A 18. század vége és a 19. század eleje az egyik legjelentősebb periódus nemzeti irodalmunk történetében; ebben az időszakban vív irodalmi berkekben szellemi csatát régi és új, határolódik el egymástól ősi (hagyományaihoz hű) és modern szellem. A változás nem csupán szellemi, kulturális és társadalmi kérdéseket érintett, hanem egy új olvasóközönség meghatározása és kialakulása is fontossá vált az irodalmi életben. Előtérbe kerülnek tudós írói körökben a magyar nyelv ápolásával és csinosításával kapcsolatos kérdések. Éppen ezért fontos azoknak az alkotói csoportosulásoknak a bemutatása, amelyek célul tűzték ki az anyanyelv magasabb szintre emelését. A dolgozat a Komáromi Tudós Társaságra és Péczeli József folyóiratára, a Mindenes Gyűjteményre fókuszál, de áttekintést kíván nyújtani a korabeli magyar nyelvű sajtóról is. A vizsgálódás középpontjában az a lehetséges kapcsolati hálónak a bemutatása áll, melynek tagjai vagy személyes találkozásaik révén, vagy levelezéseik által inspirálhatták rímfaragásra az érzékeny asszonyokat, főként Fábián Juliannát.
Kulcsszavak: Komáromi Tudós Társaság, Mindenes Gyűjtemény, magyar felvilágosodás, Péczeli József, Fábián Julianna
Bevezetés
„Mindennek tetszeni lehetetlen – akarni együgyűség”1 (Péczeli József)
A 18. század vége és a 19. század eleje az egyik legjelentősebb periódus nemzeti irodal-munk történetében; ebben az időszakban vív irodalmi berkekben szellemi csatát régi és új, határolódik el egymástól ősi (hagyományaihoz hű) és modern szellem. A változás nem csupán szellemi, kulturális és társadalmi kérdéseket érintett, hanem egy új olvasó-közönség meghatározása és kialakulása is fontossá vált az irodalmi életben. Az általam vizsgált korszakban előtérbe kerülnek tudós írói körökben a magyar nyelv ápolásával és csinosításával kapcsolatos kérdések. Éppen ezért fontosnak tartom azoknak az alkotói csoportosulásoknak – jelen tanulmányban a Komáromi Tudós Társaságnak – a bemu-tatását, amelyek célul tűzték ki az anyanyelv magasabb szintre emelését. Debreczeni Attila Tudós hazafiak és érzékeny emberek című kiváló írásában az integráció és el-különülés lehetőségeit vizsgálja a 18. század végének magyar irodalmában. A szerző a tudományok, a literatúra és a nemzeti karakter kapcsán górcső alá veszi különböző
1 Az idézett mondattal bocsátotta útjára Péczeli József és a Mindenes Gyűjteményt szerkesztő Komáromi Tudós Társaság a folyóiratot 1789-ben. (lásd: Péczeli József: Mindenes Gyűjtemény, I-VI.
Negyed, Írattatott ’s Nyomtattatott Rév-Komáromban, Wéber Simon Péter’ betűjivel, 1789-1792.)
aspektusok alapján Péczeli József folyóiratát, a Mindenes Gyűjteményt. Debreczeni gondolatai nyomán megállapítható, hogy a tudós társaság hazafias beszédmódja és a szerkesztő ifjak közösségképző eszméje a magyar nyelvű műveltség előmozdításában érhető tetten (vö. Debreczeni 2009, 190). A folyóirat beszédmódja is egyértelműen utal a magyar nyelv ápolását célként meghatározó attitűdre. Erre kiváló példaként szolgál-hat a Mindenes Gyűjteményben legtöbbször előforduló fogalmak ismétlődése, ezek pedig a nagybetűs Nyelv és Nemzet, vagy kisbetűvel írott nyelv és nemzet kifejezések (vö. Debreczeni 2009, 192).
A magyar felvilágosodás időszakában, a nemzeti irodalmi törekvésekkel párhuzamo-san jelentős előrelépés történt a hazai újságírás történetében is: különös tekintettel az ekkor
„fénykorát” élő Komárom városára, ahol Péczeli József 1789-ben hozzákezdett az elsőnek számító magyar nyelvű tudományos folyóirat, a Mindenes Gyűjtemény szerkesztéséhez.
Mielőtt rátérnék dolgozatom érdemi részének kifejtésére, rövid áttekintést kívá-nok nyújtani a magyar nyelvű sajtó jelentőségéről, valamint a gyűjtemény szerkesztését megelőző első lépésekről, és ezzel korrelációban a főbb motivációkról is. Az első anya-nyelven szerkesztett újság a Ráth Mátyás nevéhez fűződő Magyar Hírmondó volt; a hírlap publikálására 1780-ban került sor Pozsonyban, ám 1788-ban annak szerkesz-tése megszűnt. A Magyar Hírmondó megjelenését követően további – magyar nyel-ven szerkesztett – folyóiratok kerültek az olvasóközönség elé. A magyar felvilágosodás időszakában jelentősnek bizonyultak: a bécsi Magyar Kurir, a Magyar Músa, a Magyar Mercurius, a Magyar Museum, a Diétai Magyar Múzsa, a Hadi és Más Nevezetes Történetek, az Uránia és az Orpheus című folyóiratok. Az újságírás origójának számító Pozsony, Bécs és Pest mellett fontos előrelépést tett a hazai sajtó fejlődésének tekin-tetében Komárom városa is, ahol a helyi református egyház vezetője, Péczeli József hozzáfogott a Mindenes Gyűjtemény szerkesztéséhez (vö. Szénássy 1994, 13–14).
Dolgozatomban kísérletet teszek azon tényezők bemutatására, melyek hatással le-hettek úgy a város irodalmi életére, mint az irodalmat pártoló és egyben olvasóközön-séget kialakító, jelen esetben komáromi közösségre. Ezzel összhangban izgalmasnak találom a Mindenes Gyűjtemény női olvasóközönség megnyerése érdekében kifejtett hatásának bemutatását. Vizsgálódásom fókuszában továbbá a gyűjtemény szerkesztése révén kialakult népszerű Komáromi Tudós Társaság áll, amelyet nemcsak heterogén volta (vö. Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 85) – Péczeli vallási felekezetre való tekintet nélkül alakította ki maga körül „tudós körét” – tett különlegessé, hanem a különbö-ző tudományterületeket érintő, gyakran az olvasókat hasznos tanácsokkal ellátó, tá-jékoztató jellegű és rendkívül igényes szakcikkek is emelték a folyóirat színvonalát.
Ugyanakkor Péczeli nem kis feladatot vállalt magára, amikor hozzákezdett a gyűj-temény szerkesztéséhez, hiszen a kisszámú olvasóközönség mellett egyéb folyóiratok féltékenységével is harcolnia kellett (vö. Szénássy 2010, 14–15). A tudós társaság kö-rét gazdagította – ezáltal pedig a folyóirat szerkesztésében is érdemi szerepet vállalt
51
A Komáromi Tudós Társaság jelentősége a magyar felvilágosodás időszakában
– a komáromi születésű, szerény jövedelmét főkötők varrásával kiegészítő – Fábián Julianna is. Az asszony alkalmi versek írogatásával próbálkozott,2 valamint otthoná-ban teret biztosított a helyi és nevezetes irodalmi alakok között kialakult polémiák megvitatására. Éppen ezért tanulmányomban annak a lehetséges kapcsolati hálónak a bemutatását helyezem vizsgálódásom középpontjába, melynek tagjai vagy személyes találkozásaik révén, vagy levelezéseik által inspirálhatták rímfaragásra az érzékeny asz-szonyokat – jelen esetben Fábiánt –, ebben a folyamatban pedig jelentős szerep jutott a komáromi folyóiratot szerkesztő társaság bizonyos tagjainak.
Péczeli József programja – A folyóirat célközönsége
A Rákóczi-szabadságharc lezárása után békés napok köszöntöttek Magyarországra, így Komárom városára is, ahol ebben az időszakban gazdag, pezsgő irodalmi élet látszott kibontakozni. A fejlődés termékeny talajt biztosított a nyomdászat számára, hiszen a könyvnyomtatás csakis ott honosodhat meg, ahol a fogyasztás feltételei biztosítottak.
Kialakult a magyar értelmiségi réteg és az olvasóközönség, az új eszmék terjesztésé-nek legfontosabb eszközévé pedig a könyv és a magyar nyelvű irodalom megteremtése vált (vö. Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 7). II. József türelmi rendeletének érelmében a protestánsok számára lehetővé vált a vallásgyakorlás mellett a szabad lelkészválasztás is. A debreceni kollégium javaslatára Péczelire esett a komáromi református gyüleke-zet választása. Miután Péczeli megérkegyüleke-zett a városba,3 rögtön hozzákezdett a város irodalmi és kulturális életének fellendítéséhez (vö. Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 83).
Toldy Ferenc így vélekedik tevékenységéről: „egyike volt abban a korban a tudomány, a hazai nyelv, a költészet leghathatósabb terjesztőinek, a francia iskola főnöke, amelyben Bessenyei Györgyöt váltotta fel, az új nemzedék példa és irányadója… Emellett fele-kezetének legkitűnőbb szónoka… általánosan tisztelt, a kor minden nevezetességeivel viszonyban álló tudós ember” (Talpolcainé Sáray Szabó idézi: Toldy 1876, 138–139).
Péczeli jóvoltából a városba meghívást nyert Wéber Simon Péter, aki pozsonyi nyom-dájának megnyitását követően 1788-ban komáromi székhelyű fióknyomdát hozott létre;
ettől az évtől kezdődően tekinthető viszonylag folyamatosnak a város nyomdászatának
2 Költeményei nem kerültek publikálásra, azok létezéséről csupán Gvadányi Józseffel folytatott levelezéséből tudunk. A verses levelezés a Mindenes Gyűjtemény megszűnése után kezdődött, ám azt tudjuk, hogy Gvadányi korábban is járt Komáromban, és érdemi szerepet vállalt a folyóirat szerkesztése és indítása körüli munkálatokban.
3 Péczeli abban az évben foglalta el hivatalát – 1783-ban –, amikor a várost másodízben érte földrengés.
A húsz évvel korábbi katasztrófához képest a földrengés most nem követelt emberáldozatot, mégis felbecsülhetetlen károkat okozott. Komárom lakosainak száma ekkor körülbelül tizenegy ezer lehetett, nagyságát tekintve Selmecbányát és Pozsonyt követve a harmadik legnagyobb településnek számított. (lásd: Tóth 1989, 3–5)
története4 a kezdetektől egészen napjainkig (vö. Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 37). Wéber komáromi nyomdájából kikerült példányok és azok szerzői reprezentálják a felvilágo-sodás időszakának jellemzőit, továbbá az anyanyelv ápolása okán kialakult Komáromi Tudós Társaság irodalmi tevékenységét (Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 9). A Mindenes Gyűjtemény 1789-től egészen Péczeli József haláláig, 1792-ig a Wéber-nyomda állandó terméke lett (vö. Tóth 1989, 86). Wéber Simon Péter Pozsony első protestáns nyom-dásza volt, így a felvilágosodás protestáns szerzőinek írásai az ő nyomdájában jelentek meg (Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 38). Elsősorban a városhoz kötődő és Péczeli József köréhez tartozó szerzők írásai kerültek sajtó alá Wéber komáromi nyomdájában. Nem elhanyagolandó Wéber Simon Péter kiadó politikája sem; a nyomdász, aki érdeklődéssel fordult az irodalom felé, olyan könyvek kiadására is vállalkozott, amelyek az általunk tárgyalt korszakban populárisnak bizonyultak. Ellentétben más nyomdászokkal, akik az esetek többségében a régebbi könyvek utánnyomására vállalkoztak csak; Wéber nyitott az új tematikájú írások felé, így bátran vállalkozott természettudományi, történelmi és irodalmi könyvek publikálására is. A nyomdász maga is folytatott irodalmi tevékenysé-get, írásai szorosan kapcsolódnak a kor eseményeihez: főleg alakalmi jellegű műveket és ünnepi köszöntőket írt (Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 42–43).
Egyetérthetünk Debdeczeni Attilával abban a tekintetben, hogy Péczeli lapja, va-lamint a Magyar Museum, az Orpheus és az Uránia című folyóiratok megjelenése jelentős előrelépést jelentett a magyar társadalom és művelődés életében. Ám az imént felsorolt folyóiratok programját és célkitűzését ismerve lényeges eltéréseket figyelhe-tünk meg: míg a Mindenes Gyűjtemény az integráció eszméjét testesíti meg, addig az Orpheus és a Museum programjában az elkülönülés lehetőségének megvalósulása ke-rül megfogalmazásra. Ezzel korrelációban pedig Debreczeni Attila úgy fogalmaz, hogy Kármán József lapja, az Uránia az előbbiekkel implicit vitát folytat (vö. Debreczeni 2009, 175). A magyar felvilágosodás népszerű folyóiratai a hálózatszerű nyilvánosság-ban központokat képeztek, azonnyilvánosság-ban eltérő arculatuk volt. A Magyar Museum és az Orpheus konkrétan megfogalmazott programmal kerültek a nyilvánosság elé. Ez nem mondható el sem Péczeli Mindenes Gyűjteményéről, sem a Hadi és Más Nevezetes Történetekről, hiszen ezek a folyóiratok bevezető cikkükben nem határoztak meg egyértelmű programot (Debreczeni 2009, 177).
4 A komáromi nyomdászattal és a sajtó történetével kapcsolatban többek között Szénássy Árpád, Tóth László, Tapolcainé Sáray Szabó Éva, Kecskés László, Kosáry Domonkos valamint Pyber Kálmán végzett mélyreható kutatást. A város első monográfusa Prohászka Ferenc volt, aki a Komáromi nyomda történeti vázlata címmel publikálta írását, erre Tapolcainé tesz említést idézett művében.
(lásd. Tapolcainé Sáray Szabó 2010, 5). Baranyay József A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története címmel megjelent munkája mellett fontos megjegyeznünk A komáromi sajtó történeti repertóriuma című írását is. Baranyay repertóriumában felsorolt folyóiratok egyikében olvasható Komáromi poetrinák (Fábián Juliánna) címmel megjelent cikk. A gyűjtemény a Komáromi Levéltárban található.
53
A Komáromi Tudós Társaság jelentősége a magyar felvilágosodás időszakában
A komáromi folyóiratnak volt politikai aspektusa is, mely II. József döntéseivel hoz-ható összefüggésbe. Ennek értelmében valódi előrelépésre nyílott lehetőség az oktatásügy és a hivatalos nyelvhasználat kapcsán. A magyar az oktatás nyelveként régi témája volt a hungarus nemzetségnek, ezzel ellentétben az államnyelv körüli vita újdonságnak számí-tott, jelentőssé csak az általunk vizsgált periódusban vált (Debreczeni 2009, 211).
Péczeli József Mindenes Gyűjteménye Ráth Mátyás Magyar Hírmondójának, Szacsvay Sándor bécsi Magyar Kurirjának és Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid Magyar Museumának mintájára készült (vö. Tóth 1989, 6). Péczeli nem kis feladatot vállalt magára a Mindenes Gyűjtemény szerkesztésével. Mivel a folyóirat korábbi, 1789. január 1-jén megjelent első száma nem aratott osztatlan sikert, ezért a szerkesztő joggal kételkedett a munkálatok folytatásának sikerében; a gyűjtemény Minden jószívű hazafiakhoz című cikkében így fogalmaz: „Sok jó Hazafijaknak ké-résekre újra megindítjuk e’ Gyűjteményünket, még pedig ez után minden Héten két-szer egy-egy árkust küldünk öt R. forint előfizetésért, melyeket az ezt ólvasni kívánó Érdemes Hazafijak minden bátorsággal fel-küldhetnek frankón akár hozzánk, akár a’
Komáromi Posta Mester Úrhoz. Ha ezen Gyűjteményünknek annyi Ólvasóji lésznek, a’ mennyin vagynak a’ Magyar Kurírnak ti. kilentszáz vagy ezer; tehát a’ haszonból minden Esztendőben leg-alább ezer Tallért fogunk a’ Magyar Literatura’ virágozta-tására fordítani. Miképpen lehessen pedig azt leg-jobb móddal a’ Magyar Literatúra’
virágoztatására fordítani; arról sok, nálunk Böltsebb Hazafijakat fogúnk meg-kérdezni.
Mi leg-jobban szeretnénk ha a’ Nyelv’ pallérozására fel-állíttatándó kis Társaságnak tőkepénzül szólgálna, a’ melyet is reménylünk hogy idővel sok nagy lelkű Hazafijak gyarapítanának. Ha pedig az Ólvasók ezeren feljül is számosodnak, akkor két ezer ’s több Tallérokat is fordítunk ezen nemes végre” (Péczeli 1789, 4–5). A komáromi fo-lyóirat összesen három alkalommal indult újra: először 1789 januárjában, majd 1789 júliusában. Ezt követően 1790 júliusában újra szünetelt, míg az 1791-ben és 1792-ben megjelent két kötet már évkönyv formájában került nyomtatásra. Az okok leginkább a komáromi lelkészt ért támadásokra – valamint anyagi nehézségekre – vezethetők visz-sza. A Magyar Kurirt szerkesztő Szacsvay Sándor részéről erős kritikák érték Péczelit.
Összehasonlítva a komáromi lapot a Hadi és Más Nevezetes Történetekkel, elmond-ható, hogy utóbbira nem jellemző a tudományosság. A tudománybéli jelentések helyett a cikkek főleg a török háború tematikájára szorítkoznak; a lapba – melynek műfaja a hír – háborús témában szerkeszt verset Batsányi, Baróti Szabó és Fazekas is. A Mindenes Gyűjtemény kezdetben nem közöl politikai vagy háborús témában érintett írásokat, ám később jellemző a folyóiratra az iskolaügyhöz és a magyar nyelv hivatalossá tételé-nek kérdéséhez kapcsolódó cikkek publikálása (vö. Debreczeni 2009, 178). A Mindenes Gyűjtemény a Hadi és Más Nevezetes Történetekkel ellentétben nem a hírt tartja fon-tosnak, hanem – és ez nagyon jelentős – az állásfoglalást. A szerkesztők és a tudós tár-saság célja tehát az, hogy kifejthessék álláspontjukat a nyelv és a nemzet védelmében
(Debreczeni 2009, 179). Debreczeni Attila – Penke Olgára hivatkozva – monográfiájában meghatározza, hogy Péczeli folyóiratának műfaja kivonat, hiszen a lelkész a gyűjtemény cikkeit különböző kivonatoló újságokból fordította (Debreczeni 2009, 181).
A rendkívül művelt és több tudományterületben is jártas Péczeli irodalmi tevékeny-sége során főleg a francia szellemi és irodalmi életből merített. Első munkája Voltaire Zairjának magyarra fordítása, azonban a komáromi lelkész angol klasszikusoktól is for-dított. Nevezetesen Edward Young vagy James Hervey egy-egy művét ültette át ma-gyarra (vö. Tóth 1989, 5–6). Továbbá Péczeli drámafordítói tevékenységének köszönhe-tően a gyűjteményben nagy hangsúlyt kap a színjátszás (Debreczeni 2009, 189).
Péczeli József folyóiratát vizsgálva érdekesnek bizonyulhat számunkra Penke Olga Kazinczy Ferenc és a Mindenes Gyűjtemény című tanulmánya, melyben a szerző be-mutatja Kazinczy és a komáromi lelkész szerkesztő tevékenysége közötti különbsége-ket és hasonlóságokat. Kazinczy és Péczeli a korszellemnek megfelelően azonos in-díttatásból kezdett hozzá a folyóirat-szerkesztéshez, ám a költőtársak szemléletmódja több helyen különbözik. Penke elemzi Kazinczy írásait a Mindenes Gyűjteményben, és megvizsgálja Péczeli alkotásait Kazinczy folyóiratában, az Orpheusban. A két szer-kesztő tevékenysége abban a tekintetben maradéktalanul megegyezett egymással, hogy mindketten jelentősnek tartották a nyilvánosság biztosítását, a tudomány pártolását és a fordítói tevékenységet (vö. Penke 2010, 407).
Kazinczy nagy érdeklődést tanúsított költőtársának, Péczeli Józsefnek szerkesztői tevékenysége iránt, mi több, maga is közölt írásokat a komáromi lelkész folyóiratában.
A nyelvújító 1790-ben, azaz egy évvel később Péczeli vállalkozása után kezd hozzá az Orpheus szerkesztéséhez (Penke 2010, 408). Koncepcióját Péczeli elé tárja, akit 1789-ben meglátogat; elképzelése megegyezik Péczeliével abban, hogy nem kíván a többi korabeli folyóirat vetélytársa lenni. Kazinczy egységesebb tematikával dolgozik, mint Péczeli, valamint folyóiratában a magasabb ízlés megvalósítására törekszik (Penke 2010, 409). Több alkalommal is bíráló cikket közöl Kazinczy a gyűjtemény szerkesztőjéről, valamint meglehetősen türelmetlen magatartást mutat Gvadányi Józseffel szemben is (Penke 2010, 410). Nyelvi és helyesírási hibákra is felhívja a figyelmet a komáromi folyóiratban. A fordítás kérdésében sem egyezik kettejük véleménye; míg Kazinczy a hűség és pontosság elvét hangsúlyozza, addig Péczeli a fordítói szabadság mellett foglal állást (Penke 2010,411). Polémia figyelhető meg a latin és a német nyelv hazai fontos-ságát illetően; a Mindenes Gyűjteményben a latin idézetek, az Orpheusban a német nyelvű hivatkozások vannak túlsúlyban (Penke 2010, 410). A nyelvújító Péczeli fordí-tásait esztétikailag is pellengérre állítja (Penke 2010, 412). Kazinczy a türelmetlenebb, Péczeli a megértőbb, a szakmai nézeteltérések mellett azonban a jelentős kérdésekben megegyezik a szerkesztők véleménye. Összefognak a közös célok magvalósításáért, fontos számukra a magyar nyelv ügye, a műveltség magasabb szintre emelése és az oktatásügy (vö. Penke 2010, 415).
55
A Komáromi Tudós Társaság jelentősége a magyar felvilágosodás időszakában
Penke Olga tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy Kazinczy folyóiratá-nak első számában egy Péczelit magasztaló francia nyelvű levél olvasható, azonban az Orpheusban a komáromi szerkesztő neve és annak tudós társasága meglehetősen ritkán kerül említésre (Penke 2010, 410).
A Komáromi Tudós Társaság jelentősége
A 18. század utolsó harmadában és a századfordulón olyan jelentős írói csoportosu-lások formálódtak, amelyek a magyar nyelv csinosítását tűzték ki célul. A nemzeti tö-rekvések megfogalmazására tett szándék nemes feladatnak mutatkozott, nem hiába jöttek létre – nyugat-európai mintát követve – olyan irodalmi szalonok, ahol lehető-ség adódott úgy társadalmi, mint kulturális és irodalmi problémák megfogalmazására.
Természetesen az angol, francia és a német szalonélet miliője korántsem mutatott ana-lógiát a Magyarországon létrejött tudós körök és társaságok irodalmi életével; hazánk-ban ezek a közösségek viszonylag hamar feloszlottak, az írók és gondolkodók felvilá-gosult eszméiket az egymással folytatott levelezéseikben fejthették ki. A nyilvánosság formáinak megteremtése erősen kötődik a magánszférához, amelyben fontos szerepe van a magánemberi gondolkodásnak. Nyugat-Európa fejlett országaiban, a korabeli Németországban vagy Franciaországban az eszmecseréhez és a célkitűzések megvitatá-sához kiváló színtérnek bizonyultak a tudományos egyesületek, asztaltársaságok, szalo-nok, kávéházak és a nemesi kúriák. Magyarországon azonban meglehetősen rövid ideig léteztek a nyilvánosság előzőekben felsorolt intézményes formái; megvalósításuk a ma-gyar felvilágosodás ideje alatt áthidalhatatlan akadályokba ütközött (vö. Mezei 1994, 6–7). A Mindenes Gyűjtemény eszmeisége a magyar nyelvű műveltség pártolásának a külfölddel mint ellenféllel és viszonyítási ponttal való kapcsolatában (vö. Debreczeni 2009, 202); a vetélkedés a nyelvek összehasonlításban mutatkozik meg (Debreczeni 2009, 203). Ez szervesen összefügg a latin nyelv mintájával, mely egyszerre vált ellen-féllé – hiszen azt kellett leváltani – és viszonyítási ponttá, ugyanis a cél az volt, hogy az anyanyelvet a latin szintjére hozzák (Debreczeni 2009, 210).
A Péczeli jóvoltából létrehozott és a Komáromi Tudós Társaság által szerkesz-tett – hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön megjelenő – Mindenes Gyűjtemény is mindössze négy évig működhetett, Péczeli halálával a folyóirat szerkesztése – több okból kifolyólag – megszűnt. Az első szám 1789. január 1-jén, az utolsó pedig 1792.
július 30-án készült el. A főszerkesztő Péczeli József mellett fontos szerepet kaptak a társszerkesztők, Mindszenthy Sámuel és Perlaki Dávid is (vö. Szénássy 1994, 17).
A gyűjtemény 1790. évi IV. negyedében Péczeli József az olvasóközönség elé tárja, milyen releváns problémákkal kényszerült szembeszállni a tudós társaság a folyóirat fenntartását illetően. A Mindenes Gyűjtemény első számának megjelenését követően – körülbelül fél év alatt – csupán 137-en olvasták a folyóiratot. Ebbe a számba azok
is beletartoztak, akiknek ingyen küldték az újonnan megjelenő példányokat. Néhány olvasó kizárólag felszólításra – az esetek többségében még így sem – fizette ki az öt forintot (vö. Péczeli 1790, 412).
A Komáromi Tudós Társaság tagjai közé tartoztak a helyi polgárok mellett a papnövendékek is, de ismerünk olyan nevezetes személyeket is, akik mecénásként
A Komáromi Tudós Társaság tagjai közé tartoztak a helyi polgárok mellett a papnövendékek is, de ismerünk olyan nevezetes személyeket is, akik mecénásként