A
budapesti kitelepítések legkorábbi200 szépirodalmi feldolgozása Királyhegy Pál Első kétszáz évem című kötetében került az olva-sók elé. Ennek 33. fejezete szól az író adácsi kitelepítésének történeté-ről. Az ÁBTL ezzel kapcsolatos dokumentumai201 igazolják, de némi-képp finomítják is a regényben leírt eseményeket.24. KÉP. KIRÁLYHEGYI PÁL
Királyhegyi Pál (1900–1981) humorista, író, forgatókönyvíró, 1951-ben a Ludas Matyi munkatársa volt. Korábban évtizedekig élt az Egyesült Államokban, majd hazatérve újságíró lett, és a Pesti Naplóban jelentek meg írásai. 1938-ban Angliába emigrált, de onnan 1941-ben hazatért, hogy „ne késse le az auschwitzi gyorsot”. Nem késte le.
Legis-200 A téma más csoportot bemutatva korábban is megjelent: Moldova György: Az Őrség panasza. Budapest, Magvető, 1974.
201 ÁBTL 2.5.6. A00885/1951.
mertebb hazai műve az Első kétszáz évem, amely részletes, de idealizált önéletrajzi regény,202 a Mindenki nem halt meg203 című deportálástör-ténet teljes életrajzi regénnyé fejlesztett változata. Ennek egyik utolsó epizódja a szerző kitelepítéstörténete, amelynek szövegében visszakö-szönnek az ÁBTL-ben őrzött dokumentumok szavai. Vagy nagyon jól emlékezett írásos beadványai szövegére, vagy eredeti Királyhegyiből dolgozott: az elküldött levelek másolataiból.
Regényében Királyhegyi a rendszert mentegetve úgy festi le kitele-pítése történetét, hogy az merő tévedésből történt Király Pál újságíró helyett. 1951. augusztus 12-én írt beadványában az állt, hogy a „kiuta-sítási végzésen a név után, mint régi foglalkozás, gondosan áthúzva, de tükörből olvashatóan ez áll ott: Gestapo-besúgó. Ez a vád lehetetlen, de elképzelhető, hogy Király Pál újságíróval tévesztettek össze, mert Király Pál öt évet ült a felszabadulás után, ezzel vádolva és elítélve.”
Később, regényében már visszafogottabban nyilatkozik Király Pál-ról. „Engem ugyanis tévedésből telepítettek ki, Király Pál újságíró he-lyett, aki viszont legalább olyan ártatlan volt, mint én. Ő, azt hiszem, ma sem tudja, hogy én helyettesítettem Adácson, ahol talán életében sosem járt.” (Kiemelés tőlem – D. G.)
Királyhegyi Pál tévedett: bár Király Pált valóban elítélték, mindösz-sze 17 hónapot töltött börtönben. Illényi Balázs és Ritter László oknyo-mozó cikkükben204 bemutatják Király Pál életének fordulatait: „1947-ben Király »Egy ítélet és ami mögötte van« című memoárköteté„1947-ben próbálta tisztázni magát a súlyos vádak alól (…) a Gestapo svábhegyi főhadiszállásán félelemből mondott igent, hogy mentse saját és felesé-ge életét, és utóbb kizárólag semmitmondó, a sajtóból kimásolt híreket
202 A művet részletesen bemutatta és elemezte Kisantal Tamás: Kész kabaré. Jelenkor, 2015. november. 1262–1268.
203 Globus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat (Budapest), 1947.
204 Illényi–Ritter 2005.
adott át. Ráadásul a jelentéseket legnagyobb részben nem is saját maga írta, hanem a vele kapcsolatot tartó német tiszttel készíttette el, amiért jelentős összegeket – több tízezer pengőt – fizetett neki.” De az oknyo-mozás eredménye volt az is, hogy kiderült: a Horthy-rendszer baloldali újságírója valójában a magyar elhárítás besúgója volt – de nem a néme-teké. Király Pál sikeresen illeszkedett be az újabb rendszerbe is: 1950-től 1956-ig az Építőmunkás című közlöny, majd a Sztálinvárosi Hírlap szer-kesztője volt.205 Az általam feltalált utolsó 1950-es lakcíme – II. kerület, Érmelléki utca 5. (telefonszám: 468-001)206 – valóban remek ingatlan, de a Szent István parki elkobzásra akkor talán megfelelőbbnek látszott.
Nem tudni, valójában mi lehetett Királyhegyi kitelepítésének oka, hiszen a rendszer ellenségének őt nehéz lett volna beállítani. A Szent István park 14. szám alatt járt, tényvázlatot felvevő rendőrt a házmester ekképp tájékoztatta: „Sok külföldi kapcsolattal, főleg amerikai követ-ségi beosztottal áll kapcsolatban. Reakciós beállítottságú, várja vissza a múltat. Azt beszélik róla, hogy Gestapo-besúgó volt. Jelenleg nem dolgozik, pénze mégis van.” Amíg nem kerül elő dokumentum, amely a polgárok (kereskedők, értelmiségiek, tanárok) 1951-es deportálásá-nak kiválasztási szempontjait adná vissza, addig az ok pontosan nem ismert. De a rosszindulatú pletykából ítélve az is elképzelhető, hogy a kitelepítések első hírére befutottak a feljelentések is: kiket és honnan
205 Király Pál (1899. július 5., Budapest – 1980. március 27., Budapest): újságíró, szer-kesztő. Kereskedelmi érettségi után lépett az újságírói pályára. 1922-től a Magyar Hírek, 1925–1929-ben Az Est, 1929–ben az Esti Kurir szerkesztőségében publicista. 1939-től 1941-ig az Esti Kurir párizsi tudósítója volt. 1942-ben munkaszolgálatra rendelték, 1944-től hadifogoly a Szovjetunióban. Hazatérése után, 1950-től 1956-ig az Építőmunkás című közlöny, majd a Sztálinvárosi Hírlap szerkesztője. 1957-től a Lapkiadó Vállalat mun-katársa volt nyugdíjazásáig (1961). Újságírói munkásságát Aranytollal ismerték el (1979).
Művei: Egy ítélet és ami mögötte van. A 161/31. és a 101/33. tábori munkásszázadok tör-ténete (Budapest, 1947); Az Országos Erdészeti Egyesület törtör-ténete. 1866–1966 (Budapest, 1967). (Magyar Életrajzi Lexikon, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/)
206 Budapesti Távbeszélőnévsor 1950. december, 229.
kellene deportálni. Volt erre már precedens a magyar történelemben.
Ez még a zsidók által lakhelyül előszeretettel választott Újlipótvárosban sem lehetett másképp.
Az íróval együtt élt özvegy édesapja, Jenő (1873, Sárbogárd-Cece – 1956, Budapest), aki a korszakban magasnak számító, 800 forintos nyugdíjat kapott havonta. Az író anyja, Királyhegyi Jenőné, született Himmler207 Berta a háború alatt hunyt el (1871–1943).
A kijelölt kényszerlakhely Adács, Felszabadulás u. 3., Győri Balázs tanyája. A véghatározat kézhezvétele (1951. július 12.) utáni napon, 13-án Királyhegyiék kérték a hatálytalanítást, s ebben már felbukkantak olyan elemek, amelyek később a javukra dönthették el ügyüket. Bár az író saját érdemeivel kezdte a kedvezmény iránti kérelmét (a Ludas Matyi és a „kommunista”, amerikai Magyar Hírnök munkatársa), de nem mulasztotta el felsorolni, hogy 79 éves beteg apját 1919-ben „kom-munista üzelmek miatt” felfüggesztették, öccsét 1934-ben kom„kom-munista szervezkedés vádjával tartóztatták le, és a végén állt a legnyomósabb érv: „Sógornőm, Királyhegyi Róbertné208 az MDP Nagybudapesti Köz-pontjának a felszabadulás óta állandó dolgozója.”
Még ugyanezen napon, a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapja igazolta tagságát és állandó írói tevékenységét Demeter Andor főelőadó aláírásával. A kitelepítést ez nem odázta el, Királyhegyiéknek menniük kellett. A visszatérést 1951. július 12-én kérvényezte Királyhegyi Jenő, de csak szeptember 7-én kapott engedélyt visszatérni Budapestre. De legalább visszatérhetett. Eközben fia, Pál sem adta fel: az első fellebbe-zését újrafogalmazta augusztus 12-én, azt Pécsi Sándor és Darvas Iván színművészek is aláírták. Erről a levélről megfeledkezve viszont azt írta a regényében: „Egyre jobban untam Adácsot; szabadulásom érdekében
207 Csak névrokona Heinrich Himmlernek.
208 Királyhegyi Róbertné sz. Nussbaum Borbála az MDP KV (Központi Vezetőség) PTO (Párt- és Tömegszervezetek Osztálya) munkatársa volt.
írtam egy levelet a Szabad Népnek, amelynek a főszerkesztőjét jól is-mertem, de később kiderült, hogy mire a levél megérkezett, már régen más volt a főnök. (…) A levelet elküldtem a Blaha Lujza térre, a Szabad Nép főszerkesztőjének. Mint később kiderült – a szerkesztőség mun-katársai kézről kézre adták, és nevetve vitték be a főnöknek, aki úgy érezte, hogy igazam van. Kiadta egyik munkatársának a dolgot nyomo-zásra, és a vizsgálat megerősítette azt, amiket írtam. Később alkalmam volt olvasni Gábor Andor véleményét az ügyről. Ezt írta:
»Királyhegyi nem ellenség, hanem humorista…«
Azt hiszem, ez döntötte el a dolgot, vagyis azt, hogy tizenhét hét múlva hivatalos értesítést kaptam Cziráky elvtárs aláírásával, amelyből megtudtam, hogy elhagyhatom Adácsot és visszaköltözhetem Pestre, de régi lakásomat nem foglalhatom el.”209
Az ÁBTL-beli Királyhegyi-akta nem tartalmazza a Szabad Népnek írt levelet. Lehet, hogy volt ilyen, lehet, hogy nem: az írói fantázia kor-látlan. Több kitelepített is írt a párt lapjának. Pontos a visszaemléke-zésben a Cziráki név, y nélkül, de a határozat visszavonását elrendelő újabb döntés iratai között szerepelnie kellett volna a Szabad Néphez írt levélnek – ha volt ilyen –, mint mások esetében megtalálható. Az a le-vél, ami – véleményem szerint – megnyitotta az utat Budapestre, más stílusban értekezett. Ez egy olyan levél volt, amely 1979-ben, a regény megjelenése idején már nem lett volna vállalható az író számára, vagy csak hosszadalmas magyarázkodás után. Arra pedig egy pikareszk mű-ben vajmi kevés lehetőség adódik. De a levél legfőbb erősségei közé tartozott – a sógornő újabb felemlítése mellett – Darvas Iván és Pécsi Sándor aláírása is.
„…Mindenki, aki ismer, tudja, hogy se vagyonom, se pénzem so-sem volt.
209 Királyhegyi 1979, 344–346
Öreg, beteg apámnál laktam egy piciny személyzeti fülkében. Nem tartoztam, osztályhelyzetemnél és meggyőződésemnél fogva nem is tartozhattam azok közé, akikről, mint kitelepítettekről, a Szabad Nép néhány nappal ezelőtt megemlékezett.
Előttem és mindenki előtt, aki ismer, érthetetlen kitelepítésem oka.
Mindenkor és mindenütt a mai magyar élet lelkes helyeslője és hir-detője voltam és vagyok.
Ismételten kérem a Belügyminisztériumot, adja vissza mozgási és működési szabadságomat, mert továbbra is hasznos tagja szeretnék lenni a magyar népi demokráciának.
Biztos vagyok benne, hogy a felülvizsgálat ki fogja deríteni a téve-dést, amelynek áldozata vagyok, és ha voltak is hibáim, azok mindig csak jóhiszeműek lehettek és politikai iskolázottságom hiányaiból fa-kadhattak.
Népi demokráciánk számtalanszor bebizonyította már nagylelkű-ségét, különösen a jóhiszemű tévedésekkel szemben.
Kérem a Belügyminisztériumot, tegye örökre emlékezetessé 1951.
augusztus 20-át, Alkotmányunk ünnepét részemre azzal, hogy visz-szaadja budapesti tartózkodásom lehetőségét, lehetőségemet az alkotó munkához. Én a népi demokrácia ellen nem vétkeztem, nem lehet te-hát oka annak, hogy a szocializmust építő társadalomból kiközösítve, kulákok, volt tábornokok és ezekhez hasonlók között éljek egy adácsi magtárban.
Dolgozni szeretnék, ebben a két szóban tudom összefoglalni kéré-semet a Belügyminisztériumhoz. Használni szeretnék a magyar népi demokráciának mint magyar író és újságíró.”
A döntés megszületett, az író visszatérhetett Budapestre, elhagyhat-ta a jó levegőjű Adácsot. A Királyhegyi álelhagyhat-tal augusztus 12-én írt levél hátlapján szerepelt ugyanis az alábbi pár szó:
„Rudas e! VIII. 15.”
Igen. Mentesíteni.