DOTOSnak ez a tudósítása, ha van is — bizonyára van — reális magva, általában annyira meseszerű és keveset mondó, hogy

határozottan a törökökre vonatkoztatni lehetetlen. Ami pedig az

nem lehet.

TOMASCHEK

a «Kritik der altesten Nachrichten über den skythischen Norden» II. részében

a következőket mondja e szóról:

• Sitzungsber. Akad. Wien C X V I I (1888), 59—60

9 4

1 8 2

«Die argippáische Glosse aa/u stellt das alteste, vor 2 3 4 0 Jahren bezeugte tiirkische Wort dar. Zur Erklârung bieten sich verschiedene Wege; türk sigh- 'auspressen, durchseihen' (sighindu 'Saft, Brühe', mong. sigür 'Durchschlag, Sieb'); mong. as^a^u 'aus-schütten, ausgiessen', acuk 'dickflüssig'; Erman (Reise um die Erde I, 1, 427) vergleicht türk. acigh, acy 'sauer, herb, salzig, bitter'. Vielleicht hat das Wort nicht bloss den Saft, sondern auch den Brei bezeichnet, der einn gute Wegekost bietet; deutlich erkennbar ist das türk. Bildungssuffix -ghu (mong. -/u), welches auch in der Geştalt -ugh auftritt und Nomina actionis perfectae ausdriickt z. B. von jar 'spalten', jar-ghu 'Scheidung, Z w i s t ; Entscheidung, Gericht, Gesetz' und jar-ugh 'Spalte, Lichtstrahl';

als Wurzel ist dann as 'sich náhren' zu betrachten; die primitivere Form as-ghu findet sich nicht mehr vor, wohl aber die Parallelform as-ugh 'Lebensmittel, Wegekost, Tagesration' neben aá (jakut. as) 'Nahrung; Gerste, Roggen; Brod, Suppe, Fleisch'.»

Ezeket a tarka magyarázat-lehetőségeket ma már felesleges cáfolni, csupán a legvalószínűbbnek tartott magyarázatra jegyzem meg, hogy as- 'sich náhren' ige a törökben nincs, az as-ugh 'Lebens-mittel' helyesen azuq-nak hangzik s ennek semmi köze az oi 'Nah-rung' szóhoz. Amint az io^o-1 simán megmagyarázza TOMASCHEK, úgy magyarázza az argippaeusok leírásának egyes pontjait török népek szokásaival, amit meg lehet tenni, de ennek a munkának semmi kézzelfogható eredménye nincsen.

ERMAN munkája, melyet TOMASCHEK említ, illetőleg ennek első része 1833-ban jelent meg. ERMAN ötletét MÜLLENHOF 1 és KIESS-LING3 is képviselik.3

Szintén töröknek, hunnak vélte TOMASCHEK az «Arimaspoi»

népet, melyről ugyancsak HERODOTOS beszél (III, 1 1 6 ; IV, 1 3 ) , éspedig a prokonnesosi ARISTEAS eposza nyomán. Erről szól TOMASCHEK «Kritik der altesten Nachrichten über den skythischen Norden» c. dolgozatának első része.4 Ezek az arimaspoi egy n a g y -számú, harcias, egyszemű nép, mely az ismert világ északkeleti szélén lakott; szomszédosak voltak az aranyat őrző griffek föld-jével, honnan aranyat szerezni igyekeztek. Itt sincs semmi, a m i török filológiai szempontból megfogható volna. Ellenben igen t e t -szetős LAUFERnek az az elmélete, hogy az arimaspoi nép mongol (T'oung Pao, 1908, 429—52.); LAUFER bizonyításából kiemelem, hogy a mongolban árátn-dák 'félszemű' s hogy az aranyat g y ü j t ö hangyakirály mondája megvan a mongoloknál is.

Ha ez a bizonyítás helyes — nekem nagyon valószínűnek

1 Deutsche Altertumskunde I I I , 15.

* PAULY—WISSOWA, Real-encyclopftdie, s. v. Hunni (1913), 2599.

a Vö. még How—WELLS, A c o m m e n t a r y on Herodotus, I, 309.—311.

* Sitiungsber. Akad. Wien C X V I (1888), 715 skk.

9 5

látszik — akkor a Krisztus előtti VI—V. században már ott van-nak a mongolok a görög világ látóhatárán.

Nagy Sándor korában újra felbukkan egy kétes nyom. CUR-TIUS RuFusnál (VII, 7, 1) találjuk, hogy egy skytha király test-vérét Carthasi(m)-nak hívták (tat rex Scytharum . . . fratrem, Carthasim nomine»). A fenti scytha nevet NÖLDEKE — inkább kételkedve a dologban — a török qardai 'testvér' szóval vetette egybe.1 Egyeztetését R. v. SCAJ.A 1905-ben a HELMOLT-féle világ-történetben felújította (V, 46), E. OBERHUMMER A is valószínűnek találta. E feltevéssel bővebben foglalkoztam az Asia Major «Hirth Anniversary Volume» c. kötetében, 1922-ben. Kimutattam, hogy a qardai régi alakja qaryndai és Nagy Sándor korában még ennek az alaknak kellene szerepelni. A Carthasi(m) név tehát csak abban az esetben egyezik a fenti török szóval, ha feltesszük, hogy nem tökéletes feljegyzés, de az egészet csak abban az esetben lehetne elhinni, ha e szóval együtt ezen a területen, ebben a korban egyéb török nyomok is mutatkoznának.3 PELLIOT valószínűtlennek tartja a dolgot a scythák iráni volta miatt.4

Időrendben következnek az ázsiai hunokra vonatkozó kínai feljegyzések, melyek Krisztus előtt 200 körül kezdődnek. Vélemé-nyem szerint ezek a törökségről szóló elsó történeti értesítések.

A hunok török voltának elmélete nincs általánosan elfogadva a tudományos irodalomban, de ezt én nagyon valószínűnek gon-dolom. Az európai hunok nyelvmaradványai — mint «A honfog-laló magyarság kialakulása» c. munkámban (131 skk.) kifejtettem — határozottan törökök. Az ázsiai hunoknak ezekkel, továbbá az ujgurokkal, türkökkel való kapcsolata a történeti források szerint kétségtelen. .Valószínűleg a törökséghez tartozik a hun nyelv is', írja LIGETI is a Magyar Nyelv X X X . (1934) kötetében (45. 1.).

A történelem első törökjeit tehát Kelet-Ázsiában találjuk.

Hogy hogyan, és mikor kerültek ide a nyugatázsiai őshazából, azt nem tudjuk, de a dologban semmi különös nincsen; a törökök mindig bámulatos gyorsasággal hódítottak és költöztek a Fekete-tengertől a Sárga-tengerig húzódó területen.

A hunokra vonatkozó kínai feljegyzéseket nagyjában — a leg-fontosabb irodalom megemlítésével — ismertettem idézett mun-kámban (129 skk.), ezt itt ismételni felesleges volna.

A Kr. utáni IV. századtól a Vl-ig virágzott Kelet-Ázsiában a török to-pák birodalma, melyről terjedelmes kínai feljegyzések szólnak.5

182

Talán felesleges is szólni néhány idetartozó nyilvánvaló téve-désről, midőn például a herodotosi '/úpxat MELÁnál és PuNiusnál Turcot, Tyrcac alakban jelenik meg,

vagy midőn

nyomán arról beszél, hogy Krímben a Krisztus előtti II. században török népek is. laktak, mint ez kitűnik az ebből az időből való héber sírkőfeliratokon található török nevekből (köz-tük van pl. a mohamedán 'Ajni név is).

Az V. században nagyjában megkezdődik a törökség történeti kora; a VI. század közepéig még gyengén jönnek a tudósítások, s főleg csak az a török nép szerepel, mely magyar szempontból a legfontosabb, t. i. a bolgár. A VI. század közepén uralomra jutnak a törökségnek új nevet adó türkök, s ettől fogva már nagyjában világos képűnk van a törökség történetéről.

1 OBERHUHMHR, Die Türken und das Osmanische Reich, 25.

• Adalékok Krím történetéhez, 1873, 8—9. 1.

97

Mikor Ligeti Lajos néhány évvel ezelőtt