Az OKTVF szerepe

Az OKTVF látja el a kibocsátási engedély kibocsátási egység rendszerének felügyeletét, amire külön osztálya van, az Emisszió-kereskedelmi Osztály. Az OKTVF joghatóságára a Ket. 18. § az irányadó, hatásköre ebben az ügyfajtában kizárólagos, illetékessége az ország egész területére kiterjed. Státusza: központi államigazgatási szerv. Az Osztály feladatkörei éppen ezért igen kiterjedtek.

Ügycsoportjaik:

1) Ellátja a nemzeti forgalmi jegyzék mőködtetését és karbantartását a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel összhangban: Ezzel kapcsolatban például

a) nyilvánosan közzé teszi a Nemzeti Jegyzék Használati Feltételeket, b) megnyitja a forgalmi számlák,

c) kiosztott kibocsátási egységek számlán való jóváírása, d) új belépık egységeinek számlán való jóváírása, e) vis maior egységek számlán való jóváírása, f) elárverezett egységek számlán való jóváírása, g) bejelentett adatváltozás hatályosítása, h) üzemeltetıi számla megszüntetése, i) törlés és jóváírás 2008 és 2012 végén.

2) Kibocsátási egységek keletkeztetése, elismerése, visszaadása, érvényessége:

3) Emisszió-kereskedelmi rendszer felügyelete 4) Díjak szedése és nyilvántartása

5) Adatbázisok mőködtetése

a) Nemzeti emisszió-kereskedelmi hatósági adatbázist mőködtetése,

b) Elektronikus adatbázist mőködtet, amely lehetıvé teszi az adatszolgáltatások elektronikus fogadását, az adatok elektronikus és gyors feldolgozását, az adatok

23 http://zoldhatosag.gov.hu/

SZAMEK GABRIELLA:A Kiotói Jegyzıkönyvre épülı kvótakereskedés eljárási szabályai

[140]

biztonságos tárolását, a hitelesítık nyilvántartását, segíti a hatóság felügyeleti munkáját, valamint lehetıvé teszi különbözı statisztikák és jelentések készítését és a meglévı környezetvédelmi adatbázisokhoz való kapcsolódást.

6) Hitelesítık nyilvántartása

Azt, hogy az üzemeltetık a kérelmükben a valóságot állították, valamint hogy kibocsátásaikkal kapcsolatos méréseik a valóságnak megfelelnek-e, azt az OKTVF ellenırzése alatt álló hitelesítık ellenırzik²⁴ A hitelesítık helyszíni vizsgálatokat folytatnak az üzemeltetıknél, melynek keretében megtekintik az iratokat, méréseket végeznek. Jelentésükkel azt igazolják, hogy az üzemeltetı az engedély iránti kérelmében meghatározott mérési módszerrel nyomon követi kibocsátásait, nem állított valótlanságot, és nem is csal a nyomon követéskor. A hitelesítıi jelentés tehát egy tanúsítás a fent felsorolt kérdésekrıl, melyet a hatóság köteles elfogadni a tények igazolására, és a továbbiakban a hatóság ezzel kapcsolatban eljárást nem végez. Ezért véleményem szerint a hitelesítık a Ket. 38/C. §-a értelmében tanúsító szervezetnek minısülnek. Bár szerepük nincs tisztázva, minısülhetnek szakértıknek is Ket. 58. §-a szerint.

Eljárásuk körében évente jelentést tesznek, melyet záradékkal látnak el. Ezek: a pozitív hitelesítıi záradék, megjegyzéssel ellátott pozitív hitelesítıi záradék és a negatív hitelesítıi záradék. A megjegyzéssel ellátott hitelesítıi záradék esetében, a megjegyzésekben helyet kapó észrevételeket legkésıbb az adott év december 31-ig ki kell küszöbölnie az üzemeltetınek. Negatív hitelesítıi záradék esetében az üzemeltetınek új kibocsátási jelentést kell készítenie, amelyben szükség szerint kezdeményezheti a kibocsátási engedélyének módosítását is.²⁵

Az engedélyeseken kívül természetes és jogi személyek, illetve kereskedık is megjelenhetnek a piacon, mivel bármely (természetes és jogi) személy rendelkezhet kibocsátási joggal, a tagállamoknak pedig biztosítaniuk kell a jogok átruházhatóságát az EU-n belüli személyek, valamint az EU-n belüli és azon kívüli személyek között (az utóbbit bizonyos feltételek mellett).

A kibocsátási jog kereskedelem tartalmilag az értékpapír kereskedelmi ügyletekkel egyenértékőnek tekinthetı, így az ott jellemzı kockázatokkal (ügyfélkockázat, likviditási kockázat) számolni kell.

Az EU-ban ma már több helyen is folyik szervezett kereskedés: ECX, EEX, Nordpool, Powernext.

6. Zárszó

A Kiotói Jegyzıkönyv 2012. január 1-jével hatályát veszti, ha nem születik a folytatásáról megállapodás a következı Dél-Afrikai klímacsúcson. A Jegyzıkönyv megszőnése véleményünk szerint nem csak a klímavédelem és a felmelegedés szempontjából lenne káros. A Jegyzıkönyvben vállalt kibocsátás-csökkentésekre egy komoly nemzetközi és uniós szintő jogi szabályozás épült fel. A klímavédelem oldalán álló országok szerint a szennyezési jogok nemzetközi kereskedelme alkalmas arra, hogy fékezzék a felmelegedést. Bár a Jegyzıkönyvet sok klímavédı szervezet támadja, ez az elsı nemzetközi egyezmény ami szankcionálni képes az ÜHG-kibocsátások növekedését. Ez még ugyan kevés, de figyelemmel arra, hogy sok kormány az atomenergia alkalmazási körének szőkítését tervezi a közeljövıben, az ÜHG kibocsátások és

SZAMEK GABRIELLA:A Kiotói Jegyzıkönyvre épülı kvótakereskedés eljárási szabályai

[141]

F

I

FENNTARTHATÓ FEJLİDÉS BIZOTTSÁG: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése: Kiotói Jegyzıkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és a hazai feladatok (Budapest: Fenntartható Fejlıdés Bizottság, 1998.)

PÁLVÖLGYI (T.): Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás (Budapest: L’Harmattan Kiadó 2000.)

HORVÁTH (SZ.): „Az emisszió kereskedelem kialakulása és annak szabályozása az Európai Unióban” Európai Jog, 2006/1.

SMITH (A.): Nemzetek gazdagsága (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992.)

BAKÓ BALÁZS:A becslés mint bizonyítási módszer az adóigazgatási eljárásban

[142]

B ^AKÓ B ^ALÁZS : A BECSLÉS MINT BIZONYÍTÁSI MÓDSZER AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁSBAN

[ELTE]

K

: D

. B

G

1 A dolgozat elıadásként nem hangzott el a konferencián.

BAKÓ BALÁZS:A becslés mint bizonyítási módszer az adóigazgatási eljárásban

[143]

1. Bevezetés

„A világon két dolog biztos: a halál és az adó.” Benjamin FRANKLIN mondása bármily humorosnak vagy ironikusnak hangzik is, igazságtartalma vitathatatlan. Az adózás az államtól szinte elválaszthatatlan; története több ezer évre nyúlik vissza. Legyen szó városállamról, monarchiáról vagy köztársaságról, az adóztatás az államnak államformától független sajátossága. Ugyanakkor köztudott, hogy adózni senki sem szeret, az adóelkerülésnek számtalan formája alakult ki, ezért a jogkövetést az állam biztosítja elsısorban az adóhatóság útján. Ennek legkézenfekvıbb eszköze az ellenırzés (az adóigazgatási eljárás részeként). Az Art. 86. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenırzi az adózókat és az adózásban részt vevı más személyeket. Az ellenırzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban elıírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az ellenırzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított hatósági eljárást. Az ellenırzés során az adóhatóság dokumentális vizsgálatot alkalmaz, ha a rendelkezésre álló iratok,adatok, bizonyítékok alapján az adóalap pontosan megállapítható.

Ennek hiányában a másik lehetséges bizonyítási módszer (tehát nem ellenırzési típus²) a becslés. Ennek elıdjét azonban már a dualizmus korában is ismerte jogrendszerünk, ezért ezen intézmény hatályos szabályozásának jobb megértése végett röviden szólunk a történelmi háttérrıl.