kínál-kozott,at.
Akadémia
megalapítására."Istenáldásavan
minden
kezdeményen,a mit kezébevesz», így szóltSzatmármegye
a hozzáintézett levelében.De
haez vala-mely kezdeményére illik, egyresem
annyira, mint a magyar t.Akadémiára.
Az
irodalmierk
egyesítése azon felette szerény eszközök mellett is, melylyel egyilyintézet rendelkezett, csodákatmívelt, és olyszellemitevékenységnek lettgazdagforrása,melynekered-179
menyeire raa
már
hálás büszkeséggel tekintünk,mintsok viszon-tagságainkésaggodalmainkvigasztalására.Valóban, ha napjaink szellemi életére vetjük szemeinket,
nem
lehet lelkünk emelkedésévalnem
látnunk,miképa nemzeti sajátossság érzéke felébredt, hatalmasabban mint valaha, és a nemzeti szellemmködésének
az irodalom,mvészet
ésipar terén tömegeskutatóiratalálunk.Ottlátjuk
ma már
dolgainkat,hogynemzetiirodalmunk és zenénk mint igézsajátosság kezd a többinépekközt hóditmányo-kat tenni.A
tudományokat fejlesztnemzetközi társulatok befo-gadtak bennünket is amunka
közösségébe és kezdünk számot tenni azemberiségközösmunkásaiközött.Ezeket szemlélve,hányszorjuteszembe:Kivolna
ma
boldo-gabb ezeknek láttára, mint a nagy grót, kinek szemébennem
volt
semmi
csekély,ha nemzeténekelnyére szolgáltakülföld fel-fogásaiban.Mennyire büszkévé tette volnacsak Zubovics párisi lovag-lása. Hát
még
a Kincsem diadalai az európai lófuttatásokon.A
világ részvétét Szeged iránt olyvívmánynak tekintette volna, mireamagyarnakcsaknagyid
utánlehetettvolnaszámítni.Hányszor folyt vele vitánk a magyarlovakról.Ezért
tudom
elképzelni, hogy ha
még
aztrábírtuk volnaisdisputálni—
noha fajáraigensokattartott—
hogyamagyaraleggyzbb
lovaslehet mint Zubovics,de azt már, hogy Blaskovics sajátneveléslova legvzze az egész mivelt világ futó lovait, azttánsaját szemei-neksem
merte volna elhinni, s hamég
iskénytelen lettvolna hinni—
vele aligbeszélhettünkvolna nemzeti büszkeségében.Épen
mintaz öregSzemerePáltudósunk,kiegészéletében l'orotváltsimaarczczal jártközöttünks kit emiattgyaki-an német-nek tartottak, 1849-ben egyszerre bajuszosan lép szobámba és észrevévebámulatomate felett,büszkén, emelt fvel magyarázta nekem,hogyanagygyzelmek
utánötezjoggalmegilleti, és res-telné,haezután összetévesztenék.Ígyéreztekazébredéskorának
h
emberei.Visszatérve a nemzeti szellem önálló
mködésének
tár-gyaira, alig találunka szellemimunkásságnakolyanterére,melyen nemzetünkproductiverejeönállóbban lépnefel,mintépena poli-tikamezején.Európai megtelepedésünkóta
mind
az,amiállamiés társa*180
dalmi szervezetünkettárgyazta,amagyarszellemönálló alakításá-nakbélyegétviselimagán.
Ha
a magyar sociolognak valamit sajnálni lehet, az azon eltagadhatlantény,hogyszámosderék kutatóink,kik sok gonddal ésnemesbuzgósággal keresikmindenüttanemzeti szellem alkotá-sainak nyomait,épen azontérre fordítottakeddigkevesebb figyel-met,melya leggazdagabbaratással ígérkezettvolna.Ésezasociologiatere.Majd ha ezen tér egykoron kellleg kiaknázva lesz, fogjukbelátni mennyi felbecsfllhetlenkincset talá-lunk multunkban,éshogy sajátkép ez azon tér, melyen európai eulturalisnéptársaink alkotó tehetségével nemcsak
mérkzhetünk,
deazokattúl ishaladtuk.Ezenelhanyagolásnak
merném
tulajdonítaniazt,hogy átala-kulásialkotásainkbanmég ma
is eligazodni alig bírunk, és hogy biztosrendszerhelyett,akísérletekországában tévelygünk.Végkép bírunkmég ma
is ösztönszer ragaszkodással a nemzetalkotta intézmények iránt, de hiányzikbennünk
atisztaöntudatosmeg-gyzdés
azoknakolytulajdonságaifell,melyekaz európai eultu-raliskövetelményekkelnemcsaknem
ellentétesek,st
ellenkezleg egyedülvolnánakképesek az európai szervezetek számos illusíóitvelünkkikerültetni,ésaz állami életkielégítbb formáit rendezni.
Ezt
bvebben
fejtegetni,nem
lehet itt feladatom. Itt csak érintenem kellett, hogy nemzetünk szelleme semmiben önállóbb éstermékenyebbnem
volt, mint az állami ügyek rendezésében, éssehol a nemzeti typussrbb
nyomairanem
találunk.Nem hozom
fel az alpári alkotmányt, melyminden
esetre egyvándornépeulturalisállapotainaknem
kismérv
bizonyítéka.Annál
feltnbb
azaranybulla, az angolokmagna
chartá-jánakiker-testvére,melycsak hét évvelifjabbmint emez.Ha
ekétokmány, melykéteurópainemzet szabadságlevele, elfogulatlanul összehasonlítjuk,nem
fogja senki bebizonyíthatni, hogya politikaimíveltségfokán az angolnemzetnélhátrább álltunk volna.Bátrankiállhatunktörvényhozásiésvégrehajtásirendszernk önállóformáivalis,
nem
különbenbirtokrendszerünk akkoriidkhöz
mért alakjaival,meg
fogjuk mutatni,hogya politikaijogosultság terjébenelbb
álltunkmás
népeknél,és amiállamiszervezetünkben az valóságvolt,mimás
alkotmányokban jogi fictio,st
a status garantiáinálunkfejlettebbek és kielégítbbekvoltak, mintmásutt.181
De
amagyar
nemzeti szellem alkotó hatalmát seholnem
mutathatjukkieciatansabbanmintamagyarkath.egyházban.Mutasson bármely mivelt nép Európában kath. papságot, melya nemzeti érdekekkel annyiraösszeforrtvolna,mintamienk, melyezenérdekeksúlyát
még Róma
ellenében isennyiremegóvta volna.St még ma
is, hol aszoroskapcsolatállam és egyház köztmegsznt,
holaz egykoriegység atényezosztályokéspapságközt igen sokatvesztett,amimagyar egyházunkfoglaltEurópábanoly állástazállam irányában, melya felmerültcullurharcz lehetségét kizárja.Még
aztis elmondhatjuk mimagyar katliolikusok, kik papi kezekben nevelkedtünk,mutasson bármelymiveltnépeEurópának felekezetet, mely felvilágosodásban és keresztényi türelemben a magyarkatholikusontúltenne.Ésepontnálhova mostjutottam,
midn
a magyar katholi-kusnemzeti érzületérlszólok,melyrl még
igen sokat ellehetnemondanom, nem
feledhetemel ismét agrófot.Mélyebb vallásossággalaligbírhatott
ember
mint.
Ez nála családisajátosságvolt,fokozvakedélyénekmélységeáltal.Es mikéntszól az országgylésenetárgyban?
«Azapostolimagyarkirály
— úgymond —
mindigmegtudta magátconstitutionalisnemzetével együtt óvniRómának
suprema-tiájától.
A
íoméltóságuclerusstatus instatusohasem
volt éssohanem
islehet.A
milyarányban fejledezikhazánk alkotmányos szel-leme,annál türhetlenebbleszen egyküls
hatalomnak ilyes befo-lyásanemzetünkre. Hol a törvény a nemzetetmég
fejedelmének önkényétl is biztosítja,miként lehessen idegen önkénynek alá-vetve?" stb.Ez alegbuzgóbbmagyarkatholikusérzülete.
Ezértnincsnálunk,shála
seink
szellemének,nem
islesz ésnem
lehetcullurharcz.Ismétlem,hogyszellemi
mködésünk
egyikágábansem vol-tunk productivebbek a múltban, mint állami és társadalmi szer-vezetünk ügyeiben.Azállami functíók gyakorlatánakmegvoltak nálunk teljesen szabatos formái,melyek nemzetünkéletébl fejldtekés1848-ig
in-tézményeinkösszességét képezték.
Természetesenez
más
volt mint a többi európai népeknél182
dívott,ésazeurópaistatustan,melya fennállóculturalis rendsze-rek alapjánállíttatotttel,ami tormáinkróltudomást
sem
vett.A
40-esévekben felmerültcentralistapárt tisztánazeurópai elméletekembereiblállt,kikmert sohagyakorlatbannem
ismer-téksi
rendszernkbelértékét,annak kinövéseiáltal félrevezetve,^ellenségeivélettek,és
si
rendszerünketnemcsaka napi sajtóban megtámadták,de a regényirodalom terénispellengéreálliták.És
már
mostezen idszakból vegyünk két jelenséget figye-lembe,mintnemzetünk fejldésének folyamatában felmerül saját-ságokat,ugyanis:A
30-asévekkezdetén fejtikia gróf nemzeti újjászületésünk egész rendszerétés ennekvezérelvéültziki,amaitudomány
nyel-vén szólva:a nemzeti sajátossáfj jogát, t.i.a nemzeti typusgondos megóvását és kifejtését mint oly érdeket, mely mindenekfelettáll.
És
midn
épen a nemzeti szellemmködéseinek
mindenekfelettifontosságát öntudatra juttatja
— támad
a 40-es évekbenlegkitnbb
publicistáink vezetése alatt politikai iskola, mely doctrináiáltalanemzeti szellem összesalkotásaita politikában ha-lomradönti,amúltnakminden
jogáttagadja, és egyszern kinál az európai formákchablonaivalmintazállamélet legbevégzettebb alakjaival.Másik
nem
kevésbéfeltn
jelenség, az: hogy ha hazánk történelmébennémileg jártasok vagyunk,felkellismernünk nem-csak hogypolitikában volt nemzeti szellemünk legtermékenyebb ésönállóbb,deaztis,hogyépena48-kikorszakotmegelzött id-ben voltragaszkodásunka nemzeti intézményekhez inkább a he-lyes mértéket meghaladó mint tágított,még
isha a 48-ki poli-tikaialkotásokban a nemzeti szellembefolyásátnyomozzuk, azok-banugyan ebefolyásnak legkisebbnyomárasem
akadunk.Ezen sajátságos jelenségekhez fejldésünk töi'lénelmében sorozhatnék
még
egyharmadikatis.Kossuth testestl lelkestl magyar municipalista volt.
Mer-ném
állítani, mibensem
voltszintébb és ersebb, mint ezsi
rendszerhez való ragaszkodásában. Lelkénekmélyébl monda
a pozsonyi országgylésen az alkotmányozás napján: hogy kész volna hazájából kivándorolni, hasi
municipális rendszernk megsemmisíttetnék.És
még
isépen Kossith48-kialkotásai tesziktönkre ama-183
gyár
si
törvényhozásiés végrehajtási rendszert csaicnem helyre-hozhatatlanul.Senki
sem
állhatott pedig távolabb a centralisták magyar iskolájától,mint Kossith, ésmidn
48-ban az alkotás hatalma kezébejut, megteremtia centralismus birodalmát Magyarországon."Acentralisták helyett
—
így szól Kemény—
természetes eilenségök,a decentralizatiolegnagyobbmestere, Kossuth szabá-lyoztaamagyar kormányzat központosítását; Kossuth a megyék bajnokaverteleamegyei rendszert;Kossuth,ki a birodalmi vi-szonyok irányában kezdet ótagyanúshelyzetettoglalt el,illesztette be az uj alkotmányu Magyararszágot a szintén alkotmányosnak proclamáit ausztriaibirodalomba.»
Nem
én állítom, mertmár
rég mondatott, de úgy hiszemnem
volnanehézfeladatkimutatni,hogy ha a márcziusi törvények alkotásánálnem
kölcsönzünkmajdnem
utánzóihséggel az euró-pai charták elméleteibl,hanem
saját nemzeti álláspontunkból indulunksa történelmi íejlödésalapjára építünk,nem
csuszhatik be annyi kérlelhetlenellentétuj alkotmányozásunkba,ésnem
fej-ldhetikki oly végzetes sebességgel az összeütközés, mely véres válságokravezetett.
Ésha ennekkifejtését
nem
tartomnehéz feladatnak, mire a lefolytesemények áttekintésénél mindenki rájöhet,ebbl
logikai következettséggelfolyikazis:hogyliami 48ki alkotásainkban a történelmi alapot,az aza nemzeti szellem addigi önálló alkotásaitnem
hagyjukegészen figyelmenkívül, lehetetlen volt volna, hogy azon vitálisalapot—
abirodalonimali kapcsolat ügyét—
melyet pedig a48-kitörvényisszentnekéssérthetlennekismerel,a ren-dezés körébe ne vonjuk, és bár átmenetileg is olymodus
vivendi-rl negondoskodjunk, mely míg a bécsi és pesti önálló nemzetikormánynak
a békés coexistentiát lehetvé tettevolna,más
részrl az események kényszer fejldésének egészenmás
iránytadott volna,minta
mint
ügyeink menetevett.Hogy
ezennem menthet
mulasztásnak,ilyindefiniált álla-potnakkikerlhetlenléletbevágó összeütközéseketkellé felidézni,még
pedigannál kényszerítbbeket, minél élesebben tolták azese-mények
eltérbe a birodalmi érdekeket, és minélinkábblett az olasz háború és anöveked
belzavarok általabirodalom fenn-állhatásakérdésessé téve—
eztermészetes.És e pontnáljutunka
késbb
kényszerkövetkezetességgel184
fejiettmagyarforradalom sajátképiforrásához, melyrlteljes tör-ténelmi hséggel mondhatjuk
:
Hoct'ontederivataclades.
Történelmünk pedig,melyaforradalom keletkezésének
leírá-sában az események fejldésének ezen alapforrását
nem
méltá-nyolta kellleg, egyoldalú éshézagoslettszükségkép ésa keletke-zett bajok felelsségét helytelen sülylyal hárítja személyekre,mellzve
a helyzetkényszer behatásait.(lAzizgatottságikoronkivül
—
igy szól Kemény—
nincs em-ber és közvélemény, azt benem
látó, hogy liaa márcziusi tör-vényekkel együttnem
kerekíttetnek kia birodalmi összeköttetéstrendez
szabályok, akkormajdnem
felszólítás intéztetika mell-zött ésjövendjük
iránt kétséges érdekhez egy ellenforradalom általbefolyásukatvisszaszerezni.Mertminden
nagy érdeknekjoga van elnem
trni, hogya provisorie iskirekesztessékoly szerve-zetbl, mely a többiérdekek iránt tekintettelvolt. Ezttagadni a történészetésazemberiszívfélreismerése."A
márcziusitörvényekkimondjáka 'koronaeijységetés ka]i-csolat épségéin,deennekkövetkezményeiveltovábbnem
tördnek, a sanctiópragmatikánakazon alapfeltételét,melyakorona egysé-génekskapcsolatnakindoka volt,akölcsönösvédelem kötelezett-ségétmeg sem
említik.És e mulasztásban rejlett a magyar történelmi alap és a nemzeti
hagyományok
legeclantánsabb feledése vagy megtaga-dása,mely bár akaratlan mellzésvolt,mindenesetrea4S-ki tör-vényekalkotóinak terhérerovandófel.És ha mi történelmünk egyik legfényesebb,de tragikus
ki-menetel
drámájában azon sokak általszépít mentségnek,elt-tem
inkább lealázó magyarázatnak látszó megfejtéssel megelég-szünk, hogy a magyart a bécsi kamarilla hajtottaakaratlanul a forradalomba, ebbensaját élhetetlenségünknek adnók bizonyítvá-nyát, épenannyirameg nem
érdemeltet, mintamennyire távoz-tunkatörténelmieseményekh
felfogásától.Én
pedig,kiezen (iemlékezéseimben» hivatvavagyoka gróf magatartását életének—
nemzetünksorsának, legválságosabb nap-jaibanecsetelni,mellözhetem-e,hogyakésbbi
fejleményeke gaz-dagforrásátfel nemutassam ésebbenaszerepl egyéniségek he-lyétmeg
nejelöljem?A
gróf,mintkésbbi
leírásombóllátni fogjuk,a válságórája-185
banazilletékeshelyen megtette múltjához hiven a
maga
hazafiúi kötelességét, de a nemzet nagyjaitól ésképviseleteitl egyhangú-lag megtagadtatott,és számára—
mint látni fogjuk— nem
ma-radt
más
választás,mint tétlenülvárni azeseményekfejldését és lesni az ujabb alkalmat, iiakínálkozik, hazafi kötelességek telje-sítésére.A
válságórájában ismét ö állottKossuTualszemben kimu-tatni a nemzetnek akövetend
politika irányát.A
nemzet egy-hangúlag ellene döntött, és neki át kellett adniatértgyzelmes
ellenfelének.
Kossuth lett ura a helyzetnek,lett alkotója a márcziusi tör-vényeknek.
Birt-eKossuthanemzeti
hagyományok
iránt érzékkel?E
kér-désre alkotásaiból ésminden
tetteiblÍtélve, határozottnemmel
kellfelelnünk.
Nem
nehézelttünkfekv
életfolyásukbólkimutatni, hogya minta grófa nemzeti szellem rnefitestcsülése,úgy Kossuth minden tettébenannaktagadása volt.Még
azt is állithatjuk a megczáfoltatásmindenveszedelme nélkül, hogy a gróf, mély kutatás útján öntudatos felismeréssel jutott a nemzeti individualitáseultusához,mig
Kossuth akaratla-nul, úgy szólva hajlamainak ellenére jutott az ellenkez ös-vényre.T.i.Kossuth
—
mintfennebb felemiitettemKeményután—
acentralisták természetesellensége, a decentralisatiolegnagyobb mesteredecretáltaamagyar kormányzatközpontosítását.Kossuth a megyék bajnokaverteleamegyeirendszert.
Igen igazságtalanoknak kellene pediglennünk,haazt
állita-nókvagyelhinnk, hogy nagyelszeretetetvalló nyilatkozatai, és a megyerendszer megóvására tett ünnepélyes fogadalmai
nem
vol-tak volna egészen szinték. Kossuth a mit vitatott, azt mindig hitte is.Hasonló igazságtalanság volna, ha a 48-ki törvények hiá-Jiyaiért és kiáltó ellenmondásaíért egyedülKossuTuraháritnánk a felelsséget,gr.Batthyány,Teleky, Szemere, Eötvös, Szentkikályi, Pázmándyésmások,
késbb maga
a behivatott Deák istagjai vol-tak azonszkebb
körnek, hol a márcziusi törvényekmegalkotva azországgyléselékerültekelfogadásul.Visszaemlékezve a márcziusi napok izgalmasállapotaira,be
kell vallanunk,hogya dolgokkomolymegfontolására a leghiggad-tabb
í sem
találtnyugodtperczeket.Meghozattak lázas izgatottság közepetterögtönözvea mái'-eziusi törvények, a nélkül, hogy egyik vagymásikrészrl az ok-vetlenülválságot felidézhiányokszóba hozattakvolna.
Ésepontnálazannyira vádoltudvarés bécsi
kormány
ellen fellehetnemég
hozni méltó panaszul, hogy e hiányokat taláu készakarva hagytaelintézetlenül.Szerencsétlenségünkre azonban