Lehetséges-e az együttmőködés folytatása, illetve szorosabbra lehet-e azt főzni?

A Kiotói Jegyzıkönyv 2012-ig van érvényben, így alapvetı fontosságú, hogy megállapodás jöjjön létre folytatásáról, különben még ilyen szerény keretek között sem védi majd a Föld légkörét.

3.1. A 2009-es koppenhágai konferencia

A 11 órán át tartó tárgyaláson kicsikart egyezmény messze alulmúlta a várakozásokat. A konferencia eredménye egy nem egészen három oldalas dokumentum, amely nemhogy nem szabja meg a 2010-es határidıt arra, hogy az országok szerzıdést hozzanak tetı alá, de még csak egy jogilag kötelezı erejő megállapodás megkötésének szükségességét sem említi.. Úgy tőnt, hogy a tárgyalások holtpontra jutottak. Az iparosodott és a fejlıdı országok nem tudtak megegyezni, miképpen biztosítsák, hogy a gyorsan fejlıdı nemzetek kibocsátás-csökkentésre irányuló kötelezettségvállalásokat tegyenek. A dokumentum említést tesz arról, hogy az üvegházhatást okozó gázokat „olyan mértékben” kell csökkenteni, hogy a globális felmelegedés ne érje el a 2°C-ot. Az egyes országok maguk döntik el azt, milyen messze mennek az éghajlat-változási küzdelemben. A megállapodás szerint a megtett lépések felülvizsgálatára 2015-ben kell sor kerülnie, az országoknak azonban célszámaikat 2010. január 31-ig kell rögzíteniük.

3.2. A 2010-es cancuni klímacsúcs

12 PÁLVÖLGYI [2000]

13 PÁLVÖLGYI [2000] 76.

14 PÁLVÖLGYI [2000] 77.

15 SMITH (A.): Nemzetek gazdagsága (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992.)

SZAMEK GABRIELLA:A Kiotói Jegyzıkönyvre épülı kvótakereskedés eljárási szabályai

[134]

A legfontosabb kérdés továbbra is az maradt, hogy sikerül-e egy új klímaegyezményt tetı alá hozni vagy sem. Született végül megállapodás, melynek lényege, hogy 2050-ig jelentısen csökkenteni kellene az üvegházhatású gázok kibocsátását, ennek mértékérıl azonban a következı, dél-afrikai, klímacsúcson születhet megegyezés. 2013 és 2015 között az eddig érvényes kibocsátási célokat felülvizsgálhatják.

A Kiotói Jegyzıkönyvet ratifikáló államok az új megállapodás szerint 2020-ig 25 és 40 százalék között csökkentik a károsanyag-kibocsátásukat az 1990-es bázisévhez képest. A Kiotói Egyezmény jövıje még mindig tisztázatlan. Nem tudjuk, hogy lesz-e folytatása mindezek ellenére sem. Mindenesetre örvendetes, hogy a fejlıdık és fejlettek álláspontja végre közeledni látszik egymáshoz

A továbbiakban a Rugalmassági mechanizmusok közül szennyezési jogok nemzetközi kereskedelmével (International Emission Trading, IET) fogok foglalkozni. Lényege, hogy a kibocsátás csökkentési kötelezettségét túlteljesítı ország (a túlteljesítés mértékéig) a fel nem használt jogait átadhatja egy másik országnak, amely ország a kibocsátási kötelezettségét e többlet jogosítvány nélkül nem lenne képesek teljesíteni.¹⁶ Így a kibocsátási jog árúvá válik, amelyért cserébe pénzt kap az eladó. Ezen kibocsátási jog a kvóta, jelölése: EUA.¹⁷

3.3. Az EU-buborék

Már a klímavédelmi tárgyalásokon is látszott, hogy az Európai Unió lelkes környezetvédı tervekkel jelent meg. Így nem meglepı, hogy a Lisszaboni Szerzıdésbe is bekerült a környezet védelmének hangsúlyozása. Az EUMSZ 191. cikk (1) bekezdése alapján a környezetvédelemben szükséges nemzetközi együttmőködés az EU kiemelt fontosságú célja. Az EU számára a Kiotói Jegyzıkönyv különleges rendelkezést tartalmaz. Az EU által vállalat 8%-os csökkentést a tagállamoknak együtt kell teljesíteniük, nem pedig minden tagállamnak külön-külön. Ezt az EU az úgynevezett „buborék”¹⁸ intézményen keresztül valósítja meg, mely szerint a kibocsátás-csökkentés megosztott a tagállamok között. A kibocsátás-csökkentés legnagyobb részét két állam, Németország és Nagy-Britannia vállalta, elıbbi a keleti országrész modernizációjával, utóbbi az angol szénbányászat drasztikus visszafejlesztésével. Eközben Franciaország 0%-ot teljesít, Svédország 4%-kal, Portugália és Görögország pedig 25%-kal növelheti kibocsátását. Ezen túl az EU tagállamok közös és összehangolt intézkedéseket hoznak, ilyen terv volt többek között az ügynevezett karbon adó bevezetése is. A bıvítések folyamán pedig az EU szert tett/tesz a csatlakozó országok kibocsátás csökkentési potenciáljára, mivel a tagjelölt országok is belépnek az EU-buborékba.

A kibocsátási egységek kiosztásának eljárását az a 87/2003/EK irányelv (továbbiakban: irányelv) rögzíti. A Jegyzıkönyvben vállalt kötelezettségek megvalósításához az EU a feljebb vázolt szennyezési jogok kereskedelme feltételeinek megteremtésével segíti hozzá tagállamait. Ezzel kapcsolatban a tagállamok fı kötelezettségei közé tartozik, hogy bemutassák a kiosztási listájukat a Bizottságnak és a többi tagállamnak. A Bizottságnak ellenıriznie kell, hogy a kiosztás elve megfelel-e az irányelvben foglaltaknak, ha igen jóváhagyja azt. Bizottsági jóváhagyás nélkül nem végezhetı kiosztás. A Bizottság ezzel kapcsolatos döntései ellen az EuB-hoz fordulhatnak a tagállamok.

2012-tıl pedig az EU területén a kvóta kötelessé válik a légi közlekedés. Ez azt jelenti, hogy 2012.

január 1-jétıl valamennyi légitársaságnak az európai repterekrıl induló, vagy oda érkezı

16 PÁLVÖLGYI [2000] 78.

17 HORVÁTH [2006]

18 PÁLVÖLGYI [2000] 82.

SZAMEK GABRIELLA:A Kiotói Jegyzıkönyvre épülı kvótakereskedés eljárási szabályai

[135]

repüléseik tekintetében kibocsátási egységgel kell rendelkezniük és azt beváltaniuk. Mivel ezt az irányelv módosításával szabályozták, így minden tagállam törvényeket alkotott az irányelv tagállami végrehajtására. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy új, még folyamatban lévı ügyet idézni, és kiemelni belıle a versenyjogi problémákat. Mint említettem, minden tagállam az irányelv végrehajtásának keretében törvényeket alkotott. Így tett az Egyesült Királyság is. Több USA-ban és Kanadában székhellyel rendelkezı légitársaság és légiközlekedési szövetség keresetet indított a High Court of Justice and Wales elıtt aziránt, hogy az Egyesült Királyság semmisítse meg azokat az intézkedéseket, amelyeket az európai uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer légi közlekedésre történı kiterjesztésérıl szóló irányelv átültetése céljából hozott. Többek között arra hivatkozva, hogy ezen törvények sértik a nemzetközi jog elveit, extraterritoriális szabályozást tartalmaz, és sérti a verseny szabadságát, melyet az EU valamint az USA és Kanada által megkötött nemzetközi egyezmény szabályoz. Ezen egyezmény a Nyitott Égbolt Megállapodás. Ez a kérelem a nemzeti bíróságtól elızetes döntéshozatali eljárásban az Európai Unió Bírósághoz került. Juliane KOKOTT

fıtanácsnok indítványa szerint az irányelv szabályozási tárgya csak a légi jármővek EU-s repülıtérrıl való indulását és oda való érkezését fogja át, és csak ezen esetekben kell a vállalkozásoknak repülésenként különbözı mennyiségő kibocsátási egységet beváltaniuk. Ezért véleménye szerint az irányelv szabályozása nem extraterritoriális hatályú. Az, hogy ezen uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszert kiterjesztették valamennyi légi fuvarozó EU-s repterekrıl való indulására és érkezésére összhangban van az olcsóbb és azonos versenyfeltételeknek a Nyitott Égbolt Megállapodásban lefektetett elvével. Sıt a fıtanácsnok véleménye szerint e kiterjesztés teremti meg csak igazán az esélyegyenlıséget a versenyben. Ellenkezı esetben ugyanis a harmadik állambeli légi fuvarozók európai versenytársaikkal szemben jogosulatlan versenyelınyhöz jutnának, ha az uniós jogalkotó kivette volna ıket az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer hatálya alól. Tehát KOKOTT fıtanácsnok megítélése szerint az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszernek a kiterjesztése a nemzetközi légi közlekedésre összeegyeztethetı a nemzetközi joggal.

Ezen ügyben ítélet még nem született.¹⁹ 3.4. A magyar végrehajtás

Magyarország 6%-os csökkentést vállalt a Jegyzıkönyvben, amelyet az 1985-87-es évek kibocsátásaihoz viszonyítanak. 2004-es európai uniós csatlakozásunk óta azonban a kötelezettségünk az EU-buborékba került. Így a hazai szabályzás alapját a 87/2003/EK irányelv végrehajtásával megalkotott, az Üht. adja. Ez mutatja, hogy hazánkban is a szennyezési jogok nemzetközi kereskedelmén alapszik a csökkentés. Ahhoz, hogy megfeleljünk az elıirányzott csökkentésnek a törvény meghatározza, hogy mely tevékenységekre terjed ki a törvény hatálya.

Vagyis melyek azok a tevékenységek, amelyek üvegházhatású gázok kibocsátásával járnak és engedélyhez kötöttek. Ezt az Üht. az irányelv alapján határozza meg, így:

1) az energiatermeléssel kapcsolatos tevékenységek 2) fémek termelése és feldolgozása

3) ásvány anyagipar

4) kerámiatermékek égetéssel történı gyártása

5) a) faanyagból származó pép (cellulóz) vagy egyéb szálas anyagok

b) papír és karton 20 tonna/ nap termelési kapacitáson felül termékek gyártása.

19 C-366/10. számú ügy, Julianne Kokott fıtanácsnoki indítványa a The Air Transport Association of America és társai ügyben.

SZAMEK GABRIELLA:A Kiotói Jegyzıkönyvre épülı kvótakereskedés eljárási szabályai

[136]

Ugyanakkor kivételt képeznek a kizárólag kutatásra, fejlesztésre és új termékek és eljárások kipróbálására irányuló tevékenységek.

A Jegyzıkönyvben vállalt csökkentés-kötelezettségünk az EU elvárásaival összhangban megmutatja, hogy hány kibocsátási egységünk van. A hazai szabályzás értelmében a kibocsátási egység vagyoni értékő jog, mely lehetıvé teszi a hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok kibocsátását, és amellyel a polgári jog szabályai szerint annak jogosultja kereskedhet. A törvény hatályából következik, hogy mely tevékenységek azok, amelyek végzıinek szüksége van kibocsátási egységekre. Az, hogy hogyan és mennyi jut az egyes üzemeltetıkre azt az NKT és az ennek alapján létre jött Nemzeti Kiosztási Lista tartalmazza. Ejtsünk pár szót a Kiosztási Tervrıl.

Az egyes kereskedési idıszakok alatt kiosztható kibocsátási egységek mennyiségének és a kiosztás módszerének meghatározása céljából a kormány minden egyes kereskedési idıszakra állapítja meg. Ennek alapját az üzemeltetık kérelmei képezik, és az, hogy mennyi kibocsátási egységet birtokol az állam. Összhangban kell továbbá állnia a nemzeti éghajlat-változási programmal, és a nemzeti energiapolitikával. Ezen felül a kormánynak be kell mutatnia a Bizottságnak jóváhagyásra Az NKT fıbb alapelvei:

1) A Kiosztási Tervnek összhangban kell állnia a vonatkozó európai közösségi jogi aktusokkal és szakpolitikai eszközökkel. Az új jogszabályi követelmények következtében felmerülı elkerülhetetlen kibocsátás növekedést is figyelembe kell venni.

2) Az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés, különösen annak 87. és 88. cikke értelmében a Kiosztási Terv nem részesíthet indokolatlan elınyben bizonyos vállalkozásokat, vagy tevékenységeket.

3) A Kiosztási Tervnek tartalmaznia kell, hogy az új belépık miként kapcsolódhatnak be a kibocsátási egységkereskedelmi rendszerbe.

4) A Kiosztási Terv elınyben részesíthet az Üht., hatályba lépése elıtt megvalósított önkéntes kibocsátás-csökkentı beruházásokat,

5) A Kiosztási Tervnek tájékoztatást kell adnia a nyilvánosságnak.

Az NKT tartalmazza az alapelvekkel összhangban:

a) a kereskedési idıszak alatt létrehozott kibocsátási egységek teljes mennyiségét, b) az egyes ágazatok részére kiosztható kibocsátási egységek teljes mennyiségét, c) a térítés nélkül kiosztható kibocsátási egységek teljes mennyiségét,

d) a térítés nélkül kiosztásra nem kerülı kibocsátási egységek mennyiségét, e) a Kiosztási Terv hatálya alá tartozó létesítmények elızetes listáját,

f) a tartalékként elkülönített kibocsátási egységek mennyiségét, különös tekintettel az új belépık részre elkülönített kibocsátási egységekre, valamint

g) a kiosztás alkalmazandó módszereire.

A Kormány az üzemeltetıkkel folytatott egyeztetés után a Kiosztási Terv alapján az egyes létesítmények üzemeltetıi számára kiosztott kibocsátási egységek mennyiségének meghatározása

SZAMEK GABRIELLA:A Kiotói Jegyzıkönyvre épülı kvótakereskedés eljárási szabályai

[137]

céljából – kereskedési idıszakonként – Nemzeti Kiosztási Listát állapít meg. A Kiosztási Tervet – Bizottsági jóváhagyás után – és a Kiosztási Listát a Kormány rendeletben hirdeti ki. Most már tudjuk, hogy szám szerint pontosan hány kibocsátási egységünk van.

3.5. Az NKT jelentısége

Mint láttuk az unió elvárásai közé tartozik, hogy a tagállamok kormányai bemutassák a NKT-jüket a Bizottságnak, amelynek azt jóvá kell hagynia. Mi történik, ha nem teszi meg? Az Európai Bírósághoz fordulhat a tagállam, ahogy tette azt Lengyelország és Észtország 2007-ben. Történt ugyanis, hogy 2006-ban e két ország bejelentette az NKT-jét a Bizottságnak. A Bizottság megállapította ezen NKT-knek az irányelvben foglalt követelményekkel való összeegyeztethetetlenségét, és úgy határozott, hogy a kibocsátási egységek éves összmennyiségét e két tagállam által javasolt értékét 26,7%-kal, illetve 47,8%-kal csökkenti. Ezt követıen Lengyelország – többek között Magyarország támogatásával – és Észtország megsemmisítés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottság rá vonatkozó határozatával szemben.

A Bíróság ítéletében megállapította, hogy kizárólag a tagállam rendelkezik hatáskörrel az NKT kidolgozására és az általa kiosztandó teljes mennyiségére és ezen egységeknek a gazdasági szereplık közötti elosztására vonatkozó végleges döntés meghozatalára. A Bizottság csak egy korlátozott ellenırzési hatáskörrel rendelkezik. Azt jogosult ugyan ellenırizni, hogy a tagállam által bejelentett NKT megfelel-e az irányelvben foglalt követelményeknek és jogosult arra, hogy indokolt határozattal elutasítsa ezen terveket, ha az nem áll összhangban az irányelv követelményeivel és rendelkezéseivel. De úgy már nem dönthet, hogy eltér az NKT-ben foglalt adatoktól és azokat saját értékelési módszerének alkalmazásával szerzett adatokkal helyettesíti, ezzel kvázi átvéve a tagállami kormányok hatáskörét. Ráadásul a Bizottság ezen NKT-kat arra hivatkozva utasította el, amelynek lényege mindössze abban állt, hogy kétségbe vonta Lengyelország és Észtország által használt adatok megbízhatóságát. Ezzel jogi hibát követett el a Bizottság, hatáskörét pedig túllépte, így a Bíróság megsemmisítette a Bizottság Lengyelország és Észtország NKT-jére vonatkozó határozatait.