Miként minden fontos alapfogalomról, így az utópiáról is elmondható, hogy nincs egységes utópiafelfogás. Nincs egyetértés abban, mit jelent az utópia.
Viszont számos megnevezés terjedt el és él egyszerre: eutópia, heterotopia, antiutópia, disztópia, atópia, ecotópia. Sőt, a társadalom- és irodalomtudomá
nyok témájuk szerint további utópia-fogalmakat használnak: klasszikus utópia, totalitárius utópia, társadalmi utópia, politikai utópia, intencionális utópia - hogy csak néhányat említsek. Ezek mind más-más funkciókat látnak el.
Fogalom-értelmezések
Mannheim Károly az utópiát az ideológiával egybevetve tárgyalja. Az Utopie című szócikkében a következőképpen fogalmaz: „Szociológiai szempontból nézve a szellemi konstrukciók két formát vehetnek fel: »ideológikusak«, ha céljuk a fennálló társadalmi valóság dicsőítése vagy stabilizálása; »utópiku- sak«, ha kollektív aktivitást váltanak ki, amelyek a valóságot úgy alakítják át, hogy az megegyezzen a realitáson túlmutató céljaikkal."3
3 Vö. Neusüss német fordítása (Neusüss 1986: 115.). Eredetileg angolul jelent meg: Encyclo
paedia o f the Social Sciences, XV. 1935: 200-203.
M ások a sci-fivel összehasonlítva értelm ezik: a sci-fi m egelégszik a techni
kai és társad alm i fejlődés részaspektusainak bem utatásával, az utópia célja viszont egy tökéletes társad alom tervének vázolása.
Ismét m ások az utópia statikus, változatlan, időtlen állapotát emelik ki. De vannak, akik az utópia kinetikus jellegét hangsúlyozzák, azt, hogy nem perm a
nens állapot, hanem reményteljes fokozat, és lassú felemelkedéshez vezet.4 Richard Saage5 szerint a klasszikus utópia a többi utópia-fogalom mal szem ben három előnyt tud felm utatni:
• olyan kritériumokkal rendelkezik, amelyek tárgyát egyértelműen elha
tárolják más jelenségektől;
• nem áll olyan kényszer alatt, hogy az utópista fikciót vissza kelljen vezetni valamilyen előzményre, például forradalomra vagy totalitarizmusra;
• bár struktúraelemei, amelyek a társadalomkritikától a gazdasági és politikai rendszeren keresztül a teljes érvényesség igényéig terjednek, változatlanok, mégis képesek korspecifikus tartalommal töltődve fel
vetődő problémákra reagálni.
Mindezek a sajátosságok lehetővé teszik, hogy az utópikus gondolko
dás az új globális kihívásokhoz felnőjön. Ez fejeződik ki témaköreiben és stílusjegyeiben. Témakörök és stílusjegyek alapján az alábbi főbb korszakai különíthetők el:
• boldog „aranykor", Éden (ókori görögök, keresztény utópiák)
• ideális állam (Platón, Morus Tamás, Tommaso Campanella, Thomas Hobbes)
• társadalmi utópiák (Kari Marx, Jürgen Habermas, Herbert Marcuse)
• technikai vagy tudástársadalom (Francis Bacon)
• társadalommérnökök társadalma (Saint-Simon, Étienne Cabet, Karl R.
Popper)
• „örök béke" (Imanuel Kant)
• nano-, gén- és komputertechnológiák.
Társadalomcentrikus értelmezések
Sajátos utópiaértelmezés figyelhető meg néhány 20. századi társadalomteo
retikusnál, mindenekelőtt Herbert Marcuse-nél, Karl R. Poppernél és Ralf Dahrendorfnál.
Herbert Marcuse az utópikussá minősítés mércéjének a természeti tör
vényeket teszi. Szerinte nem utópikus az, ami nem ellenkezik a természeti törvényekkel - függetlenül attól, hogy lehetetlen vagy történelmileg még nem
4 Wells 2006.
5 Saage 2004: 623.
valósult meg (például a szocializmus, a szegénység megszüntetése, a mun
kaidő lerövidítése). Egyik tanulmányában társadalmi utópiáról beszél. Mint írja, társadalmi utópiáról akkor van szó, „ha a társadalmi átalakítás terve ellene mond a valóságos természeti törvényeknek. A szó szoros értelemben csak ilyen terv utópikus, azaz történelmen kívüli, de ennek a »történelmen kívüli«-nek is van történelmi határa."6
Egy másik híres szerző, Karl R. Popper Utopie und Gezvalt című tanulmá
nyában az utópiát a racionalizmus egyik formájának tartja. Mint írja: „A racionalizmusnak legalább két különböző formája létezik, amelyekből az egyik helyes, a másik hamis; a racionalizmus hamis formája (a pszeudo- racionalizmus) vezet az utópizmushoz."7 „A álracionalizmus azoknak az eszméknek a bűvöletében él, hogy hatalmas gépeket és társadalmi-utópikus világot tudunk teremteni."8 Kari Popper az utópizmust a módszeren keresz
tül közelíti meg: az utópista módszer jellemzője, hogy megválasztjuk a végső célt, amelyre törekszünk. Ez többnyire valamilyen eszményinek tételezett végső állapotot jelent. A következőképpen fogalmaz: ha a célkitűzés „a tár
sadalomra mint egészre irányul", utópistaként járunk el.
„Az, amit én utópikus társadalomtervezés elnevezés alatt bírálok, a társa
dalomnak mint egésznek az átalakítását javasolja, azaz rendkívül átfogó változásokat, amelyeknek gyakorlati következményeit korlátozott tapasz
talatainkból eredően nehéz kiszámítani. Az utópikus tervezés azt állítja, hogy racionálisan tervezi meg a társadalom egészét, noha nem rendelkezünk semmiféle tényszerű ismerettel, amely szükséges volna ahhoz, hogy egy ilyen nagyra törő igényt kivitelezzünk. Nem rendelkezünk ilyen tudással, mivel nincs birtokunkban elegendő gyakorlati tapasztalat az efféle tervezést illetően, a tényszerű tudást viszont a tapasztalatra kell alapozni."9
Az utópista társadalommérnök szerint azonban „sohasem fogunk többet tudni [...] a dolgokról, ha elzárkózunk attól, hogy társadalmi kísérleteket végezzünk, hiszen kizárólag azok láthatnak el bennünket a szükséges gya
korlati tapasztalatokkal. [...] az utópikus társadalomtervezés nem más mint kísérleti módszer alkalmazása a társadalomra."10
A harmadik szerző Ralf Dahrendorf, aki a Pfade aus Utopia című könyvében a következőképpen jellemzi az utópikus társadalmakat: „Az utópikus társa
6 Marcuse 1967.
7 Neusüss 1986: 317. Magyarul lásd Popper 2007: 33.
8 Neusüss 1986: 326. Magyarul lásd Popper 2007: 39.
9 Popper 2001:160-161.
10 Popper 2001:160-161.
dalmak monolitikus, homogén képződmények, amelyek nemcsak az időben, hanem a térben is szabadon lebegnek, elzárva a külvilágtól, amely társadalmi struktúrájuk dicső mozdulatlanságát veszélyeztethetné."11
Bármely utópikus társadalmat nézzük, mindegyikben közös, hogy időt
lenek, hiányzik belőlük a változás, mert bennük a társadalom történeti fejlődése elérte csúcspontját, struktúrája stabil és végleges. Változtatni rajta nem lehet, értelmetlen. Ezért tökéletes, időtlen alakzat, amelyet perpetuum im- mobilitás jellemez. Az utópikus társadalom önállóan áll fenn és jól elkülönül a többi társadalomtól.