és A fÁzIsOK hOsszÁNAK KéRdésE
Amint Csallány Dezső már megállapította, a késő avar időrend két, viszonylag biztos pontja a korszak kezdő és záró dátuma, amelyek között az egyes fázisok kezdete és vége, illetve hossza többé-kevésbé szubjektív alapon határozható meg. A tárgyi kultúrában a korai avar kor után az első, jól megfigyelhető határ az öntött horizont kialakulása, amelyet a kutatás máig a késő avar kor elejének tekint. E horizontban azonban már nem áll rendelkezésre abszolút kronológiai tám-pont, az utolsó post quem keltezést biztosító bizánci érmek a „közép avar korból” származnak.347 Bár már Csallánynál megjelent, a közép avar kor fogalma Kovrig Ilona Alattyán monográfi-ájának hatására348 terjedt el a kutatásban. A németes relatív időrendekben megkülönböztetett szakasz természetesen már a késő avar kori rendszer formatív időszaka, így, mivel benne egy-szerre zajlik a kultúra és társadalom korábbi rendszerének feloldódása és az új létrejötte, valójá-ban nem fogható fel önálló korszakként.349 Emiatt önálló fázisként történő megkülönböztetése kizárólag az időrendi szakaszolást segítendő indokolt. E közép avar kori átalakulás keltezésé-ben máig párhuzamosan él egy rövid és egy hosszú kronológia, amely összefügg a közép avar fogalom tartalmának, időrendi kereteinek változó megítélésével is. Ez a fent említett okból, az abszolút időrendi támpont hiányában természetesen determinálja a késő avar kor keltezését is. A magyar kutatás a közép avar kort hagyományosan később kezdte.350 Noha a ma uralko-dó felfogás351 szerint ennek alapját kizárólag egy történeti dátum, Kuber és a „bolgár-török
343 Daim 1987, 47.
344 Garam 1995, 416–420.
345 A kevert övgarnitúrák problémájához ld. még alább, a stílus kérdéseit tárgyaló szakaszban.
346 Ld. 81–83. o.
347 Ezekhez Garam 1992, Somogyi 1997, Somogyi 2005, Somogyi 2008b.
348 Kovrig 1963 az alattyán-tuláti temetőben a korai sírcsoport után meg tudott fogni egy 2., lemezes veretekkel jellemzett csoportot, amely után térben elkülönülve, folyamatosan következtek a „késő avar” sírcsoportok. A 2. és 3. fázis során a temetőhasználat rendszere azonban különböző volt.
349 Ld. Bóna 1988, 438–440.
350 László 1955, 179, 284–285; Garam 1987b, 193–196.
351 Bálint 2004b, 36–38.
néphullám” Kárpát-medencei bevándorlása alkotta,352 e rövid kronológiának régészeti alapja is volt: módszertanilag megkérdőjelezhető módon azonban a „közép avar kori” folyamatot a ku-tatás érmekkel keltezett elitsírokhoz,353 illetve a tárgyi kultúra bizonyos jelenségeihez kötötte.354 Ezzel szemben a 90-es évek óta, különben a Kovrig Ilona által Alattyán esetében képviselt fel-fogással355 összhangban, különböző forrástípusok alapján mind elterjedtebb az a nézet, amely a 650-es évekre teszi a közép avar kor kezdetét.356
A késő avar kori első fázis, illetve az öntött bronzművesség kezdetét a közép avar kori fázisok keltezésének függvényében általában 700–730 között állapították meg.357 Figyelembe véve az esetleges regionális eltérések hatásait, a ma már természettudományos módszerrel358 is keltezett együttesek alapján is valószínű, hogy a két időpont valójából a késő avar tárgyi kultúra horizontszerű elterjedésének időszakát keretezi: e két végpont között az valószínűleg mindenütt lezajlott a Kárpát-medencében. A körülbelül egy emberöltőn belül maradó keltezési javaslatok nagy valószínűséggel inkább kiegészítik, mint kizárják egymást, azáltal, hogy ugyan-annak a folyamatnak különböző aspektusaira (elittemetkezések359 – soros temetők létrejötte360 – településkerámia361), illetve dunántúli és alföldi regionális fókuszokra koncentrálnak. Maga a késő avar kor felé mutató átalakulási folyamat (ez a „közép avar kor”) már nyilván a 7. század középső harmadában megindult (ld. részleteihez a késő avar kor történeti kereteit tárgyaló fe-jezetet), kiteljesedése, az új kulturális egység létrejötte, és ezzel a késő avar kori öntött horizont kialakulása azonban valóban csak a 8. század elejére mehetett végbe.
352 Ld. fent, a bolgár-török bevándorlás és Kuber betelepülésének kapcsán a kutatástörténeti fejezetben.
353 Garam 1992, 145–147, 2.13–2.16. sz. együttes.
354 A hagyományosan e csoportnak tulajdonított új tárgytípusok (egyenes talpalójú kengyel, szab-lya, széles karú íj, gyöngycsüngős fülbevaló) alapján különíti el a csoportot Bóna 1971, 244(28)–
247(31), az ugyanitt az átalakulási folyamat részeként már feltűnő jellemzők sora (a településterület északra tolódása, új temetők létrejötte, a temetőhasználat rendjének megváltozása) összemosódik a folyamat meghatározásában elsődlegesen használt és elitsírokkal (Ozora, Igar, Dunapentele) post quem keltezett, tárgyi kultúrában megfogható változással. Az újabb kutatások fényében a strukturá-lis átalakulás valószínűleg egy időrendi szakasszal a tárgyi kultúra változása előtt megindul.
355 Kovrig 1963, 230–231: egyben a volgai bolgár azonosítás tézisével szemben.
356 Ld. összefoglalóan Szenthe 2014.
357 A hosszú és rövid kronológia lehetőségeit összefoglalja Daim 1987, 155–159; azóta Zábojník 1991.
Nagy valószínűséggel megalapozatlanok azok a kísérletek, amelyek a 650-es évekig húzzák vissza az öntött fémművesség kezdetét. A 650-estől kezdi az öntött ipart: Cilinská 1966, 201–202; ld. még Joachim Werner a mala pereščepinoi, bócsai és vrapi leletek fényében kialakított, egymást követő elitgenerációkat rekonstruáló elméletében (Werner 1986, 65); az elméletet – hivatkozás nélkül – fel- eleveníti Stadler 2005, 127–128. Stadler egy közöletlen mödlingi gyermeksír egyetlen 14C adata alapján helyezi a késő avar kor kezdetét a 7. század második felére, illetve 680-ra.
358 Rácz – Szenthe 2009, ld. a hajdúnánási sírok 14C adatait.
359 Bóna 1971: az Ozora–Igar–Dunapentele horizonttal azonosított közép avar kori bevándorló réteg esetében.
360 László 1955: a kiskőrös-vágóhídi, illetve korábban a Tihany téri temetővel (László 1941a) László Gyula alapvetően a soros temetők megjelenésével azonosította a közép avar kori változást – struk-turális szempontból abszolút mértékben helyesen. Ld. még, bár ez esetben túl korai keltezéssel:
Martin 1990.
361 Vida 1999.
Az avar kor végét történeti eseménnyel, az avar kaganátus bukását okozó Karoling had-járatokkal és hódítással keltezik.362 Kisebb, inkább a történeti források különféle magyaráza-taiból származó363 átértelmezésen esett át ugyanekkor a késő avar kor végének, illetve a késő avar kori díszítőművészet használatának záró időpontjának kérdése. A hagyományos felfogás szerint a záró időpont a Karoling hadjáratok korszaka, 800, vagy legfeljebb 810.364 Ezzel szem-ben az újabb kutatás ugyancsak egy történeti forráshely, egy frank birodalmi gyűlésen említett avar követség alapján inkább a 820-as éveket, vagy még későbbi időpontot részesíti előnyben.365 Módszertani szempontból jelentős problémát okoz, hogy a történeti eseményekkel nemcsak a korszak, hanem a késő avar kori tárgyi kultúra használatának végét is egyértelműen keltezik, így a politikai bukás után legfeljebb 20–30 éves, a tárgyi kultúra teljes eltűnéséhez szükséges időszakkal számol az avarokkal szemben „legmegengedőbb” magyar kutatás is.366 A nyugati és szlovák kutatásban azonban az avar tárgyi kultúra vége 800–810, a Karoling győzelem időpont-ja lett.367 Ezzel szemben valóban valószínűtlen, hogy a forrásokban még több mint két évtizedig feltűnő avarok tárgyi kultúrájukat, vagy legalább annak identitást kifejező részét – az öveket, lószerszámokat, fegyverzetet – a Karoling siker után egyszerre felcserélték volna egy ismeretlen és régészetileg megfoghatatlan valamire. Az sem valószínű, hogy a csak a Dunántúl nyugati felére benyomuló Karoling jellegű tárgyi kultúra368 által fedett terület mellett máshol ne lettek volna társadalmi hierarchiák a 9. századi Kárpát-medencében: ha pedig voltak, ezeknek szük-ségszerűen tükröződniük kell a tárgyi kultúrában.
Valószínű tehát, hogy ma még nyitva kell hagynunk a késő avar tárgyi kultúra végé-nek kérdését. Annál is inkább, mert a rendelkezésre álló néhány 14C adat a kalibrációs görbe 9. századi platója miatt gyakorlatilag nem járult hozzá a vita lezárásához.369 Jelen munka szer-zője hajlik arra, hogy a problémát a történeti és régészeti keltezés összehangolásának hagyo-mányos lehetetlenségében lássa. Logikus lenne, hogy a késő avar kori tárgyi kultúra utolsó aktív fázisát 800 utáni, a Karoling nyugattal kapcsolatban álló időszakként azonosítsuk. Ezután a 828-ban az északabbi pannoniai területeket érő bolgár támadás370 (ez nyilvánvalóan az Alföldön keresztül érte el a Dunát) jelezheti azt, hogy a már a kaganátus teljes területét érő krízis általános hatalmi válságba torkollott: az alföldi területek ekkor már vagy bolgár befolyás
362 Bóna 1988, 441; Pohl 2002, 312–320.
363 A probléma eltérő szempontokra fókuszáló megközelítéséhez ld. alább.
364 Ld. Daim 1987, Daim – Lippert 1989, vagy Zábojník 1991 időrendjét: az időrend kérdéséhez ld.
bővebben alább is.
365 Szőke 2014; Lobinger 2016, 143.
366 Bóna 1988, 441; Szőke 2014, 26–36.
367 Daim 1987, 159; Zábojník 1991, 248: a 800-as záródátum mellett mindketten számolnak egy le-csengéssel, amelyben azonban már csak a már meglévő tárgytípusok kerülnek földbe viselőik élete végén. Ezt a sémát követi Kiss Gábor: alapvetően Falko Daim rendszerét használja, azonban a késő avar kort három „generációra” osztja, és hozzávetőleg a 8. század három harmadával azonosítja (Kiss 1991, Kiss 1996).
368 Ld. Cs. Sós 1973, Szőke 1998, Szőke 2011, Szőke 2014.
369 Ld. Lőrinczy – Siklósi 2017.
370 Einhardi Annales, A. 828: MGH SS 1, Pohl 2018, 389.
alá kerültek vagy az itt élők legalábbis képtelenek voltak a területükön áthaladó támadók feltar-tóztatására. A késő avar kori tárgyi kultúra lassú eltűnésére ez esetben csak ezután, a 9. század középső harmadában–második felében kerülhetett sor. Ne feledjük: a késő avar kori falusias települések lakossága ugyanezekkel a tárgyakkal – például az e munka forrásainak döntő részét jelentő veretes övekkel – fejezte ki belső hierarchiáit, a közösség tagjai közötti (jogi?) viszonyo-kat, erre pedig a kaganátus mint e csoportokat össze- és átfogó hatalmi rendszer eltűnése után is biztosan szükség volt. E lokális „rendszerecskék” ereje azonban valószínűleg már csak addig terjedt, hogy a még meglévő, a kaganátus égisze alatt keletkezett stíluscsoportokba tartozó öv-díszeket tovább használják. Az a vizuális káosz, a különböző stílusú övdíszek keveredése, amely e régészeti horizontot (a fent jelzett késő avar kori V. fázist) jellemzi, valószínűleg tökéletesen képezi le a régióban uralkodó politikai-társadalmi anarchiát, széthullást. A kaganátus bukását valószínűleg több évtizeddel, a lokális csoportok szintjén is szükséges presztízskifejezés kény-szere miatt túlélő, eredetileg a késő avar kaganátus-reprezentációhoz kötődő tárgyi kultúra maradványai végleg csak a 9. század második felében tűnhettek el (A folyamat részleteihez ld.
alább, a történeti összefoglalásban.) E hipotetikus, bár valószínű forgatókönyv körülbelül egy időrendi fázissal (kb. 30 évvel, egy hérodotoszi emberöltővel) több időt „hagy” a még élő avar kori tárgyi kultúrának. Érvényességéről jelen kutatási helyzetben azonban nem dönthetünk.
A főleg a késő avar kori tárgyi kultúra, illetve ornamentika végének kérdésében érzett bizonytalanság miatt munkámban alapvetően tartózkodom az egyes fázisok, stílusok és for-mai csoportok abszolút időszakokhoz való kötésétől: ha erre valahol mégis javaslatot teszek, az mindig hipotetikus érvényű. Ezt nemcsak a záró dátum nagyfokú bizonytalansága, hanem a tárgyi kultúra típusainak használatát irányító tényezők ismeretlen volta is indokolja. Bi-zonyosnak vehető tény, hogy a gyakorlatban egy-egy fázis a hagyományosan belé keltezett verettípusok gyártásának – és főleg használatának – nem abszolút kerete. Az egymás után következő fázisok során már csak azért is számolnunk kell a korábbi fázisok típusainak egyre heterogénebb halmazának jelenlétével, mert a késő avar kor utolsó időszakában minden jel szerint valóban viszonylag nagy számban kerültek (vissza?) a használatba a korábbi fázisok formáiból összeválogatott kombinációk. Az egyes csoportokhoz tartozó garnitúrák számá-ban mutatkozó különbségek, azok kulturális szimbólumrendszerekben való leképeződésé-nek ismeretlen volta,371 valamint a díszövek használatának ugyancsak gyakorlatilag isme-retlen körülményei csak még inkább hangsúlyozzák a relatív időrendi szakaszokhoz társuló abszolút dátumok, más szóval a fázisok hosszának logikai konstrukció voltát.
ORNAMENtIKAI AdAtBÁzIs és stAtIsztIKA
Ahogyan a fentiekből kitűnik, a nagy sorozatokon alapuló, reprezentatív kutatások máig legin-kább egy megbízható relatív időrend kialakítását célozták, ennek érdekében pedig a hagyomá-nyos módszerek mellett csak a szeriáció nyújtotta lehetőségre építettek. Mivel munkám célja
371 Például: volt-e változás a díszöv társadalmi jelentőségében, az övviselők számában vagy az övvel temetés szokásrendjében a késő avar kor folyamán?
ettől különböző, formai-stilisztikai kérdésekre összpontosít, elemzésem szükségszerűen eltérő jellegű adatbázison és más statisztikai módszeren – korrespondenciaelemzésen – alapul.
Az adatbázisba a késő avar kori ornamentika anyag túlnyomó tömegét alkotó övdíszek kerültek. Más tárgycsoportok (például tűtartók, fémedények, lószerszámveretek) övdíszekkel egy adatbázisban való szerepeltetése a különféle funkció és eltérő kontextus miatt módszerta-nilag problematikus, elenyésző mennyiségük miatt jelentőségük statisztikailag alulreprezentált vagy mérhetetlen lett volna. Más tárgycsoportokból ugyanezen okból, a kis esetszám miatt nem készült adatbázis. A forrásanyag kiegyensúlyozatlansága372 miatt az övdíszek statisztikai eszkö-zökkel alátámasztott elemzésének eredményeit vethettem össze a többi tárgycsoport vizsgálati eredményeivel. Amint az összehasonlító elemzés utóbb megmutatta (ehhez ld. alább), az övdí-szekben felfedezett formai csoportok és trendek megnyilvánulnak egyéb tárgycsoportokban is.
A statisztikai elemzés az övvereteken keresztül a késő avar kori tárgyi kultúra – illetve annak egy társadalmi presztízsben is fontos szegmense – belső rendszerének vizsgálatára alkal-mas. A tömegesen készült tárgyakon keresztül olyan mintázatok nyilvánulhatnak meg, amelyek társadalmi struktúrák, belső kommunikációs rendszer, időrendi változások eredményeképpen jöttek létre.
Az adatbázisból kimaradó, illetve a domináns tárgy- és ornamentikatípusok által elfedett tárgycsoportok – fémedények, lószerszámdíszek, csont tűtartók, illetve az övdíszek kiemelkedő minőségű vagy regionális jellegű esetei – azonban gyakran igen fontosak a késő avar kori or-namentika kulturális kapcsolatrendszerének, az oror-namentika külső és belső mintáinak, illetve valószínűleg a társadalmi elit azonosításában is. Emiatt az elemzés kettős: az itt bemutatott statisztikai elemzésen túl a későbbiekben nagyrészt a késő avar kori tárgyi kultúra kulturális kapcsolatrendszerének elemzésében támaszkodik olyan tárgyakra, amelyek statisztikai vizsgá-latra alapvetően nem alkalmasak.373