Kimutatja, hogy bár a magánhangzóilleszkedés a mai vogul nyelvjárásokban nagyon különbözö módokon van képviselve, e

[271] A tíirk népnév

XIV.) Kimutatja, hogy bár a magánhangzóilleszkedés a mai vogul nyelvjárásokban nagyon különbözö módokon van képviselve, e

nyelv-járások a fejlődés egy régebbi fokán sokkal közelebb állottak e tekintetben egymáshoz ; meggyőző fejtegetése szerint abból a körül-ményből, hogy az osztjákban nincs magánhangzéilleszkedés, nem szabad arra következtetni, hogy a/, ősugor nyelvben (tehát a ma-gyar, a vogul és az osztják ősében) nem volt magánhangzóillesz-kedés ; tovább menve felveti azt a kérdést, hogy mit lehet gon-dolni e tekintetben a fgr. ősnyelvről s arra az eredményre jut, hogy a magánhangzéilleszkedés inkább ősi sajátsága a fgr. nyel-veknek mint nem; idézi SBTAI,A véleményét (Tietosanakirja IX, 305).

mely a következőképpen hangzik: „Nem látjuk teljes világosság-gal, hogy vájjon az ú. n. magánhangzóilleszkedés finnugor hang-jelenség-e; tekintettel azonban arra, hogy ez mind a finnben, mind

a magyarban (erősen kifejlődve egy vogul nyelvjárásban i-) meg-van, és hogy a mordvin alakok is magánhangzóilleszkedésesekre mennek vissza, alig lehet kételkedni a magánhangzóilles/kedés finn-ugor eredetében*.

Ha mármost tekintetbe vesszük, hogy CABTRÉN szerint a magán-hangzóilleszkedés az összes szamojéd nyelvekben megvolt (Gramm. d.

sam. Spr. 23-37), 8 hogy a iörökben — bár a történeti időben némi-leg változott — szintén megvan s a török alapnyelvben is megvolt, akkor nem térhetünk ki az elől a gondolat elől, hogy a magán-hangzóilleszkedés az uráli és a lörök nyelvek közötti ősi kapcso-latra utal.

Ez a kapcsolat lehet ősrokonság, de lehet ősi érintkezés is, amely esetben tehát a magánhangzóilleszkedés az egyik

nyelvcso-4 7

portban átvétel eredménye volna. Ilyen átvétel nem elképzelhetet-len. Egy kaukázusi nyelvben, az u d b a n , megvan a magánhangzó-illeszkedés s török h a t á s következtében keletkezett. (MARQUART, Streif-ziige 49. L lent, SBTÁLA, SUS. Aik. X X X5, 13. és 102. 1.) Világos azonban, hogy a magánhangzóilleszkedés „kölcsönvétele* a nyelv-fejlődésnek egészen ritka, kivételes jelensége.

Hogy a m agán hangzóilleszkedés az uráli nyelvekben és a törökben önállóan, a két nyelvcsoportban egymástól függetlenül fejlődött volna ki, azt nem t a r t h a t j u k valószínűnek, különösen ha meggondoljuk, hogy a két nyelvcsoport érintkezése mindenesetre igen régi, továbbá, hogy köztük e g y é b egyezéseket is találunk.

Kétségtelen, hogy egyéb egyezések nélkül a magánhangzó-illeszkedés nem bizonyíthatná az uráli és a török nyelvek rokon-ságát, aminthogy hangtani egyezések magukban a nyelvrokonságot nem bizonyítják. (SBTÍLÍ: SÜS. Aik. XXX6, 102. 1.) A többi, a l á b b tárgyalandó egyezésekkel együtt azonban a magánhangzóilleszkedés fontos bizonyitéka az uráli és a török nyelvek ősi kapcsolatának.

•

Alaktani téren figyelemreméltó néhány finnugor (uráli) és török határozórag egyezése.

A b l a t i v u s : *t ~ *<J.

f i n n u g o r : m. -1: alól, házul | osztj. -a: toA-tá 'von dórt' (to- 'der, jener') | vog. -1: jdU 'von untén' {iái- ' d a s untere') | votj.

-t | cser. -ts, -té, -ts (-= *-t): tüts 'von aussen' (vö. tűnd 'draussen, ausserhalb') | md. -do, -do, -de, -ta, -to, -te: tolgada, tolgado 'von einer feder' {tolga) | f. -ta, -ta. ~ -a, -á (-= *-da, *-óá): luota 'von' (vö. luona 'bei') | IpS. -t, -de: allét, jülede 'von westen' {allé-, jtíle-'west-, westlich'). (SHNNYEI, Finnisch-ugr. Sprw.s 56—58.)

~ s z a m o j é d -d, -da s t b . : J . r/yld 'von u n t é n ' | T. lüeada na. | Jen. itoro na. (vö. f. alta ua.) || J . tahad 'von hinten her' | T . takada ua. | Jen. tahado, tehoro u a . (vö. f. takaa -< * takada ua.) ( S a r i n i : SUS. Aik. XXX6, 22—23.)

~ t ö r ö k : t ü r k -da, -dá, -ta, -tá (locativus és ablativus):

kayanda 'de la part du khan', jolta ' s u r le ehemin' (THOMSIN, Inscr.

22, 41) | ujg. kynda 'aus der hülle' (RADLOFP, Alttürk. Inschr. N. F.

63—64,) | a többi nyelvjárásokban kizárólag locativusi értelemben.

(SCHRIRFL, Der lokativ im jakutischen, KSz. X.) | csuv. -ta, -te, -ra, re: ASMABIN, Mat. 1 2 0 . 1 . : locativus. (Ablativus: j-török -dan, -dán, -tan, -tán stb., pl. oszm. avdán 'házból, háztól' stb. [öt? 'ház']).

4 8

182

Megjegyzendő azonban, hogy hasonló ablativusi végzetek a legkülönfélébb nyelvekben előfordulnak. (PAASONRN : F I J F . VII, 1 6 - 17.)

L a t i v u s : *-k ~ *-•/•

f i n n u g o r : osztj. (a tővégi magánhangzóval egyesülve) - a ,

•it, - i : unna 'nahe, in die nâlıe' (narı 'kıırz, in d c r náhe befind-lich'), pelokii 'nach . . . hin' (pehk halfte, aeite') | vog. -y, -i, -u : sisiy 'zurück, hinter' (sis 'rücken') | zttrj., votj. 0 : ide 'ulek) 'hi-nunter, unter' (ul- 'unteres, unterraum') | cser. -Ara, -yo, -go-: pelka 'zu, nach . . . . hin' (pel 'seite, richtung') | f.I. alak 'nach untén' (ala 'das untere'). (SZINNYEI, Finnisch-ugr. Sprw.2 58.)

~ t ö r ö k : türk -ka, -kii (dativus, lativus): kayanka 'au khan', jazyka 'a la plaine', jirká 'au pays' (THOMSBN, Inscr. 18, 19.); jylka

'en l'an', ödkii 'au temps' (i. m. 176. 1) | türk ( l e n i s z e j i ) : -ya, -ga I j-török -ya, -gii, -a, -a (-ja, -ja), pl. oszm. üvii 'háznak, házhoz, házba, haza' stb. (av 'ház'). (RADLOFF, Alttürk. Inschr. N. F. 62.) | j a k . -ya, -yii, -yo, -yö, -ga s t b . -ka s t b . -ya stb- - y a s t b . BÖHTLINGK, 393. §. | C8uv. (dativus-accusativus: 1. ASMARIN, Mat. 119. 1.) -a, -e (mássalhangzón és -w-n, - u n végződő szók után, pl. tsSvas 'csuvas'

— tsSvasa, tu 'hegy' — tova), -na, ne (-a-n, -e-n végződő szók után), -je ( ja; -i-n végződő szavak után).

L a t i v u s : *-s ~ *-z (-f- palatális magánhangzó),

f i n n u g o r : m. (a tővéghangzóval egyesülve): -é, (illeszke-déssel) -á, -e, -a -e, -d): felé, mellé, haza, bele | cser. -s: kué 'wohin' (ku- 'wer, was') | mord. -s: tolgas 'in eine f e d e r ' (tolga) \ f.

-s: alas 'hinunter' (ala 'das untere') — fVp. al§z \ l a p p -s : ol'kus 'hinau8' (vö. ol'kün 'draussen'). (SZINNYEI, Finnisch-ugr. Sprw.2 59.)

~ t ö r ö k : -r (directivus): az ol 3. sz. személynévmás dati-vusa (lativus is!) a türkben és a k a z á n i b a n : aya é s oyar ( a y a r u is); a bu 'ez' mutatónévmás dativusa a kazániban: myra, myrjar, myrjarya; uo. a éul 'az' névmásé : sura, surar', sur arya ; kojbal bar, oszm. berü 'ide, felém, hozzám', vö. bán ' é n ' ; oszm. dysary 'ki, kifelé' -E *dys- stb., vö. BANG, Vom köktiirkischen zum osmanischen. I.

De különösen föltűnő némely í g r . és török képző egyezése, így elsősorban a

deverbalis n o m e n k é p z ő k é :

fgr. *-p ~ *-/?: f. eliivá 'élő', m. futva ~ török -p : oszm. gidüp 'menvén' (ó-oszm.: 'menő' [igealakokban]) (git 'menni'), orkh. bolup 'lévén' (bol- 'lenni').

4 9

fgr. *-t ~ *-d: f. sanda (a saa- ' k a p n i ' ige infinitivusa), vog.

nâmt 'gondolat' (nâm ) ~ török -1: oszm. geöit 'átjáró' (gec- 'átmenni'), kán kejit 'ruha' (kej- 'fölvenni').

fgr. *-k ~ *-•/: osztj. jaurry ' f e r d e ' (jauSr- 'fordítani'), ni.

asgra-j (helynév 1109 bői) '„szántó*" ~ török - k : oszm. jatak 'fek-vőhely' (jat- 'lefeküdni'), orkh. bilig ' t u d á s ' (bil- 'tudni').

f g r . *-m: f. kuolema 'halál' (kuole- 'meghalui'), m. álom (al-, vö. al-tat) <v török - m : oszm ölüm ' h a l á l ' (öl- 'meghalni'), orkh.

batym 'az a mélység, amennyire valami lesüllyed' (bat- 'elsüllyedni').

fgr. *-n: cser. ilen élve' (il), ni. járni (jár) ~ török - n : oszm.

olan 'lévő' (ol- 'lenni'), kaz. ayyn 'folyás' (ak- 'folyni'). (A fgr. ala-kokra vö. SZINNYEI, Finnisch-ugr. S p r w .2 7 7 skk )

T ö b b egyezés mutatkozik a deverbalis igeképzők területén is, de ezeknek az egyeztetése egyelőre hypothetikus jelleggel bírna, s ezek t a l á n inkább c s a k később, biztos egyeztetéseink számának növekedésével s egy p á r idevonatkozó részletkérdés (pl. a török képzők eredeti jelentésének) tisztázása után lesznek tárgyalhatók.

De most sent hagyhatjuk említés nélkül a műveltető -t képző egye-zését, pl. ni. mos-: mosat-, terem-: teremt, zürj. ju- 'inni': jut-'itatni', cser. nör- 'megnedvesedni': nört- 'nedvesíteni' (SZINNYBI, FUSprw.2 111. 1.) ~ t ö r ő k : kaz. asa- ' e n n i ' : asat- 'etetni', oszm.

ojna- ' t á n c o l n i ' : ojnat- 'táncoltatni'.

Legfeltűnőbbek, de a rokonságra vonatkozólag egyelőre kevés bizonyító értékkel bírnak a török-uráli mondattani egyezések.

Legfontosabb bizonyítéka volna a rokonságnak az elemi dol-gokat kifejező szavak egyezése. Ilyen szóegyezésünk kevés van, de e k e v é s egyezés is jelentős.

Ezekről az egyeztetésekről hangtani tekintetben egyelőre nem sok a mondanivaló.

Föltűnő hangalakbeli eltérések az uráli és a török ősnyelv között ez egyeztetések alapján nem látszanak. A legfontosabb kü-lönbség az, hogy az őstörök hangrendszer az ősurálinál szegényebb.

A finnugor á és s a törökben egyformán s-s/el van képviselve: tör.

sirka ' s e r k e ' (21') — tör. sab 'szó' (22), syy- 'elférni' (13); a fgr.

szókezdő m-nek, ^-nek p-nek török b- felel meg (3, 5, 23, 30). A 0 A számok az alább következő egyeztetések sorszámát jelzik.

159

denazalizáció a törökben is megtörtént: tör. küc 'erő' (28), tyk-.bedugni' (14), köp 'hab' (26). (Mást mutatnak a hód [20| megfele-lései, de ez a szó a finnugorságban csak az ugor nyelvekben van m e g s talán a denazalizáció megtörténte után került a törökbe.) Szókezdő y-t fejlesztett a török a p i r g a 'ángy' szóban (18). ez a törökben igen közönséges jelenség. (RAMBTBDT: KSZ. XVI, 71 skk.) A mássalhangzórendszerben a törökben bizonyos alapnyelvi jellegű kettős megfelelések látszanak (köpük ~ kom [26], syy ~ syi [13]), melyeknek részletesebb vizsgálata még bizonyára értékes ered-ményekre fog vezetni.

A fgr. *s ~ V-nek a törökben két esetben r felel meg (lati-v u 8 ; tör. hayyr [3]); közönséges dolog, hogy az őstörök V - n e k a j-török nyelvjárásokban is r felel meg. Világos egyébként ezekből az egyeztetésekből, hogy a török z ~ r esetében a z az eredeti hang.

(Erre a kérdésre más összefüggésben szeretnék még visszatérni.) A magánhangzórendszert illetőleg úgy látom, hogy az erede-tibb állapotot a török őrizte meg. Figyelembe kell azonban venni bizonyos török váltakozásokat, melyekről eddig az irodalomban igen kevés szó esett (a ™ ö, a ~ y, o ~ u stb.)

•

Művelődéstörténeti következtetéseket ez egyeztetésekből egy-előre alig vonhatnnk. Mindenesetre érdekes, hogy az ősi vallás egy kifejezése ('varázsbot, varázsolni' [15]) fönnmaradt s föltűnő, hogy az egyeztetések között több rokonságnév is van (16, 17, 18).

Ez egyeztetések alapján az uráli és a török nyelvek viszo-nyát rokonságszerű ősi kapcsolatnak mondhatjuk. A további kuta-tások feladata lesz tisztázni a többi összefüggéseket. (Indogermán-uráli, uráli-török-mongol-tunguz viszony.)

S z ó e g y e z t e t é s e k . 1. 'ember'

f i n n u g o r : m. hím 'masculus, mánnchen' | vog. jptm 'mensch, manó' | zürj. komi ' s y r j a n e ' | votj. kum: sarakum 'syrjáne'. (SBTXLI:

SUS. Aik. XXX6, 88, 103.)

<V s z a m o j é d : O. kum, kume, kup, kop 'mensch'. (SBTILI, i. h.)

~ t ö r ö k : türk (THOMBBN), ujg. szag. kün 'volk' (az 'ember' j - ' n é p ' jelentésváltozásra vö. KANMBTO : FUF. XV lb, 8 2 : török adcim 'ember' :>- vog. ttii'm 'ember', más nyelvjárásban úgtom 'nép')

I [mong. kümun {xün, xur, xwn, kun, xúmün) 'ember' (RÜDNBV, Materialy, 150.)] Idetartozónak gondolom a kun ~ hun népnevet is, melyről m á s helyen bővebben fogok szólani.

2. 'férfi'

f i n n u g o r : m. férj (első részében a fi szó l a p p a n g ; vö.

cser. püeryd 'férfi, fiú', cser. pü- ~ vog. piy ~ m. fi) 'maritus, ehemann ; uxor, gemahlin'; férji 'maritalis (— házassághoz avagy f é r j -hez való)' CALEPINUB | cser. érya 'fiú' | f. ylka 'vőlegény'; yrkü 'vő-legény, 'vő-legény, férfi; yrkö 'férfi' | IpS. ir'kc 'vőlegény'. (SIINNYBI, NyH.' 56.)

8. 'máj'

muökse ua. (SZINNYBI : NyH.7 43.)

~ s z a m o j é d : J . mued, műid, myd, mud' (mudh') | T . m ita | Jn. mudo, muro | O., myd, mide, mydá, mid, mite \ K. mit 'leber'

( S B T I N I : SUS. Aik. X X X5, 59.)

~ t ö r ö k : ujg. oszm. türk m. bayyr ' l e b e r ; der vordere teil eines dinges' | KISYARÎ-BROCKBLMANN : hayyr ' l e b e r ' ; ja bayry 'mitte des bogens' | kaz. BÁL. bayyr ~ bauyr ' m á j ' | kir. kaz. baur İ e b e r , zorn, die verwandten' | kir. BUD. baur 'leber, bauch' | küer. sor.

payyr 'leber' | jak. biar 'leber' | csuv. paver, püver ' m á j ' .

E g y fgr. "mayz alak szabályos megfelelője a török bayyr. A j-török *z ^ r változásra vö. NyK. XLI1I, 1 2 9 ; v. LE COQ,

Mani-chaica I : tüiüngür és bolungur.

4. 'száj'

f i n n u g o r : m. aj-ak 'labium, l i p p e ; mentum, k i n n ' ( E t S z . ) ; ? ajtó 'os, apertúra, j a n u a , ostium, f o r e s ; öffnung, die tiire' (EtSz.) aj, áj 'schlitz, ritze, s p a l t ; crena s a g i t t a e ; faiz, k e r b e ; v alakú jegy, amellyel a j u h o k fülét jegyzik m e g ; közföld ( = álly); vallis,

praecipitium; tal, schlucht' (EtSz.) | osztj. FD. T r j . or, V. Vj. 0 .

159

or 'palack száda'. E. ury ıniindung eines Husses': yoo-ór ' a j t ó ' (x>>t 'ház') | vog. o f : kol-ng ' h á z a j t ó ' (kol h á z ) | ziirj. om. rom 'nitind, ıniindung. öffnung' votj. im, o n 'száj, nyílás' | cser. o r , "Z 'nyí-lás, torkolat' | ind. or-, ov- (oj-) : or küt (plur.), orks (ojkst plıır.) 'zabola' ( „szájadzó") | f. ore- 'ajtó"; ov ela 'sclılaıı' (eig. 'der eineıı ni und hat' dlı. 'gut antworten k a i m ) j lp. ruoras 'capistrum'. (Go\i-BOCZ-MKUCH, E t S z . ; SKTAI.A : S U S . A i k . X X X - , 5 3 ; SZISSYKI, N y H .7

4 8 ; m á s k é p TOIVONRN : F U F . X V I I . 2 8 0 - 2 8 2 . )

cv s z a m o j é d : T. r â r 'nıtınd' , Jur. n a r , n a ' | Jen. gen.

eo' I 0 . o r , oar. iar ak, âk ' m ı ı n d ' ; arai, a ka i 'zaıını' | K. arj ' ı n ı ı n d ' ; ar na'd 'zaıını, zügel' | Koib. on 'n.und', aynct 'zatım' | Mo-tor. ag-ma 'mtınd' | Taigi iir-de id. (PAASONKN, Beitráge FSL. 27—8.)

» t ö r ö k : ııjg. ayyz ' n ı u n d ; öflfııung eines g e f a s s e s ; ein e n g e r bergpfad' | oszııı. krnı. azerb. ayyz 'mıınd. mündııng, öffnuııg;

(azerb.) reclıt, maciit, frechheit' | oszm. krııı. küıı ayyzlyk 'mıınd, öfliıung eines g e s c h i r r e s ; pferdegebiss' ] csag. ayız nıund, nıün-d u n g , öffnung' J sor, lebenıün-d ays 'nıunnıün-d, öffnung' | miser PAAS. aıvâs \ kirg. kaz. krııı. auz id. | balkár (PRÖHI.F. : KSz. XV) a'uz 'nıtınd, schneide eines messers oder schwertes, schlucht, kluft, hohlweg', auzlıık 'zaıını' ] tob. aus 'nıund' | oszın. âz | baraba ayys j khir. üz, os | tuba, szag., sor us | tel. alt. üs | csuv. sJvar ' s z á j ' j j a k . nos 'lippe'. Az ayyz végzete képző, amelyről dolgozatom első függelé-k é b e n bővebben szólofüggelé-k. Meg függelé-kell azonban jegyeznem, hogy erre vonatkozólag más vélemény is van ; BANG a T ú r á n 1928 i kötetében (310. 1.) a következőket m o n d j a az ayyz .r-jéről:

„Dualisches -z liegt vielleicht auch im gemeintiirkischen na-men des mundes v o r : ayyz zu ay 'hiirde' == ayyl, aid usw. Im jakutischen bedeutet uos ayyz '1 i p p e ' ; ayyz ware also

mög-íicherweise 'die beiden hürden' (?). [A kérdőjel BAsotól származik.]

Vgl. das homerische I,ox.ç GSÓVTIOV, mit dem man das unsichere nig.

syyyl zusanımenstelle: 'pfahl' und 'zalin' (Wb. IV, 6 1 9 ; KB. S. 9 6 Anni. zu 46!,)."

E magyarázat valószínűtlen : látjuk, hogy az ay- alapszó az uráli nyelvekben is 'szájat', 'nyílást' jelent.

5. Menni'

f i n n u g o r : ni. val- vol- (raia, volt, volna; ólt, ólna N.) | osztj.

5 3

~ t ö r ö k : türk, tljg. csag. stb. l>ol- | osznı. ol- i j a k . huol-csuv. pul-.

f i n n u g o r : ni. álom, al-sz-ik | osztj. ülőm, öAum, "torn, ooSm 'álom', o.t- 'alszik' | vog. ühm 'álom' | zürj. un, on

(unmonm-*ulm-, *olm-). id. | cser. om id. | md. udomo, udöm id., udo-, udö-'alszik' | IpN. AJ'SDL- udö-'alszik'. (SUNNYM, N y H .; 3 7 ; GOMBOCZ-MBLICH.

EtSz.: álom.)

~ s z a m o j é d : J u r . juda, judea ' t r a u m ' ; judea- 'tráumen' j T. juifete- 'tráumen' | J e n . jure e id. | O. küderba id. | Kani. tödür-.

(GOMBOCZ-MBLICH, E t S z . : álom.)

~ t ö r ö k : orkh. udy- 'aludni' | u j g . szoj. udy-, udu- id. | sor, szag. kojb. kacs. uzu- id. | oszm. csag. stb. uju- id. | ja'.;, utui-.

7. 'hallani'

f i n n u g o r : m. hall- ' a u d i o ; hören' | osztj. xbl- stb. ua. | vog.

~ t ö r ö k : türk kulkak 'fül* | oszm. stb. kulak ua. | j a k . kul-gáx ua. | csuv. jtá/jja ua. A kulkak ~ kulak -kak ~ -ak deverbalis képzővel képezett alak egy *kul- 'hallani' igéből, eredeti jelentése t e h á t : 'halló'. Az említett képző általánosan ismeretes; a kulkak jelentéstani magyarázatát dolgozatom második függelékében adom.

8. 'elfeledni'

f i n n u g o r : zürj. runny, vunödny ,vergessen' | votj. vunat-ııa. | f. uno-hlaa ua.

~ s z a m o j é d : T . r;a?ia'btai'ema 'vergessen' j 0 . emeljam, auoljap u a . (SBTALA : S U S . A i k . XXX^R„ 6 3 )

™ t ö r ö k : u j g . osznı. stb. unut- vergessen' | kirg. szag.

umut- | szag. umdu- | alt. leb. sor unlu- | alt. urlu- \ j a k . umun- |

? csuv. man- ua.

9. 'elfáradni, leromlanl, lesoTányodni'

f i n n u g o r : m. ár-ik 'romlik, rothad, p o s h a d ' ; árt 'nocerc, schaden, einen schaden zufügen' I osztj. ór.mi 'mager' | vog. ür-'abmagern', üröm ' m a g e r ' ; ürt- 'rnüde, matt werden' | z ü r j . or-'matt werden, ermatten, ermüden, vergehen, hinschwinden, schaden leiden, sich verletzen'; őröd- 'abmatten, ermüden, ausinergeln,

qua-54

159

len, peinigen, schmachteıı lassen, verletzen, beschüdigen, schaden tun, ausrotten'. (GOMBOCZ-MEMCH, EtSz.)

~ t ö r ö k : ujg. csag. k ú n , kaz. ar- 'matt, niiide w e r d e n ' | csag. SEIKH Sub. (ed. Stambul) ar- 'legyengülni, beteg lenni' | alt.

tel. leb. sor, szag. kojb. k a c s . kir. küer. tar. tob. kaz. bar. krm.

k a r . art/- 'abmagern, mager w e r d e n ; mager, krank, siech, hinfál-lig sein; ermatten, müde werden, schlaff, abgestumpft werden' alt. kaz. oszm. stb. arylc ' m a g e r , abgeniagert, schwach, matt, siech' | csuv. iryan 'sovány' | j a k . ir- 'von kráften k o m m e n ' ; irigan 'so-v á n y ' (PEKARSKIJ).

10. 'nyalni'

f i n n u g o r : m. nyal 'lanibo, lingo, l e c k e n ' | osztj. nnl-,

úaA-| vog. ndl'nt- úaA-| zürj. votj. nul- úaA-| cser. nâl-, nul- I md. nola- úaA-| f.

nuole- | IpS. nötllu- \ lpN. Ywvllti- ua. (SZINNYEI, NyH.7 32.)

™ s z a m o j é d : nü-: nülüm ua. (SBTALA : SUS. Aik. X X X - , 60.

™ t ö r ö k : kún, oszm. stb. jala- 'lecken' | j a k . sala- ua. | csuv. sula- ua. |

A mongol megfelelő d- j é t j (=- dz =- d) =- d változással gon-dolom magyarázhatónak.

11. 'megkapni'

f i n n u g o r : ni. kap 'rapio, haschen, greifen, ergreifen, zu s i c h reisseu, f a n g e n ; accipio, nanciscor, b e k o m n i e n ; invenio, tref-f e n , tref-finden • deprehendo in tref-flagrante, e r t a p p e u ; capior rei a l i c u j u s amore, studio alicujus rei t r a h o r , haschen, eilrig streben, verses-sen sein; opus inchoo, incipio, sich an e t w a s machen, begin-n e begin-n ' | vog. kápj-, ydpoi- ' f ö l k a p ' | votj. kab- 'meg- vagy e l k a p (pl.

labdát)' | md. kap edd-, kap\ide- 'megkap, megfog' | f. kaappaa-'megkap, megfog, megragad'. (SZINNYEI, NyH.7 35.)

~ t ö r ö k : alt. csag. oszm. stb. kap- ' f a s s e n , anfassen, packen, ergreifen, schnappen, fortfülıren, (oszm.) fortreissen' | j a k . yab-'greifen, anfassen'.

12. 'hagyni'

f i n n u g o r : m. hagy 'relinquo, omitto. destino, lassen. ver-lassen, liegen ver-lassen, stehen ver-lassen, überver-lassen, hinterlassen ; sino, lassen, erlauben ; jubeo, m a n d o , impero, gebieten, befehlen, heis-s e n ; credo, commendo, anvertrauen' | oheis-sztj. ya'i- 'hátrahagy' | vog.

Xfd-, kid- 'el'iagy' | ziirj. kof- 'megmarad; h á t r a h a g y ' | votj.

kd-55

'marad, megmarad' | cser. kod- (-ím) ' h a g y ' ; {-ám) 'marad' | md.

kado- 'hagy, hátrahagy' | f. katoa- 'elvész, eltűnik' | lpN. aúndói-,elhagy' | IpS. k::óte- 'hagy, meghagy'. (SZINNYBI, NyH.7 38.)

oo s z a m o j é d : Jur. hájeu, haijeu 'zuriicklassen'; hajydm 'zurückbleiben | T. koae'ema ' n a c h l a s s e n ' ; kou'am 'nachbleiben' | J e n . kaibo ' z u r i i c k l a s s e n ' ; kaijaro', kaijado' 'znriickbleiben' | 0 . kuejap, kuetfau, kuefam stb. 'verlassen' | K. kojolam 'zurückblei-b e n ' . (SBTÂLÂ: S U S . A i k . X X X , , 6 5 . )

~ t ö r ö k : u j g . kod- 'hinlegen, hinstellen; bei seite legén, verlassen, zuriicklassen, hinterlassen, ü b e r l a s s e n ' ; kodun- 'nacli sich zuriicklassen'; kodur- 'stellen lassen, verlassen. forttun' (vö. oszm.

kodur- 'hinstellen lassen'); kody 'untén, abwáris' I alt. leb. sor, szag. kojb. kacs. kkir. azerb. k ú n , krm. tar. csag. kturk. kar. koi-(kaz. kui-) 'hinstellen, hinlegen, a n n e h n i e n ; festsetzen, b e f e h l e n , e r l a u b e n ; lassen, v e r l a s s e n ; (oszm.) verlassen, im stiche l a s s e n ' | csag. koji 'untén' | krm. oszm. csag. ko- (-= koi-) 'stellen, hinstel-len, hinlegen, ausstellen; lassen, verlassen' | csuv. xiv- '(hidat) épí-teni, (nyomot) hagyni, helyezni'; xovar- ' h á t r a h a g y n i ' ; xur- 'helyezni, rakni, vhová tenni, állítani' | j a k . xuot- ' j e m a n d überholen, ent-g e h e n ' ; xuottar- 'fortent-gehen lassen, entwischen l a s s e n ' ; yot-

'bewál-tigen, mit etwas zu standé kommen'.

18. 'belemenni, beleférni'

f i n n u g o r ; m. av-ik 'imbuitur, penetTat, inolescit, durch-dringen, eindurch-dringen, sich hineinnehmen, einwachseu' P P : 'minuor, contrahor, densor' | osztj. tnr, Aor-, tar-, Aar-, Ivrit-, ivrit-, Ivr-'eintreten, hineingehen' | vog. tuj- 'bemenni', praes. 1. s z . : tüm \ zürj. sun- 'tauchen.. untertauchen, eintauchen' | votj. zum-, zjm-'merülni, alámerülni, alábújni' | cser. suryaltam, surgaltam, súrol-tam 'tauchen, untertauchen, auf das gesicht fallen' | md. sora-, suva- 'eintreten, hineingehen, hereinkommen' | f. sovin, inf. sopia 'aptus, conveniens, commodus s u m ; convenio, concilior'; Savóban : 'raunt habén oder finden'; észt sobima, söbima 'sich vertragen, sich verstehen mit jntd., sich vereinigen, sich fügén, passen, g e l i n g e n ' | lpN. suogıat, 1. sz. suoram 'elanı s u b r e p e r e ' ; İpK. soarra-, soarre-,eintreten'. (GOMBOCZ-MELICH, E t S z . : av-ik).

~ s z a m o j é d : Jur. (uru-, (uru-, fit- ' a n g e h e n , kommen, e i n g e h e n ' ; turu- 'intrare'. (GOMBOCZ-MKMCH, Í. LI.)

159

~ t ö r ö k : ujg. osznı. (SAMI) syy- 'beleférni' K ASGARI-BROCKRL-MANN syy- 'hineiugehn, p a s s e n , iiusfiillen' | csag. siy- id. | kaz. tel.

kar. syj- 'hineinpassen' | kirg. [KATAR.] syj- 'IIOJIIVCTIITLCJI, y»rl.-cTHTbca (elférni)' | kún, kir. s> hineingehen, hineinpassen' | tar.

siydur- 'hineinstecken' | u j g . sor, szag. k o j b . syr- 'hineinpassen, hineindringen | csuv. sSnős- 'beleférni, elférni'.

~ t ö r ö k : oszm. SÁMI sir 'lyukba, gödörbe jutni, lesüllyedni, elrejtőzni; megemésztődni; behatolni; a földbe behatolni (víz)' j kir. csag. k t u r k . tar. bar. u j g . sir- 'in die erde einziehen (vonı wasser), hineinpassen, mit gewalt und unwiederbringlich an jemaı d gefesselt sein, anhángen, verbunden s e i n ; (njg.) sich aneigncn, p a s s e n ; (tar.) in den ohren klingeu' | KÁSTARÍ-BROCKRLMANN sir- 'ver-sinken, eindruck machen (wort), bekommen (speise)', sirdür- 'eiıı-dringen lassen, eine speise bekömmlich machen', siris- 'ganz vcr-sinken (wasser)' | ujg. k t u r k . csag. sirür- 'eindringen lassen, hinein-stecken' | krm. sirdir- ' v e r d a u e n ' | j a k . ir- 'eindringen, eingesogen werden'.

14. 'dugni'

f i n n u g o r : m. duy | vog. tur-: ju-turult- 'bedug (zustopfen)' j md. torgS , tor go- ' b e d u g (hineinstecken)' | f. tunke- benyom, d u g ' . (SZINNYBI, NyH.7 39.)

~ t ö r ö k : tel. alt. leb. kir. küer. kaz. oszm. tyk- 'feststopfen, festdıücken, hineinstopfen, hineindrangeıı, verstecken' | osznı. tyka-'zustopfen'.

15. 'varázsbot, varázsolni'

f i n n u g o r : f. arpa. ' w a h r s a g u n g s w e r k z e u g ; schlagrute, um verborgene dinge zu e n t d e c k e n ; b o t s c h a f t s s t o c k ; hobelspaıı oder ringkuoleıı, den man beim zaubersieb anwendet', arpoja 'walır>a-ger' | fÉ. arp 'loos, zauberiiıittel', arbutama ' h e ı e ı ı . ' z a u b e r n ' | lapp vuorbbe 'sors, fortuna; a n n u l u s orichalci, in membranam tympaııi magici, qııotie8 pulsabatur, imponendus' | [? m. orvos | ? votj. ur ve s, urbefi 'ein krankheit verursachendes g e i s t e s w e s e n ; die opfercere-nıoııien, uııter denen dieses geisteswesen vertrieben wird']. (SBTALA, S U S . A i k . X V I I , 5 0 - 5 1 , j . ; WICHMANN: F U F . I, 9 9 — 1 0 4 ; MUN-KÁCS.: K S z . II, 3 1 2 - 3 1 5 . )

~ t ö r ö k : sor orba, szag. orby, tel. alt. crhn "der schlágel, mit dem der schaman seine trommel s c h l á g t ' | tel. leb. sor. kir.

kkir. tar. szag. kojb. k a c s . bar. tob. csag. kturk. arha- 'hexen,

behexen, bezaııbern, wahrsagen, besprechen (krankheiten); raten ; (tel.) s c h e l t e n ; (kir.) übertölpeln; (csag.) márclien erzáhlen' | csag.

arbay, arbak 'lüge, betrug, list, besprechnng, hexerei' | csag. arbayci, kturk. arbakői, bar. arbaudzy 'hexenmeister, z a u b e ı e r ' | türk ar-maköy ua. vö. orklıoni I E 6 ! tel. alt. leb. arban- 'murmeln, mur-ren, unwillig sein'. (WICHMANN : F U F . I, 104.) | KÁRJARÍ-BROCKRI.MANN : arva- 'zauberspıüche murmeln', urraá zaubersprüche zusummeii murmeln', arvys arvaldy 'der zauberspruch wurde gemurmelt' | MOL-LER, Uig. II, B. 5 8 (7), ai-vys 'magié' | v. LE COQ, Man. II, 5 (180)3

arvyé ' h e x e n k u n s t ' . (Nem lehetne a votják urves, urbefá szót a tö-rök *arbys ^ arvys-sal magyarázni?)

16. ' ö c s '

f i n n u g o r : ni. öcs ' j ü n g e r e r brúder, j ü n g e r e schwester' osztj. icey 'jüngere schwester', ízi ' j ü n g e r e r b r ú d e r ' | vog. iá, iá, ic, jis ' j ü n g e r e schwester' | votj. uzi 'schwágerin, j ü n g e r e s c h w e s t e r meines mannes'. (TOÍVONBN, Inl. Affr. 139 )

~ t ö r ö k : u j g ici 'jüngerer brúder, álterer b r ú d e r ' (v. LE COQ, Chua8tuanift 1 1 , ; MOU.BR, Zwei P f a h l i n s c h r i f t e n , 34, 2 7 ; MOU.BR, Uig. 111. 8 2 ,s) | KÁSfARi-BRocEELMANN : i f i 'álterer brúder des man-n e s ' | szeldzsuk versek, KCsA. I, 5. füzet, melléklet, 185r 4 a : i f i 'öcs' vagy 'bátya'.

17. 'sógornő, sógor — meny'

f i n n u g o r : osztj. k]Á\ stb. ' j ü n g e r e schwester der f r a u ; tochter des j ü n g e r e n bruders der f r a u ; áltere schwester der f r a u ; tochter des álteren bruders der f r a u ; mann der j ü n g e r e n schwester der f r a u ; mann der álteren s c h w e s t e r der f r a u ; nıann der schwe-ster der frau' (KARJAI,AINEN : FUF. XIII, 236.) | zürj. kel 'sclnvágerin'

| votj. kali ' s c h w á g e r i n ; schwiegertochter' | md. k'el 'frau des man-nesbruders' | f. kiily 'schwágerin' | lp. gallojcedne 'fratria (mariti)' (SETSLÂ, S U S . Aik. X X X5, 8 9 - 9 0 . )

~ s z a m o j é d : T. sealur, salur 'mánner zweier scliwestern' | Jn. seti, seri ua (SETAI.A i. h.)

~ t ö r ö k : sor ki'ili 'schwiegertochter' | u j g . csag. stb. kálin 'schwiegertochter, f r a u des jiingeren bruders oder nahen verwand-ten' | KÁSYARÍ-BROCKEI.MANN : kulin ' b r a n t , schwiegertochter' | oszm.

SAMI galin 'menyasszony, m e n y e c s k e ; a fiú f e l e s é g e ' | csuv. kin

; *krilin] 'meny, öcsém neje, menyecske' | jak. kind 'die frau e i n e s

5 8

j ü n g e r n v e r w a n d t e n : schwiegertochter, frau des jiingern brııdeıs, d e s neffen, u s w . ; des b r u d e r s frau' | bar. stb. hi la s ' b r a u t , ge-liebte, junge f r a u ' | kaz. kalas 'verlıeiratete f r a u , gattin'.

18. ' á o i o '

f i n n u g o r : ni. ángy 'glos.des gatten s c h w e s t e r ; tratria, die frau des (álteren) b r u d e r s ; des o n k e l s oder g r o s s o n k e l s f r a u ; des vetters f r a u ; die f r a u eines jedeıı álteren verwandten"

osztj. FD. anaya 'frau des álteren bruders, s t i e f m u t t e r ' ; Irt i (na/a ' f r a u des álteren bruders, f r a u d e s olieinis' | vog. "áiy' ' á n g y ' | lp!\.

viynne 'Irau d e s álteren b r u d e r s ' . (SZINNYBI, N y í l .7, 149; GOMBOIZ-MELICH, EtSz.)

~ t ö r ö k : ujg. csag. tar. jiirgii die f r a u des álteren bru-ders* | oszm. kkir. janga (olv. jargii) 'die f r a u des álteren b r u d e r s , des v a t e r s b r u d e r s ; die frau, die die neuvermáhlte in das h a u s des tnannes zu fiihren hat' | alt. tel. jarii 'die f r a u des álteren b r u d e r s , die frau des vatersbruders, die tante' | kaz BÁL., jirii ángy (bátyám neje)' | bar. jirgii id. | sor niira id. | tuba naza id. ] kir. dierga 'die frau des álteren bruders, die leibliche t a n t e ; manchmal n e n n t die braut so die mutter des mannes* | csuv. irue, jarGe ' á n g y , bá-tyám n e j e ; nagybábá-tyám n e j e ; (megszólításban) nálamnál ö r e g e b b asszony'.

A török a l a k eredetileg *iinága, *iiniga s az uráli-török alap-szó egy an(n)a ~ iin(n)á ' a n y a , néne' alap-szónak a deminutivuma.

19. 'moly'

f i n n u g o r : vog. kij, kei 'motte' (KANNIBTO : FUF. XVII, 1 2 1 ; szerinte a törökből) | votj. MŰNK. ke), koj, k'i/j 'moly' | f. koi id.

güvii ua. | ufai PRÖHLE kij'é ua. | kaz. kójii ua. | mis. PAAS. kiiwii u a . | csuv. kává u a (KANNIBTO: F U F . XVII, 1 2 1 . )

Erre az egyeztetésre GOMBOCZ ZOLTÁN figyelmeztetett.

20. 'hód'

f i n n u g o r : ni. hód ' c a s t o r , fiber, Intra, bibertier' | vog. yun-tél, khonfil 'biber' | osztj. xundyl ' m a u l w u r f . (MUNKÁCSI: Etlin. VI,

In document TÖRÖKÖK ÉS MAGYAROK (Pldal 61-81)