Hárman bandukoltunk az alkonyatba hajló nyári délután a falu végén levő porta felé& Varga Pistáné, a tiszteletes és jóma-gam& A lemenő nap óriásira növelte árnyékunkat, mely úgy te-rült el lábunk előtte, mint egy sötét, furcsa szőnyeg, aminek nem lehet soha a végére jutni& Az asszony egyfolytában beszélt& A paphoz intézte szavait, engem mintha tudomásul se vette volna, bár nem bánta, hogy tanúja vagyok a mondókájának&
– Tiszteletes úr! El akarom mondani valakinek a bajomat& Úgy hiszem, maga a legalkalmasabb erre& Nem?
– Na, ugye! Tudom én jól, hogy ez az én ügyem, és senki sem segíthet, csak a Jóisten& Bele se szólhat senki& Felmentést se adhat senki& Itte kavarog bennem minden, ki kell mondanom, ki kell ön-tenem, ki kell ürítenem magamból, mert megfojt&
– Tiszteletes uram! Nem bírom tovább& Én megölöm Pistát!
Meggyilkolom! Meg én! Egyik nap, amikor hullarészegen jön haza, én kinyírom& Érti?
– Súlyos szavak ezek, Vargáné& Ne beszéljen így!
– De megteszem! Meg bizony! Úgy éljek! Utána majd jól be-börtönöznek, de otte is jobb lesz, mint ez az élet mellettee&
– Miért nem válik el? – kotyogtam bele&
Dühösen fordult felém&
– És hova menjek? Ez az ottehonom& Már volt szó a válásról, de az ember azt mondta, hogy ő egy tapodtat se megy innen& Ha meg egy fedél alatte maradunk, elosztva a házat, mit sem ér az egész& Akkor is naponta a nyakamon lesz&
Így folyt a beszéd, míg oda nem értünk a házhoz& Azért jöt-tünk, hogy beszélgessünk el Pistával, hátha hallgat a jó szóra és elmegy kezelésre& Elvonóra&
Nem volt még ottehon& Gondoltuk, megvárjuk a szomszédban&
Legalább addig kissé tájékozódtunk& Kíváncsiak voltunk a mások véleményére is& Az asszony véleménye csak egy a sok lehetséges közül&
A szomszéd szívesen betessékelt a házba, de semmi jót nem tudotte Varga Pistáról mondani& Garázda, részeges embernek írta le, aki minden este kiabál, cirkuszol a családjával& Elmondta, hogy a gyerekek nem egyszer szaladtak át hozzá éjszaka, mert verte, kínozta őket& Sokszor az ablakon ugráltak ki részeg apjuk elől menekülve&
Később hazavergődötte Pista is, de nem volt semmi értelme szóba állni vele& Sajnáltuk&
– Majd máskor – vigasztalta a pap az asszonyt&
Valóban sor került rá egy hét múlva&
Nagy fogadkozásokat eredményezette a beszélgetés& Annyival is maradt! Reggel Pista elment dolgozni a kerékpárján, este haza-jötte a kocsmából a kerékpárra támaszkodva& Az ottehoni műsor is változatlanul folyt tovább& Figyelgetteem naponta ezt a biciklis
„metamorfózist”, mivel otte vezetette el útja a házunk előtte&
Reggel szálfa egyenesen karikázotte, este pedig a kormányra dőlve dülöngélt&
Teltek az évek, Pista is kezdte érezni az alkohol megállíthatat-lan romboló hatását& Sokat betegeskedette: fájtak a lábai, a dereka, meg egyebek& A kocsmát azért nem hagyta, csak már hamarabb
„kiütöttee magát”&
A gyerekek, ahogy felnőtteek, – és a legkisebb is befejezte az iskolát, – a felesége azt mondta, vége! Eddig és ne tovább!
Beadta a válópert&
Hamar kimondták a válást, mert a tárgyalásra is részegen ment el, amit a bíró nagyon rossz néven vette& A házat úgy osz-totteák el, hogy Pista kapotte egy szobát, kialakítotteak az előszobá-ból mellékhelyiséget, főzőfülkét és egy kis lomtárt& Meglepő
mó-don az osztozkodás, átalakítás ideje alatte csendben volt, sőt segí-tőkész – és alig ivotte&
Később megkísérelt részegen átmenni a ház másik felébe, meg kiabált az ablak alatte, de megfenyegetteék a rendőrséggel, mire meghúzta magát&
Mintha egyenesbe jötte volna az asszony élete& Dolgozni járt, nevelgettee az időközben születette unokáitH
Az elmúlt tél nagyon kemény volt& Nem egyszer ment le a hő-mérő higanyszála a mínusz húsz alá& Pista nem érezte a hideget&
Hevítettee, nem csak a hazaszeretet, hanem a spiritusz is& Késő es-tig tartotte egyik nap a „szesztestvérek” találkozója& Olyan hideg volt kint, hogy jobban esette a kocsma melegében iszogatni, böl-cseket mondani, barátok előtte a büszke nagyapát alakítani&
Hosszú volt hazáig az út, és hideg volt a kerékpár kormánya&
Kesztyűje rég nem volt már Pistának& Elcserélte egy pohár pálin-káért&
Mire hazaért, a két keze ráfagyotte a kormányra& Nem törődötte vele, hiszen nem is érezte, az alkohol úgy elzsibbasztottea& Csak reggel döbbent meg, hogy nem tudja használni a kezeit& Azért mégis bement a munkahelyére, mint minden reggel&
Onnan zavarták el az orvoshoz&
Az eredmény az lette, hogy négy-négy ujját eltávolítotteák, csak a két hüvelyk maradt meg&
Azóta az elvált felesége gondozza, eteti, mosdatja, öltözteti& A lakás szétválasztása továbbra is érvényben maradt, de az asszony minden nap átmegy, akár többször is és úgy rendezi volt férjét, mint a legszakképzetteebb ápoló&
Pista? Alkoholt látni se bír, és mint egy hűséges kutya követi
„ápolója” minden lépését&
Most is itte mennek el az ablak alatte, egymást karonfogva, mint sok-sok évtizeddel ezelőtte&