Az így létrejött adatbázis csak különböző szűrések után biztosított elemezhető eredményt, mi-közben a korrespondenciaanalízis saját értékei a változók nagy száma és az anyagban élesen elkülönülő csoportok hiánya miatt rendre nagyon alacsonyak voltak. A legkomplexebb, egy-szersmind a legteljesebb eredményt a nagyszíjvégekre szűrt adatbázis korrespondenciaelem-zése hozta. A nagyszíjvégek a késő avar kori ornamentális díszű tárgyi kultúra nagy esetszámú csoportja (az adatbázisban 793 növényi díszű tárgy szerepel). A tárgytípus egyrészt minden övgarnitúrának része, másrészt viszonylag nagy méretével már összetett díszítések, illetve min-ták megjelenítésére alkalmas, miközben e tárgyak az övgarnitúrák legalaposabban kivitelezett elemei, amelyeken minden olyan díszítőelem megjelenik, amely más tárgytípusokon is megta-lálható. A korrespondenciaelemzés saját értéke továbbra is alacsony, amely a használt változók 793 esethez viszonyított nagy számának (84 változó) eredménye: emiatt az elemzés reprezen-tatívnak tekinthető. A változók számának további csökkentése a pontfelhő képén csekély mér-tékben változtatott (a szíjvégek rögzítőfül formáinak, bizonyos részletek, mint a poncolt felszín, illetve a 25% alatti relevanciájú változók kiiktatásával az ábrán látható, 1–2. tengelyt mutató pontfelhő homorú íve elkezdett eltűnni, a felhő alakja egyre jobban közelített a háromszöghöz).
A végül itt közölt korrespondenciaanalízis grafikus ábrája két erős sűrűsödést és egy azok felé távoli csúcspontból irányuló, laza pontfelhőt tartalmaz (1. kép), amelynek az 1–2. tengelyen a két nagy csoporttól legtávolabbi részén egy harmadik, kisebb centrum fogható meg (1. kép 1).
Az 1. és 3. tengelyt ábrázoló pontfelhőn (1. kép 2) megfigyelhető, hogy annak középső harmada az alsó, sűrűbb mező fölött egy palástszerűen szétterülő, laza mezőt is magában foglal.
A felvett változók függvényében a pontfelhő ornamentikai és stilisztikai csoportokat jelenít meg. A pontfelhő bal szélének csoportjában a geometrikus laposindás stílus esetei halmozódnak (ld. a változókat megjelenítő ábrán: 2a–2b kép). A rögzítőfüles-kétlapos, U alakú szíjvégek és a
síkból kimetszett minta változója itt gyakorlatilag együttáll a laposindás mintákkal. A szíjvégek rögzítőfülei közötti különbség a növényi ornamentika szempontjait követő analízisben nem je-lent jeje-lentős eltérést. Tőlük tárgyformai szempontok (tokos, homorú oldalú, hegyes nagyszíjvég változó) távolítják el jobb felé a kisebb sűrűségű, másik laposindás csoportot. A kisebb sűrűség annak köszönhető, hogy e tárgyakat egyszerre több változó határozza meg (griff, állatküzdelmi je-lenet, indavirág, húsos levélhorog, éles levélhorog, stilizált fürt), illetve a tárgycsoport szoros kap-csolatban áll több további, azonban kisebb jelentőségű változóval (rögzítőfüles-tokos nagyszíj- vég, szíjszorítólemezes nagyszíjvég, borostyánlevél, háromlevelű félpalmetta).
A két laposindás mező közötti határon áll a mindkettőre egyaránt jellemző laposinda és kétlevelű félpalmetta változó, valamint ide súlyozódnak az áttört levélfelület változói is). E két mezőből az 1–2. tengelyt megjelenítő ábrán hosszan elnyúló, laza pontfelhő nyúlik ki, amely-nek végét újabb, kisebb sűrűsödés képzi. A lazábban elhelyezkedő változók közül legfonto-sabbak az akantuszlevél, rögzítőfüles-tokos és a tokos U alakú nagyszíjvég, amelyet kiegészít
1. kép A korrespondenciaelemzés esetsűrűségét jelző ábra (kernel density statisztika)
a gyöngyözött rögzítőfül változója, ezenkívül a kettős tengelyes szimmetria. A sok, kisebb esetszámú vagy egyedi tárgy alkotta pont között az egyetlen sűrűsödést a rögzítőfüles-tokos nagyszíjvégeken ábrázolt kettős tengelyes szimmetrikus minták határozzák meg. Az 1. és 3.
tengelyen látható, laza, sátor alakú felhő változói a teljes avar leletanyag szempontjából kisebb jelentőségűek (ld. a 3a–3b kép mennyiségeit).
E ponton áttérve a pontfelhők tartalmának elemzésére, megállapítható, hogy ez utób-bi változók azok, amelyek a kutatásban vagy az e munka későbutób-bi fejezeteiben összegyűjtött analógiák alapján közvetlen mediterrán-antik előzményekkel bírnak (ötszirmú indavirág, ötszirmú liliom, gránátalma, ízesülő szár, különböző összetett „virág”, vagyis palmettakonst-rukciók, szőlőlevél, gyöngysorkeret, gerezd alakú csomó, illetve a tokos, U alakú nagyszíjvég és rögzítőfüles változata).374 Velük szemben a pontfelhő bal alsó harmadának és az attól jobbra elterülő mező erős sűrűsödését az avar környezetben túlnyomó, főleg a laposindalevelek és kétlevelű félpalmettás hullámzó indaminták rögzítőfüles-kétlapos, U alakú és tokos, homorú oldalú, hegyes nagyszíjvégeken megjelenő változatai alkotják. A legnagyobb esetszámú és legzártabb típusok ezen belül is a geometrikus laposindás (GL) nagyszíjvégek. Az ezektől főleg a tokos, homorú oldalú, hegyes végű szíjvégek, indavirág, állatküzdelmi jelenetek és griffek révén elhúzott, lazább pontfelhőt a korábban általam „késő avar állatstílus” név alatt összefoglalt375 jelenségcsoport (AS) alkotja. E két csoport együtt teszi ki az elemzett forrás-csoport eseteinek nagy többségét, amelyek mellett már csak a „liliommintás” nagyszíjvégek körül jelentkezik markánsabb sűrűsödés. A nagyszíjvégek esetében atipikus, illetve ritka sík-minta, illetve „kisleveles” – csepp alakú levelekből összeállított – minták az 1–2. tengely áb-ráján az ív végei közötti felületre kerültek. E jellemzők azonban, ahogyan egyéb verettípusok – így főleg a keskeny pajzs alakú és lyukvédő veretek – mutatják, mind a geometrikus lapo-sindás, mind a liliommintás szíjvégekkel jellemzők.376
Összegezve a korrespondencia analízis eredményeit: a megfogható három csoport – ter-mészetesen nem időrendi sorban – a GL, az AS és a legkisebb a liliommintás szíjvégek és egyéb liliom jellegű palmetták, mediterrán formák által meghatározott geometrikus jellegű csoport (MG). Főleg az első kettő alkotja a késő avar kori növényi ornamentika legerősebb ornamentikai szubsztrátumát, amelyre – ezt az 1. és 3. tengely analízise igen szemléletesen ábrázolja – ritka, alapvetően időrendi preferencia nélkül a teljes késő avar kori díszítőművészetben fel-felbukka-nó, mediterrán, illetve antik eredetű formák rétegződtek rá (MA). Az utóbbi elemek kiegészítik és színezik az alapvetően egyszerű, laposindás és leveles indaminták által determinált képet.
A pontfelhő jól szemlélteti azt a korábbi megállapítást, hogy a laposindák, állatküzdelmi jelenetek, griffek és indavirágok a késő avar díszítőművészet teljes mértékben adoptált, saját elemei.377 Ebből következik, hogy alkalmazásuk dinamikája kizárólag vagy leginkább csak a
374 Ld. a kutatástörténeti bevezető utolsó szakaszát.
375 Szenthe 2013b.
376 Zábojník SS IV fázisa, ld. Zábojník 1991, 240–241.
377 Ld. az elemzés vonatkozó fejezeteiben: az egymással közeli rokon változatokból álló folyamatos mező az öntési technológiával készült, nagyrészt egyedien mintázott (ennek következményeihez ld.
Szenthe 2012b, Szenthe 2016, 353–357), lokális változatok nagy száma miatt a helyi előállítás jel-legzetességeire nézve is forrást jelent.
2a. kép. A korrespondenciaelemzés változói. 1–2. tengely
2b. kép. A korrespondenciaelemzés változói. 1. és 3. tengely
3a. kép. A korrespondenciaelemzés pontfelhője a változók jelzésével és az esetek mennyiségi adataival. 1–2. tengely
3b. kép. A korrespondenciaelemzés pontfelhője a változók jelzésével és az esetek mennyiségi adataival. 1. és 3. tengely
Kárpát-medencei ornamentika belső rendszerére enged következtetni. Ezzel szemben az ezek-be a csoportokba felülről-kívülről ezek-beleszűrődő, az összképet ezek-befolyásoló változók olyan mi-nőségek, amelyek széles körben megtalálhatók a Kárpát-medence környezetében.378 Főleg az 1. és 3. tengely felőli nézetben szemléletes, ahogyan az avar rendszerre a környezet vizuális világa palástként borul rá. A „saját”, avar kulturális elemeket jelölő változók vízszintes tengelyt követnek a felhő alsó harmadában, míg a külső, mediterrán kapcsolatrendszer változói e fölött, sátor alakban jelennek meg, egy erősebb, ferde tengellyel a felhő jobb peremén. Ez a tengely a liliommintás nagyszíjvégek környékén találkozik a vízszintes mezővel.
Amint a Jozef Zábojník szeriációs vizsgálatainak eredményével való összehasonlítás mu-tatja, a korrespondenciaelemzés időben nem közvetlenül egymás melletti fázisokba keltezhe-tő anyagot vont össze. Formai-stilisztikai alapon egymáshoz közel került a különböző leveles, kétlevelű félpalmettás laposindaminták (GL és AS) két időrendi csoportja (Zábojník SS II és III, illetve II. és III. késő avar kori fázis), amelyek között időrendileg egy sor olyan mediterrán jellegű forma foglal helyet, amelyek a korrespondenciaanalízis pontfelhőjében a ritka szóró-dású csúcsot (AM) alkotják. A jobb szélen lévő sűrűsödés (MG), amely struktúrájában a ritka, elnyúló pontfelhő vége az 1–2. tengelyen, az 1. és 3. tengely elemzésén a mediterrán formákkal jellemezhető változók alkotta mező alsó végén foglal helyet. Helyét két változó, a „rögzítőfü-les-tokos, U alakú nagyszíjvégek” és a „kettős tengelyes szimmetria” határozza meg, a pontcso-port a kutatásban liliommintás nagyszíjvégeknek nevezett csopontcso-porttal azonosítható.
Az összevont típusokkal dolgozó, szeriációs módszerrel szemben379 a változóként a leg-kisebb formai jellegekkel dolgozó korrespondenciaelemzés tehát eltérő eredményre jutott.
Az elemzés eredményét mutató grafikus ábra beváltotta az adatbázisépítés célját, rajta az elem-zett övdíszek, illetve ornamentikájuk stilisztikai csoportjai rajzolódtak ki. E stilisztikai csopor-tok közül három tisztán elkülönül egymástól. Közülük a geometrikus laposindás stílus és a késő avar állatstílus a késő avar kori övdísz-hagyaték zömét alkotja. A pontfelhő másik felén lévő lazább halmaz értelmezése összetettebb, benne részben a közvetlenül a Kárpát-medence környezetében alkalmazott formai jellegekhez köthető jellemzők dominálnak. Ez alapvető-en egy avar tárgyi kultúrát érő külső befolyást jelez, azonban a két nagy sűrűsödésre ráterülő
„palást” egyben a korszak Kárpát-medencei elitkultúrájának lecsapódásaként is értelmezhető.
A két lehetőség természetesen nem kizárja, hanem sokkal inkább kiegészíti egymást. A késő avar kori elit környező világgal tartott kapcsolatai logikus módon éppen a nagyrészt a „bizánci”
fogalma alatt összefoglalt formák Kárpát-medencei megjelenésében válhatnak régészetileg is kézzelfoghatóvá. Ez a „bizánci kapcsolat” – a munka értékelő fejezeteiben megfogalmazott eredmények vagy sejtések előrevetítésével nevezzük ezt azonban csak külső kapcsolatnak – természetesen nem csak az elitkultúrában jelent meg. A pontfelhő folyamatos sűrűsödése azt mutatja, hogy e formák bekerültek az átlagos minőségű tárgyi kultúra csoportjába is; az 1. és 3. tengelyt ábrázoló pontfelhő „sátra” aljának szétterülő volta szerint ez a teljes késő avar kori
378 Ld. a kutatástörténeti bevezetésben főleg az utolsó szakaszt: e változók megfelelnek azon formai je-gyeknek, amelyeket a kutatás a kora bizánci tárgyi kultúra égisze alatt helyezett el. A pontfelhőben ide kerülő tárgyak például a nagyméretű és széles U alakú szíjvégek csoportjába tartoznak (ld. e munka III. részében, az utolsó elemző fejezeteket), illetve az azokkal együtt előkerülő, egyéb övveretek (pél-dául széles pajzs alakú, palmettadíszes veretek) sorolhatók közéjük.
379 Zábojník 1991, Garam 1995, Daim 1987.
ornamentikára jellemző. Bizonyos formai csoportokban, amint azt a liliommintás szíjvégek és közvetlen környezetük sűrűsödése mutatja, ezek a „mediterrán formák” meghatározóvá is váltak a késő avar kori tárgyi kultúra széles rétegében. Ez, mint azt az időrend problémájának tárgyalásakor bőven hivatkozott szeriációval való összehasonlítás jelzi, gyakorlatilag bizonyos időszakokban történhetett meg, mint a késő avar kor legvégén, illetve a késő avar kori II. és III.
fázis határán.380 Máskor, mint a GL és AS pontfelhője sugallja, a késő avar övdíszek tömeges rétegének ornamentikáját alapvetően saját, belső trendek határozták meg, amelyek önálló, avar stílusok eredőjének tűnnek. Az, hogy e dinamika milyen tényezőkre vezethető vissza, talán a késő avar kor egyik legérdekesebb kutatási problémája, amely azonban csak említés szintjén kaphat helyet e munkában, lévén, hogy alapvetően nem csupán ornamentikai, sokkal inkább komplex társadalomtörténeti kérdés.381
Az ábrán megfigyelhető különbségek magukban foglalják azonban azt a problémát, hogy vajon a késő avar korban az övdíszek elterjedt típusai, a nagy stílusok ornamentikája, forma-kincse mennyiben és hogyan reflektált a saját elitkultúrára (vagy éppen milyen befolyást gya-korolt arra), illetve mennyit, milyen csatornákon keresztül merített a Kárpát-medencét övező világ díszítőművészeteiből. A korrespondenciaelemzés tehát további, kultúr- és társadalomtör-téneti kérdéseket állít az időrend kapcsán feljebb felmerültek mellé. Az ornamentális díszű tár-gyak életútja, kulturális és társadalmi szerepük és a stílus szerepének, hatásmechanizmusainak problémája máig vitatott kérdések, amelyek tárgyalása után még egy átfogó történeti modellt is vázolnunk kell a késő avar korra, amelyben azután a társadalmi és kulturális vonatkozások elhelyezhetők lesznek. Mindezekre sort kell kerítenem azelőtt, hogy a feldolgozás valódi tár-gyára, a késő avar kori növényi ornamentika elemzésére térhetnék.