolgáltatás fogalmát az internet korában.58
56 2010/13/EU irányelv, 1. cikk (1) bek. c) pont.
57 B et al. i. m. 13.
58 N i. m. 75.