belekerülvén a hún birodalomba, későbben mint hún vagy mint hún eredetű népek szerepelnek. Ilyen nép a magyar is, amint erre nemsokára bővebben kitérünk. Teljesen téves azonban az a nézet, mely a hónokban a török-mongol őenépet látja s téves az is, amely szerint a húnság már ősrégi időben török és mongol népek chaotikus keveréke. Éppen ellenkező-leg van a dolog. Mó-tun, a nagy hódító írja a kínai császárhoz
1 Die Hunnen der vorchristlichen Zeit. Chinesische Urkunden zur Geschichte Asiens. I. Berlin u. Leipzig, 1921.
31
intézett egyik levelében, midőn felsorolja a meghódított né-peket : «ezek tehát most már mind húnok». (De Groot 76 1.) Tehát nem voltak húnok, hanem csak a meghódítás után lettek húnokká. A hún szó itt természetesen politikai fogal-mat jeleut, mint a török népnevek általában.
Azt is meg lehet ezekből a szóegyeztetésekből mondani, hogy a húnok a törökségnek melyik ágához tartoztak. Az ős-török nyelv általában két nagy nyelvjárásra oszlott ; nevez-zük most az egyiket egj'szeriíen bolgárnak, a másikat nem-bolgárnak. A bolgár, mint mondottam, a z hangot r-ré, a szókezdő j-t dz-vé változtatta, a szóvégi k-t eltüntette.
Ha már most a hún nyelv maradványait megvizsgál-juk, azt látmegvizsgál-juk, h o g y azok ezeket az újításokat nem mu-tatják.
Ami a legfontosabb, a z a h ú n nyelvben megmaradt, bizonyság erre a kyz ,leány, hercegnő' szó, melyet ki tau alak-ban őriztek meg a kínai feljegyzések. Itt felmerülhet az a gyanú, hogy a kínai tau szótag esetleg r hangot képvisel.
Erre azt felelhetjük : igaz, hogy a kínaiak az r hangot nem tudják leírni, de c-vel sohasem írják. Ellenben a z hangot gyakran c-vel jelölik. Igen tanulságos példa erre a qyrqyz népnév, a kirgizek neve, mely a kínaiaknál a leggyakrabban előforduló török szók közé tartozik s melyben sajátságos módon a szóban forgó qyz szóalaknak r-es és z-s formája is megvan. Ezt a n e v e t a kínaiak Kik-k un Kin-k'un, Kit-lent, Jtit-k' ut-sí Kit-kit-se alakban írják át. (De Groot 62. 1.)
Az utóbbi alakról azt mondja de Groot, hogy igen gyakori írásmód.
De van egy másik példánk is arra. hogy a húnok nyelvé-ben a z nem változott r-ré. Ez a példa Attila egyik fiának neve : deyy'fy, melyről most elegendő csak annyit mon-dani, hogy eredeti alakját Priskos őrizte meg. E név végzete a török k kicsinyítő képző, alapszava az eredetileg .tenger' jelentésű Dingiz vagy Tángiz török tulajdonnév, mely Houtsma török névjegyzékében egymagában is (29. 1.), összetételekben is (34. 1. : Aj-diggiz ,holdtenger', Il-diggiz
,ország-tenger', Kün-diggiz ,nap-tenger') előfordul.
A bolgár nyelv egy másik jellemző sajátsága, hogy a
32
lift
szókezdő j-t igen korán dz-vé változtatta. A hún nyelv ezzel szemben megőrizte az eredeti j-t, mint ezt a török jabyu méltóságnévnek a kínaiaknál hiep-ho átírásban fennmaradt h ú n alakja bizonyítja. Hogy a szókezdő kínai h török dz han-got képviselne, az teljesen valószínűtlen.
A szóvégi - i - t a hún nyelv szintén megőrizte. Ezt bizo-nyítja a Gombocz által megfejtett Imák (közönségesen : írnák) tulajdonnév, az ir, ár ,férfi' szó deminutivuma.
(M. N y . X V I I , 21.)
Ugyancsak megvan a szóvégi -k a Bepíyog hún tu-lajdonnévben (Priskos p. 66.), melyet Priskos őrzött meg s
mely a jól ismert Berk-Jaruk tulajdonnév első részével egye-zik. (Anna Comn. : IJapptapooy ; Houtsma, Gloss. 33. 1.) A szó köznévi jelentése ,erős, szilárd' ; kirgiz formája, mely különösen közel áll a hún alakhoz : berik.
Végül nem hagyhatjuk el a kínaiaknál fennmaradt hún t'ing-li, azaz terjgri ,ég, isten' szó bizonyságának megemlítését sem. Ennek a szónak a jakutban és a csuvasban mélyhangú vokalizmusa van (jak. tarjara, csuv. tury, 1. N y . K. XLIII, J a k u t hangtan, 12. §.), ennélfogva a bolgárban mélyhangú lehetett a vokalizmusa. Ellenben a hún nyelvben minden valószínűség szerint magashangú volt a szó vokalizmusa, mint ma is általában a j- török nyelvjárásokban (tarjri stb.).
Mindezek a bizonyságok kétségtelenné teszik, hogy a hún nyelv és a bolgár nyelv a törökségnek két különböző nyelvjárása, tehát a húnok és a bolgárok azonosságáról oly értelemben, mint ezt Zeuss tette, t . i. hogy a bolgárok a Pontus vidékére visszavonult húnok, nem lehet beszélni.
Azt kell talán inkább mondanunk, hogy a Pontus vidékére visszavonult húnok az ott lakó bolgárokkal összekeveredtek s az így keletkezett nép hol hún, hol bolgár n é v e n szerepel t o v á b b a történelemben.
De honnan jöttek a bolgárok, ha a húnokkal nem azo-nosak ?
Itt először is ki kell emelni azt, hogy a bolgároknak van e g y nemzeti nevük, mely a főleg filológiai eszközökkel dolgozó őstörténeti kutatásban megbecsülhetetlen értékű, ez a név : az ogur. A török népek régi felosztása nyilak alapján történt ;
33
a nyilat törökül ojfc-nak hívják, e szónak továbbképzett alakja az ogvz vagy bolgárosan ogur népnév. A hol tehát ogur nevű népeket találunk, biztosra vehetjük, hogy bolgárokkal van dolgunk. (L. Körösi Csoma-Archivum, I, 148. kk.) Ezt meg-erősítik a történeti .adatok is, melyek szerint bolgár népek n e v é b e n gyakori az ogur végzet ; felemlíthetjük például az on-oyur-bolgárokat, v a g y az utur-gur- és kuiur-gvr-bolg&Tok&t.
Attila halála után mintegy tíz évvel hallunk először európai forrásban bolgár népekről. Priskos beszéli (ed.
de Boor, p. 586), h o g y az avarok megtámadták a szabirokat, ezek viszont a saragurokat, urogokat és onogurokat szorí-t o szorí-t szorí-t á k ki hazájukból. E három uszorí-tóbbi világosan bolgár nép-név c a saragur voltaképpen éar{y)-ogur, magyarul ,fehér ugor', az urog elírás az ogur h e l y e t t , az on-ogur jelentése pedig ,tiz-ugor'.
Kínai forrásaink segitségével azt is meg tudjuk mon-dani, hol laktak eredetileg az ogur nevű bolgár népek.
Már Kr. születése előtt szerepel a kínai forrásokban e g y O-lcut (de Groot 221) vagy Ho-lcut (de Groot 76, 79, 210, 221, 227) alakú n é p n é v , melyet de Groot az ujgur névvel azonosít. Ez az azonosítás nem fogadható el. Az ujgur név csak a Sui-dinasztia idejében (Kr. u. 581—618) fordul elő először, ekkor is (a régi kiejtés szerint) Ui-git alakban.1 Az is
valószínű, hogy ha az O-lcut, Ho-lcut «ujgur»-nak volna ma-gyarázandó, volna a kínai alakok között olyan változat is, m e l y az első szótagot oi- vagy ut-féle jelzéssel írná. Ilyen körülmények között az O-lcut, Ho-lcut csak az ogur népnévvel azonosítható. Ezzel a magyarázattal lényegében megegyezik Hirth magyarázata, ki Ugir-t vesz fel eredeti alakul, anélkül, h o g y az ogur népnévre gondolna. (K. Sz. II, 83.)
Az a kérdés t e h á t , hol laknak ezek az ogurok. A kínai forrásokból világosan kiderül, h o g y ez a nép északnyugaton lakott, de Groot szerint (221. 1.) Kobdo, a Tarbagatai ós Szemipalatinszk vidékén.
Ettől a területtől nyugatra, tehát körülbelül mai
hazá-1 Schlegel, Chronologischer Abriss der Geschichte der Uiguren, MSFOu. IX. 2., Marquart, Streifz. 45, 497—8.
3 4
lift
jában lakott a kirgiz nevű nép s a kirgizektől északra, tehát az oguroktól északnyugati irányban, Nyugat-Szibéria ter-mékeny és gazdag vidékein, nyugaton az Urál-vidékkel érintkezve lakott e g y nép, melyet a kínai források ting-ling-nek nevezting-ling-nek s mely a legnagyobb figyelmünket érdemli.
(De Groot 62, 221 ;. K. Sz. II, 82. kk.)
E g y III. századi kínai forrás szerint a ting-lingek állat-tenyésztő nomádok, hadierejük 60,000 ember, híres nyest-prémet, továbbá fehér és kék iun-í^u-prémet szállítanak.
Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a lcun-tsu-prém kifejezést.
A lcun-tsu, H i r t h n é l : lcun-tsi (K. Sz. II, 83.), e g y , a kínaiak előtt ismeretlen állat barbár nyelvi neve. H o g y melyik állaté, az nem lehet kétséges : kék és fehér prémje a sarki rókának van, tehát a lcun-tsu a sarki róka neve.
Már most tudni kell azt, hogy a kínai nts hangcsoport idegen rs hangcsoportot képviselhet ; az "Aopaoi népnevet például a kínaiak jen-ts'ai-nak írják át. Ilyenformán e g y
*lcursu vagy leurs* alakot kapunk.
Ez az alak a bolgár-török *lctrsa ,sarki róka' szó meg-felelője. E szó a ma élő egyetlen bolgár nyelvben, a csuvas-b a n nincs ugyan meg, de h o g y a régi csuvas-bolgárcsuvas-ban megvolt, az kétségtelen. A szó eredeti alakja lcarsalc, mely a nem-bolgár-török nyelvekben .pusztai rókát' jelent. Ennek a lcarsak alaknak szabályos bolgár megfelelője a *kyrsa (az első szótag a-ja i - v á változik, a szóvégi -k eltűnik). A kyrsa alak m e g i s v a n a mongolban, a jakutban, a teleutban és a karakirgizben, mindezekben természetesen bolgár, illetőleg mongol jövevényszó. A Icyrsa a jakutban ma sarki rókát jelent (Hirth, K . Sz. II, 82, j.), a többi nyelvben pusztai rókát.
Azt mondhatná valaki, h o g y a lcun-tsu a mongol Icirsa átírása is lehet. Ez azonban nem lehetséges, mert a mongolok e k k o r még Kelet-Ázsiában laktak.
A lcun-tsu alak tehát e g y bolgár * kyrsa átírása, ami azt jelenti, hogy a ting-ling bolgár nyelvű nép volt, tehát nyelvi-leg a tőle délkeletre lakó ogurokhoz tartozott. E z t a nyelvi bizonyítékot erősíti egy művelődéstörténeti bizonyíték. A ting-lingek — mint láttuk — híresek prómjeikről. A bolgárokról
3 5
viszont tudjuk, h o g y prémkereskedéssel foglalkoztak. Ennek alapján Hirth (K. Sz. II, 82-4. jegyzet) már régebben fel-vetette azt az eszmét, hogy a ting-lingek talán azonosak az on-ogurokkal.
A bolgár-törökség őshazáját ezek alapján Nyugat-Szibériában, Mongolia északnyugati szélétől északnyugatra, az Urál-hegység felé húzódó tájakon kell keresnünk.
A bolgár-török, azaz ugor népek ez őshazájának egy neve máig is őrzi a bolgár törökök emlékét : ez a név a Jugria, eredetileg Ugra v a g y Jugra, mely a novgorodiaknál a túlsó Urál-vidék északi részét s az itt lakó népet jelenti.
Lehrberg (Untersuchungen zur Erláuterung der álteren Geschichte Russlands, Stb.-Pbg., 1816, 4. 1.) szerint a régi Jugria az északi Uraitól s az Obi-öböl déli részétől Szurguton keresztül az Alsó-Irtis, továbbá a Tavda, Tura és Csuszovája vidékéig terjedt. Ez a terület természetesen részint csak e g y része a bolgár-török őshazának, részint — északon — túl is nyúlik azon. Ez a körülmény azonban nem akadályozhatja meg azt, hogy a Jugria nevet mint a bolgár-török őshaza nevét fogjuk fel. Közönséges jelenség a történeti földrajz-ban, h o g y egy-egy n é v a történeti korok szerint hol kisebb, hol nagyobb területre vonatkozik s azt is meg kell gondol-nunk, hogy Jugriáról csak akkor kezdődnek a feljegyzéseink, mikor onnan az ogurok már eltávoztak.
Végül — és ez a legfontosabb — történeti feljegyzésekkel is bizonyíthatjuk, h o g y a (régebben ogur néven szereplő) bolgárságnak Nyugat-Szibéria az őshazája.
Priskos a Kr. u. 460-as évek elejéről tudósít bennünket arról a már fentebb említett eseményről, hogy az avarok kiűzték lakóhelyeikről a ezabirokat, a szabirok viszont a saragurokat, urogokat ( = ogurokat) és onogurokat kergették el régi hazájukból.
Azon az alapon, hogy a szabiroknak itt szóban forgó új hazája minden valószínűség szerint az Irtis mellékén elterülő Sibir (ahonnan tehát ők a bolgárokat kikergették), nem gondolhatunk mást, mint hogy a bolgárság őshazája az Irtis mellékén, tehát Nyugat-Szibériában volt. (V. ö. Marquart, Streifzüge, X X I I I . )
36
lift
Ezt a feltevést bizonyossá teszi egy kínai adat, mely Deguignes nagy munkájában található. (I. k. II. r. 316—17.1.)
Kínai forrás Bzerint az avarok Kr. u. 460-ban megtámad-ják és megölik a Tatárországban és Turfánban uralkodó Oan-ceu királyt, mire Oan-ceu népének egy nagy része az Irtis folyóhoz menekül, hol cobolyvadászattal foglalkozik ; innen tovább megy nyugatra és a Volga mentén elterülő síkságokon telepszik le.
Ez a menekülő nép nem lehet más, mint a szabir (ezt kétségtelenül bizonyítja az időpont és az az adat, hogy az avarok kergetik el ő k e t ) ; ezek a szabirok a kínai forrás szerint az Irtis mellékén telepezenek meg, világos tehát, hogy a bolgárokat innen űzték ki, vagyis hogy itt volt a bolgárság őshazája.
Ezek alapján a hún-magyar, illetőleg bolgár-magyar vi-szonyról a következőket mondhatjuk. Tudjuk, hogy a ma-gyarság eredete szerint finn-ugor nép és pedig a finnugorság legkeletibb ága. őshazáját legújabban gróf Zichy István (A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyvében) mélyreható ku-tatások alapján a Permi-kormányzóság déli részére, az Urálbegység európai és ázsiai oldalára helyezi. Ugyancsak Zichy -től származik az a feltevés, hogy a magyarság már Kr. szü-letése táján kezd a bolgár-törökséggel érintkezni. Ehhez meg-jegyezhetjük, hogy ezt a hipotézist a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavainak a hangtana is követeli.
A magyarság tehát Kr. születése táján a mai Permi-kormányzóság déli részén van, viszont a bolgár-törökség ugyanabban az időben, mint láttuk, e terület keleti szom-szédságában helyezkedik el ; mi sem természetesebb, hogy ilyenformán a két nép — a finnugorság legkeletibb és a török-ség legnyugatibb ága — érintkezésbe került egymással, mely érintkezés a magyarságot lényegében átalakította.
A bolgár-magyar érintkezés valószínűleg már Kr. szüle-tése előtt megkezdődött. Kínai források tudósítása szerint Mo-tun, ki Kr. e. 209-ben lépett trónra, meghódította a Ho-lcut-ok&t és ting ling-eket, tehát a bolgárokat, kik már ekkor a fent említett helyeken laktak. Valószínűnek tart-hatjuk, hogy a magyar-bolgár érintkezés már ekkoriban
37