az erdélyi Gyulák udvarában a bolgár-török nyelvet még ismer-ték. Bolgár-török eredetű az e családból származó Karoldu és Saroltu neve, de bolgár-török bélyeg van magán a Gyula néven is (szókezdő gy-). Sőt az sincs kizárva, hogy a Gyula fejedelmi név és cím, mely mint a történeti forrásokból tudjuk, a magya-rok egyik főfejedelmét jelölte, összefüggésben van a bolgár feje-delmi lista Dulo, illetve Gyula nemzetségnevével; tudjuk, hogy a törökben a nemzetségnevek és a méltóságnevek a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. E fejedelmi házban — valami-lyen formában — bizonyára megvolt a bolgár származás tudata s ezzel együtt megvolt a hun származás tudata is, mint ahogyan a bolgár fejedelmi lajstrom elején is ott van Attila fiának, Imik-nek neve.
Külön kell szólnunk a székelyek hun-hagyományáról. A szé-kely török eredetű néptörzs, s mint ilyennek lehetett mánya, illetőleg lehetett a magyarságétól független hun-hagyo-mánya is. Közvetlen bizonyítékunk azonban erre sincsen.
Röviden végeztünk e kérdéssel, mely a magyar olvasót külö-nösképpen érdekelheti. Beszélhettem volna hosszasabban, ismételve
161
dolgokat, melyek az Eckhardt Sándortól származó fejezetünkben megvannak, vagy felújítva és újakkal szaporítva régi feltevése-ket, de mindennek tudományos szempontból nem sok értelme lett volna. M e g kell elégednünk annyival, amennyit némi valószí-nűséggel mondhatunk.
JEGYZETEK
HUNOK ÉS MAGYAROK
265. 1. Moravcsik Gyula és Schünemann Konrád a bizánci, illető-leg nyugati hun-magyar azonosításról: Körösi Csoma-Arch. II,
310 skk., Ung. Jahrb. V, 293 skk.
268. 1. Gombocz Zoltán a hun-magyar kapcsolatról: Magyar Nyelv XVII (1921), 15—21.
A magyar hun-hagyomány mellett szól talán krónikáink két helye. Az első hely Anonymus ötödik fejezetében van és arról szól, hogy a magyarok „szállongó hírből" (fama volante) azt hallották, hogy Pannónia Attila király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja, származott. Mi ez a „fama volante"? Nem
162
lot)
igen lehet más, mint célzás a magyaroknál meglevő hun-hagyo-mányra; nem hihető, hogy írott nyugati forrásra vonatkoznék.
A másik Kézainak az a helye, hol arról van szó, hogy H u n o r és Mogyor a csodaszarvas útmutatásával a maeotisi ingoványok közé költöznek s midőn onnan egyszer kimennek, a pusztában Belár fiainak feleségeire és gyermekeire, továbbá Dula alán feje-delem két leányára bukkannak; mindnyájukat elrabolják, s Dulá-nak két leánya közül az egyiket Hunor, a másikat Mogyor veszi feleségül. Kézainak ez a helye sajátságosképpen a legbecsesebb magyar őstörténeti emlék összes krónikáinkban. Megőrizte a kauká-zus-vidéki haza emlékét, megőrizte a bolgár népnevet, melynek Belár szabályos magyar fejleménye, megőrizte az alán-magyar érint-kezés emlékét, melyről különben oszét jövevényszavaink is tanús-kodnak és megőrzött egy mai és régi adatokkal igazolt alán nevet, a Dula-t. Mindez véletlenség műve nem lehet, s ha Kézai e fel-jegyzésében van is valahol irodalmi hatás, az egész lényegében magyar történeti hagyományra megy vissza. Általában az a szokás, hogy Kézai e helyét különféle forrásokra és Kézai kitalálásaira vezetik vissza, azonban ez puszta kombináció. Itt csupán egyre akarom felhívni a figyelmet, és ez az, Hogy a Dula nevet nem szabad a bolgár fejedelmi lista Dulo nemzetségnevével azonosítani, mert a Dulo szabályos megfelelője a magyarban Gyula.
Mármost az a kérdés, hogy Kézainak ebből a nagybecsű feljegy-zéséből kivegyük-e Hunort, illetőleg a hunokat. A z t tegyük-e fel, hogy Kézai elkezdte idevonatkozó elbeszélését Jordanes csoda-szarvas-meséjével, mely a hunokra vonatkozik s azután folytatván elbeszélését a magyar hagyományból vett motívumokkal, ezekbe is beszőtte a hunokat, illetőleg Hunort, vagy pedig úgy gondolkoz-zunk, hogy a magyar hagyományból vett részben már eredetileg is benne volt Hunor. Az utóbbit gondolom valószínűbbnek, s erre
— úgy látom — bizonyíték is van. Ez a bizonyíték a Hunor név.
N e m valószínű, hogy Kézai a Mogyor név analógiájára alkotott volna egy Hunor nevet, hiszen ő a Mogyor végzetét nem érezhette képzőnek. Az -r képző Kézai idejében a magyar nyelvben nem élt.
H a Kézai a hunok számára névadó őst alkot, akkor ezt nem Hunor-nak, hanem egyszerűen Hun-nak nevezi.
A régi török népneveknél gyakori és különösen gyakori éppen a bolgár-törököknél, hogy a népnévhez odateszik ezt a végzetet: -eri 'férfia, embere'. Van ilyen népne.vünk, hogy t ü r l e r i 'török', vagy rumeri 'görög' ( R u m tulajdonképpen: Róma) stb. Ilyen név lehet a Hunor is, amelynek tehát eredeti alakja Huneri s ennek szabá-lyos fejleménye a Kézainál található Hunor.
A Kézaitól feljegyzett régi magyar hagyományban, mely a kaukázusi hazáról szólt, benne lehetett tehát a hun-magyar kap-csolat emléke is.
A Hunor névne\ így különös fontosságot tulajdonítok a hun hagyomány fenntartásában, mint ahogyan szerintem különös
fon-163
tossága van a hun-magyar kapcsolat kérdésében a; Anonymus-í.-ie hagyománynak, melyben Attila neve a legfontosabb. Attila legenda-*
neve azoknál a népeknél, melyek vele vagy utódaival közvetlen kapcsolatban voltak, hosszú századokon át megmarad, mint ahogy megmaradt a germánoknál Attilának és főfeleségénck, Arykánnik a neve. (Priskos Rekan, Kreka alakjainak a germán Erka stb..
alakokkal való egyezésében az sem kételkedhetik, aki esetleg Bang ismertetett magyarázatát nem fogadná el, s e név történeti forrás-ból nem kerülhetett a germánokhoz, mivel csak Priskosnál olvas-ható. )
Az itt tárgyalt kérdések részleteit és irodalmát 1. „A. honfoglaló magyarság kialakulása" (1930) c. munkámban. A székelyek erede-tének kérdését a Századok LXIX. (193 5) kötetében tárgyaltam, hun hagyományuk részleteivel munkánkban Eckhardt Sándor fog-lalkozik.
164