Szívem mélyére utazom& Ez az a hely, ahol egész lelkemmel tu-dom, hogy jó helyen vagyok& Itte minden úgy alakul, ahogy sze-retném, ahogy számomra megfelelő, ahol a csodák azért vannak, hogy az igazán nagy bajok is megoldódjanak&
Itte lehetek gyermek, finatal felnőtte, középkorú, akár idősnek is elképzelhetem magam&
Most középkorú felnőtteként szeretném látni önmagamat, eb-ben a téreb-ben, ahol a szeretet vezet& Haladok a felnőtteé válás útján, de soha nem érek végére& Ez az utazás egy örökké tartó fejlődési folyamat, ahol a lelkem közel kerül hozzám, van, hogy eltávolo-dik, de mindenképp fejlődésre sarkall& Itte van az a hely, ahol sza-bad utat engedhetek, az érzelmeimnek, a gondolataimnak, a re-ményeimnek, az álmaimnak& Itte van az a hely, ahol nagyon közel mehetek a lelkemhez, és elismerően egymás vállát megvereget-hetjük& Itte képes vagyok megérezni azt a biztonságot, amelyre mindig is vágytam& Képes vagyok felnőtteként látni önmagamat, aki kiegyensúlyozotte, bátor, és a lelki békével éli a mindennapja-it& Mert itte minden a szeretet terében zajlik, és ez olyan békés, megnyugtató és erőt adó& Itte már nincs félelem, jöhet bármilyen akadály, probléma és gonosz ember velem szembe& Ha bánt is né-ha a sors, de tudom, hogy csak meg akar erősíteni& Itte már nem várom, hogy mástól kapjak virágot, beültetem a saját kertembe és megörvendeztetem önmagam vele& Itte biztos vagyok benne, hogy az élet akkora ajándék, hogy bűn belefásulni, mert, ha a dolgok nem fordulnak jobbra, én elmehetek balra& Kifogok min-den kifogáson, nincs panaszkodás, mert az nem ad szép pillana-tokat az életemhez, sem több szívverést, sem lélegzetvételt& Csak elvenni tud az életemből& Olyan felnőtteé válok, amilyenre gyer-mekkoromban szükségem lette volna& Megtalálom a választ, arra, hogy "Ki vagyok én?", lerakom az Egót, és felelősséget vállalok a döntéseimért, másokért és önmagamért& Képes vagyok ottehonra találni mások szívében, és mások is ottehonra találhatnak az enyémben& Nem hajszolom a tökéletességet, hanem igyekszem minél több szépet és jót teremteni& Lehet sírni, nevetni, megha-tódni, elesni, veszíteni, de lehet újra is kezdeni& Lehet erőt gyűj-teni, önmagamat az első helyre tenni, egyenes gerinccel, emelt fejjel közlekedni, és lehet reménykedni, hogy egyszer majd oda-érek, ahova szeretnékH&
Óvó tekintettel
Édesanyám szemébe nézek& Jó mélyen, tele szeretetteel& Ha jól fingyelek, szeme tükrében tisztán látom a gondoskodást, a gyön-gédséget, és azt a sok-sok megbocsátást, mellyel egész életemet végigkísérte& Visszamegyek a gyerekkorig és meglátom az igazán fontos pillanatokat& Megköszönöm a Jóistennek, hogy ilyen nagylelkű édesanyával áldotte meg engem& Kezeit finnoman tartom a kezemben és mélységes hálával köszönetet mondok mindenért&
Az életemért, a gyerekkoromért, és azért, hogy szeretete lehetővé tettee számomra azt a milliónyi csodát, amelyről sokáig nem is tudtam, hogy Csoda&
Itte ülök előttee, összeolvad a tekintetünk, lelkünk összeér& Ér-zelmeim, gondolataim időutazással repítenek jelenből a múltba, és a múltból a fájdalmas jelenbe& Itte vagyunk egymásnak ebben a finnom, átölelő biztonságban& De ki tudja meddig tarthat ez a me-leg, puha, együtteműködő összetartozás? Nézem őt, és azt látom, hogy elfáradt& Gyenge és erőtlen& Fáradt és napról-napra fogytán az ereje& Betegsége elszívja belőle az életerőt, a derűt és a re-ményt& Már nekem kell gondoskodnom róla& Már csak az én sze-retetemen keresztül lehet az ő világát derűsebbé varázsolni& En-gem vár, enEn-gem keres, értem imádkozik& Szerető energiámtól gyógyul, jelenlétemből meríti az erőt& Szólnom sem kell, ő min-den rezdülésemet érzi& Ha csillog a szemem, az ő szíve is repes az örömtől& Ha szomorúnak lát, azon töpreng, hogyan nyújthatna vigaszt& Neki van szüksége segítségre, de még mindig ő akar se-gíteni& Neki van szüksége támaszra, mégis ő kérdezgeti folyton, hogy "Jól vagy gyermekem?"&
Utolsó leheletéig oltalmazni szeretne, pedig most már neki van szüksége védelemre& Melegséget ad, pedig ő fázik csak iga-zán& Lélektelten mosolyog, pedig félve nézek rá& Megbocsátóan néz, pedig tele vagyok bűntudatteal& Nagyrabecsül, pedig én csak
egy megkeseredette, fáradt asszonyt látok& Hála van a szívében, pedig én tehetetlenül téblábolok& Alázatteal hallgat, pedig annyi panasza lenne& Oltalmazóan átölel, pedig én az órámat lesem&
Bölcsen nyugalomra int, pedig én a teendőimet számolom& Tisz-tán lát engem, pedig én mindent kilátástalannak látok& Ő csak rám fingyel, de én nem vagyok jelen a pillanatban& Eltitkolja bána-tát, hogy ne okozzon fájdalmat nekem&
És eljötte a nap, amikor hősként elengedte a kezem, mert jegyet váltotte a Jóistenhez& Fentről nézi, hogy szívem megszakad& Az ad-dig ki nem mondotte szavak maró könnyek formájában törnek ki belőlem& Könyörgöm az Égieknek, hogy hozzák vissza őt egy pil-lanatra, mert még szeretnék mindent meghálálni& Szeretném el-mondani szívből, hogy köszönöm& Köszönöm azt a sok önzetlen jóságot, mellyel végigkísérte egész életemet& Hogy bármit kö-vetteem is el, tőle mindig kegyelmet és megbocsátást kaptam&
Felnézek a Csillagokra és remélem, hogy szeretete síron túl is megmarad! Hiszen mindig azt, mondta, hogy a szeretet örökre szólH
Egy jó szó…
Egy jó szóban melegség van, mert hazavisz a szeretethez& Re-ményteljes energiát ad, más színben tünteti fel a világot& Kapcso-lódást teremt, mosolyra késztet, a jóság irányába mutat&
Csoda születik általa& Benne van az élet értelmének üzenete&
Reményvesztette pillanatokban képes mindent megváltoztatni&
Más színben tünteti fel a világot& Megvigasztal& Egy jó szótól út-nak tudunk indulni újra, mert lesz tőle hitünk és reményünk& Ki-szellőzik tőle a lélek& Ellát védelemmel és örömmel& Egy jó szó megmutatja, hogyan érdemes élni& Bátorít& Magában hordozza az élet értelmének üzenetét& A jó szó egy értékes kincs, melyet szét kell szórni és tovább kell adni&