A másik fajta gyakorlat a nyitottság, a felzárkózás volt, mely a reformáció nyelvváltó hatására különösképpen Kolozsvárott mutatkozott meg. A vár magyar, a város eredete német jövevényekre vezethető vissza. Habár Ko
lozsvár a Szász Egyetem tagjának számított, területi különállása, mindehhez magyar környezetben nagyban hozzájárult a kétnyelvűség létrejöttéhez. A németről a magyarra való átváltás akkor következett be, amikor 1542-ben a szász városok Luther vallása mellett döntöttek, 1543-tól azonban a magyar nemesség fokozatosan, 1564-ben véglegesen a „magyar vallásra", a kálviniz- musra tért át. Kolozsvár 1560-ban az unitárizmust választotta, ezáltal viszont végleg elszakadt a lutheránus szászoktól és még ugyanezen század folyamán elmagyarosodott.36
Kolozsvár példája azt mutatja, hogy a többnyelvűségből adódó együttélést a jelek szerint általában felsőbb hatalmi beavatkozással kellett szabályozni.
A nyugati jövevények, habár többségükben német nyelvterületről települtek be, országos szinten nyelvi-nemzetiségi eltérést mutattak (latinok, vallonok, itáliaiak stb.), egy-egy településen belül mégis inkább egyetlen homogén cso
porthoz kötődtek a privilégiumok. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy nem akadtak kivételek. Kálmán herceg Valkó vára mellett letelepített jöve
vényeinek adott 1231. évi kiváltságlevelében külön megnevezi a németeket, szászokat, magyarokat és szlávokat,37 IV. Béla Zágráb alapítására vonatkozó oklevele 1242-ből ugyan a jövevények letelepítését Magyarországról, Horvát
országból és Szlavóniából szorgalmazza,38 mindazonáltal feltételezhető, hogy kezdetben a nemzetiségi hovatartozástól függetlenül települhettek le ott a vendégek. Ennek alapján 1377-től négyes felosztás alapján választották meg a városi tanács tagjait szlávokból, magyarokból, latinokból és németekből.39
35 CJH III.: 18. Lásd ehhez Deák 1979:1.186.
36 Schaser 1989:10, 52.
37 Endlicher 1849: 434.
38 Endlicher 1849: 451. skk.
39 Klaus Detlev Grothusen: Entstehung und Geschichte Zagrebs bis zum A usgang des 14. Jahr- hunderts. Osteuropastudien dér Hochschulen des Landes Hessen, I. sorozat, Giefíener Abhandlungen zűr Agrár- und Wirtschaftsforschung des europáischen Ostens 37. 1967.
143. skk. folytatólagosan idézi Kubinyi 1998: 204. 8. lábjegyzet.
A település nemzetiségi fejlődésében mégis az volt mérvadó, hogy milyen nyelvi környezetben helyezkedett el. Valkó és Zágráb esetében természetes volt a horvát befolyás, míg a már tárgyalt Sopronban és Pozsonyban nyilván
való volt a környező német falvak nyelvőrző hatása. Kolozsvárhoz hasonlóan növekvő mértékben érvényesült a magyar nyelvű környezet Budán illetve Pesten, ami persze az öntudatos német polgárok számára nem lehetett men
tes különböző feszültségektől. A német polgárok a magyarok beköltözése ellenére is meg akarták őrizni kizárólagos vezető helyzetüket, ami gya
korlatilag annyit jelentett, hogy a magyarok messzemenően kiszorultak a tanácsból. A két csoport közötti versengés nyílt összecsapáshoz vezetett, ezért Albert király 1439-ben egyenlő arányban szabta meg a tanács összetételét, a bírót pedig váltakozóan hol az egyik, hol a másik csoport polgáraiból kellett választani. Az 50:50 tagú külső- vagy nagytanácsban egymás mellett válta
kozva ültek a magyarok és a németek. Kubinyi feltélelezése szerint mindkét fél szabadon használhatta a saját nyelvét, ami idővel oly mértékben vezetett a kétnyelvűséghez, hogy a tanácstagok mindkét nyelvet értették, esetleg beszélték is.40 A jelek szerint a budai gyakorlat jól bevált, ennek példáján az
tán Szilágyi Mihály mint kormányzó 1458-ban Kolozsvárra vonatkozóan is hasonló intézkedést foganatosított.41
A már említett 1608. évi országgyűlési határozatok előtörténete nyilván
valóan a Mohács után kialakult körülményekre nyúlik vissza. A törökök által megszállt területről nagyon sokan, köztük nemesek menekültek el és kerestek menedéket főként a védettebb felvidéki szabad királyi városokban.
Erre vonatkozik az 1552. évi. 45. törvénycikk, amennyiben megparancsolja menekült nemesek befogadását, természetesen a város szabadságának csor
bítása nélkül.42 Már ezt megelőzően, 1551-ben született I. Ferdinánd király Nagyszombat városát érintő oklevele, melynek bevezetőjében utal a törökök elől elmenekült magyarokra, akik most a városban laknak. Ferdinándnak a kialakult új helyzetet figyelembe vevő intézkedése teljes mértékben össze
cseng az országos gyakorlattal, ugyanis nem tesz mást, mint megparancsolja, hogy Nagyszombat régebbi lakói ugyan németek és szlávok, akik mindamel
lett a többséget is alkotják, a jövőben azonban a magyarokat is méltányolni kell: ennek érdekében a communitas trium Nationum arányosan válassza a városi tanácsot, a bíró pedig váltakozóan a németek, szlávok, illetve magya
40 Kubinyi 1998: 204. skk.
41 Kubinyi 1998: 204. skk; továbbá Gündisch 1993: 83.
42 CJH II: 330.
rok közül kerüljön ki. Arra is kellett ügyelni, hogy a bíró és a városkapitány egyidejűleg nem lehetett ugyanazon nemzetiségű.43
Környezeti adottságok és az ország mindenkori viszonyai tehát statikus megőrzésre késztették egyes városok polgárait, míg ugyanazon hatások más esetekben dinamikusan hatottak és pluralisztikus irányba mozdították el a polgárok nemzetiségi-nyelvi összetételét. Kolozsvárt már említettük. Ha
sonló kibontakozás figyelhető meg Kassán is. Amíg a háromnemzetiségű Nagyszombatban mintegy integrációs megoldásként a latin nyelv vált illetve maradt hivatalos, addig a többi felvidéki városhoz hasonlóan Kassán is né
met nyelven kezelték az ügyeket. A reformáció hatására azután elsősorban vallási téren kialakult azon gyakorlat, hogy az igehirdetésben figyelembe vették az egész lakosság - ide értve a közvetlen környezetet is - nyelvi ho
vatartozását. A városok, köztük az egyébiránt a német polgárok előjogaira kényesen ügyelő Besztercebánya is gondoskodott arról, hogy a szláv nyelvű lakosoknak is legyen külön lelkésze.44
Az 1608. évi országgyűlés elmarasztaló vélekedésétől függetlenül hason
lóképpen gondolkodott Kassa polgársága is. Már 1563-ban jogszabályilag határozták meg: gondoskodni kell arról, hogy az igehirdetés németül, ma
gyarul és szláv nyelven történjen.45 Az iskolai oktatás szintén három nyelven, németül, magyarul és szlovákul folyt.46 A vallásgyakorlás és az iskolai oktatás olyan gyakorlatot tükröz, amely kimondottan interetnikus gondolkodás- módra enged következtetni. A korábbi ellentétekből származó károk az egymásrautaltság felismerése folytán megérlelték az egymás kölcsönös megbecsülésének lelkületét. 1607-ben a városi jogszabályokba került a ki
hatásaiban fontos filozofikus parancsszerű következtetés: a tisztelt városi közönség arra kéri a tanácsot,
„...damit zwischen dér Ungrischen und Deutschen Nation in dér Stadt Fried und Einigkeit erhalten werde und eine Nation die andern weder offentlich, noch heimlich Spötte, Übel und nach reden oder sonst verunglümpffen; weil beide Nationen gleichsam in einem Schiff sein, guts und böses mit einander
43 Az okmány eredetije Trnava/Nagyszombatban a Západoslovenské múzeumban található.
Idézi Deák 1998:117,121. 28. lábjegyzet.
44 1582-ben szabályzatilag lefektették, hogy a Ringen, tehát a városfalakon belül csak olyan német nemzetiségű birtokolhat házat, akinek a szülei is németek voltak. M onum enta H u n gáriáé... IV/2. 192. Már 1565-ben viszont a „szivélyes testvéri szeretet" jegyében külön jogszabály született a német és szláv lelkészek ügyében. Uo., 131. skk.
45 M onum enta Hungáriáé... II/2. 95.
46 1563-ban még csak a német és magyar szerepel, lásd uo. 96.; 1607-től viszont három nyelv szerepel, lásd M onum enta H ungáriáé... I I /2 .144.
auszustehen müssen: Concordia enim parvae res crescunt, discordia maxima dilabuntur."47
Kassán ez a magatartás végül is oda vezetett, hogy 1616-tól magyar nyelven vezették a városi ügyeket.48 A magyar nyelvre való áttérés figyelhető meg Kőszegen is az 1648-ban keresztülvitt reinkorporáció következtében, vagyis miután a város kikerült az alsó-ausztriai kamara gondnoksága alól, szabad királyi városként került vissza a magyar korona alá.49 Magyar nyelven, de a különböző nemzetiségek feszültséget szító elkülönülésének megszüntetését célozta Pécs városának 1780-ban kinyilvánított azon szándéka, hogy az ép
pen ott tartózkodó királyi bizottság oszlassa fel a nemzetiségileg különálló osztályokat vagy századokat (magyar, német, szerb). Ezek szolgáltassák be fegyvereiket és zászlóikat, a jövőben pedig - ahogyan ez Pesten és Po
zsonyban is szokás - egyetlen polgári sereg vagy lövöldöző társaság jöjjön létre, melynek tagjai valamennyi nemzetiség polgáraiból tevődjenek össze.50
A vázolt adatok feltehetően kellőképpen megvilágítják, hogy a reformáció és a török háborúk hatására kialakulóban volt a kassaiak által megfogalmazott
„egy hajóban" való lét, amit a közös haza fogalmaként is megjelölhetnénk.
Innen fejlődött ki aztán az a hungarus-tudat, amely éppenséggel a való
ságból, tényleges adottságokból következő soknyelvűségben fedezte fel és tudatosította patriotozmusát, amit a szláv Csaplovics János így fogalmazott meg 1820-ban először németül: Ungern ist Európa im Kleinen51 - Magyarország Európa kicsiben.
Hivatkozott irodalom
Anonymus 1977: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. (Hasonmás kiadás Pais Dezső magyar fordításában.) Bu
dapest.
Monumenta Hungáriáé...: Monumenta Hungáriáé Juridico-Historica. Corpus Statu- torum Hungáriáé Municipalium. A Magyar Törvérnyhatóságok Jogszabályainak Gyűjteménye.
II/2. köt. A tiszáninneni törvényhatóságok jogyszabályai. Budapest, 1890.
IV/2.: A Dunán inneni törvényhatóságok jogszabályai. Budapest, 1897.
V.: A dunántúli törvényhatóságok jogszabályai. Budapest, 1904.
47 M onum enta Hungáriáé... I I /2 .148. skk.
48 Deák 1998:118.
49 A német nyelvről a magyarra való áttérés 1649-től követhető nyomon. M onum enta H ungá
riáé... V/2. 99. (lábjegyzet), lásd Kőszeg városnak az egyes években alkotott jogszabályait.
50 M onum enta Hungáriáé... V/2. XXIII. és XVIII. fejezet, 573., 575. skk.
51 Csaplovics 1820: 409-417.
Balogh József 1938: Szent István „intelmeidnek forrásai. In: Serédi Jusztini- án (szerk.): Emlékkönyv Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján.
Budapest, 395-425.
CJHI.: Magyar Törvénytár. 1000-1895. évi törvénycikkek. (Corpus Juris Hun
gária) Budapest, 1899.
CJH II.: Magyar Törvénytár. 1526-1608. évi törvénycikkek. (Corpus Juris Hun- garici) Budapest, 1899.
CJH III.: Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvénycikkek. (Corpus Juris Hun
gária) Budapest, 1899.
Csaplovics, Johann v. 1820: Das Königreich Ungern ist Európa im Kleinen.
Erneuerte Vaterlandische Blatter für den österreichischen Kaiserstaat. 1820.103, 104,105. (december 23, 77, 29.)
Deák Ernő 1979: Das Stadtewesen dér Lander dér ungarischen Krone (1780-1918). I.
rész Allgemeine Bestimmung dér Stadte und dér stadtischen Siedlungen. Wien.
Deák Ernő 1989: Die Anfange des Stadtewesens im burgenlándisch-westungarischen Raum. Die Güssinger. Beitrage zűr Geschichte dér Herren von Güns/Güssing und ihrer Zeit (13./14. Jahrhundert). (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 79.) Eisenstadt.
Deák Ernő 1993: A magyar nemzetfogalom genezise. Európai utas 2. 34-38.
Deák Ernő 1996a: Das Problem dér Zuwanderung in dér Siedlungsgeschichte.
In: Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf 1994 in Mogers- dorf. Verfestigung und Ánderung dér ethnischen Strukturen im pannonischen Raum im Spatmittelalter. Eisenstadt, 178-194.
Deák Ernő 1996b: Güssing. In: Österreichisches Stádtedbuch. 2. Die Stadte des Burgenlandes. (2. bőv. kiad.) Wien.
Deák Ernő 1998: Ethnisch-nationale Probleme in den königlichen Freistádten.
In: Čičaj, Viliam -Pickl, Othmar (szerk.): Stadtisches Alltagsleben in Mitteleu- ropa vom Mittelalter bis zum Ende des 19. Jahrhunderts. Bratislava, 111-121.
Einhardi Annales. Monumentum Germaniae Historica. Scriptorum Tomus I., Hannover, 1826. (változatlan utánnyomás 1976)
Endlicher, Stepahnus (szerk.) 1849: Rerum Hungaricarum. Monumenta Arpa- diana. Sangalli.
Eötvös József 1974: Magyarország 1514-ben. Budapest.
Ernst, August 1987: Geschichte des Burgenlandes. Wien.
Fügedi Erik 1961: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Gárdonyi Albert - Némethy Károly - Budó Jusztin (szerk.): Tanulmányok Budapest Múltjából XIV. Budapest, 17-107.
Fügedi Erik 1981: A befogadó: a középkori magyar királyság. In: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 398-418.
Gündisch, Konrad G. 1990: Zűr Entstehung dér Sáchsischen Universitát. In:
Wolfgang Kessler (szerk.): Gruppenautonomie in Siebenbürgen. 500 Jahre siebenbürgisch-sachsische Nationsuniversitiit. Köln-Wien.
Gündisch, Konrad G. 1993: Das Patriziat Siebenbürgischer Stádte im Mitte- lalter. Studia Transylvanica 18. Köln-Weimar-Wien.
Joó Tibor 1939: A magyar nemzeteszme. Budapest. (Változatlan utánnyomás.) Kessler, Wolfgang 1990: Universitas Saxonum Personenverband - Gruppe
nautonomie - Volksgruppe. In: Gruppenautonomie in Siebenbürgen. 500 Jahre siebenbürgisch-sachsische Nationsuniver sitat. Köln-Wien, 3-27.
Kézai Simon 1999: A magyarok cselekedetei. (Millenniumi Magyar Történelem, Források.) Budapest.
Köpeczi Béla (főszerk.) 1986: Erdély története három kötetben. I., Budapest.
Kubinyi András 1994: Németek és nem-németek a középkori magyar királyság városaiban. In: Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf.
Kubinyi András 1998: Zűr Frage dér Toleranz im mittelalterlichen Ungarn.
Különnyomat: Patschkovsky, Alexander - Zimmermann, Harald (szerk.):
Toleranz im Mittelalter. Sigmaringen, 187-206.
Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam L, Budapest, 1893.
Nagy Imre 1889-1891: Sopron vármegye története. Oklevéltár. I-II. Sopron.
Oláh Miklós 1985: Hungária. Budapest.
Pohl, Walter 1988: Die Awaren. Ein Steppenvolk in Mitteleuropa 567-822 n. Chr.
München.
Schaser, Angelika 1989: Josephinische Reformén und sozialer Wandel in Siebenbür
gen. Die Bedeutung des Konzivilitatsreskriptes fü r Hermannstadt. Stuttgart.
Seedoch, Johann 1996: Mattersburg. In: Österreichisches Stádtedbuch. 2. Die Stádte des Burgenlandes. (2. bőv. kiad.) Wien.
Szádeczky-Kardoss Samu 1998: Az avar történelem forrásai 557-től 806-ig. (Ma
gyar Őstörténeti Könyvtár 12.) Budapest.
Timon Ákos 1909: Ungarische Verfassungs- und Rechtsgeschichte. 2. bőv. kiad., Berlin.
Urkundenbuch des Burgenlandes... 1955: Urkundenbuch des Burgenlandes und dér angrenzenden Gebiete dér Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I.
Die Urkunden von 808 bis 1270. Graz-Köln.
Urkundenbuch... 1857 [1971]: Urkundenbuch zűr Geschichte Siebenbürgens I. Fontes Rerum Austriacarum. Österreichische Rechtsquellen, zweite Abteilung, Diplomataria et acta 15. Wien. (változatlan utánnyomás: Graz, 1971.) Werbőczy István 1897: Hármaskönyv. In: Magyar Törvénytár 1000-1895. (Cor
pus Juris Hungarici (CJH) Budapest.