A tapasztalatok szerint Leányváron és Piliscséven a németek és a szlovákok önmagukról és a másik nemzetiségről alkotott képét nagymértékben az ha
tározza meg, hogy milyen személyes tapasztalatokat szereztek egymásról és milyen viszonyítási szempontokat alakítottak ki. A cigányok és a zsidók esetében ez a tétel nem igazolódott.
Megvizsgálva a kapcsolattartás diakrón dimenzióit, mind a két nemzetiség esetében a bezárkózás figyelhető meg. A németek a betelepülést követően csak Csolnokkal tartottak kapcsolatot.5 Házassági, baráti kapcsolataik később a környező német települések - Piliscsaba, Perbál, Pilisborosjenő, Zsámbék, Solymár - felé is irányultak; saját falujukon kívül ide és innen házasodtak. A szlovákok elsősorban Kesztölccel és Pilisszántóval tartottak kapcsolatot.
A leányvári németek és a csévi szlovákok között addig, amíg az 1900-as évek elejéig nem kezdtek el a falun kívül munkát vállalni, gyakorlatilag nem volt kapcsolat, de ezt követően sem volt számottevő. A két háború közötti években a két település még mindig „befelé", saját faluközösségében élt, ill.
a saját kisebbsége felé orientálódott. Találkozási lehetőség kevés volt, és az is „semleges" területen történt. A férfiak esetében a munkahelyre, illetve a tömegközlekedésre, és az asszonyok esetében legfeljebb a piacra korlátozó
dott, ahol mint eladó és vevő találkoztak; privát életükben nem tartottak kapcsolatot egymással. Nem is volt rá igény.
Egyik faluban sem emlékeztek munkahelyi konfliktusokra, a magánéletben pedig alig-alig találkoztak. Közösen svábok, tótok nem ünnepeltek, s bár ka
tolikusok lévén ugyanazokat a kegyhelyeket látogatták, a zarándoklatokra mindig külön mentek.
„A nagymamám fiatalkorában még sokkal kisebb és zártabb közösségek voltak ezek. A fiatalok kisebb körben mozogtak, maximum a szomszédos falvakba jártak. Búcsúba. Egy leányvári sváb bálra átjöttek a cséviek. Vagy a svábok mentek Csévre, akkor ott mindig viszályok voltak. Kalandos sztorikat meséltek, férfi virtusos összeverekedéseket a lányok miatt, de volt ebben nem
zetiségi ellentét is. A kisebbségek nagyon erősen saját magukból táplálkoztak.
Svábok a svábokkal, szlovákok a szlovákokkal tartottak össze. A más nemze
tiség jelenléte, főleg, ha az többségi jelenlét volt, az konfliktust okozott/'6 Ebből a viszonyrendszerből adódott a kapcsolatok és a szlovák-német ve
gyesházasságok ritkasága. A férfiak Leányváron Pilisszántóról és Csévről
5 Az egyházi anyakönyveket 1804-ig Csolnokon vezették.
6 Idézet a Leányváron készített 2. sz. interjúból.
is nősültek, de soha nem mentek Csévre lakni. A patrilokális letelepedést a szlovák férfiak is követték.
A háború után a találkozási lehetőségek száma a mobilitást választók szá
mára megnőtt. Együtt utaztak, együtt dolgoztak és tanultak. Konfliktus a két település között csak a földek miatt volt.
„Az ötvenes években a 10-es út Csév felőli oldalán a sváboknak, és a tótok
nak is volt földjük. Nadrágszíjparcellák voltak ezek. Aki előbb szántott, az a másik elől elszántott egy sort. Jött a szomszéd, akkor az visszaszántotta. És ment a veszekedés. Rohadt tót, büdös sváb. Most nem kell senkinek a föld, most nincs is gond. Egyébként nem nagyon jártak át, nem volt miért átjárni.
Nem volt ott rokonság."7
A szórakozást tekintve leginkább a foci és az önkéntes tűzoltók versenyei szervezték össze a két szomszédos falut.
„Focicsapat volt mind a két faluban. A focicsapatok jártak mindenfelé. A szur
kolók velük. Átjöttek, átmentek. Drukkolásnál veszekedés nem volt, mint most Pesten. Egymásnak azért nem drukkoltunk. De nem vezetett ez soha konflik
tushoz. Odamondogatnak egymásnak, bolond vagy, de csak ilyesmit."8
„Az én szüleim jártak Csévre bálba. Együtt dolgoztak, hálóztak. Én is jártam át. Nekünk már nem bál volt, hanem diszkó. Itt nem volt, hát átjártunk."9 A falun kívüli munkavállalás, tanulás a szórakozás helyszínét is a váro
sokba helyzete át. A találkozások német és szlovák fiatalok között egyre gyakoribbá váltak; ennek ellenére vegyesházasságra alig-alig került sor.
A rendszerváltás utáni években Leányvár, Piliscsév és Kesztölc rotációs alapon mindig együtt ünnepelte május elsejét, de az érdektelenség miatt ezt megszüntették. Ma Leányváron nincs diszkó, ezért a fiatalok átjárnak Csévre.
„A csévi fiúk is átjártak Leányvárra, de inkább a szlovák falvak között folynak a cserelátogatások."10 Baráti kapcsolatok ritkán és még mindig egy harmadik helyen (iskola, munkahely) alakulnak ki szlovákok és németek között, de ve
gyes házasságot mind a két kisebbség inkább a többségi magyarokkal köt.
„Vannak barátaim is Csévről, de őket a középiskolából ismerem."11
7 Idézet a Leányváron készített 3. sz. interjúból.
8 Idézetek a Piliscséven készített 3. és 4. sz. interjúkból.
9 Idézet a Leányváron készített 2. sz. interjúból.
10 Idézet a Piliscséven készített 4. sz. interjúból.
11 Idézet a Leányváron készített 2. sz. interjúból.
A ma divatos nemzetiségi napra, falunapra a németek csak németeket, a szlovákok csak szlovákokat hívnak meg.
„Annyira szoros kapcsolat nincs. Olyan nem fordult elő, hogy a szlovák ének
kar jött volna hozzánk énekelni, vagy mi mentünk volna Csévre. Mindenki inkább a saját kultúráján belül hívja a csoportokat. Ha most a Dalkör rendez egy találkozót, akkor nem a csévi asszonykórust fogja hívni, hanem a csol- nokiakat, solymáriakat, piliszentivániakat."12
A cséviek így nyilatkoztak ugyanerről:
„A Csepesz bálra, a szlovák bálra úgy szoktuk, hogy a környék szlovák telepü
léseit hívjuk meg népviseletbe. Svábokat nem hívunk. Azért, mert ez szlovák.
Különálló kultúra. Semmit sem ünnepelünk közösen".13
„A nemzetiségi fesztiválra a kórusok csak szlovákokat hívnak. A kesztölci pedagóguskórust, és a csévi asszonykórust. A táncosok közül a leányvári tánccsoport gyakran jön ide csévi napokra, mert szlovák tánccsoport nem nagyon van. De a csévi búcsúba a svábok is átjönnek."14
A kultúrcsoportok csak a megyei kulturális rendezvényeken találkoznak.
Mindez annak ellenére van így, hogy a németek szerint a szlovák kultúra hasonló a némethez: „A német táncokban rengeteg szlovák elem van. Mert ez, sokszor mondja a koreográfusunk, hogy összeolvadtak már. A zene is nagyon hasonló, szinte ugyanaz. Mind a kettő fúvós."15
Egymásról
A németek és szlovákok sztereotípiaprofilja egymás felé alapvetően pozitív; s bár negatívumokat is megfogalmaznak, azokat igyekeznek pozitív példákkal ellensúlyozni. A németek hangsúlyozták, hogy a szlovákok is igen szorgalma
sak, bár nem annyira, mint a svábok. „A szorgalmat azzal jellemezném, hogy ki megy be elsőször a házába rendet tenni. A sváb előbb fog bemenni, de a szlovák is bemegy. Szóval olyan nagy különbségek nincsenek."16 „Sváb mércével mérve a nem svábok nem tartják annyira rendben a környezetüket."17 A legfiatalabb megkérdezett szerint azonban: ,,[A szlovákok] ugyanolyan tiszták, ugyanúgy
12 Idézet a Leányváron készített 2. sz. interjúból.
13 Idézet a Piliscséven készített 1. sz. interjúból.
14 Idézet a Piliscséven készített 5. sz. interjúból.
15 Idézet a Leányváron készített 3. sz. interjúból.
16 Uo.
17 Idézet a Leányváron készített 2. sz. interjúból.
rendbe tartják a portájukat. Ugyanúgy rendben van minden egy szlovák faluban, mint egy svábban, nem mondhatni azt, hogy lusták lennének/'18
A szlovákokról alkotott pozitív képet erősíti a legidősebb interjúalany is:
„A szlovákok is nagyon szorgalmasak. Ok is szépen arattak, mint mi. Ok is szeretik a sramlit, ugyanazt a dalokat játszották és ugyanazt táncolták. Mi eltanultuk a szlovákot, ők meg a svábot. Úgy örültünk, ha el tudtunk éne
kelni egy szlovákot. Harmonikára. A szlovákok is tudtak táncolni, együtt táncoltunk. Takarosán csinálták. Konfliktus nem volt, pedig egymás mellett kapáltunk a csévi földeken. Háború után máshol kaptak földet, aztán már nem is találkoztunk."19
„A tótok nem annyira precízek és rendszeretők, mint amennyire a svábok.
De nem is annyira slamposak és rendetlenek, mint ezek a betelepült mező
kövesdiek. Mulatni is szeretnek, mondjuk azzal nincs különösebb probléma, táncolni is szeretnek. [...] A svábok nyitottabbak, szlovákok ravaszabbak, agyafúrtabbak. A sváb ember százszor dolgozik és egyszer ravaszkodik, még az összes többi embertípusnál ez egy kicsit másként van."20
A közismert mondást, miszerint „Engedd be a tótot a házadba, kitúr belőle"
egyetlen sváb interjúalany sem említette.
A szlovákok elsősorban a németek munka- és rendszeretetét említették:
„A svábok jobban tudják forgatni a pénzt, ügyesebbek észjárásban. Nagyon összetartóak. És nagyon ápolják a kultúrájukat. Okosabbak. A szlovák ember, a tót ember igen egyszerű. Mindenben egyszerű."21
A szlovák válaszolók sokkal szívesebben mondtak autosztereotípiákat, és hasonlították magukat a németekhez.
„A szlovák az nagyon adakozó, a svábok nem, de gazdagabbak is, mint a tótok.
A sváb lányokon is láttuk, a ruhákon. [...] Nem irigykedtünk rájuk, pedig mi magunk is nagyon sokat dolgoztunk és mégsem voltunk olyan gazdagok. [...]
Mentünk látogatni Nagymarosra, de a komaasszonyom azt mondta, nehogy azt higgyem, hogy meg fognak kínálni bennünket. A csévi házba akárhova megy be, ha az tényleg egy csévi, mindjárt kérdi, kér-e egy kávét, itt van egy kis sü
temény. [...] A svábok nem adakozóak és nem vendégszeretők. De dicsekedni azt nagyon tudnak, hogy milyük van."22
18 Idézet a Leányváron készített 1. sz. interjúból.
19 Idézet a Leányváron készített 6. sz. interjúból.
20 Idézet a Leányváron készített 4. sz. interjúból.
21 Idézet a Piliscséven készített 1. sz. interjúból.
22 Idézet a Piliscséven készített 5. sz. interjúból.
A németek a szlovákokat sokkal közelebb érzik magukhoz, mint a magya
rokat és inkább szlovákkal kötnének házasságot, mint magyarokkal.23 A cséviek hasonlóan gondolkodnak a leányváriakról. „Nemigen van kü
lönbség tót és sváb között. Ugyanolyan dolgos ember mindkettő. Semmi negatívumot nem tudnék rájuk mondani."24 „A vonaton találkoztunk a leányváriakkal. Egymásnak helyet szorítottunk, beszélgettünk. Jól kijö
vünk egymással. Itt az egész vonal ismerte egymást. Igaz, máshol nem is találkoztunk."25
A magyarokról
Németek, szlovákok egyaránt a betelepülés ideje szerint tartják számon a falujukban élő magyarokat. Róluk a mindennapos együttélés során jóval több információt szereztek, mint egymásról. Sztereotípiaprofiljuk egyformán tartalmaz negatív és pozitív állításokat.
A háborút, és a telepítéseket követő években a németek és a magyarok bizalmatlanok voltak egymással. A bucsai magyarok a kitelepített németek házaiba kerültek be; szegények voltak, semmijük se volt és még a földműve
léshez sem értettek.
„Ezek a magyarok nagyon kényelmes emberek voltak. Kommenciósok, úri cselé
dek. Maguktól ezek nem tudtak semmit csinálni. Nem volt nekik saját, és akkor másként megy. Nem törődtek vele. Egészen másképp arattak, sokat elszórtak. Mi meg szépen mindent összegereblyéztünk. Azt hogy gereblye, ezek nem ismerték.
Azt mesélték róluk, hogy volt egy árok, amin nem tudtak átmenni, beledobálták a kévét, és úgy mentek át rajta a kocsival, aztán otthagyták. Nem törődtek vele.
Volt bőven, és ingyen volt."26
Amikor 1959-ben a leány vári óvodában megindult a német oktatás, „a helybéli magyarok jobban akartak németül tanulni, mint a mieink. Próbáltak felzárkózni hozzánk és jobban akartak élni. Felvállalták az itteni svábok kultúráját."27 Ebbe a pozitív kicsengésbe azonban negatív felhangok is vegyülnek.
23 A gyakorlat azonban ezt a vélekedést nem igazolja vissza. A magyarok között megkülön
böztetik a többségi magyarokat, a felvidékieket és a székelyeket. A többségi magyarságon belül különbséget tesznek a faluban és a falun kívül élő magyarok között. Amikor a ma
gyarokról beszélnek, mindig a falubelieket értik alatta mind a két településen.
24 Idézet a Piliscséven készített 1. sz. interjúból.
25 Idézet a Piliscséven készített 4. sz. interjúból.
26 Idézet a Leányváron készített 6. sz. interjúból.
27 Idézet a Leányváron készült 3. sz. interjúból.
„Azért jöttek, mert nem volt nekik saját kultúrájuk. így átvették a mienket/'28
„Az itteni magyarok jellemzője, nincsenek szokásai. Ami van, az a sváboktól jön. [...] Sok magyar táncos van a csoportban. Önmagukban a magyarok nem csinálnak kulturális csoportokat. Csak az van, amit a svábok csinálnak, ebbe kapcsolódnak b e"29
„A falubeli magyarokat a portájuk után meg lehet ismerni. Ha egy sváb portá
ra benéz, akkor látja, hogy szépen nőnek a virágok, rendbe van minden rakva.
Nincsenek szanaszét hagyva a holmik az udvarban, a kapától kezdve minden a helyén van. Másik oldalon lehet látni, hogy ez nem így van/'30
„Mentalitásban és minden egyéb vonatkozásban a [falubeli] magyarok és néme
tek között lényegesen nagyobbak különbségek, mint a svábok és a tótok között.
Hát, le tudnak egy életet élni úgy, hogy a házon nem csinálnak semmit. Az új beköltözők javarészben hasonlóak az itteni őslakosokhoz. Rendben tartják a portájukat. Szorgalmasak. Kezdenek hasonlítani a svábokhoz/'31
Az alábbi példa is a svábok és a tótok hasonlóságát mutatja:
„Megnézem, hogy pl. ki hogyan tartja tisztán a ruháját a tánccsoportban.
Vannak olyanok, akikről meg lehet állapítani, hogy koszosak, most ezt a magyarokra értem itt Leányváron belül, nem a cséviekre. A cséviek nagyon tiszták. Meg lehet látni, hogy ki mennyire ügyel ezekre a dolgokra. Azon is meg lehet látni, hogy ki mennyire tartja rendben az udvarát vagy a házát, a kertjét, mennyire nyírja a füvét."32
A piliscséviek szerint a magyarok „nem összetartóak, mindig széthúznak.
Nem hogy felsegítenék egymást, hanem inkább lenyomják a másikat. Persze a szlovák között is akad ilyen. Régebben a szlovákok is összetartóbbak voltak".33
„A magyarok is szorgalmasak, de nem annyira őrzik a hagyományaikat."34
„Ők is [a falubeli magyarok] ugyanolyan dolgos emberek, különbséget tenni nem tudok. Még azt se mondhatnám, hogy ellenszenvvel néznének arra, aki tótul be
szél. Nálunk mind a három nemzetiség együtt ünnepel. Nincs elkülönülés."35
28 Idézet a Leányváron készült 2. sz. interjúból.
29 Idézet a Leányváron készült 1. sz. interjúból.
30 Idézet a Leányváron készült 5. sz. interjúból.
31 Idézet a Leányváron készült 4. sz. interjúból.
32 Idézet a Leányváron készült 1. sz. interjúból.
33 Idézet a Piliscséven készült 1. sz. interjúból.
34 Idézet a Piliscséven készült 5. sz. interjúból.
35 Idézet a Piliscséven készült 2. sz. interjúból.
A betelepült magyarokat a beköltözés ideje szerint rangsorolják. „Akik a hatvanas évekből jöttek ide a Nyírségből, azok beilleszkedtek. Ugyanolyanok, niint a szlovákok. De a mostaniak, leszállnak a buszról, mindjárt mennek segélyért. Egyszer egy magyar betelepülő szidta a csévieket, hogy ilyenek meg olyanok. Mire megkérdeztem, hogy akkor miért nem mész el innen, miért maradtál itt?"36
A szlovák kultúra beolvasztó hatását itt is nagyra becsülik: „A bolgárok is a mi kultúránkat használják. A magyarok sem hoznak magukkal kultúrát.
Ezek is, azok is beleolvadtak a szlovákba."37
„Ellentétek vannak a cséviek és a betelepültek között, mert nem fogadják el a helyi szokásokat. Van olyan magyar, aki gyűlöli a csévieket. Hogy mi go
noszak vagyunk. Rossz emberek. Visszaszóltam, hogy kényszerített valaki, hogy ide gyere?"38
A magyarokkal szemben inkább megfogalmazódtak negatívumok mind a két településen, mint egymással szemben. Ezt a jelenséget két okkal magyarázhat
juk. Az együttélés napi tapasztalata a magyarokkal feszültségeket, ellentéteket hordoz magában, amely részben történelmi sérelmekből táplálkozik, részben a magyarok életmódbeli és szemléletbeli másságával indokolható. A másik ok a közös kisebbségi lét, amely szembeállítja őket a többséggel. Míg azonban a II.
világháború előtt a kisebbségi létet a falujukon belüli többségük miatt nem ér
zékelték, addig ma mind országosan, mind a falujukban kisebbségben vannak.
Védekező reakcióként saját kultúrájukat emelik a magyaroké fölé, amely képes magához asszimilálni a kultúra nélkül érkezett és érkező magyarokat.