Az internethozzáférés-szolgáltatás visszaminősítése

A téma fontosságát jelezte, hogy a nyilvános konzultációra közel négymillió vé-lemény érkezett, melynek feldolgozását követően az FCC 2015. március 12-én

333 Uo.

334 FCC GN Docket No. 14-28, 2014.05.15.

335 https://www.fcc.gov/news-events/blog/2014/04/29/fi nding-best-path-forward-protect-open-internet

336 Ld. még P i. m. 47.

fogadta el rendeletét,³³⁷ melyet – megszakítva az elmúlt évtized sorozatát – a bíróság is megerősített 2016. június 4-én, ezzel, ha csak egy kis időre is, lezárva a hálózatsemlegesség körül kialakult hatásköri vitát.³³⁸ Az alábbiakban a legfontosabb szabályokat ismertetem, külön kitérve a speciális szolgáltatások és a zero rating kérdésére.

5.1. A Rendelet viszonya az Első Alkotmánykiegészítéssel

Az első kritérium, aminek egy rendeletnek meg kell felelnie az alkotmányosság kritériuma. Márpedig több vélemény érkezett az FCC-hez, mely szerint az in-ternethozzáférés-szolgáltatók véleménynyilvánításhoz fűződő szabadságát kor-látozza, amennyiben a jogalkotó korlátozza ahhoz való jogát, hogy maga döntse el, hogy milyen információt továbbít a hálózatán keresztül. Az FCC szerint azonban az internethozzáférés-szolgáltatók nem az Első Alkotmánykiegészítés által védett véleményformálók, hanem sokkal inkább ez utóbbiak véleményének puszta továbbítói, hiszen szerepük pusztán technikai, a tartalmat nem módosít-ják, nem állítják elő.³³⁹

5.2. A szélessávú internetszolgáltatás mint távközlési szolgáltatás

A legizgalmasabb kérdés – fi gyelemmel az előző tíz év jogvitáira – talán az volt, hogy az FCC mire alapozza a joghatóságát: folytatja-e korábbi stratégiáját és az 1934-es távközlési törvény³⁴⁰ 706. cikkére alapozza hatáskörét vagy – megfogadva Obama elnök tanácsát – visszaminősíti a szélessávú internethoz-záférés-szolgáltatást távközlési szolgáltatássá. Véleményem szerint helyesen, az FCC ez utóbbi megoldást választotta. A hatóság feltehetően nem volt könnyű helyzetben, hiszen nem könnyű megmagyarázni, hogy miért gondolta 1998-ban, hogy az internethozzáférés-szolgáltatás távközlési szolgáltatás, 2002-ben, hogy információs szolgáltatás, majd 2015-ben, hogy mégis inkább távközlési szolgáltatás.

337 FCC: Protecting and Promoting the Open Internet – Report and Order on Remand, Declaratory Ruling, and Order, GN Docket No. 14-28, elérhető: https://apps.fcc.gov/edocs_public/

attachmatch/FCC-15-24A1.pdf

338 United States Court of Appeals for the distrcit of Columbia Circuit, No. 15-1063, 2016.06.04.

339 Open Internet Order 2015, 544. pont; a témában ld. még P –S i. m. 93–130.

340 Communications Act of 1934, 48 Stat. 1064 [codifi ed as amended at 47 U.S.C. § 151 (2000)].

A magyarázat az FCC szerint az, hogy a piac rengeteget változott 2002 óta, amikor is a szélessávú internetszolgáltatók a hozzáférés szolgáltatás mellett több, kapcsolt szolgáltatást is nyújtottak (mint például nyitólap, e-mail, stb), melyeket akkor a hatóság úgy értékelt, mint a hozzáférés szolgáltatástól el nem választható szolgáltatás-elemek, melyből következően nem tekinthető a szol-gáltatás tisztán jeltovábbításból álló távközlési szolszol-gáltatásnak. Mára azonban a helyzet megváltozott a hatóság szerint, ugyanis mára egyértelművé vált, hogy a jelátviteli tevékenység egy külön kezelendő tevékenysége az internetszolgál-tatóknak, és így egyértelmű, hogy ez a szolgáltatás nem információs, hanem távközlési szolgáltatás.³⁴¹

Ez az érvelés véleményem szerint azért nem állja meg teljes mértékben a helyét, mivel az FCC már 1998-ban kimondta ugyanezt a megállapítást,³⁴² azaz, hogy a jeltovábbítási tevékenységet le kell választani a szolgáltató által nyújtott egyéb szolgáltatásoktól,tehát az időmúlás és a piaci körülmények változására való hivatkozás „sántít”. Mindazonáltal, a jogbiztonság és előreláthatóság szem-pontjából üdvözlendő, hogy az FCC „belátta tévedését” és – bár gyenge lábakon álló érvekkel ugyan – azonban jó döntést hozott annak érdekében, hogy a nyílt internet biztosítása érdekében időtálló és egyértelmű szabályokat hozzon.³⁴³

5.3. Blokkolás és forgalomlassítás tilalma

A hálózatsemlegesség elvének alapszabályát jelentő szelektív forgalomlassítás és blokkolás tilalma a Rendelet legfontosabb szabálya. A tilalom alól három kivétel megengedett: jogszerűtlen tartalmak szűrése, hálózat integritása, védelme,³⁴⁴ illetve az „ésszerű” forgalommenedzsment. A Rendelet szerint ésszerű a forga-lommenedzsment, amennyiben célja elsődlegesen a hálózati forgalom legitim célból való befolyásolása, fi gyelemmel az adott hálózat felépítését és az adott technológiát, amelyet a szélessávú internethozzáférés nyújtására használnak.³⁴⁵

341 Open Internet Order 2015, 43. és 47. pontok.

342 Deployment of Wireline Services Off ering Advanced Telecommunications Capability, 13 F.C.C.R. 24012, 24014, 24029-30 (1998), 36. pont.

343 Ld. még P i. m. 11–43.; valamint N i. m. 60–75.; M i. m. 164–193.

344 Open Internet Order 2015, 220. pont.

345 Uo. 32. pont.

5.4. Speciális szolgáltatások kérdése

A Rendelet körüli vita központi kérdése volt az, hogy az FCC lehetővé teszi-e, hogy az internethozzáférés-szolgáltatók ellenérték fejében pozitívan diszkrimi-náljanak OTT szolgáltatók között, azáltal, hogy a fi zetni kész szolgáltatóknak

„gyors sávokat” tesznek elérhetővé. Bár Tom Wheeler a Rendelet megjele-nése előtti közleményében a „fi zetett priorizálás” tiltását nevezte meg az új szabályozás alapelvének, mely egyértelműen ki is mondja, hogy „szélessávú internethozzáférést nyújtó szolgáltató nem priorizálhat ellenérték fejében.”³⁴⁶

Mindazonáltal – hasonlóan az európai szabályozáshoz – a szabályozó be-vezet egy új szolgáltatás-típust is, melyet „nem szélessávú internethozzáférés-szolgáltatásnak minősülő adatinternethozzáférés-szolgáltatásnak (Non-Broadband Internet Access Service Data Service)” nevez (a továbbiakban: non-BIAS adatszolgáltatás), mely alatt olyan IP alapú adatszolgáltatást ért, amely nem a teljes internethez biztosít hozzáférést, hanem meghatározott szolgáltatásokra van optimalizálva, amelyek igénylik a garantált minőségű internethozzáférést (például: e-egészség szolgáltatások, energiafogyasztást mérő szenzorok, stb.).³⁴⁷

Mint látható, a non-BIAS adatszolgáltatás szinte megegyezik az európai sza-bályozásban ismert speciális szolgáltatással.³⁴⁸ Tekintettel arra, hogy az ilyen típusú szolgáltatás – bár nem minősül internethozzáférés-szolgáltatásnak – ugyanazt a szűk erőforrás kapacitást használja, sokan követelték az FCC-től, hogy megfelelő garanciákkal, részletes fogalommeghatározással előzze meg azt a helyzetet, hogy egyes internethozzáférés-szolgáltatók a fi zetett priorizálás tilalmát a non-BIAS szolgáltatás nyújtásával kerülje meg. Mindazonáltal az FCC elutasította ezt, különösebb indoklás nélkül, fenntartva magának a jogot, hogy esetről-estre, saját diszkrecionális jogkörében eljárva döntsön arról, hogy a szolgáltatás non-BIAS adatszolgáltatásnak való minősítése nem a szabályozás megkerülését célozza-e.³⁴⁹ Ez véleményem szerint a jövőben jogbizonytalanság-hoz vezethet, hiszen a szolgáltatók számára egyértelmű szabály híján nem lesz egyértelmű, hogy milyen megállapodások megengedett, hol a határ a non-BIAS adatszolgáltatás és a tiltott fi zetett priorizálás között.³⁵⁰

346 Uo. 18. pont.

347 Uo. 207–215. pont.

348 Sőt, az FCC 2010-es rendelete (melyet végül a bíróság jogsértőnek mondott ki) még a speciális szolgáltatás fogalmát használja. Feltehetően a fogalom innen gyökeresedett meg az európai szóhasználatban.

349 Open Internet Order 2015, 213. pont.

350 A témában ld. még H i. m. 665–721.

5.5. Zero Rating kérdése

Végül, fontos megemlíteni a zero rating kérdését is, tekintettel az európai uniós szabályozás körüli vitára. A Rendelet nem foglal állást, nem tiltja ezt a fajta pozitív árdiszkriminációt. Megjegyzi, hogy mivel a szolgáltatás megítélése közel sem olyan egyértelmű, mint a fi zetett priorizálás kérdése, ezért jelenleg nem kíván tiltást bevezetni, azonban amennyiben adott esetben „indokolatlan”

diszkriminációt észlel, akkor esetről-estre beavatkozik majd az FCC.³⁵¹

A kérdés rendezetlensége komoly vitát váltott ki a legfelsőbb politikai szinten is, 2016-ban az FCC elnöke több szenátusi képviselőtől is nyílt levelet kapott, akik aggodalmukat fejezték ki a zero rating ajánlatok potenciális versenykorlá-tozó hatása miatt. Ennek hatására az FCC egy átfogó piacvizsgálatot folytatott le, melynek konklúziójaként azt állapította meg 2017 januárjában,³⁵² hogy a zero-rating kereskedelmi gyakorlata önmagában továbbra sem tiltott, azonban azok az ajánlatok a mobilinternet szolgáltatók a saját, vertikálisan integrált szolgáltatásukat kínálták kizárólagos alapon ilyen módon megkülönböztetve, az már olyan „észszerűtlen” diszkrimináció, amely a fogyasztók jogait sérti, ennél fogva pedig illegális.