Eljárási kötelezettség hatáskör és illetékesség hiányában

A joghatósági, hatásköri és illetékességi szabályokra tekintet nélkül köteles megtenni a közigazgatási hatóság azokat az intézkedéseket, amelyek megtételének hiánya életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzet kialakulásával járna.¹⁴ A Ket. szándékosan használja az intézkedés kifejezést e helyen, ez nem határozat, nem alakszerő döntés. Gyakran a döntés meghozatala mellett annak azonnal végrehajtását is elrendelik, és meg is kezdik azt. Lényeg, hogy a hatóság nem általában bármire jogosult, hanem arra, amit más közigazgatási hatóság megtehet jogszerő hatáskörgyakorlással. Az ilyen intézkedés, mivel hatáskör hiányában születik, magában hordozza a jogszerőtlen döntés veszélyét. A jogszabályba éppen ezért garanciák beépítése vált szükségessé. A hatóság a megtett intézkedésrıl köteles haladéktalanul értesíteni az ügyfelet, és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı hatóságot.¹⁵ Elıfordulhat például, hogy egy településnek nincs építésügyi hatósági jogköre, de van egy szemmel láthatóan életveszélyes épülete. A jegyzı megtehetné, hogy elkerítteti, azonban ez sokszor elmarad, emiatt pedig már több halálos eset is történt.

Ezt az intézményt legkevésbé alkalmazzák, és nehéz is alkalmazni, mert nem mindig lehet tudni, hogy kit kell felelısségre vonni.

6. Zárszó

A tanulmányom végéhez érvén az a vállalt kötelezettségem terhel, hogy a bevezetıben feltett kérdésekre megpróbáljak választ adni. Úgy gondolom, hogy jelen keretek között is sikerült azt

12 TURKOVICS (I.): „A hallgatással szembeni jogorvoslatok szabályozásának fejlıdése” Doktoranduszok fóruma ME-ÁJK kiadványa (Miskolc 2008.) 170.

13 Lásd például Ket. 33/A. § (1) bekezdés: Ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidıt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevıjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelı összeget, ha pedig az ügyintézés idıtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidı kétszeresét, az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelı összeg kétszeresét az ügyfél részére visszafizetni.; Lásd Ptk. 349. § (1) bekezdés: Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelısséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetıleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetıségeket igénybe vette.

14 Ket. 22. § (3) bekezdés

15 JÓZSA [2009] 104.

KÉKI SZILVIA:Az eljárási kötelezettség garanciái a hatósági eljárásban

[111]

megvilágítanom, hogy a jogszabály(ok) igenis tartalmazzák azokat az elıírásokat, amelyek garanciát nyújtanak arra, hogy tulajdonképpen minden esetben egy hatósági eljárás lefolytatásra kerüljön. Megállapítottam, hogy az általam a választott témát megalapozó, elsısorban a különbözı médiumokból ismert ügyekben igenis megvolt a jogszabályi alapja annak, hogy ki folytassa le és milyen feltételek mellett az eljárást. Azt a következtetést vontam le, hogy az elmulasztott eljárások többségében a végrehajtási részben lelhetık fel a hiányosságok, és nem a jogszabályokban. Véleményem szerint ennek kiküszöbölésére leginkább a felelısségre vonás következetesebb gyakorlata szolgálhatna megoldásként, és nem a jogszabályok sokszor indokolatlan változtatása. Ezt arra alapozom, hogy az általam ismert esetekben gyakorlatilag mindig az egymásra mutogatás volt a jellemzı, annak ellenére, hogy a tényleges felelıs kérdése álláspontom szerint nem lehetett kérdéses, legalábbis az eljárási szabályok alapján.

KÉKI SZILVIA:Az eljárási kötelezettség garanciái a hatósági eljárásban

[112]

F

I

KILÉNYI (G.) (szerk.): A közigazgatási eljárási törvény kommentárja (Budapest: Complex Kiadó, 2006.) 97-98.

KILÉNYI (G.) (szerk.): A közigazgatási jog nagy kézikönyve (Budapest: Complex kiadó, 2008.)

T^URKOVICS (I.): „A hallgatással szembeni jogorvoslatok szabályozásának fejlıdése”

Doktoranduszok fóruma ME-ÁJK kiadványa (Miskolc 2008.)

KALO BIANKA:A (hatósági) közvetítı

[113]

K ^ALO B ^IANKA : A ( ^HATÓSÁGI ) KÖZVETÍTİ [PTE]

K

: D

. I

I

KALO BIANKA:A (hatósági) közvetítı

[114]

„Az ügyfélbarát, szolgáltató közigazgatás feltételezi azon jogintézmények meglétét, amelyek a hatósági ügyek lehetı leghatékonyabb és leggyorsabb megoldását szolgálják. Ezen elvi megfontolások tették szükségessé a Ket.

hatósági közvetítésre vonatkozó szabályozásának módosítását, amely révén a jelenlegihez képest egyértelmőbb keretek között lenne lehetıség a jövıben szakképzett mediátorok bevonására a hatósági eljárások során az ellenérdekő ügyfelek közötti vitás kérdések kompromisszumos lezárásának elısegítése érdekében.”¹

A módosító javaslat ismertetése elıtt, azonban szeretném röviden összefoglalni e jogintézmény kialakulásának történetét. lehetıvé teszi, a nagyszámú ügyfelet érintı eljárásokban a hatóság – lehetıleg az ügy tárgyához igazodó – felsıfokú végzettségő hatósági közvetítıt vehet igénybe.” – fogalmazott a Ket. 41. § (1) bekezdése.

A Ket.-novella 2009-ben azonban változást jelentett e jogintézmény esetében is, ugyanis már nem volt elıírás, hogy sok ügyfelet érintı ügyrıl legyen szó, igénybevételérıl a hatóság dönt.³ További változtatás, hogy a közvetítıi tevékenység már két „kört” fogott át: a hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekő felek közötti mediációt.⁴

2011. január 1-jétıl változást jelent, hogy a hatósági közvetítıkrıl vezetett nyilvántartás vezetıjeként az eddigi közigazgatási hivatal helyett a Kormány általános hatáskörő területi államigazgatási szervét jelölték meg, így a fıvárosi, megyei kormányhivatalt.⁵

A hatósági közvetítıkre vonatkozó alapvetı szabályokat jelenleg a Ket. valamint a hatósági közvetítıkrıl szóló 185/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet tartalmazza. Az idei módosító javaslat alapján azonban Köt. hatálya ki fog terjedni a közigazgatási hatósági eljárásban résztvevı közvetítıkre is,⁶ így a közvetítés fogalmát e törvény alapján szeretném meghatározni. A közvetítés tehát e törvény alapján lefolytatott sajátos permegelızı, konfliktuskezelı, vitarendezı eljárás. Célja a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy bevonása mellett.⁷ A hatósági közvetítı a Ket. 172. § c) pontja alapján, jogállását tekintve a hatóság egyéb résztvevıje. Mint e jogintézmény elnevezése is mutatja, a hatósági közvetítı nem képviselı, azaz nem tehet az ügyfelek helyett a hatóság felé érvényes jognyilatkozatokat, szerepe alapvetıen a

1 Elıterjesztés 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvény tervezetérıl, 2011. augusztus 29.; (a továbbiakban: Módosító javaslat) 58. [Ez az elıterjesztés T/4855. számú törvényjavaslatként került benyújtásra, mely már nem tartalmazta a hatósági közvetítıre vonatkozó változtatásokat.]

2 IVANCSICS (I.): A közigazgatási hatósági eljárás (Pécs: Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar 2009.)