T
anulságos a története Mandel Miksának (1889)102 és feleségének, Fajler Zálinak (1888), akiket a budapesti Laudon (ma Káldy Gyu-la) utca 3.-ból telepítettek ki.Az épület, ahol laktak valaha, a pesti zsidóság történetének egyik fontos háza volt. A Schwartz Hermann által építtetett ház 1894-ben lett a Pesti Chevra Kadisa (alapítva: 1790) székháza, majd a századfordulón itt működött az Izraelita Országos Iroda, tehát Magyarország zsidósá-gának központi épülete volt. Itt jött létre a Magyar Zsidó Ifjak Egyesüle-te 1901-ben. Az 1948-as Egyesüle-telefonkönyv adatai szerint (amelyek már nem szerepelnek az 1950-esben!) a házban működött „Rébenwürzl Salamon és Izidor r.t., orth. kóser szalámi- és konzervgyár fióküzlete103 (telephe-lye: VII. Kazinczy u. 41.)”, a „Textil konfekció forgalmi kft.”, „Mandel Jenő, konzum vegyi ipar”, „Mandel Miksa, általános ügynökség, bizo-mányos, szállítási és beraktározási vállalat”, „Mizrachi M. C. Sz.104
Szak-102 ÁBTL 2.5.6. A-00126/1951.
103 Minden bizonnyal elírás: a fióküzlet a Laudon u. 4. szám alatt működött.
104 A Magyar Cionista Szövetség Mizrachi, tehát vallásos irányzata.
osztályának közp. Irodája, Vatik-mozgalom105” és „Szerdahelyi János, női konfekció üzeme” is. Ezekből 1950-re csak a „Nőikabátkonfekció üzem állami telep” maradt.
Mandel Miksa gazdasági tevékenységét a telefonkönyv és a cég-bejegyzések változásával csak nagyon felületesen tudnánk megítélni.
Az 1945-ös cégadatok szerint Mandel Miksa beraktározó szállítmányo-zó és általános ügynök budapesti (VI., Laudon u. 3.) lakos. 1946-ban új területen próbálkozik: „Az a körülmény, hogy a cégbirtokos eddigi üz-letkörét kiterjesztette, s a jövőben bank és pénzváltóipar gyakorlásával is foglalkozik, bejegyeztetett.” A Világ című lapban 1945. június 26-án megjelent hirdetés szerint „Áruk beraktározását, esetleg azok tését vállalom. Vidékiek árujukat beküldhetik. Távollétükben értékesí-tem. Akvizitőröket felveszek. Mandel. Laudon u. 3.” Tevékenysége tehát több területre is kiterjedt, amivel pénzt lehet keresni. Igazi ügynök rak-tározási lehetőségekkel, de valójában nem volt saját tőkéje. A háború után sokak által gyakorolt „pénzváltóipar” minden bizonnyal nem lehe-tett más, mint dollárral és arannyal történő üzletelés. Ügyeskedő kiseg-zisztencia, semmi több. Az a tény, hogy a vallásos zsidósághoz köthető házban élt, jelzi azt is, hogy mélyen vallásos volt. Neve így természe-tesen felbukkant az orthodox zsidók névjegyzékében. Az adatfelvételi lapjuk elárulja azt is, hogy fiuk, Mandel Hermann kivándorolt Izraelbe.
A kitelepítési végzés ellen írott panaszuk szerint Mandelnek nem volt nagykereskedő családtagja, ő pedig csak ügynöki iparigazolványt vál-tott ki. Gyerekei (fia, lánya és veje is) Palesztinába vándoroltak ki, és ők eltartották őket, ezért a szülők is hivatalosan kértek kivándorlási
en-105 Vatik mozgalom: vallásos zsidó közösségi mozgalom a kivándorlás után sajátos értékrendű kibucok létesítése céljából. Yonina Gerber-Talmon szociológus „meghitt kommuná”-nak nevezte (Blasi 1986). A Vatikin szó a reggeli imádkozásra utal (Talmud, Berachot 9a), de a „talmid vatik” kifejezés jelentése a Talmud iránt elkötelezett vallásos tanítványra utal.
gedélyt, amelyre ígéretet és elővízumot kaptak az izraeli konzulátustól.
Mandel Miksa igazolást csatolt agyi érelmeszesedéséről, szívizom-elfa-julásról, mindemellett felesége szív- és tüdőbajos volt. 100 százalékban munka- és keresetképtelen, s megjegyezte: „Az Országos Zsidó Segítő Bizottság eltartottjai vagyunk, kitelepítésünk tehát nemcsak egy egész-ségügyi, hanem anyagi okból is végpusztulásunkat jelentené.”
6. KÉP. MANDEL MIKSA ÉS NEJE IZRAELI ELŐVÍZUMA
Mandelék négyszobás lakásukat Faragó Lászlóval, annak feleségé-vel és két gyermekéfeleségé-vel osztották meg. 1951 júliusában Kompoltra lettek kitelepítve, de még abban a hónapban engedélyezték számukra, hogy
Kisvárdára költözzenek, zsidó szeretetotthonba, ugyanis Mandel Mik-sa ebben a városban született. Az 1952 májusában megszűnő kisvárdai zsidó szeretetotthon lakóit a tokajiba helyeztette át a Belügyminisztéri-um, ami ellen Mandel erőteljesen tiltakozott, legalább a nyíregyháziba való áthelyezésüket kérte, lévén mindketten betegek, és Nyíregyházán kórház is van.
„Az ide csatolt orvosi bizonyítványok alapján (…) AMENNYIBEN Kisvárdán való maradásunkat nem engedélyezi, a tokaji szeretetotthon helyett a nyíregyházi szeretetotthonba való átköltözésünket engedé-lyezni szíveskedjék.
Mindketten közel 70 évesek, súlyos beteg, összetört emberek va-gyunk, állandó gyógykezelésre van szükségünk, és jelenleg is a kisvár-dai kórház ápoltjai vagyunk.
(…) Nekem, Mandel Miksának súlyos fokú szívizom-elfajulásom, fülmirigytúltengésem és magas vérnyomásom van, kezelésem és a szükséges műtét 2-3 hetet vesz igénybe. Feleségemnek, Mandel Miksá-nénak tenyérnyi gyomorsüllyedése, szívizom-elfajulása és idült ízületi gyulladása van.
Tekintettel arra, hogy Tokajban nincs kórház, itt a biztos pusztulás-nak vagyunk kitéve, míg ellenben Nyíregyházán sürgős kórházi kezelés esetén van kórház, ahol gyógykezelésben részesülhetünk. (…)
Abban a biztos reményben, hogy a t. Belügyminisztérium könyö-rületes lesz, és teljesíteni fogja kérelmünket. Demokratikus tisztelettel (…)”
A szép szó a hatóságokkal szemben hatástalan, ezért újabb levél helyett táviratokkal instanciázik, drámai stílusban: „Tokajba aathelye-zeesemet nem kertem kisvaardai szueletesue czeferd106 vagyok tokaji ritualis kosztot meggyoezoedeesem tiltja hitkozseg lakast biztositott
106 Szefárd zsidó.
magam es feleseegem szamara (…) stop szueleim mellett kisvaardaan megvaasaarolt sirhelyem van itt akarok pihenni stop hataalytalanitasert koenyoeroeg egy minden percben haalaalaat vaaro aggpar – maandel miksa es neje”. Valóban, a hitközség Kisvárdán szeretettel vette körül Mandelt, garantálták neki a kóser ellátást és lakhatását is. Ugyanúgy, miképp a Budapesti Izraelita Hitközség Orthodox Tagozat is igazolásá-ban írja: „bizonyítjuk, hogy mint Talmud-tudós minden rendelkezésre álló idejét Talmud-tanulással töltötte”. A kisvárdaiak pedig Friedmann Béla hitközségi elnök és Stern Dezső hitközségi jegyző aláírásával iga-zolták, hogy „Mandel Miksa, akinek befogadó nyilatkozatunk alapján engedélyezte az illetékes hatóság idejövetelét, szigorúan chasid életmó-dot folytat. Rabbinikus képesítéssel rendelkezik, és itt tartózkodása óta állandóan Talmud-stúdiummal foglalkozik. Függetlenül a Budapesti Izraelita Hitközség kezelésében leendő szeretetotthontól – lakása és el-látása általunk van részére biztosítva, mint ahogy azt az idejövetele előtt adott befogadó nyilatkozatunkban vállaltuk.”
Ha szent embernek, caddiknak nem is, de egy különösen értékes embernek tartották. Ez a tény nem hatotta meg az illetékes belügy-minisztériumi rendőrt, aki nem engedte meg Kisvárdára való vissza-költözésüket. Nyíregyházi orvosi kezelésüket sem hagyták jóvá annak ellenére sem, hogy Mandelnek erei állapota miatt gyakran voltak össze-eséssel és így fizikai sérüléssel járó balesetei.
Semmi nem indokolta Tokajban maradásukat. A hatalom mégis iz-mait mutatta két öreg és beteg embernek: nem mehettek vissza Kisvár-dára – mert ott boldogan élhettek és halhattak volna meg. Ezt viszont a diktatúra jakobinus dühe nem fogadta el. Noha elővízumot kaptak az izraeli konzulátustól (lásd a Mellékletekben), kivándorlásukat sem engedélyezték.
Újra és újra könyörgött az elűzetés feloldásáért: „Nem vagyunk és nem voltunk nagytőkések, kizsákmányolók, hanem napi munkából élő kisemberek voltunk, így nyilvánvaló, hogy kitelepítésünk elrendelése
ránk nézve végzetszerű tévedés volt. Most magunkkal tehetetlen öreg és beteg emberek, akiknek talán utolsó kérése, hogy olyan környe-zetbe jussunk, amelyben szenvedéseink enyhítése lehetségessé válik.”
Az 1952 májusában írt levél hátlapján pedig a szokásos hivatali „Sima nem!” díszlik.
1953. április 17-i dátummal három tokaji orvosi bizonyítvány is alá-támasztotta, hogy Mandel Miksáné és férje állandó orvosi felügyeletet igényel, és orvosuk áthelyezésüket javasolja Kisvárdára. Talán megha-totta, meggyőzte az erős akaratú Mandel Miksa az orvost, hogy segítsen visszajutnia Kisvárdára, szülei nyughelye mellé? Vagy a hitközség jelez-te, hogy Kisvárdán béke várja a két öreget? Kérdéses, mi történt velük 1953 nyara, az amnesztia után. Visszajöttek-e Budapestre, megpihentek – örökre – Kisvárdán, vagy eljutottak-e gyermekeikhez Izraelbe, sajnos ma még nem tudható.
„Elpusztulunk ezen a tanyán, ahol se orvos, se gyógyszertár”
A Királyhegyi Pál regényében megörökített Epstein Mór107 a kitelepíté-sekor 72 éves volt.
Azok közé tartozik, aki maga számolt be életéről az adatfelvételt végző rendőrnek mint „eljárás alá vont”. 1920–1948 között egy családi vállalkozást vitt, a Lenke Házépítő Rt.108 ügyvezetője, és emellett borke-reskedő volt.109 A vállalkozás leginkább családi házak építésével
foglal-107 ÁBTL 2.5.6. A00871/1951.
108 A dokumentumokban hibásan szerepel a Lenke Lakásépítő Rt. elnevezés.
109 Az 1929-es telefonkönyv szerint: „Epstein Mór borkeresk., a Lenke házépítő r.-t.
ig. lakása (Lenke házépítő r.-t.) V. Visegrádi-u. 19.” Ugyanebben az időben a cégadatok:
kozott, és Epstein 1948-ban havi 200 forintot keresett. Hogy a vállalko-zás az államosítás vagy más ok miatt szűnt meg, arról nem maradt fenn dokumentum, de az ügyvezető már akkor is nagyon idős volt. Utána
„magánzóként” megtakarított vagyonából élt.
7. KÉP. EPSTEIN MÓR CÉGÉNEK ADATAI A GAZDASÁGI, PÉNZÜGYI ÉS TŐZSDEI KOMPASZBAN (1927)
Az adatfelvételi lap szerinti címen, a VIII., Kiss József u. 19.-ben, a saját tulajdonú házában lakott egy kétszobás lakásban. Az épület egy nagy, háromszintes bérház, amelynek jövedelme elegendő lehetett a megélhetésükhöz.
A dokumentumok tanúsága szerint110 azt állította, hogy két gyer-meke halt meg a deportálás alatt. Epstein Lenke (sz. 1908. december 9.) és három gyermeke Nagyváradról került Auschwitzba, Epstein Ferenc pedig (sz. 1916. november 23.) eltűnt a IX. munkaszolgálatos zászló-alj tagjaként a szovjet fronton 1943. január 16-án Krugloja Nikolajká-nál.111 Az iratok szerint viszont Ferenc apját Epstein Mózesnek hívták,
„Eps tein Mór bornagykereskedése, czégb. Epstein Mór, bor- és pálinkakereskedő, V, Csá-ky-u. 23.” A mellékelt cikk forrása: Budapesti Hírlap, 1937. augusztus 28., 6.
110 Az irathoz csatolt, holttá nyilvánítási eljárások papírjai.
111 Krugloje ma Fehéroroszország része, ahol 1943-ban nem lehettek magyar katonai alakulatok. Ez inkább a Don-kanyarbeli Nyikolajevka lehet, ahol nagyon súlyos harcok zajlottak a szovjet áttörés nyomán.
ami elírás lehet. Epstein Mór a holokauszt elől Romániába mene-kült, és csak 1945-ben tért vissza Magyarországra. Rajtuk kívül még három gyermeke volt, egyik lánya közszolgálatban, fia pedig export-vállalatnál dolgozott 1951-ben, Másik lánya, Epstein Anna (44 éves) pedig az ő gondozása alatt állt, ugyanis idegrendszeri beteg-sége, epilepsziája miatt felügyelet-re, eltartásra, de főképp szakszerű kezelésre szorult. Ezt a tényt Eps-tein már a kitelepítő végzésre adott panaszában is felhozta („állandó szakkezelésre szorul. Nem igényel állandó kórházi ellátást, de egye-dül nem élhet. A hétköznapi ügyek vitelére is alkalmatlan.”), s azt is, hogy gondozási intézménybe kel-lene kerülniük. Panaszukat elutasí-tották, s így kerültek Adácsra. 1951.
augusztus 20-án írt újból a belügyminiszternek egy nyers, egyenes le-velet. „Jelenleg kint vagyok egy tanyán 40 éves elmebeteg és ápolásra szoruló leányommal. Én is beteg ember vagyok, és elpusztulunk ezen a tanyán, ahol se orvos, se gyógyszertár.” A válasz a többi eljáráshoz
ké-8. KÉP. HÍRADÁS EPSTEIN MÓR PENGŐKIAJÁNLÁSI PERÉRŐL A BUDAPESTI HÍRLAP 1937.
AUGUSZTUS 28-I SZÁMÁBAN
pest szokatlanul lassan érkezett: 1951. október 11-én kaptak engedélyt a nyíregyházi zsidó szociális otthonba való költözésre.
1951. augusztus 20. nagyon sok kitelepített lelkét megmozgatta, re-mélve, hogy ez az állami ünnep megnyitja börtönük kapuit. Királyhe-gyinek sikerült, Epsteinéknek csak részben: zsidó szociális otthonba ke-rülhettek. A dokumentumok között viszont annak nincs nyoma, hogy Epstein Budapesten élő gyermekei felajánlották-e, hogy magukhoz veszik az apát és a testvért. Valószínűleg nem, különben erre a tényre is kitért volna valamiképp valamelyik beadvány. De az épülő Magyar-országon csak egy zsidó szeretetotthonban volt helye annak, aki egy élet munkája után, felesége, gyerekei, unokái elvesztése után, 70. élet éve fölött maga gondozta 44 éves beteg gyermekét.