Halmágyi Vince finatal korában nagy tehetségnek számítotte, mint drámai színész& Sok jó szerepe volt az évek során, még Bánk Bánt is alakítottea& Később aztán történt vele valami& Valami törés&
Betegség? Szerelem? Csalódás?
Senki sem tudja, de egyik napról a másikra megváltozotte, hogy nem is lehetette ráismerni& Hol magába fordulva hallgatotte, hol bőbeszédűen fecsegette mindenféle összefüggéstelen dolgot&
Barátait, kollégáit kerülte, szerepeit ugyan megtanulta, de elő-adásmódja is bizarr, szélsőséges lette& Eleinte ez a viselkedés egy-fajta fakszninak, modorosságnak, affeektáltságnak tűnt& Akkor döbbentek rá, hogy valami baj van vele, amikor gyógyszer túl-adagolás miatte kórházba vitteék&
Két hétig kezelték, ápolták, mikor kiengedték hosszas beteg-szabadságot vette ki, és elutazotte egy vidéki rokonához& Az édes-anyja kísérte el& A betegszabadság letelte után sem ment vissza a színházhoz& Sehova sem ment vissza& Ült ottehon magába zárkóz-va, tétlenül& Édesanyja elhordta orvoshoz, klinikára, gyógyfürdő-re& Ennek annyi eredménye lette, hogy naponta fél-, egy órát sé-tálgatotte a falu határában – a „zöldövezetben”& Keresete, jövedel-me semmi, anyja nyugdíjából éltek mind a ketteen& Igaz, nem vol-tak nagy igényeik, de a nyugdíj nem két ember szükségleteire volt szabva&
Egy idő után naponta találkoztunk a templom előttei hársak alatte& Ahol, ahogy Vince jobbacskán lette, édesanyjával karonfog-va napi rendszerességgel sétálgatotte& Ha sütötte a nap, ha nem&
Mindig udvariasan előre köszönt, pedig személyesen nem ismer-tük egymást& Csak látásból, az utcáról&
Nagy meglepetésemre egyik nap az anyukája helyette egy fina-tal nővel látteam a park ösvényén jönni& Lassan, andalogva, ráérő-sen közeledtek, meg-megálltak néha, elmerülten beszélgetteek&
Gondoltam rokon lehet a hölgy& Aztán másnap is, és harmadna-pon is látteam őket, s etteől fogva minden nap& Kíváncsiságtól hajt-va leültem egy padra, és diszkréten fingyeltem, amint kerülik a parkot& Csodálkoztam a dolgon, mert Vince tőle szokatlan mó-don, nekihevülten, gesztikulálva magyarázotte& Onnan, ahol ül-tem, nem hallotteam, mit beszélnek, illetve mit beszél Vince, mert a kis hölgy inkább hallgatotte&
Másnap aztán megkérdeztem kedves munkatársamat, mit tud erről az új helyzetről& Elmondta, hogy meglepte őt is és barátnő-jét is a férfin viselkedésében bekövetkezette változás& Nem is csoda, mert az a férfin, aki eddig csendesen, visszafogottean, szótlanul sé-tált édesanyjával karonfogva most ilyen szinte egzalsé-tált módon magyaráz ismerősének&
Ismerős?
Rokon?
H vagy?
Megannyi izgató kérdés&
Kedves munkatársam és barátnője kiderítetteék a kis hölgy ki-létét& A gimnáziumban finzika szakos tanárnő, most jötte ide végzés után, és ez az első munkahelye& Itte találkozotte Vincével a park-ban, séta közben, s ezidőtől fogva az édesanyja nem kísérgettee a finát „zöldövezeti” sétái alatte& Úgy látszik, rábízta erre a finatal nőre&
Lehet már ismerték azelőtteről, mikor még nem itte laktak&
Kedves munkatársam és barátnője azt is kiderítetteék, nem kis ügyeskedés árán, miről is beszélgetnek, vitatkoznak olyan heve-sen& Vince részéről mindenesetre igen heveheve-sen&
– A gonosz mindig lesben áll! Nem szabad neki engedni! – magyarázta széles gesztusokkal kísérve szavait&
– Értem! – rebegte a kishölgy&
– Sok trükköt képes ellenünk bevetni! Fel kell ismerni ezeket&
Nehéz azonban a felismerés, mert nem egyértelmű, amit mond, sugall, vagy tesz, ami első ránézésre jónak, helyesnek tű-nikH
Ez volt egyik nap& Más alkalommal, amit sikerült kihallgatni a számok életünkben való szerepéről értekezette&
– Tünde, te a realitás alapján álló ember vagy, aki a világot fi-zikai jellemzőkön keresztül szemléledH
Így tudtuk meg, hogy Tünde a finatal nő neve, és ezen már el lehet indulni& Kedves munkatársam és barátnője nem is késleked-tek, hanem kiderítetteék, valóban távoli rokonról van szó, aki még iskolás volt, amikor a városból ideköltöztek& Nagy örömmel fe-dezték fel most egymást annyi év után&
Halmágyi Vince már nagyreményű színi növendék volt, mikor Tünde gimnazista lette& Csodálatteal csüngötte unokatestvérén, bol-doggá tettee, ha szót válthatotte vele, bár erre ritkán adódotte alka-lom& Mire Tünde, mint frissen éretteségizette az egyetemi felvételi-re készült, Vince már a sikefelvételi-res finatal színészek életét élte és alig vettee észre kis unokahúgát& Amikor aztán összedőlt belső világa, el is feledkezette róla& Most pedig a sors az útjába sodorta&
– Szóval, nem szabad a számok törvényeiről megfeledkezni! – folytattea tudálékosan a megkezdette eszmefutteatást& – Fontos sze-repük van az életünkben& Nagy elme volt Pitagorasz, neki kö-szönhetjük a számokon keresztüli megismerés tudományát&
– Hogy milyen okos vagy, Vince bácsi! – lelkesedette Tünde&
Néhány nap elteltével már senki sem akadt fenn azon, hogy naponta otte látni őket az ösvényen sétálni& „Minden csoda három napig tart” – szokták mondani, s ez most is így volt& A megszo-kotte jelenségek sorába kerültek ezek a séták& Senki sem foglalko-zotte már vele& Magam is így könyveltem el: Vince sétál, magya-ráz több-kevesebb hevességgel, Tünde átszellemülten hallgatja&
Már észre sem vetteem őket, de tudtam róluk, mint egy akármi-lyen más megszokotte dologról& Csak akkor került Vince újból szóba, amikor elmaradtak a séták& Éppen influuenzajárvány volt, s
így senki sem lepődötte meg azon, ha valaki néhány napig, egy-két hétig nem mutatkozotte& Vince hiánya sem szúrt szemet elein-te& Jötte azonban a hír, hogy ismét kórházba került gyógyszer túl-adagolás miatte&
– Hallottea, főnök – szólt egy reggel kedves munkatársam –, Halmágyi Vince a kórházban meghalt? Nem tudták megmenteni az orvosok, annyi gyógyszer volt benne&
Atteól az időtől fogva Vince édesanyja Tündébe kapaszkodva rója a park ösvényeit& Mert az ösvények arra valók, hogy magá-nyosan vagy párosan sétáljanak rajta az emberek!