6. Felsőoktatási intézmények és a gazdaság szereplőinek együttműködése
6.3. A klaszterek szervezése, támogatása
Egy klaszter több mint a vállalatok egyszerű összessége, így fejlesztése a vállalkozói szféra, a kormányzat, valamint az oktatási és kutatóintézmények újfajta együttműködé-sét feltételezi. Számos országban szervesen kialakult klasztereket is találhatunk (Buzás [2000a]; Buzás[2000b]; Porter[1998]), Magyarországon helyi kezdeményezések is tör-téntek klaszterek létrehozására (Grosz[2000]), a Széchenyi-terv Regionális Gazdaság-építési programja pedig kormányzati forrásokat rendelt regionális klaszterek kialakítá-sának elősegítésére.
A klaszterpolitika szinte mindegyik fejlett ország gazdaságpolitikájában helyet ka-pott (Porter [2001]), sok sikeres kezdeményezést ismerünk klaszterek kialakítására, fej-lesztésére vonatkozóan. Ezek tapasztalatai alapján hat szempontot fontos kiemelni a klaszterek fejlesztésével, a klaszterpolitika kialakításának menetével kapcsolatban: 1. a klaszter-politika feltételeinek megléte, 2. a támogatandó klaszter(ek) kiválasztása, 3.a klasz-terhatárok megfelelő kijelölése, 4. a főbb szereplők/érdekeltek körének felismerése és bevonása a klaszter fejlesztésébe, 5. az információáramlás elősegítése és a 6. a folyama-tos ellenőrzés.
6.3.1. A klaszterpolitika feltételeinek megléte
A klaszterpolitika nem csodaszer, amely bármilyen körülmények között eredmény-re vezet. Kialakításának és működtetésének vannak feltételei, melyeket nem szabad fi-gyelmen kívül hagyni. Először is tudomásul kell venni, hogy nincs meg mindenhol a le-hetősége klaszter(ek) kialakulásának. Porter a kompetitív fejlődés négy egymást követő szakaszát különbözteti meg: (Lengyel[2000]):
• tényező-vezérelt,
• beruházás-vezérelt,
• innováció-vezérelt,
• jólét-vezérelt.
Klaszterek kialakulásáról csak olyan gazdaságban beszélhetünk, amely eljutott az in-nováció-vezérelt szakaszba. A korábbi periódusokban kialakulhatnak ugyan egyedi, he-lyi tényezőkön nyugvó iparágak (például turizmus) vállalatai alkotta klaszterek, de ezek nehezen alkalmazkodnak a piaci változásokhoz, így hosszú távú fennmaradásuk kétsé-ges. Magyarország egyes régiói már eljutottak az innováció-vezérelt szakasz kezdetére, azonban az ország jelentős részére még csak a beruházás-vezérelt, az elmaradott régiók-ra pedig a tényező-vezérelt szakasz a jellemző.
Klasztereket nem lehet létrehozni, csak fejleszteni. A klaszter komplex, a vállalkozá-sok vállalkozá-sokoldalú kapcsolatrendszerével jellemezhető rendszer, amelyet semmilyen gazda-ságpolitikai program nem képes létrehozni, csak befolyásolni. Így a klaszterek létrejötté-nek további feltétele a megfelelő gazdasági bázis megléte. Versenyképes helyi szereplők hiányában nem alakulhat ki a termékeit a globális piacon is értékesíteni képes klaszter.
A klaszterpolitika sok ponton eltér a hagyományos gazdaságpolitikától, azonban ki-alakítása során sokszor ugyanazokat a kérdéseket kell feltenni, mint a korábbi gazdaság-fejlesztési programok megtervezésekor. Fontos, hogy a klaszterpolitika világos és egyér-telmű célkitűzéseket foglaljon magában. Figyelembe kell venni a rendelkezésre álló erő-forrásokat, valamint a fejlesztési elképzelések közvetlen és közvetett hatásait is. Bármi-lyen gazdaságpolitikai kezdeményezés sikerének elengedhetetlen feltétele a kiszámítha-tó, stabil gazdasági, politikai, jogi környezet. Ez különösen igaz egy klaszter létrehozá-sára, fejlesztésére, mivel időben hosszú folyamatról van szó, amelyet az egymást követő kormányzati ciklusok gazdaságpolitikai változtatásai hátráltatnának (Porter[1998]). Az időbeli folytonosság mellett szükség van a különböző szintű kormányzati szervek kö-zötti megfelelő összhangra. A kormányzati hierarchia vertikális szintjei kökö-zötti egyetér-tés biztosítja, hogy az egyes intézkedések ne rontsák le egymás hatását. A horizontális szintek közötti összhang pedig azonos feltételrendszer megteremtését teszi lehetővé a területileg nagyobb kiterjedésű klaszter szereplői számára.
6.3.2. A támogatandó klaszter(ek) kiválasztása
A területfejlesztés során olyan intézményi rendszert és általa megvalósítandó klasz-terpolitikát kell kialakítani, amely nem preferálja egyik klasztert sem a többivel szem-ben. Nem a kormányzati szektor feladata kijelölni a már létrejött klaszterek közül a fej-lesztésre érdemeseket, illetve a potenciális klaszterek közül a támogatandókat. A kor-mányzatnak minden egyes klasztert egyformán kell kezelnie.
A klaszterpolitika alanyainak kiválasztására különböző eszközökkel feltérképezik a klasztereket. A kiválasztásnak minden esetben két tényezőt kell figyelembe vennie: a he-lyi gazdaságban betöltött szerepet és a nemzetközi versenyben elfoglalt pozíciót.
A klaszterek kiválasztása több veszélyt is magában hordoz, ezért az a klaszterpolitika sikerének egyik fontos eleme. Egyrészt megfogalmazhatnak olyan irreális fejlesztési igé-nyeket is, melyeknek nincs valós alapja. Másrészt a klaszterpolitika keretén belül vábbra is a régióban komoly bázissal rendelkező, de telített piacokon működő, így a
to-vábbi fejlődésre nem képes iparágak alkotta klaszter(eke)t támogathatják, csak új elne-vezés alatt, ami megakadályozza a gazdasági szerkezetváltást.
Természetesen a klasztersemlegesség nem azt jelenti, hogy minden klasztert támo-gatni kell. Erre nincsen sem lehetőség, sem szükség, mivel a régió erőforrásainak szű-kössége miatt csak néhány versenyképes klaszter működhet a régióban. A kiválasztás el-veinek kell semlegesnek (objektívnek) és hosszú távon stabilnak lennie.
6.3.3. A klaszterhatárok megfelelő kijelölése
A gazdaságfejlesztés hagyományos területi, illetve ágazati megközelítése esetén a fej-lesztési elképzelések vagy közigazgatási határokhoz, vagy iparági besoroláshoz igazod-nak. A regionális programok keretében az adott régióban, míg az ágazati programok ese-tén a kiválasztott iparághoz tartozó vállalkozásokat támogatják. Ezzel szemben a klaszterpolitika a vállalkozások együttműködésére koncentrál. A klaszterek azonban nincsenek tekintettel sem a közigazgatási határokra, sem az iparági besorolásra. A sike-res klaszterpolitika érdekében ezért meg kell határozni azoknak az együttműködések-nek a körét, amelyek fejlesztéséhez a program aktívan hozzájárul.
Sokan klaszter alatt tévesen valamilyen szervezetet, gazdasági struktúrát értenek, amely rendelkezik irányító szervvel, tagsággal. Azonban erről szó sincs. A regionális klaszternek mindazon vállalkozások részei, „tagjai”, amelyek az adott földrajzi területen működnek és részesei a klaszter vállalatai között kialakult munkamegosztásnak. Nehe-zíti a klaszter határainak megadását az is, hogy időben dinamikusan változik az együtt-működésben részt vevő vállalkozások köre, ahogy új gazdasági kapcsolatok alakulnak ki és meglévők szűnnek meg.
Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a gazdaságfejlesztési programokban hasz-nált klaszter fogalom olyan absztrakció, amely a gazdasági szereplők között kialakult szerteágazó kapcsolatrendszer egy önkényesen kiragadott részhalmaza. Ezért a fejlesz-tési támogatásokra való jogosultság meghatározása mesterségesen kijelölt klaszterhatá-rokon belül történik.
6.3.4. A főbb szereplők/érdekeltek körének felismerése és bevonása a klaszter fejlesztésébe
Egy önálló fejlődésre képes klaszterben létezik a vállalkozásoknak olyan csoportja, amelyek fel tudják ismerni, hogy egyéni versenyképességük részben közös gazdasági te-vékenységük függvénye. A klaszterpolitikának elsősorban ezekre a vállalkozásokra kell építenie. Olyan mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek elősegítik, hogy ez a csoport megismerje versenyelőnyeinek forrásait és a javításuk útjában álló akadályokat, és együt-tesen tudjanak fellépni ezek megszüntetésére.
A fenti vállalkozásokon túl azonban minden érdekeltnek tisztában kell lennie azzal, hogy a klaszterek milyen szerepet játszanak a régió versenyképességében. A klaszter fej-lesztésének célja a résztvevők céljainak sikeres elérése, így minden érintettet be kell von-ni a kezdeményezésbe. Tudatosítavon-ni kell, hogy a versenyképesség alapját nem a terme-lési tényezők, különösen nem a munkaerő olcsósága jelenti, hanem a termelékenység.
A termelékenységben és annak növelésében pedig az érdekeltek közötti együttműkö-désnek, tehát a klaszternek kiemelt szerepe van.
A magáncégek jobban felismerik a versenyképességük javításának útjában álló aka-dályokat, mint a kormányzati szektor, ezért a klaszterek fejlesztésében a magánszektor-nak kell vezető szerepet játszania. A magánszektor dominanciája csökkenti a kezdemé-nyezés politikától való áthatottságát, így nincs közvetlenül kitéve a választási ciklusok hatásainak, mivel egy klaszter létrehozása 10–20 évet is igénybe vehet.
A klaszter fejlesztéséhez az érdekeltek közötti tartós együttműködések kialakítására, erősítésére van szükség. Ezek a kapcsolatok piaci jellegűek, mivel a vállalkozások szá-mára a piaci impulzusok jelentik az egyik legfontosabb információforrást, ezért az elsőd-leges teendő a piac különböző működési rendellenességeinek megszüntetése. A piaci kapcsolatok pedig üzleti racionalitást, logikát igényelnek, ami a magánszektor jellemző-je, nem a kormányzati szektoré.
A magánszektor céljainak elérését a térségi foglalkoztatáspolitika, a helyi és régiós önkormányzati és fejlesztési ügynökségek, illetve a tudásteremtés és -átadás egyetemi, oktatási intézményeinek közös szerepvállalása, a köztük létrejövő szinergikus hatások felismerése teheti eredményessé.
6.3.5. Az információáramlás elősegítése
A klaszter sikerében a különböző csatornákon keresztül áramló információknak el-engedhetetlen szerepük van. A vállalkozások, gazdasági szereplők közötti információ-áramlás javítja együttműködésük hatékonyságát. Az egymással rivalizáló vállalkozások közötti információcsere pedig segíti őket, hogy teljesítményüket értékelni tudják, a ver-senytársakéval össze tudják hasonlítani.
Az információk áramlását leggyakrabban és legkönnyebben a személyes kapcsolatok képesek elősegíteni. A klaszterek gyakran helyi vállalkozások informális kapcsolatrend-szeréből jönnek létre, ahol a bizalom alapja a személyes ismeretség. Természetesen a klaszter fejlődésével már nincs lehetőség mindenkit ismerni, így szükség van e kapcso-latok intézményesítésére, formálissá tételére.
A tudatos klaszterépítés során e kettős kapcsolatrendszer egymással párhuzamos fej-lesztésére van szükség, ha valamelyik hiányzik, akkor annak kialakítására kell töreked-ni. A két kapcsolatrendszer együtt járul hozzá a szereplők kollektív identitásának kiala-kulásához, aminek létrehozásában a klaszter földrajzi és ágazati határainak megfelelő ki-jelölése játszik fontos szerepet, mivel ez határozza meg a vállalkozások között az együtt-működés alapját képező közös jellemzők lehetséges körét. Az identitás alapulhat azon, hogy a vállalkozások azonos iparághoz vagy tevékenységi körhöz tartoznak és/vagy ugyanabban a régióban találhatóak. Az egyre gyakoribbá váló kontaktusok pedig kiala-kítják a klaszterhez tartozás érzését. Szükség van ezen túl az identitás tudatos kommu-nikálására is, ami egyfajta kollektív marketingnek tekinthető, és leggyakoribb célja to-vábbi vállalkozók megnyerése a klaszter bővítése érdekében.
Olyan üzleti környezetben, ahol a szereplők közötti bizalom nincs jelen kellő mérték-ben, semleges szereplők segíthetik a bizalom kialakulását, és így a személyes kapcsolatok létrejöttét. A felsőoktatási intézményeknek e bizalomerősítő szerepe igen jelentős lehet.
A klaszter kialakulása, fejlesztése hosszú távú folyamat, amelyben sok érdekelt vállal különböző szerepet. A résztvevők köre idővel változik, valamint a kezdeti informális kapcsolatok már nem megfelelőek egy nagyobb méretű klaszter szervezésére, ezért szükség van a közreműködők közötti kapcsolatok intézményesítésére.
6.3.6. Folyamatos ellenőrzés
Egy klasztert akkor mondhatunk sikeresnek, ha növelni tudja piaci részesedését, mi-közben bővül, vagy legalábbis nem csökken a foglalkoztatottak száma. A különböző klaszterpolitikák is leggyakrabban a foglalkoztatottak számának növelését jelölik meg legfontosabb gazdaságfejlesztési célként. Vannak azonban olyan kezdeményezések, ame-lyek nem képesek megfelelni a velük szemben támasztott elképzeléseknek.
Egyrészt nem minden klaszterkezdeményezésből alakul ki ténylegesen klaszter. A si-kertelenségnek rengeteg oka lehet, az értékesítési lehetőségek változásától kezdve az együttműködő vállalkozások közötti nem megfelelő koordinációig, de a foglalkoztatás bővülése sem jelzi feltétlenül klaszter kialakulását.
Másrészt a klaszterek, a termékekhez hasonlóan életciklussal rendelkeznek, és egy sikeresen működő klaszter is idővel elvesztheti versenyelőnyeit, és hanyatlásnak indul-hat. A vállalkozásoknak és a gazdaságpolitika irányítóinak egyaránt figyelniük kell az er-re utaló jeleker-re, és új stratégiai irányt kell szabniuk a klaszter fejlesztésének, vagy le kell mondaniuk a további fejlődés lehetőségéről.
A fentiek miatt folyamatosan figyelemmel kell kísérni a klaszterek fejlődését. Fel kell állítani egy rendszeresen ismétlődő, intézményesített statisztikai adatgyűjtést, amely le-hetővé teszi a monitoring tevékenységet.