lElEtKOMBINÁcIóK és -csOpORtOK
Az avar kor és a késő avar kor relatív időrendjéről viszonylag nagy egyetértés uralkodik a ku-tatásban. A konszenzus alapját a több, mint egy évszázada megindult kutatások biztosítják, amelynek máig egyformán fontos elemei a „hagyományos”, temetőkön, tárgykombinációkon,
250 Szőke 2001, 105–106.
251 Bálint 2004a, németül Bálint 2010b.
252 Bollók 2014,
253 Szenthe 2013a, Szenthe 2015a.
254 Gáll 2018; Szenthe 2018.
255 A modell rendszeres régészeti alkalmazásához ld. Champion 1989 tanulmányait; a „mag–periféria”
rendszerekhez ld. Santley – Rani 1992.
256 Szenthe 2015b, különösen 240–242; Gáll 2017, 152–159.
párhuzamok gyűjtésén és összehasonlításán alapuló elemzések, továbbá újabban a nagy meny-nyiségű anyag feldolgozására alkalmas statisztikai módszerek.
Amikor a késő avar kor időrendje kerül szóba, valójában nagyrészt a korszak legváltozato-sabb és legnagyobb tömegben előforduló „vezérleletének”, a férfisírok övgarnitúráinak variábi-lis díszű csatjairól, vereteiről és szíjvégeiről beszélünk. Ezekhez képest minden egyéb tárgytípus ritka, formai változatossága kicsi és kevésbé jól elemezhető csoportot alkot. Jelen munka szem-pontjából természetesen szerencsés együttállás, hogy a késő avar kori növényi ornamentika forrásanyaga döntően ebben a tárgyhorizontban összpontosul. Mellettük az egyéb, növényi és alakos díszű tárgyak a fentiek miatt nehezen, illetve – módszertanilag is problematikus módon – főleg éppen az övek vereteinek segítségével keltezhetők.
A ma használt avar kronológia története az 1920-as évekig nyúlik vissza. Alföldi András A. Riegl és F. Zimmermann,257 Rhé Gyula258 és Paul Reinecke259 munkáiból is merítő, a Ham-pel II. csoport avar kori voltát megállapító munkája260 után Csallány Dezső, Horváth Tibor csakhamar pontosították e „griffes-indásnak” nevezett261 leletanyag belső időrendi viszonyait.
Horváth a vrapi lelet és a „nagyszentmiklósi jellegű leletcsoport” összehasonlítása alapján262 a kiskőrös-városalatti 147, 158. és 165. sír övvereteit (geometrikus laposindás és poncolt kis-leveles minták) a 8. század második, a 147. sír vereteit a század harmadik negyedére keltezte.
A század utolsó negyedében Horváth szerint a 150. sír, a 9. század első negyedében pedig 156.
és 155. sír keletkeztek. A döntően Horváth Tibor elemzésén alapuló rendszer gyorsan elter-jedt,263 és szinte változatlan formában sokáig használatban is maradt: még Bóna István is al-kalmazta,264 amellett, hogy a Horváth által inkább stíluscsoportokként meghatározott formai horizontokat a kutatás hamarosan tovább bontotta és relatív időrendi rétegekre osztotta.
Csallány Dezső az 568–670 közé, az avar kor első felére keltezett anyagban megkülönböz-tetett egy korábbi és egy későbbi csoportot, ezzel az avar kori leletanyagot három fő csoportra, illetve kora, közép és késői időrendi szakaszra bontotta.265 A bizánci kultúra befolyásával jelle-mezhető első csoport után a 670–720 között a „griffes-indás” leletanyag létrejöttét megelőző, átmeneti periódust állapított meg, amelyre a csökkenő bizánci hatás mellett a helyi fémműves-ség „simalemezes”, a legkorábbi csoport kelet-európai eredetű ezüstlemezes tárgyait felelevení-tő övveretei és a griffes-indás időszak formáit megelőlegező préselt veretek voltak jellemzők.266 Míg az átmeneti időszakot még éremmel tudta keltezni (Szeged-Fehértó B 82. sír, Konstantinos
257 Riegl – Zimmermann 1923, 49.
258 Rhé 1924.
259 Reinecke 1928.
260 Alföldi 1926, 17.
261 Először: Fettich 1936, 98.
262 Horváth 1935, 117–118.
263 Fettich 1936, 78: lemezes téglalap alakú veretekkel kombinált öntvények után következnek időben a griffes és indás veretes öntött garnitúrák (majd: Fettich 1936, 98: „griffes-indás bronzöntés”).
264 Bóna 1988, 441.
265 Csallány 1939, Csallány 1943, Csallány 1952.
266 Csallány 1939, 31–32.
Pogonatos érmének aranylemezzel bevont hamisítványa267 alapján a 7. század végére, illetve 680–720 közé),268 addig megállapítása szerint a griffes-indás bronzművesség kereteit csak a megelőző, illetve a rá következő időszak abszolút dátumai határozhatják meg. A brestováci és blatnicai lelet, továbbá a szerzőnél ezekkel egy fázisra keltezett nagyszentmiklósi kincs Csal-lánynál is a 9. századi, avar kor utáni horizont vezérlelete.269 Csallány a Deszk D temetőből270 és Szeged (Ásotthalom271)-Bilisicsről272 általa közreadott sírleletek kapcsán a késő avar kori övve-retanyag belső időrendjével is foglalkozott. A bilisicsi és deszki sírokban talált övdíszek közül a laposindás típusokat (a munkámban használt terminológia szerint: geometrikus laposindás) tartotta a késő avar koron belül korábbinak, amely után a bilisicsi 1. sír rögzítőfüles-tokos, egy darabból öntött, gyöngysorkeretes, palmettamintás szíjvége és alakos díszű széles pajzs alakú veretei következtek (e temetőkből a késő avar kor eleje hiányzik).273 Az avar kor legkésőbbi cso-portjába a karéjos szíjvégekkel és poncolt mintákkal jellemzett övdíszeket sorolta.274 Mivel ez utóbbi csoport és a magyar honfoglalás kori leletanyag között stilisztikai kapcsolatot állapított meg, a késő avar kori tárgyi kultúra végét igen későre, a 9–10. század fordulójára keltezte.275
A késő avar kor finomkronológiájának sarokköve Kovrig Ilona Alattyán monográfiája,276 amely az első szisztematikus, nagy sírszámú temető elemzésén alapuló feldolgozás. Kovrig a temető létrejöttét alakító tényezők közül az időrendet tartotta meghatározónak, mellette ki-sebb súllyal esnek latba nála a társadalmi rétegződés277 és az etnikai (kulturális) különbségek.278 A hét pontban összegzett, különböző övveret-kombinációkat279 egyértelműen időrendi sor le-képeződésének tekinti. Kovrig munkamódszere és kritériumrendszere – néhány, technikai elem kivételével, amelyekkel a német kutatás H. W. Böhme révén hamarosan kiegészítette Kovrig elemzését280 – megfelel a korabeli közép-európai kutatási módszertannak. Munkája Magyar-országon hosszú időre mintává, eredményei abszolút hivatkozási alappá váltak.281 Kovrig Ilona rendszerén a temetőelemzésen alapuló, a sírok és temetők egyedi jellegzetességeire is reflektálni tudó feldolgozások közül Magyarországon máig egyedül Garam Éva a kézirat elkészülténél egy
267 Somogyi Péter modern meghatározása szerint az utánzat eredetije a MIB 7–8, 674–681 közötti veret (Somogyi 1999, 80, nr. 70).
268 Csallány 1952, 243.
269 Csallány 1939, 32.
270 Csallány 1943.
271 ADAM 2002, 26.
272 Csallány 1957.
273 Csallány 1957, 128–129.
274 Csallány 1957, 129.
275 Ld. az előző jegyzetet.
276 Kovrig 1963.
277 Ld. Kovrig 1963, 198–223.
278 Kovrig 1963, 219–223.
279 Kovrig 1963, 156–158.
280 Böhme 1965: munkája a temetőtérképen ábrázolt jelenségek összehasonlításán és a leletkombiná-ciók táblázatos megjelenítésén – lényegében manuális leletstatisztikán – alapul.
281 Garam 1979; Čilinská 1966; Madaras 1994; Madaras 1995a; Török 1998.
évtizeddel később megjelent282 Tiszafüred-monográfiája lépett túl. A majdnem 1300 feltárt sírt tartalmazó temetőben Garam – az övveretek esetében már szeriációt is használva283 – rendkí-vül pontos relatív időrendet állított fel, amely a Dunától keletre284 máig az egyetlen, a közép- és késő avar kori tárgytípusok nagy részét – tehát nem csak az övdíszeket – tartalmazó, átfogó kronológiai rendszer. (A Garam által felállított időrendi csoportok érvényességét nem befolyá-solja, csupán terminológiai probléma, hogy a Tiszafüred-feldolgozásban a László285 és Kovrig által is használt,286 a temetőt generációkra osztó időrendi séma köszön vissza.)
Nyugat-európai, illetve csak kis részben német módszertant képviselő287 elméleti beállított-sága miatt lényegében a Kárpát-medencei avarkutatást érő külső impulzusnak tekinthető Falko Daim két, körülbelül a Tiszafüred-feldolgozással egyszerre születő temetőelemző monográfiá-ja,288 amelyeknek azonban sajnos legfeljebb jól vizualizált relatív időrendje289 – „Stuferendszere”
– került át az avarkutatás érvrendszerébe.290
Garam É. és F. Daim munkáinak erénye a relatív időrend statisztikára alapozott vizsgálata.
Általuk a Kárpát-medence két, egymástól távol eső, szűkebb régiójára a jelentős sírszám miatt statisztikailag is releváns időrendi rendszer áll rendelkezésre, amelyeket kiegészít Jozef Záboj-ník291 kizárólag statisztikai módszert alkalmazó relatív időrendje is.292 E kötetek megjelenése óta minden olyan munka, amely a közép- és késő avar kori tárgyi kultúra relatív időrendjét vizsgálja, döntően rajtuk és az általuk megalkotott német nyelvű terminológián alapszik.293
282 Az 1985 körül lezárt kézirat végül 1995-ben jelent meg: Garam 1995, 233. jegyzet.
283 Garam 1995, 186.
284 A sors fintora, hogy éppen ez a nagy sírszámú Tisza-menti temető mutat nagyon szoros kapcso-latokat főleg a dél-dunántúli kulturális csoportokkal (ld. Garam 2018 összehasonlító elemzését).
Az elemzést lehetővé tevő nagy sírszám ennek fényében a Dunántúl felé mutató kulturális jellemző.
285 László 1955, ld. a problémát fent.
286 Az I–III. sírcsoport generációkra osztása: Kovrig 1963, 207–210.
287 Ld. Daim 1996 elméleti összefoglalását, amelyben – a kiállítási katalógus formai korlátai miatt – hivatkozás nélkül is érezhető a bevezetőben idézett posztprocesszualista irányzatok hatása.
288 Daim 1987, Daim – Lippert 1984.
289 Daim 1987, Abb. 28–29.
290 Ezzel szemben a szerző fontos megállapításainak, vívmányainak nagy része elsikkadt. Például: ter-mészettudományos és készítéstechnológiai vizsgálatok kiterjedt alkalmazása (Leobersdorf 2. kötet);
a leletanyag teljességére kiterjedő statisztikai vizsgálatok (Daim 1987, 39–43); annak megfogalma-zása, hogy a társadalmi rétegek között is minőségi – gyakorlatilag kulturális eltérések – révén lehet különbséget tenni, illetve ezzel kapcsolatban a tárgy vizuális szerepének vizsgálata (Daim 1987, 31);
különbségtétel a melléklet és a viseleti elem között (Daim 1987, 170); összehasonlító vizsgálat a környező területek avar temetőivel (Daim 1987, 173–179).
291 Zábojník 1991.
292 Sajátos probléma, hogy J. Zábojník jelölései (SS: Spätstufe) hívószónak számító voltuk miatt nem alkalmazhatók a német kutatás számára. A döntően német nyelvterülethez kötődő kronológiai ku-tatás emiatt Falko Daim semleges SpA (Spätawarenzeit) jelöléseit használja, amely főleg abban az esetben jelent gondot, ha az aktuálisan használt időrendi struktúra Zábojník tagoltabb felosztását veszi alapul, illetve a „Stufék” tartalmában inkább arra hasonlít (ilyen: Szenthe 2015a).
293 Daim munkáinak és terminológiájának hatásához ld. Kiss Gábor SpA II fázisa: Kiss sematikusabb időrendi rendszere alapvetően Falko Daim rendszerét követi, azonban a késő avar kort három „
Alapvető különbség azonban Garam és Daim, valamint velük szemben J. Zábojník munká-ja között, hogy míg az előbbi kutatók szakaszolását stilisztikai változások és az együtt előfordu-ló tárgyak együttesei (a temető belső rendszere) közösen hozták létre, Zábojník csak a tárgyak kombinációira támaszkodik. Így, noha rendszere az egyes tárgyak szintjén formai és stilisztikai téren tisztább, a tárgyi kultúra változásának valós dinamikáját elfedheti.294
Annak ellenére, hogy a rendszer egy temetőre érvényes, Garam eredményei a nagy le-letszám függvényében „összavar” keretben is reprezentatívak. A szerző a késő avar kori te-metőhasználatot csak három generációra, illetve fázisra (4–6) bontotta,295 ahol a 4. generáció hozzávetőleg Daim és Zábojník I.–II. késő avar kori fázisának, az 5. generáció Zábojník III. és IV. fázisának felel meg,296 a 6. fázis azonos Falko Daim IIIb fázisával. Garam leletek elvi során alapuló szeriációs táblázata297 emellett gyakorlatilag megegyezik Jozef Zábojníkéval. (A 6. fázis másodlagosan felhasznált veretekből álló, „kevert” garnitúrái, amelyek megjelentek a temetőe-lemzésben, a statisztikában láthatatlanok).
F. Daim és J. Zábojník rendszere a Spätstufe I–II és a SpA I–II tartalmában – kisebb eltéré-sekkel egyes esetek besorolásában – gyakorlatilag azonos. A leobersdorfi szériában viszonylag szűk darabszámon elkülöníthető SpA II fázis Zábojníknál igen tagolt, köszönhetően az ide so-rolható típusok nagy számának, valamint formai variabilitásának.298 J. Zábojník szeriációja ez esetben egy sor olyan tipológiai megállapítást tesz lehetővé, amelyek jelen dolgozat számára is nagy jelentőséggel bírnak.299 Zábojník szerint az SS II folyamán jelennek meg a már SS III felé mutató, párhuzamos oldalú szíjvégek, amelyeknek tokján egyes esetekben a rögzítőfül is meg-található, illetve a tömörre öntött példányokkal szemben ugyancsak későbbi, áttört szíjvégek.
A motívumok esetében a SS II fázison belül általában korábbiak a griffekkel és állatküzdelmi jelenetekkel díszített tárgyak (számos típusuk SS I kapcsolatrendszerrel bír), és később terjed-nek el a bőségszarus indával díszített nagyszíjvégek is.300 Inkább a feldolgozott széria méreté-nek lehet függvénye, hogy Zábojník kettéoszthatja Daim SpA IIIa fázisát (SS III és IV). Ezzel szemben lényeges különbség, hogy a Zábojníknál hiányzik az alkalmazott statisztikai mód-szerrel kimutathatatlan,301 utolsó fázis (Daim SpA IIIb), amelyet kopott, sérült, illetve külön-böző időrendi rétegekbe keltezhető veretekből összeállított, hiányos garnitúrák jellemeznek.302
generációra” osztja, és hozzávetőleg a 8. század három harmadával azonosítja (Kiss 1991, Kiss 1996);
Kiss 1995; Fancsalszky 2007, például 45, 119–120; Garam 1995-re hivatkozik: Szalontai 2003.
294 Zábojník által kiemelt példa egy indás szíjvégtípus (Zábojník 1991, 43. típus: Taf. 13; Daim 1987, Abb. 28, SpA I, 51, 56, 65. sír nagyszíjvége). A viszonylag kisméretű, gyakran áttört és tok helyett külön szíjszorító lemezzel ellátott nagyszíjvégek máshol is gyakran lemezes veretekkel járnak.
295 Garam 1995, Abb. 254, Beilage 3.
296 Garam generációi ezzel olyan anyagmennyiséget foglalnak magukba, amely a rendelkezésre álló abszolút időrendi sémák alapján legalább fél évszázadot íveltek át (a késő avar kor abszolút időrend- jéhez ld. később): ez alapjában kérdőjelezi meg a generáció fogalmának használható voltát.
297 Garam 1995, Abb. 90, Beilage 2.
298 Zábojník 1991, 237.
299 Zábojník 1991, 236–239.
300 Zábojník 1991, 239.
301 Ezt megállapítja: Zábojník 1991, 244.
302 Elkülöníti Daim 1987, 47.
Ez utóbbi fázis Garam Évánál – Daim munkájától függetlenül – ugyancsak megtalálható.303 Mivel különben a tárgytípusok relatív egymásutániságában a három rendszer messze-menő egyezéseket mutat, felállítható a késő avar kori övdíszek legfeljebb minimális regionális különbségeket mutató, az egész Kárpát-medencére általánosítható időrendi sémája. A séma természetesen elvi, amennyiben a késő avar kori övveretek formai és ornamentális változásai a temetőkben tükröződő használatban sokszorosan egymásba fonódó halmazt alkotnak. For-mai-stilisztikai téren, egy-egy csoport megjelenésének és elterjedésének relatív időrendjében azonban a különváló csoportok valós létezők.