Minél idősebb valaki, annál gyakrabban jut eszébe az elmúlás gondolata&
A halálról nem vállaljuk fel az őszinte beszédet, akik pedig fel-vállalják, – misztikus ködbe burkolva a témát, inkább félrevezet-nek&
A különféle vallások és szekták feltételeket szabnak a halál utáni örök élet elnyeréséhez, leginkább azt, hogy a felekezet el-várásainak megfelelj!
Mi is a teendő?
Fordulj vissza Istenhez, hogy válaszoljon imáidra& Semmi titok nincs Isten körül& Ezt a világegyetemet Isten teremtettee összes törvényeivel együtte&
A háború, a félelem, a szegénység, a közömbösség, a tudatlan-ság, mindenfajta túlkapások, a mennyországról, Istenről és Jézus-ról szóló viták, mind Istennek nem tetsző dolgok! Isten nem örül azoknak, akik meg akarják mondani másoknak, hogy mit akar Is-tenH
„Mária üzenete a világnak” sokat segít, hogyan is gondolkod-junk& Mária intelmeiből szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek:
„Dobjátok ki magatokból azokat az érzéseket, amelyek meg-ölik a lelket; a félelmet, a haragot, az irigységet, a féltékenységet, a gyűlöletet, az előítéleteketH Térjetek vissza Istenhez! Szívünk-ben, lelkünkben keressük őt&”
„Ő azt üzeni nekünk, árasszátok el egymást, és ezt a gyönyörű világot reménnyel, szeretetteel és gondoskodással&”
Függetlenül atteól, hogy mi történik velünk a Földön, életünk tovább folytatódik& A finzikai halál nem az élet vége; A finzikai ha-lál után tulajdonképpen átjutsz a valóságos világba, oda ahonnan származol!
„Az élet nem a születéssel kezdődik, és nem a halállal végző-dik; ez egy téveszme az emberek tudatában&” Számos életet élte-tek már meg, – egy időben csak egyet, – a szellemi lényeélte-tek ha-talmas, nevezték már sokféleképpen; magasabb én, felettees tudat, sok vallás léleknek hívja&”
„A lélek az az edény, amely a szellemet tartalmazza& A szellem a lényeg maga, a benned lévő Isteni rész& Ennek a léleknek kö-szönhetően vagy képes újra és újra testet ölteni& A földi lét során semmi különöset nem kell tenned annak érdekében, hogy örök életed legyen, Isten szabadon ajándékoz meg bennünket az örök életteel, hasonlóan ahhoz, ahogyan levegőt vagy bármi mást te-remt&”
„Az örök élet Isten ajándéka! Azért semmit nem kell tenned, és semmiben nem kell hinned& Már a tiéd! Már eddig is éltél más testben, más nemben, más kultúrában& Ti magatok választotteátok kultúrátokat, munkakörötöket, életteársatokat, és egyéniségete-ket&”
Sokkal több vagy finzikai testednél& A te szellemi lényed tehet-séges, erős, és olyan értékeket birtokol, amelyek boldoggá és ér-dekessé tehetik életed&
Idézet egy másik írásból:
„Sose hallgass azokra az emberekre, akik mindig negatívak és pesszimisták, mert megnyilatkozásaikkal elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol! Gondolj mindig a szavak erejére; mert bármit hallasz, vagy olvasol, befo-lyásolja tetteeidet& Légy Optimista! Légy egyszerűen süket, ha va-laki azt mondja, nem tudod megvalósítani álmaidat!”
Mária azt tanácsolja; „Sokkal több tudás, bölcsesség és intelli-gencia rejtőzik bennetek, – imádkozz Istenhez, hogy hozza fel-színre ezeket! Mindenkinek meg kell tanulnia fegyelmezni gon-dolatait! Szabaduljatok meg a félelemtől, az aggodalomtól, és a gyűlölködéstől, ami elmétekben van! Életeteket olyan elvek sze-rint éljétek, amelyek leginkább jellemzik Istent: Szeretet, Re-mény, Béke, Erő, Gyengédség, Hit, Jóság& Fizikai halálotok után ez lesz a ti valóságotok!”
Fizikai halálunk után szellemi lényünk, mindent a felszínre hoz, kijavítani is nekünk kell mindent! Mi vagyunk önmagunk bírái& Saját szellemi lényünk bírálja el, hogy a legutóbbi élet mi-ként segítette nekünk a tanulásban, mely döntéseinken kell javíta-nunk és hogyan& Ébredjünk tudatára az esélynek, amelyet a földi élethez, és a szellemi gyarapodáshoz kaptunk!
Amint tudatossá válsz és keresed Istent szívedben és elméd-ben, kérdéseidre jönni fognak a válaszok! Szakítsatok időt imád-kozásra, és meditációra!
Gondolataitok és cselekedeteitek az Isteni igazságok szerint működjenek& Értékeljétek ennek a bolygónak a szépségét; imád-kozzatok a világért, a bolygóért, a nemzetért, imádimád-kozzatok, hogy legyen béke a világ vezetőinek szívében, lelkében!
„Létezik egy hely, ahová a finzikai halál után mindenki vissza-tér& Nem létezik külön mennyország a katolikusoknak, a budd-histáknak, vagy a muzulmánok számára& Istenben mindannyian egy család vagyunk!
Imádkozzatok minden emberért, az egész világért”H
Mi földi emberek és mindazok, akik más világokban más boly-gókon, más síkokon, és dimenziókban élünk, egyek vagyunk&
Mindannyian egyek vagyunk!
Mindannyian halandók vagyunk, még ha ezt igyekszünk is el-felejteni&
Sokkal gyakrabban kellene foglalkoznunk a halállal, csökken-nének félelmeink!
A legtöbb ember, akinek halál-közeli élménye volt, arról szá-mol be, hogy a halál nem borzalmas; határtalan szabadságot éreztek, repültek, és nem vágytak vissza a saját testükbe&
Ezek az emberek, kiegyensúlyozotte, magabiztos, nyitotte, ugyanakkor szerény és nagyvonalú személyiségek& Mindegyi-küknek sikerült később az életét tudatosan élnie& Aki megtapasz-talta a halál-közeli élményt, később sokkal kevésbé gyászolja el-hunyt szeretteeit, mert meggyőződése, hogy azok továbbra is lé-teznek valahol& Azok közül az emberek közül, akik szembesültek az elmúlással, sokan elhatározzák, hogy segítenek a haldoklók-nak elviselni az elkerülhetetlent&
Ki más lehetne alkalmasabb a feladatra, mint az, aki már bete-kintést nyert oda&
A hospice-nézet szerint a haldoklónak lehetőleg fájdalom nél-kül, családjától, barátaitól körülvéve kell elmúlnia, miközben se-gítséget kap ahhoz, hogy tudatosan elfogadja a helyzetet& miköz-ben szeretetteel végig kíséri az eseményeket, segíti a haldoklót ab-ban, hogy megtalálja élete és halála valódi értelmét&
A halálba kísérésben „szeretetet adni és valóban otte lenni” a legfontosabb& Nem kell semmit sem mondani vagy tenni, csak je-len je-lenni& Ha valaki félelmében az sem tudja, mit is tegyen, vallja be nyugodtan a haldoklónak, és kérje a segítségét& A nyíltság kö-zelebb hozza a feleket& Ők maguk tudják legjobban, hogy mivel lehet segíteni nekik& Készen kell állnunk arra, hogy elfogadjuk a tőlük jövő bölcsességet& Az érzelmi odafordulás mellette, a család tagjainak és a barátoknak készen kell állniuk arra is, hogy elen-gedjék a szeretteüket&
A szeretet halhatatlan, ezért túlnyúlik a halálon& Ez a hátra maradóknak is vigasztalást jelent& Fontos őt megerősítenünk ab-ban, hogy vigaszt találjon olyan dolgokab-ban, amit elért, és helye-sen oldotte meg élete folyamán& Segíthetünk rokonunknak, bará-tunknak, hogy kiteljesedve haljon meg; ha elmondjuk neki, mi-lyen fontos szerepet játszotte életünkben, hogy szeretteük!
Fontos tiszta lapot nyitni, a lezáratlan dolgokat befejezni, a megoldatlan kapcsolatokat rendezni, hogy a szívet olyan pozitív érzések tölthessék meg, mint együtteérzés, elfogadás, megbocsá-tás& Mindezek feltétele a nyitotte kommunikáció; A halál arca előtte ugyanis mindkét embernek van mit tanulni a másiktólH
A haldoklótól rengeteget lehet tanulni& Ha elfogadjuk a szen-vedést, elveszíti ijesztő jellegét& A haldoklónak éreznie kell, hogy ha sok minden össze is törik, de a szeretet megmarad, a halálon túl is& A haldoklók gyakran akkor lépnek ki az életből, amikor egyedül vannak& Így könnyebb búcsút mondani&
A halál pillanata az átmenet pillanata, amely egyedül a hal-doklóé&
A halálban úgy tükröződik vissza az élet, mintha nagyítón ke-resztül néznénk&
Az emberek úgy halnak meg, ahogyan éltek, ahogyan reagál-tak a stresszre, a kudarcra, a kihívásokra, a veszteségre& Gyakran hallani a haldoklótól; ha újra élhetnék életüket, mindent más-képp csinálnának!
Érdemes már életünkben elgondolkodni azon, hogyan aka-runk találkozni a halállal, mert különben már késő leszH Akkor tanácsos halálunkat átgondolnunk, amikor valóban inspiráltak vagyunk, jó egészségben élünk, lazán fekszünk ágyunkban, és zenét hallgatunk&
Valaki távozni készül, akit nagyon szeretteünk& A halállal való szembenézés az élet talán legnehezebb, legfájdalmasabb feladata&
A halállal kapcsolatban első reakciónk, – akár betegként, akár túlélőként – a tagadás, nem hisszük el a diagnózist, nem hisszük el, hogy ez megtörténhet& Minden porcikánk tiltakozik, ellenáll&
Azután az érzelmek vihara; kétségbe esünk, félünk, gyűlöljük az egészségeseket, alkudozunk a sorssal és Istennel, kiüresedünk, majd újra küzdünk és reménykedünkH, hogy idővel lassan bele-nyugodjunk, és elfogadjuk a megváltoztathatatlant& Innen kezdve a beteg további útjára kezd készülniH
Megkezdődhet a búcsú, az elköszönés, az elválás, utolsó sza-vak, titkok kimondása&
A halálra készülés és a gyász folyamatai nagyon hasonlóak& A beteg környezete ritkán tudja együtte átélni a beteggel, mert az ápolást végzőket leköti a sok gyakorlati feladat& Ily módon, a leg-nagyobb jó szándék és törődés mellette is, érzelmileg gyakran hagyjuk magukra halálra készülő szeretteeinket&
Pedig a halálra készülés az élet utolsó nagy lehetősége; ki-mondani, elrendezni mindazt, amit eddig nem sikerült&
A beteg bizonyosan tudja, hogy távozni fog, a hozzátartozó pedig játssza az optimista színjátékotHA halálra készülő embert ne némítsuk el folytonos optimizmusunkkal; hagyjuk számot vetni életével, s ha igényli, hallgassuk meg& Legyünk nagyon ér-zékenyek a tekintetben, hogy őszinteségünk nem kegyetlenség-e az adotte pillanatban?
Az életnek ezt a szinte szent időszakát ne alázzuk meg avval, hogy hazudunk, magunknak is, betegünknek is, félelmeinket és fájdalmunkat méltatlan szerepjátszással csillapítva& Az utolsó fá-zisban már többnyire elég, ha csak egyszerűen otte vagyunk&
Ülünk távozó szeretteünk mellette, és fogjuk a kezét&
Ha módunk és erőnk van hozzá, betegünknek az a legjobb, ha a közelünkben van& Hiszen gyógyulni is könnyebb szeretteeink közötte, hogyne lenne meghalni is könnyebb!
A betegségekben lelkünk szava felhangosodik, és ha nem túl-jutni akarunk rajtuk, hanem tanulni belőlük, talán legnagyobb tanítónkká válhatnak&
„Reményeitek és vágyaitok mélységében otte rejtőzik csendes tudásotok a túlsó világról; és miként a hó alatte álmodó magok, szívetek a tavaszról álmodik&”
(Kahlil Gibran: A próféta)